Ha jól emlékszem, akkor egy akció miatt döntöttem
úgy, hogy megveszem ezt a könyvet. Amikor pedig a kezembe vettem, rácsodálkoztam
a kiadványra, mert olyan különleges borítója van, ami a fényképeken nem
látszott. Az örömködés után a polcra került a könyv és várt türelmesen a
sorára, de az idő valahogy nem akart elérkezni. Kellett egy kis noszogatás az
olvasáshoz és ezt jelentette a számomra a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás, amelynek alaplistájába került a könyv és igyekeztem már az év elején
sort keríteni az olvasására. Sikerült is. :)
Ez a történet nem más, mint a gonosz nyugati
boszorkány életének meséje. Merész ötletnek tartom azt, amit az író ebben a
könyvben megvalósított, még akkor is, ha az eredménnyel nem vagyok
maradéktalanul elégedett. Egy eléggé ismert történet egyik negatív szereplője
köré ilyen történetet szőni, az mindenképpen elismerésre méltó. Főleg, hogy nem
is akármilyen szereplőt sikerült kreálnia. Nem tudom, hogy a történet bizonyos részeinek
megváltoztathatatlan jellege könnyebbé vagy nehezebbé tette-e az írást az író
számára, de az biztos, hogy a fix szereplőkkel és jelenetekkel valamilyen
szinten gúzsba volt kötve a fantáziája.
Olvasás közben jöttem rá, hogy sajnos igencsak
hiányos a tudásom, ha Óz birodalmáról van szó. Nem olvastam és nem láttam
semmit, ami az eredeti történettel kapcsolatos. Persze nagyjából tisztában
vagyok a részletekkel, vannak ismerős momentumok, de csak nagy vonalakban
ismerem az eseményeket. Elképzelhetően ezért nem tudta nekem ez a történet azt adni,
amit sok más embernek jelentett. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért is kerülhetett
sor erre, miért nem tudott maradandó és mélyreható érzést kiváltani belőlem ez
az egyébként mély jelentéstartalmú könyv. Lassanként megfogalmazódtak bennem az
okok, amelyeket leginkább a hullámzó történetvezetésben és a fentebb is
említett, az alaptörténettel kapcsolatos tudásbeli hiányosságaimban találtam
meg.
Hullámzó történetvezetést említettem és nem
véletlenül, mert a könyv elejének eseményei nagyon tetszettek, teljesen oda
voltam Dadus humoráért és a furcsa, zöld bőrű kislányért, a könyv vége szintén
fantasztikus, cselekményes, érdekes és megható. A két élvezetes rész közötti
középső szakasz azonban számomra borzasztóan unalmas és több esetben érdektelen
cselekményekkel és leírásokkal teli oldalakat jelentett. A legkevésbé a
Gillikin fejezet és a Smaragdvárosban játszódó részek lettek a kedvenceim.
Kicsit elkeserített, hogy az iskola, ahová Elfaba is járt, illetve az ott
uralkodó alapvető emberi viselkedés semmiben sem különbözött egy mai,
fiataloknak szóló regényben olvasható leírástól.
Amit viszont igazán értékelni kell a regényben, ahogy
a gonoszság és a jóság körül forgatja az író
az egész cselekményt. Itt jön be az a mélység és helyenként erőteljes filozofikus gondolatok sokasága, amit szívesen olvastam. Elfaba, a későbbi gonosz nyugati boszorkány tulajdonképpen nem is gonosz. Szerintem. Kicsit megkérgesedett ugyan és elvesztette önmaga egy részét, de alapvetően nincs rosszindulat a szívében és a viselkedésében. Egyszerűen csak a körülmények összjátékának áldozata. Ahogy a történet vége is inkább amolyan véletlenek sorozata.
az egész cselekményt. Itt jön be az a mélység és helyenként erőteljes filozofikus gondolatok sokasága, amit szívesen olvastam. Elfaba, a későbbi gonosz nyugati boszorkány tulajdonképpen nem is gonosz. Szerintem. Kicsit megkérgesedett ugyan és elvesztette önmaga egy részét, de alapvetően nincs rosszindulat a szívében és a viselkedésében. Egyszerűen csak a körülmények összjátékának áldozata. Ahogy a történet vége is inkább amolyan véletlenek sorozata.
Nem igazán értettem, hogy miért volt olyan fontos
Elfabának, hogy megkapja Kiamo Ko-ban a megbocsátást egy olyan embertől, akit a
saját társa sem becsült sokra. Volt a történetben egy csavar, ami viszont
kifejezetten tetszett, ez pedig Elfaba fogantatásának igaz története. Amit
viszont hiányoltam (vagy esetleg elkerülte a figyelmemet a magyarázat), hogy
nem tudtam meg Elfaba miért irtózik annyira a víztől és miért olyan ártalmas a
számára.
Ahogy már korábban is említettem, a borító igazán különlegesre sikeredett. Úgy is mondhatnám, hogy két részből áll: a boszorkány nem a borítón, hanem az alatta lévő, egész oldalas képet magába foglaló, színes lapon helyezkedik el és a fedlapon lévő lyukon keresztül tulajdonképpen ennek a színes lapnak egy részletét látjuk.
Maga a kiadvány egészében csodálatra méltó és igényes. A fejezeteket képek választják el egymástól és minden oldalon megtalálható a fejezetet jelentő kép egy kis részlete a felső sarokban. Egyetlen hibát tudok csak megemlíteni, ez pedig a merev gerinc, amely két eredményhez vezethet: vagy a gerinc törik meg olvasás közben, vagy ha erre vigyáz az olvasó, akkor a csuklója fog hamar elfáradni.
Tudom, hogy az író papírra vetett további gondolatokat és cselekményeket, tudom, hogy Liir története is elkészült, de nem fogom elolvasni. Liir figurája leginkább a semleges kategóriát üti meg nálam. Lehet rám követ dobálni, de nem vagyok kíváncsi a félig elvadult, szeretetre kiéhezett kisfiú élettörténetére. Amit láttam, olvastam belőle az pont elég volt.
Egyelőre még halogatom, de lehet, hogy majd egyszer ráveszem magam az Óz világában játszódó eredeti történet megismerésére és ha ezt megtettem, akkor elképzelhetően más szemmel fogok a gonosz nyugati boszorkány életére és erre a könyvre is tekinteni. Egyelőre azonban marad az „elolvastam, egynek jó volt, túl vagyok rajta” érzés.
Pontszám: 7 pont
Kiadó: Kelly Kiadó
Terjedelem: 432 oldal
Teljes ár: 3.980,-
Eredeti cím: Wicked: The Life and Times of the Wicked Witch of the West
Az író egyéb művei: A boszorkány fia
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése