Virágzó rengeteg: Virágzás helyett

Mivel a könyves posztokkal nem haladok mostanában - legalábbis nem olyan tempóban, ahogy az számomra elfogadható lenne -, ezért úgy döntöttem, hogy arról írok, ami jobban érdekel, vagyis a növényeimről. Amelyek egyébként igencsak próbára teszik a kertészeti képességeim és a türelmem - sajnos az utóbbiból mostanában még kevesebb van, mint az előbbiből. Van egy növénykém, ami szinte feszegeti a határokat, mindig mutat valami újat az orchideák számtalan képességei közül.

Hazaérkezést követően
(2017. július 31.)

Kapcsolatunk azzal kezdődött, hogy majdnem pontosan egy évvel ezelőtt megláttam az egyik kertészeti áruház akciós polcán és azonnal beleszerettem. Egy Phalaenopsis, vagyis lepkeorchideáról volt szó, amely egészen mélynövésű volt normál társaihoz képest, de a három virágszárán egymásba érő és hullám alakba rendeződő aprócska és fehér, lilás-bordós ajkú virágai azonnal elrabolták a szívemet. Olyan volt az egész, mint egy szárakra húzott gyöngysor. Még féláron is viszonylag borsos, majd háromezres ára volt, de egyszerűen nem tudtam ott hagyni a polcon.

Új otthonában elhelyezve a növény megszolgálta a bizalmat és új bimbót hozott a virágszár végén, miközben a többi virága még mindig pompázott. Sajnos a lakásfestés keresztül húzta az igyekezetét, amit nem csodálok, mert nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez az esemény nem csak a növényállományt viselte meg. A megpróbáltatások miatt a növény ledobálta a virágait, azonban a virágszárát nem szárította le. A nagykönyvben leírtak szerint visszavágtam a szárakat, majd vártam a továbbiakat.

A hullám alakba rendeződő apró virágok. (2017. augusztus 15.)

Októberben azt vettem észre, hogy a szárak alvó rügyei beindultak, hajtásokat hoztak, amelyek úgy néztek ki, mintha alig valami száron rögtön bimbót akarna hozni a növény. Majd sorra le is szárította ezeket a hajtásokat - mindegyiket. Alig egy-két héten belül azonban új, zöld hajtások jelentek meg az elszáradt korábbi próbálkozások tövében és növekedni is kezdtek, de nem úgy néztek ki, ahogy azt vártam.

Az új hajtás, a tövében a visszaszárított korábbi növekmény.
(2017. november)

Néhány hét múlva kiderült a turpisság is: nem virágszárakat növesztett a növény, hanem kicsi növénykéket, vagyis keikiket. Állítólag ezek a keikik az anyanövény klónjai és akkor hozza őket ha jól érzi magát - vagy ha már ez az utolsó lehetősége a szaporodásra. Ez utóbbit azért kétlem, mert ha az orchidea növekedési tempóját figyelembe veszem, akkor elég hihetetlennek tűnik egy életképes utód kinevelése.
Állítólag az, hogy az alvó rügyből mi fog kifejlődni - virágszár vagy keiki - az a rügy differenciáltságától függ. Meg gondolom még sok minden mástól is, mert csak van oka annak, hogy elindult az egyik, aztán meggondolta magát a növény és lett belőle a másik. Mondanám, hogy értem, de nem vagyok az orchideák lelki világának alapos ismerője.

A két keiki 2018. január végén.

Az anya és a "gyerekek" 2018. március végén.

Szóval az én növénykém két keikit kezdett nevelni, méghozzá nagyon okosan, mert minden új levélkét egy új gyökér követett, tehát teljesen kiegyensúlyozott volt a növekedése. A fejlődés lassú, de folyamatos volt. Megnyugtató érzés volt. A kis növényekre meg öröm volt ránézni, mert szemmel láthatóan majd kicsattantak az egészségtől. 

Jól látható az intenzív gyökérfejlődés. (2018. március)

A másik keiki: szinte kicsattan az egészségtől és a gyökérfejlődés is jól látható.
(2018. március)

Az anyanövény és a keikik 2018. április végén.

Aztán a szeszélyes áprilisi időjárásban újra igazi meglepetéssel szolgált számomra a növény: mindkét keiki hajtás virágszárat kezdett hozni, amely szépen növekedett is. A felfedezésekor hangosan sikongattam örömömben és ugráltam, mint aki teljesen elvesztette az eszét. Már azért is, mert a nagy növényeim hanyagolják a virágba borulást, ez a picike meg mindent produkál egyszerre. 

Virágszár kezdemény a levelek és a gyökerek tövében. (2018. április 15.)

Növekvő virágszárak 2018. május elején.

Az anyanövény egyébként önmagában is nagyon erős volt és saját magára is fordított energiát: a "gyerekneveléssel" egyidejűleg leveleket és gyökereket is hozott. Majd április végén következett a következő meglepetés: a középső virágszár eddig alvó felső rügye fejlődésnek indult, amelynek eredménye ugyanabból a rügyből egy db (!) bimbó és egy újabb keiki lett. A bimbóból később virág is lett és egy hónapon keresztül virított is.

A középső virágszár alvó rügyéből indult hajtások: egy bimbó és egy új keiki. (2018. április 15.)

Növekszik a bimbó és már jobban látható, hogy a másik hajtás biztosan keiki lesz. (2018. május 08.)

Pár nap múlva már ki is nyílt a virága. (2018. május 11.)

Az egyetlen virág, de nagyon megörvendeztetett vele a növényke. (2018. május 11.)

A virágzás alig egy hónapig tartott.
Kellett az energia a többieknek, mert közben új gyökerek nőttek,
a levelek is fejlődtek, a virágszárakról már csak a bimbók hiányoznak.
(2018. június 15.)

A növényke valami elképesztő módon igyekezett, de sajnos pont ez okozta a problémát is: túl sokat akart és végül nem tudta kinevelni az oly áhított bimbókat a keikiken növesztett virágszárakon. Pedig igyekeztem ellátni a fejlődéshez szükséges minden földi jóval, tápanyaggal. Mikor látszott, hogy nem fog haladni a dolog, a két nagyobb keikit leválasztottam (2018. július elején), hogy a harmadik növekedni tudjon és az anyanövény se merüljön ki a nagy igyekezetben. Jelenleg ott tartunk, hogy a harmadik keiki már majdnem akkora, mint a másik kettő volt - bár a gyökerei még nem olyan nagyok. Az igazi csoda - a keikik virágzása - tehát elmaradt, de van két darab, saját nevelésű orchideám.

Az anyanövény, a szépen fejlődő harmadik keiki és az új hajtás.
(2018. augusztus 17.)

A két klónocska él és növekszik: megindult a gyökérfejlődés, mindkettőnek vannak új levelei. A virágszáraik zöldek ugyan, de nem fejlődtek tovább. Jelenleg vízkultúrás neveléssel próbálkozom mind a kettő esetében. A szakirodalom szerint akkor érdemes leválasztani és elültetni a kicsiket, amikor aktív a gyökércsúcs, tehát növekedésben van. Mivel a leválasztáskor ez nem volt adott, maradt a vízkultúra. Most viszont már működhetne a normál ültetőközeg is, ezért szerintem megpróbálkozom vele, mert az mégis egyszerűbb a kezelés szempontjából. 

Az egyik kicsike az irodámban van, a másik a lakásban: tesztelem, hogy azonos genetikájú növények miként fejlődnek eltérő körülmények között.

Az immár önálló növényke, amely egyelőre szépen fejlődik. (2018. augusztus)

Az anyanövény azonban még nem végzett a meglepetésekkel: újabb alvó rügy indult növekedésnek.

Újabb hajtás egy eddig inaktív alvó rügyből. Ez sem virágszárnak néz ki.
(2018. augusztus)

Nem tudni, hogy hol lesz a vége, mert még mindig vannak inaktív rügyek az egyébként folyamatosan zöld virágszárakon. Szóval a növényke okozhat még további meglepetéseket. Aztán remélem, hogy ha elfogytak a rügyek, akkor majd újra láthatom virágozni is. De az sem lenne probléma, ha előtte adna nekem időt arra, hogy átültessem, mert már annak is itt lenne az ideje, viszont ameddig ennyire aktív, addig nem akarom piszkálni.

Volt egyébként még egy hármas keikit nevelő növényem, de az a példány nem volt ennyire sikeres, mert a kicsiknek nem voltak elég fejlettek a gyökerei, amikor le kellett őket választanom. Még így is alig sikerült megmentenem az anyanövényt, a kicsik pedig küzdenek a túlélésért - bár gyökereket nem szándékoznak hozni, így pedig elég kevés esélyük van. Azért megmutatom őt/őket is:

A másik szaporodó növényem: anyuci és a hármas ikrek. (2018. május)

A keikik levelei gyönyörűek, azonban a levélzet és a gyökérzet aránya nincs egyensúlyban.
(2018. május)

A többiek? Ők nem produkálnak ilyeneket. Egyelőre virágozni se akarnak - egy kivételével -, de remélem, hogy télen majd fognak, mert a leveleket és a gyökereket nagyon nyomják. Szóval fel a fejjel, mert az új virágszárak a levélemeletek közül jönnek, így az esély adott. Télre egyébként is tervezek nekik mesterséges megvilágítást, hogy ne járjak új, mint az elmúlt télen jártam.

Posted in: Virágzó rengeteg