Jay Crownover: A tetovált srác (Welcome to the Point 1.)

Jay Crownover évekkel ezelőtt mutatkozott be kis hazánkban, mint a romantikus irodalom egyik feltörekvő szerzője. A Rule című regény jött, látott és győzött, csak sajnos a sorozat többi részének megjelenését várták hiába az olvasók - mármint magyar nyelven. Legalábbis eddig, mert úgy tudom, hogy egy másik kiadó felkarolta a Marked Men sorozatot, és van ígéret a folytatásra. Úgy legyen. Csöppet sincs azonban ellenemre, hogy nem csak egy kiadó foglalkozik a szerző regényeinek hazai megjelentetésével, éppen ezért örültem meg neki, hogy amíg arra a másikra várok, addig olvashatom azt, ami már megjelent. Igen, nekem elég volt annyi, hogy Crownover a szerző, és már rendeltem is elő a regényt, ahogy annak olvasását sem halogattam sokáig és kifejezetten jól esett elmerülnöm a történetben. Csak a magyar címét - aminek semmi köze az eredetihez - tudnám feledni...

Értékelés: 9/10
Kiadó: Harlequin Magyarország
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 367 oldal
Borító ár: 2.590,- Ft
Fordította: Bálint Orsolya
Sorozat: Welcome to the Point
A mű eredeti címe: Better When He's Bad
Folytatás:
2.) Az utcák királya
3.) Az igazság bajnoka
4.) Honor
Kategória: krimi, romantikus, erotikus

Ha azt mondanám, hogy a fülszöveg volt az, ami magával ragadott, akkor bizony valótlanságot állítanák: tetszett ugyan, amit olvastam, de azért annyira nem hozott lázba a dolog - a szerző neve nagyobb garanciát jelentett a számomra. Persze a rosszfiúnál is rosszabb srác, az igazi nehézfiú, valamint az önzetlen, mások jólétét mindig szem előtt tartó lány találkozása és szerelme felkeltette a kíváncsiságomat, de még ennek ellenére sem támasztottam túlzott mértékű elvárásokat a regénnyel szemben. Éppen ezért rendesen meglepett, amikor arról olvastam, hogy nem ugrottak rögtön egymásnak a szereplők, nem volt szerelem és biológiai akció első látásra, hanem a történet rendes felvezetést kapott, az érzelmek pedig valamennyi időt a kialakulásra.

Jól érezhető, a különbség a Rule és a jelen kötet történetvezetése és cselekményfelépítése között: amíg az előbbi magában hordozta az első regény hibáit, addig ezeknek a botlásoknak itt már szinte nyoma sincs. A történet keményebb, kevésbé érzelmes, a szerző inkább a cselekményre és a háttér felépítésére fordít több időt és nem az ágyjelenetekre, a siránkozásra.

Ami nem változott - és ennek mindennél jobban örülök - az a regény felépítése: a váltott fejezetek mindkét főszereplő gondolataiba és érzelmeinek alakulásába betekintést engednek. Régebben is szívesen olvastam az ilyen felépítésű köteteket és mai napig nagyon kedvelem, ha ilyen akad a kezembe. 

"Egykor legenda voltam. De most már csak tanmese lehettem volna arról, hogyan ne baszd el az életed."

Bax egy kemény és titokzatos srác: nem ő akart ilyen lenni, hanem az élet formálta olyanra, amilyennek megismerjük. A fiúnak nem volt gyerekkora, amikor más gyerek a többiekkel játszott, ő próbált túlélni és előteremteni azt, amire neki és az anyjának szüksége volt. Bűnöző életvitele ellenére azonban Bax igazságos és megbízható. A bizalmát ugyan nehéz elnyerni, de ha valakinek ez sikerül, akkor az számíthat a segítségére és a támogatására. A sok mocsok ellenére is, ami állandóan körülveszi, igényli a jót, a törődést és a változatlanságot. 

Éppen a bizalom kérdése az, ami a regény elejétől problémát okoz a férfi számára: Bax öt évet ült a börtönben azért, mert a legjobb barátja és egyben tettestársa elárulta. Most, hogy letelt a számára büntetésként kiszabott idő és elérkezett a szabadulás pillanata, megpróbál az áruló nyomára bukkanni, de a nyomok Race helyett egy vörös hajú lányhoz vezetnek, akibe később szinte mindenhol és állandó jelleggel bele is botlik. Ki ez a lány és mi köze van Race-hez?

Bár lehet, hogy sokan nem fognak egyet érteni a véleményemmel, de nekem ez a regény sokkal jobban tetszett, mint a Rule - pedig azért az is jó volt ám. Nem mondom, hogy ez a történet tökéletes, inkább az lenne a helyes állítás, hogy másként jobb, mint a korábban olvasott kötet.

Véleményem szerint azok, akik a Rule-t az érzelmek részletes leírásainak mélysége és mennyisége miatt kedvelték, bizony nagy valószínűséggel csalódni fognak ennek a regénynek az olvasása során. Amíg a Rule egy színtiszta romantikus történet, addig ez a sztori javarészt inkább krimi, amelynek történéseit megfűszerezi a két főszereplő között kialakuló érzelmi kapcsolat és néhány pikáns jelenet. Mivel elég sok krimit olvasok, ezért nekem különösen élvezetes volt ez a kombináció: bizalmi probléma, múltbeli sérülések, "üzlethez" kapcsolódó problémák, mindenre elszánt alvilági figurák és némi romantika.

"Ha rossz vért örökölsz, bűnös életet élsz, rossz dolgokat követsz el, sosem lesz belőled hős."

Nem, a történet korántsem tökéletes, de cselekményét, feszültségkeltését, bonyodalmait és érzelmeit tekintve is jobban kezeli a helyzetet a szerző, mint tette azt a Rule esetében. Egyszerűen jobban összerakott, jobban átgondolt és felépített az egész regény és annak minden cselekménye - valahogy értettebb és komolyabb. Komorabb a háttér, problémásabbak az alapok, összetettebbek a cselekmények és sokkal veszélyesebbek következmények, mint az elvárható előzőekben felsorolt jellemzők kimeneteként. Amiből kevesebb jutott ebbe a történetbe, az a humor, de ez talán az előbbiekben leírtak értelmében talán érthető is és logikusnak tűnik. Ami nem tetszett az a folyamatos dohányzás és az érzékinek beállított cigiszagú csók - na, ezt azért nem veszem be.

"Mindig van választásunk, Tűzhajú. Néha tökösnek kell lenni, hogy a rosszabbik lehetőséget válasszuk, és viseljük a következményeit, de mindig van választásunk."

Szóval erős az a krimi szál, nagyon erős. A Point nem éppen ártatlan kislányoknak való hely és ezt egész jól le is írja a szerző - teljesen hitelesnek és átérezhetőnek tűnt a bemutatás. Bax egy kemény srác, az igaz, de nem gonosz és vágyik arra, hogy emberként kezeljék, ahogy korábban is írtam: igazságos és jószívű. De a sok rossz közben, ami éveken keresztül érte, lassan elfelejtette - vagy inkább szándékosan háttérbe szorította magában - a pozitív tulajdonságait és csak a túlélésre törekedett, amelyhez viszont szükséges a határozottság és a keménykedés - annak minden velejárójával egyetemben. Dovie az, aki végül is felébreszti Bax jobbik énjét és a gyengédségre való igényét, aki ráébreszti, hogy ő tulajdonképpen jobb ember, mint amilyennek hiszi magát. Ha már szót ejtettem Dovie-ról: ő egy nagyon életre való, ugyanakkor néha elég önfejűen viselkedő, de alapvetően kedvelhető személyiség. Erős akarata és határozott személyisége szükséges ahhoz, hogy ha véglegesen megszelídíteni nem is tudja, de legalább visszafogja a Point egyik legveszélyesebb férfiját.

"Bolond, aki azt állítja, hogy a bűnözés nem kifizetődő. Nagyon is jól lehet vele keresni, ezért is olyan elterjedt."

A történet elején a nyomozást egy kissé lassúnak éreztem, inkább amolyan tapogatózás, mindenfelé kérdezősködés volt ez, mint igazi tényfeltárás és nyomkövetés. A regény közepe inkább az érzelmek alakulásáról szólt és itt kapott helyet a legtöbb pikáns jelenet. A kötet utolsó harmada azonban pörgős akcióval, mélyen eltemetett titkokkal és megdöbbentő csavarokkal szolgál az olvasó számára. Egy szó, mint száz, én bizony élvezettel olvastam ezt a történetet, kategóriájában ha nem is kimagasló, de mindenképpen élvezetes és olvasható, és még azt is ki merem jelenteni, hogy a szerző nagyon sokat fejlődött az első regénye óta.

Bax és Dovie mellett sok érdekes karakter tűnik fel a regényben, köztük is a legérdekesebb Race, akinek történetét majd a következő kötetben olvashatjuk majd el. Bevallom, hogy eléggé felkeltette a figyelmemet srác személyisége, a szerző történetszövése pedig meggyőzött arról, hogy mindenképpen érdemes folytatni a sorozatot. Bízom benne, hogy nem kell majd sokáig várni a folytatás megjelenésére.

Posted in: 9 pontos,erotikus,Harlequin Magyarország,Jay Crownover,könyvértékelés,krimi,romantikus,Welcome to the Point