vasárnap, augusztus 12, 2018
Shanara
El vagyok maradva a posztokkal - hogy stílszerű legyek -, majdnem annyira, mint Jeaniene Frost regényeinek magyar megjelenései az eredeti kiadásoktól. Úgy tűnhet, hogy kesergek, pedig alapvetően ünnepelni kellene, hogy végre - öt hosszú év után - a szerzőnek új regénye jelent meg magyar nyelven. Bár amikor a kiadó bejelentette, hogy átvette a szerző gondozását, kapásból azt feltételeztem, hogy a már megkezdett sorozat - a Cat & Bones - fog folytatódni, de mégsem így döntöttek, hanem inkább belekezdtek egy másik sorozatba. Nem, még mindig nem kesergek, csak épp a tényeket sorolom. Mert miért is kellene keseregni, amikor Cat és Bones mellett Vlad volt a sorban következő kedvenc a korábbi kalandokban. Sőt, Vlad néha megelőzte a két főszereplőt is a tetszési fokmércén, bár tény, hogy együtt voltak a legjobbak, úgy volt a legélvezetesebb a történet és a szöveg, ha mindhárman hozták a formájukat. Már amennyire emlékszem. És ugye éppen ez a nagy baj - eltelt öt év és az emlékek megfakulnak, illetve megszépülnek, aztán az ember lánya már azt sem tudja, hogy mi az igaz és mi az, amit hozzáképzelt a dolgokhoz.
 |
| Értékelés: 8 pontot ér a 10-ből Kiadó: Könyvmolyképző Kiadói sorozat: Zafír pöttyös Kiadás éve: 2017. Terjedelem: 343 oldal Fordította: Szebegyinszki Szilvia Borító ár: 2.999,- Ft (kartonált) A mű eredeti címe: Once Burned Sorozat: Az éjszaka hercege Folytatások: 2.) Twice Tempted 3.) Bound by Flames 4.) Into the Fire Kategória: urban fantasy, paranormális romantikus A szerző magyarul megjelent regényei: Cat & Bones sorozat: Félúton a sírhoz, Karó és sírhant, Síri csendben, Sírig hű szerelmed, A sír innenső oldalán Spin off kötet a Cat & Bones sorozathoz: Az első vércsepp |
Szóval Vlad - és nem Drakula, mert azt nagyon utálja, ha így szólítják - régi kedvenc ugyan, de ezúttal nem abban a környezetben és szerepben láttam viszont, amiben megszokhattam. Ezúttal a számára megszokott környezetben, a szülőföldjén játszódik a történet nagy része, Vlad is inkább erdélyi vajda, sok száz éves vámpír, a hozzá tartozók vezére, mint csak az éppen aktuális kaland egyik résztvevője. Ez egyben bizsergető újdonság is, mert korábbi emlékeim szerint Vlad az a karakter, aki könnyedén elbírja a főszerep súlyát és el is tudja vinni a hátán a sztorit - feltételeztem, hogy meg sem kottyan neki ez a teher. Neki végül is nem volt semmi gondja ezzel. A probléma ott kezdődött, hogy a történetet nem Vlad nézőpontjából írta meg a szerző, hanem egy eddig ismeretlen karaktert tett meg elbeszélőnek.
És jaj, ez azért nem jött be annyira, mint amennyire jó lehetett volna. Több hiányosságot is érzek a történetben és ezek egy része alapvetően abból adódik, hogy a magyar megjelenések kissé zűrösek - már megint. Vlad ugyanis úgy lépett színre ebben a sorozatban, hogy alig kapott valami bemutatást - amit mégis, azt nem lehet karakter leírásnak nevezni. A szerző részéről jogos a dolog, hiszen azt feltételezte, hogy az olvasók ismerik a karaktert, valószínűleg kedvelik is, hiszen volt igény arra, hogy önálló sorozatot kapjon. De a magyar olvasók nincsenek ilyen optimális helyzetben. A szerencsésebbek - köztük én is - ismerik Vladot, mert olvasták a Cat & Bones sorozat köteteit - ami egy másik kiadónál jelent meg és az utolsó rész sem éppen mostanában -, de a többség most találkozott először ezzel a szereplővel. Nem csodálkoznék azon, ha az éjszaka - eme nemes és harcias - hercege sokak tetszését nem nyerné el ezzel a mostani szereplésével, mert üresnek és légből kapottnak tűnik a karaktere - és ebben a regényben az is.
Nem tudom, hogy mi késztette arra Frost kisasszonyt, hogy Vlad kezéből kivéve az elbeszélés lehetőségét, a női főszereplőnek, Leilának adja azt. Most viszont határozottan úgy érzem, hogy ez nem volt teljesen jó döntés. Ugyan Leila személye is érdekes, főleg a képességei teszik különlegessé, de a megformálása nem sikerült teljesen hitelesre. Mindjárt részletezem is, hogy mire gondolok.
Leila gyerekként balesetet szenved, alig éli túl az esetet, amikor pedig felgyógyul, jelentkeznek nála bizonyos képességek: a teste áramot termel és aki hozzáér, azt megrázza, illetve az érintéssel látja az adott alany múltját és jövőjét. Ezt a "látós" dolgot nem csak személlyel, hanem az adott illető által megérintett tárggyal is meg tudja tenni - ez esetben a tárgy gazdáját is meg tudja találni a jelenben. Nem semmi képességek, az tuti!
Leila tisztában van a különcségével és ennek eltitkolására - vagy éppen közszemlére tételére - elég jó megoldást talál: egy utazócirkusz társulat tagjakét járja az országot, soha sem marad huzamosabb ideig ugyanazon a helyen, ezért nem is kelt feltűnést. Legalábbis eddig. Mert most bizony sikerült elárulnia magát és ennek hamar híre megy, azonmód el is rabolják és arra kényszerítik, hogy találjon meg valakit. Leila rá is akad a keresett személyre, aki nem más mint Vlad - csak éppen a megbízó pechére a vámpírok eme ura gondolatolvasó és érzékeli a lány jelenlétét a fejében. Vlad persze nem tűrheti, hogy ellene törnek, ezért úgy dönt, hogy legjobb védekezés a támadás, rögvest Leilához siet és elintézi az ellene törőket. Vlad és Leila tehát megismerkedik egymással és a sztorinak ezzel nincs vége, hanem még csak most kezdődik a java.
A legnagyobb bajom Leila személyével, hogy a kora elég nehezen beazonosítható és bár kiderül később, hogy a húszas évei elejét tapossa, a legtöbb helyzetben úgy viselkedik, mint egy kamasz - ez pedig eléggé lehangoló és zavaró. A másik problémám a hozzá fűződő logikátlanságok sora, amelyek alapján az az érzésem, hogy Frost kisasszony nem igazán tudta még az elején, hogy mit is akar kezdeni vele. Az kiderül a regényből, hogy miként marad életben az őt is eléggé romboló képességei ellenére, de arról nem szól a fáma, hogy miként maradt életben addig - vagyis hosszú évekig -, amíg össze nem találkozott ezzel a cirkusszal. Hmm, hmm... Az alkalmazott magyarázat bizony sántít, mert amíg az egyik jelenetben mentőövnek a tűnik, egy másikban inkább a nyakba kötött kötélnek.
Nagyon tetszettek a történelmi és mítoszokhoz kapcsolódó utalások. Ugyan a főgonosz kissé sutára sikeredett és túl sokáig bujkált a sötétben, hogy aztán egy nagy dumacsatában mutatkozzon be az olvasóknak, de a múltja és a tettei jó alapot adtak az egész történetnek. Ez a rész mindenképpen piros pontot érdemel - ha még osztogatnak mostanában olyanokat. Még egy piros pontocska, hogy a gondolatolvasási képessége és a Leilával folytatott kommunikációja miatt csak megismerhetők Vlad gondolatai is, bár azért valamivel több lényegesen jobb lett volna belőle. De sebaj, éljen a titokzatosság és ki is lehetne titokzatosabb, mint ő maga, az Éjszaka Hercege. Ha már itt tartok: kevésbé arrogáns és hatalmaskodó viszont lehetett volna az uraság - legalább az elején.
Ami miatt viszont fekete pontot osztogatok, az a Vlad és Leila közötti romantikus szál, ami inkább tűnt erőltetettnek és hiteltelennek, mint hihetőnek és szenvedélyesnek. A röhejes szerelmi háromszögről - ha annak tekintem azt, amit olvastam - pedig inkább ne is beszéljünk. Szóval nem, a sztorinak ez a része nem jött be. Leila reakciói pedig különösen nem: egyszerűen gyerekesek, éretlenek és - most eléggé durva leszek - ez a csaj nem Vladhoz való. Tudom, majd a sokadik kötet után - remélem, hogy azért annál hamarabb - megcáfolom ezt a kijelentésem, mert a karakterfejlődés és egyebek, de most még tartom magam a véleményemhez.
Nagyon vártam ezt a regényt és örülök is neki, hogy megjelent, de ez az első kötet nem éppen azt az élményt hozta, amit elvártam volna ettől a szerzőtől és ettől a főszereplőtől. Remélhetőleg lesz még lehetőség megismerni a folytatásokat és akkor árnyaltabbá, valamint teljesebbé válik a kép és a történet is, mert ez így egyelőre kevés - ahhoz, amit vártam, mindenképpen. De az előzetes elvárásokat félretéve is. Sok minden idegesített olvasás közben és amikor szinte minden hibát észreveszek, akkor biztosan van valami gond a sztorival. Még így is jobb, mint a nagy többség, de Jeaniene Frosthoz képest nem annyira kiemelkedő. Tudom, azok a fránya elvárások... Egynek mindenesetre jó volt, a folytatásra pedig nyitott vagyok, mert a szerző számomra már bizonyított.
Posted in: 8 pontos,Az éjszaka hercege,fantasy,Jeaniene Frost,könyvértékelés,Könyvmolyképző,paranormális romantika,urban fantasy,Zafír pöttyös
3 megjegyzés:
nekem eszembe se jutott, hogy egy csomóan cat és bones ismerete nélkül veszik majd kézbe a regényt, pedig milyen igaz. és mivel úgy tűnik, eléggé befagyott a sorozat, valószínűleg tényleg senki nem tudta hova tenni.
sztem azért Leile lett a fő szemszög, mert nő. nem nézem ki Frostból, hogy össze tudna hozni egy hiteles férfinézőpontot.
ami nekem meglepő volt, az Vlad kora/kinézete. a bones-os szériában nekem valahogy érettebb külsővel rendelkező vámpírnak tűnt, valahogy jobban is állt neki, mint ez a szépfiús simaság.
Tara Nima: Részemről számítottam rá, hogy lesz olyan, akinek ez lesz az első Frost regénye. Ugyebár a KMK adta ki a kötetet és az olvasótábora kapásból ráharapott a történetre (vámpíros, pasis borító, stb). Aztán ez az olvasótábor rendesen pofára esett, mert nagyon nem azt kapta, amire számított - több szempontból sem. Aztán a kiadó fog pofára esni, hogy nem megy a regény, majd ezt követően mi, a régebbi Frost olvasók, mert nem biztos, hogy lesz folytatás. Már az elején sem éreztem úgy, hogy a KMK-nál jó helyen van ez a sorozat, de egyelőre örültem annak, hogy megjelent. A többi meg majd kiderül.
A női főszereplő választással kapcsolatban igazad lehet. (Erre meg én nem gondoltam eddig.) Vladot a főszerepbe állítani tényleg elég kemény dió lett volna, mondhatni igazi kihívás, amibe könnyedén beletörhetett volna a szerző bicskája - így is kicsorbult kissé.
Nem tudtam eldönteni, hogy csak én emlékszem úgy, teljesen más volt Vlad karaktere vagy tényleg más volt. Mindenre emlékeztem, csak olyanra nem, amilyenről most olvastam. A végén elkönyveltem annak, hogy csal az emlékezetem és ha majd újraolvasom Bones-ék kalandjait, akkor megint képben leszek és helyre teszek mindent. Meg azt találtam ki magyarázatnak, hogy most más a közeg és ezért viselkedik másként. Bár tény, hogy a korábbi személyisége jobban tetszett, szimpatikusabb volt. De azért jöhet a következő Vlad sztori. :D
nem, szerintem is tök más volt a személyisége a bones-kötetekben. érett, komoly, de lehet, hogy csak azért tudtam komolyan venni, mert csak időnként került elő, és akkor is mindig morcos meg piszkálódó volt.
ez a spinoffos vlad tizenkettő egy tucat lett, sajna, és erről kivételesen nem is a kmk tehet.:D
egyébként azt leszámítva, hogy tök más a karakter, mint vártuk, önmagában nem egy rossz sorozat. olvastam a második részt, és jó a története annak is. a szereplők meg hát olyanok, amilyenek az elsőben is voltak.
Megjegyzés küldése