Katie McGarry: Breaking the Rules - Szabályszegők (Feszülő húr 1,5)

Bár leginkább a tinirománc kategóriába sorolhatók, mégis kedvelem Katie McGarry írásait, mert az ő hőseinek az életkorukhoz képest igencsak komoly problémái vannak. Az sem mellékes, hogy a stílusa, írásainak minősége és persze a történetszövése is kedvemre való. A Feszülő húr című regény rögtön a kedvencem lett, Echo és Noah párosa a mai napig előkelő helyet foglal el a szívemben  - valahogy az ő történetük érintett meg a legjobban. Nem csoda tehát, ha megörültem annak, hogy újra ők kerültek a középpontba és végre megismerhettem, hogy mi minden történt azon az autós országtúrán, amelyre a két fiatal az érettségit követő nyáron vállalkozott.

Értékelés: 6 pontot ér a 10-ből
(mert nagyon sok volt a felesleges nyűglődés).
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 479 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf
Borító ár: 3.499,- Ft (kartonált)
A mű eredeti címe: Breaking the Rules
Sorozat: Feszülő húr
Előzmény:
1.) Pushing the Limits - Feszülő húr
     (Echo és Noah)
1,1.) Crossing the Line
Folytatások:
2.) Dare You To - Aki mer, az nyer
     (Beth és Ryan)
3.) Crash in to You - Szívkarambol
     (Rachel és Isaiah)
4.) Take Me On - Kísérj el!
     (Haley és West)
5.) Chasing Impossible
     (Abby és Logan)
Kategória: romantikus, new adult, lelki sérült fiatalok

Mind Echo, mind Noah múltja - és a jelene is - tele van kihívásokkal, leküzdeni való gátlásokkal, megoldandó kérdésekkel. Echo-t továbbra is zavarják a hegei, de már nem takargatja őket mindenáron, ugyanakkor igencsak megviseli az, amit az anyja tett vele. A történtek miatt továbbra is túlontúl félénk és visszafogott, bár ez nem akadályozza meg abban, hogy sorra látogatva a galériákat, eladásra kínálja a képeit. Noah végre biztonságban tudja az öccseit, ugyanakkor arról értesül, hogy mégis vannak még életben lévő rokonai, akikről az anyja soha nem ejtett egy szót sem és akik miatt akár a nevelőszülőket is elkerülhette volna. A rendszer hibája az egész vagy az anyja okkal titkolózott? Egy valami biztos csak: Echo is és Noah is változni akar, és mindent meg akarnak osztani egymással, amit csak lehetséges - főleg, ha a lány is végre úgy gondolja, hogy elérkezett az idő. 

Felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban, mert bár a stílus vitathatatlanul Katie McGarry, de a sztorit nem egészen éreztem annak. Vagy legalábbis nem a páros korábbi történetéhez méltónak. 

Pedig a szereplőit ismerősként üdvözöltem és olvasás közben felevenedtek az előzmények, a két fiatal pedig még inkább élettel telt meg, ahogy haladtam előre a történetben. Úgy éreztem, hogy ők tényleg hús és vér emberek, fiatalok, akiknek fontos, hogy megszilárduljon a kapcsolatuk. Elkövetnek minden hibát, amit csak fiatalon és a jelen helyzetben, az ő múltjukkal el lehet. Az érzéseik, a gondolataik nagyon érthetőek és átélhetőek. És mégis... Mintha kicsit - vagy inkább nagyon - sok lett volna a felesleges drámázásból, a másik körül lábujjhegyen járkálásból, a halogatásból és a titkolózásból. Leginkább az utóbbiból.

Maga a könyvbeli történet mindössze egy hetet ölel fel és állítólag ezen a hét napon kívül a nyár többi része teljes összhangban, boldogságban és felfedezésekkel, élményekkel telítve telt el. Az a pici és elsőre jelentéktelen infó, miszerint a pár elindul hazafelé, felborítja mindkét főszereplő addigi lelki egyensúlyát. A kamaszok problémái mindig is felnagyítottak és persze hiába minden tanács, nincs az a felnőtt, aki meg tudná értetni velük a helyzetet, maguknak kell megtapasztalniuk, megérteniük és feldolgozniuk azt. 

Echo és Noah olyan mértékben sérült lelkileg, hogy számukra a fejlődésnek, a megvilágosodásnak, az elfogadásnak ez az útja még a szokásosnál is göröngyösebb és hosszabb. Talán pont ez a fő gondom a regénnyel: túlságosan is sokat rágódnak egyes problémákon, amelyeken nem kellene, ha partnerként, társként gondolnának a másikra és beszélgetnének - legalább néha - róla. És persze olyan problémákról, amelyeknek a lelkük mélyén már zudják a megoldását, de mégsem képesek meglépni azt. Idegesített az, ahogyan mind Echo, mind pedig Noah kezelte a fő problémákat: hallgatott róla és ezzel még több félreértést, bizalmatlanságot okozott. Az előzmény azért tetszett jobban, mert ott és akkor volt egy komoly hátterű cselekmény, amely lekötött, most azért elég sok volt a - szerintem felesleges - lelkizésből, illetve  a szokásos kamasz gondokból és hozzáállásból. Mindent bepótolt a szerző, amit akkor és ott - legnagyobb örömömre - kihagyott a történetből.

Tetszett viszont, ahogy Noah múltja is kikerekedik, az eddigi hézagok információval telnek meg és persze elragadó ötlet volt, hogy - Echoé után - megismerjük Noah névadásának történetét is. Bár hogy miért tartott mindent ennyire magában és miért nem beszélt róla Echoval, azt nem tudom sem megérteni, sem felfogni.

No és Echo... Ha ő is beszélne az érzéseiről és a terveiről, akkor Noah nem értené félre minden tettét., akkor nem érezné úgy magát alacsonyabb rendűnek, helyenként feleslegesnek. Továbbra az is érthetetlen volt számomra, hogy miért nem tudott beszélni a testvére haláláról. No és persze Echo személyében kaptam egy szűz lányt, aki mindent produkált, amit csak a vonakodó szűz sztereotíája szerint csak lehetséges - a falat kapartam miatta. Egyébként pontosan ezek miatt nem olvasok mostanában young adult regényeket, mert bár a szüzeség elvesztését, az első együttlétet komoly dolognak tartom, a felesleges nyavalygást és húzodózást már nem bírom elviselni - öreg vagyok én már ehhez.

Az alaphelyzet nagyon jó ötlet volt és a megoldás bemutatása folytatásért kiáltott, de ez most kicsit túl problémásra, nyavalygósra sikerült. Azt hittem, hogy az első rész eseményei ennél jóval közelebb sodorták már egymáshoz a szereplőket és sokkal jobban megbíznak egymásban, de olyan érzésem volt, hogy ez csak a látszat és a szerelmesek még teljesen idegenek a másik számára. Ahhoz képest viszont merész húzás együtt utazgatva tölteni az egész nyarat.
Amikor olvastam, akkor nagyon csúsztak az oldalak és haladt a történet, annak ellenére is beszippantott a mese, hogy néhány nagyon monológos oldalt és többször végigrágott problémát boncoló beszélgetést már csak továbblapoztam. Így utólag sokkal inkább látom a regény hiányosságait, időhúzásait, túlproblémázásait. Azért nekem még mindig Echo és Noah a kedvencem, de nem ebben a kötetben, hanem az első részben.

Posted in: 6 pontos,Feszülő húr,Katie McGarry,könyvértékelés,Könyvmolyképző,romantikus,Vörös pöttyös