péntek, április 13, 2018
Shanara
Megan Miranda az előző regényében, a Minden eltűnt lányban a fordított időrenddel vett meg magának, de azzal véglegesen. Ugyan ebben az írásában nem alkalmazta még egyszer ugyanezt a trükköt, de akkor is megérintett a történet lényege, amely - jobban belegondolva - nagyon könnyen előfordulhat a mai világunkban. Mert az emberek egyre kevésbé figyelnek a másikra, mert alig valami információ birtokában ismerősnek fogadunk bárkit, mert sok mindent kiszolgáltatunk magunkról úgy, hogy azzal még csak tisztában sem vagyunk. Szóval igen, a szerző megint talált egy olyan témát, amely teljesen aktuális és elgondolkodtató - és amelyet könnyedén bele tud helyezni abba a kisvárosi környezetbe, amelynek hangulatát annyira érzi, amit annyira jól meg tud ragadni és át tud adni.
Leah Stevens újságíró és elköveti a legnagyobb szakmai hibát, amit csak lehet: a forrását megőrizve meggyanúsít valakit egy szörnyű tettel, aminek a következménye könnyen lehet bírósági per is. Mindezek mellé pedig még egy távoltartási végzést is kiadnak a személye ellen. El kell tűnnie Bostonból és éppen amikor ezt tervezi, összefut egy régi barátnőjével, Emmy Greyjel, aki épp egy zűrös kapcsolatából menekül. Emmy javaslatára együtt Pennsylvania egyik csendes kisvárosába költöznek, ahol mindketten új életet kezdhetnek. De a csendes kisváros nem is annyira csendes, mint elsőre látszik: a bérelt háztól nem messze megölnek egy Leah-ra kísértetiesen hasonlító nőt, majd néhány nappal később Emmy is eltűnik. Leah meg akarja találni Emmyt, ezért értesíti a rendőrséget. A helyi nyomozó, Kyle Donovan azonban nem találja semmi nyomát az eltűntnek és hamarosan megkérdőjeleződik Leah szavahihetősége is.
Ennek a regénynek az eleje borzasztóan lassú, nagyon komótosan építkezik a történet: némi esemény a jelenből, valamennyi visszaemlékezés és sok-sok értetlenség. Nehéz kibogozni a szálakat, az érzéseket, a történteket, amelyeket Leah szemén keresztül látunk, így amíg az ő fejében kuszák az emlékek és nem kerül elő az újabb, amely helyrerakja az eseményeket, addig az olvasó is a homályban tapogatózik.
A lassúsága ellenére sok minden van ebben a történetben: egy gyilkosság, egy eltűnt személy és a súlyos múlt, amit Leah mindennél jobban őriz - no meg némi szenvedély. És persze ahogy az lenni szokott, minden összefügg mindennel - csak ez nagyon sokáig nem egyértelmű.
Leah a tökéletes személy arra, amibe belekeverték: elesett, segítségre szoruló, kiszolgáltatott, barátkozó és persze olyan múltja van, amit nem akar kiteregetni. És itt jön be a képbe az, hogy vannak emberek akik olyanokat tesznek, amelyek a legtöbbünk fejében soha meg sem fordulna. A tökéletes cselvetés persze nem működne türelem és egy gonoszságában is zseniális elme, valamint ezek szoros kapcsolata nélkül. Ha pedig minden együtt van, mire az áldozat feleszmélne, addigra már régen késő.
Ezen az úton viszi végig az olvasót Megan Miranda és sző olyan hálót az eseményekből, amelyekből nehéz kibogozni a lényeget és amely jóval összetettebb és régebbre tekint vissza, mint az elején - de még a történet közepén - is gondoltam volna. A lineáris történetvezetés miatt most sokkal könnyebb követni az eseményeket, mint a szerző korábbiakban olvasott regényében, ugyanakkor a történet kellően kusza ahhoz, hogy követelje a figyelmet.
A lassúsága miatt akár unalmasnak is lehetne mondani ezt a művet és magam is így éreztem nem egy esetben, amíg el nem értem a végére, amikor is helyére került minden: az összes egy helyben toporgás, helyenkénti értetlenkedés és persze elmélkedés. A véleményem az, hogy ez a lassúság nem más, mint porhintés, amely arra hivatott, hogy Leah érzései, bizonytalansága jobban átélhetőek legyenek és persze elvonják az olvasó figyelmét, elaltassák a gyanakvását. A végén, újra átgondolva, egészében kell nézni az összes történést. Erre a regényre a befejezését követően rá kell szánni még némi időt, átgondolni a történteket, kielemezni a részleteket és ezt követően értékelni a teljes egészet - teljesen más lesz az értelmezés, a végkövetkeztetés.
Az viszont tény, hogy ha a mozgalmasság nem is azonos, a szerző stílusa jól felismerhető, a téma aktuális és figyelemfelhívó. Megan Miranda továbbra is az a szerző, akinek a műveit olvasni akarom és fogom is - feltételezve, hogy lesz még felnőtteknek szóló regénye és annak lesz magyar megjelenése.
 |
| Értékelés: 8 pont a 10-ből Kiadó: Agave Könyvek Kiadás éve: 2017. Terjedelem: 287 oldal Borító ár: 3.280,- Ft A mű eredeti címe: The Perfect Stranger Fordította: Nagy Mónika Műfaj: thriller, krimi |
Ennek a regénynek az eleje borzasztóan lassú, nagyon komótosan építkezik a történet: némi esemény a jelenből, valamennyi visszaemlékezés és sok-sok értetlenség. Nehéz kibogozni a szálakat, az érzéseket, a történteket, amelyeket Leah szemén keresztül látunk, így amíg az ő fejében kuszák az emlékek és nem kerül elő az újabb, amely helyrerakja az eseményeket, addig az olvasó is a homályban tapogatózik.
A lassúsága ellenére sok minden van ebben a történetben: egy gyilkosság, egy eltűnt személy és a súlyos múlt, amit Leah mindennél jobban őriz - no meg némi szenvedély. És persze ahogy az lenni szokott, minden összefügg mindennel - csak ez nagyon sokáig nem egyértelmű.
Leah a tökéletes személy arra, amibe belekeverték: elesett, segítségre szoruló, kiszolgáltatott, barátkozó és persze olyan múltja van, amit nem akar kiteregetni. És itt jön be a képbe az, hogy vannak emberek akik olyanokat tesznek, amelyek a legtöbbünk fejében soha meg sem fordulna. A tökéletes cselvetés persze nem működne türelem és egy gonoszságában is zseniális elme, valamint ezek szoros kapcsolata nélkül. Ha pedig minden együtt van, mire az áldozat feleszmélne, addigra már régen késő.
Ezen az úton viszi végig az olvasót Megan Miranda és sző olyan hálót az eseményekből, amelyekből nehéz kibogozni a lényeget és amely jóval összetettebb és régebbre tekint vissza, mint az elején - de még a történet közepén - is gondoltam volna. A lineáris történetvezetés miatt most sokkal könnyebb követni az eseményeket, mint a szerző korábbiakban olvasott regényében, ugyanakkor a történet kellően kusza ahhoz, hogy követelje a figyelmet.
A lassúsága miatt akár unalmasnak is lehetne mondani ezt a művet és magam is így éreztem nem egy esetben, amíg el nem értem a végére, amikor is helyére került minden: az összes egy helyben toporgás, helyenkénti értetlenkedés és persze elmélkedés. A véleményem az, hogy ez a lassúság nem más, mint porhintés, amely arra hivatott, hogy Leah érzései, bizonytalansága jobban átélhetőek legyenek és persze elvonják az olvasó figyelmét, elaltassák a gyanakvását. A végén, újra átgondolva, egészében kell nézni az összes történést. Erre a regényre a befejezését követően rá kell szánni még némi időt, átgondolni a történteket, kielemezni a részleteket és ezt követően értékelni a teljes egészet - teljesen más lesz az értelmezés, a végkövetkeztetés.
Az viszont tény, hogy ha a mozgalmasság nem is azonos, a szerző stílusa jól felismerhető, a téma aktuális és figyelemfelhívó. Megan Miranda továbbra is az a szerző, akinek a műveit olvasni akarom és fogom is - feltételezve, hogy lesz még felnőtteknek szóló regénye és annak lesz magyar megjelenése.
Posted in: 8 pontos,Agave Könyvek,könyvértékelés,krimi,Megan Miranda,önálló kötet,thriller
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése