Virágzó rengeteg: Színpompás télbúcsúztató és tavaszköszöntő

Fantasztikusan alakult az idei tél az orchideáim virágzása szempontjából. Jelenleg ott tartok, hogy minden egyes nap csak csodálom és csodálom azokat a szépségeket, amelyek létrehozásában magam is közreműködtem. Nem hittem volna, hogy valaha is ennyire büszke leszek a növényeimre, de most minden szerénység nélkül ki merem jelenteni, hogy az vagyok, az orchideáim pedig elképesztően gyönyörűek.

A szomszédasszonyom megkérdezte, hogy mit teszek velük, talán énekelek nekik? Nem, azt nem - jobb is, amíg arra nem kerül sor -, ellenben minden mást igen, amire csak szükségük van. Próbálom kitalálni az igényeiket - mert a szakirodalom csak útmutatást tud adni és arra is rájöttem már, hogy minden növény egyedi "személyiség", egyedi igényekkel -, ha pedig tudok tenni valamit amivel különleges bánásmódban részesíthetem őket, akkor megteszem. Így kaptak nálam a növények - az irodában és a lakásban is - kiegészítő világítást, amelynek részleteiről már írtam egy posztot és valamivel később egy másikat is.

A lényeg, hogy a dolog működik és mutatom, hogy mire jutottunk - az orchideák és én - együttes erővel, akarattal és kitartással.

A szirmok bontogatása még januárban elkezdődött, majd februárban érte el a csúcsát - akkor még azt hittem -, márciusban pedig már a megszokott látvány fogadott, amikor beléptem az irodámba vagy a lakásba. Ugyan a dendrobium és a papucsorchidea elvirágzott, de a lepkeorchideák virágzata sokkal tartósabb és biztosítják a virágpompát.

A szirmot bontó növények száma márciusban nem változott a februári állapothoz képest, azonban egyéb példányok is kedvet kaptak a bimbóneveléshez, illetve a már virágzó szárak végén is újabb bimbók - néha akár három-négy darab - jelentek meg. És van olyan növényem is, amelyik már a harmadik évszakba lép a virágzásával - igen, a párom által "tősgyökeres virágnak" nevezett példányról beszélek.

De ennyi elég a szövegelésből, beszéljenek a továbbiakban helyettem a képek.

Pacákomtól kaptam tavaly nőnapra, akkor közel 50 virág és bimbó volt rajta.
Idén csak egy ágat hozott és rajta "csak" 10 virágot nevelt ki, de azok hatalmasak.

Kevesebb, de hatalmas méretű virágok.

Szintén tavalyi beszerzés, amit idén sikerült újra virágoztatni.

Továbbra is imádom az apró pöttyeit és a hamvas zöld leveleit - különleges mindkettő.
A növény pedig igazán hálás és szépséges példány.

Egy aprócska szépség, amelynek a legnagyobb levele is alig tíz centis.
A virágai nem nagyobbak, mint egy-egy kétszáz forintos.
Imádni való apróság.
Az egyik növény, amelyik újabb bimbókat hoz a virágszár végén - ez a példány eddig négyet.

Januárban még csak bimbói voltak a növénynek, mostanra érte el teljes pompáját.
Ha nem lenne nyilvánvaló, kedvelem a csíkos virágú példányokat.

A különleges színösszeállítás miatt szerettem bele rögtön a növénybe,
jött is velem haza azon mód. Ez olyan másfél éve történt.
Így még nagyobb büszkeség a számomra, hogy idén virágba borult.

Egy apró, de nagyon produktív növény: eddig három keikit választottam le róla;
a negyediket most neveli és mellette pompázatosan virágzik.

Apró, de bájos virágokból álló csodás és tömött virágfürt.
A virágszár végén újabb és újabb bimbók növekednek.

Családi virágzás: az anyanövény és a két leválasztott keiki -
mindegyik káprázatos virágokkal.

Nem csak a lakásban, de az irodában is jól érzik magukat a lepkeorchideák.
Tavaly nőnapra kapott példány, ami idén nőnapkor - már harmadik hónapja - virított.

A virágzatot sikerült "zuhatagosra" nevelni. Pompás látvány.

Ez a példány egy igazi túlélő és a legrendszeresebben virágzó növényem.

És végül az a példány, amit mintha valami módon tartósítottunk volna:
hatodik hónapja virágzik ugyanazokkal a virágokkal.
Pacákom úgy nevezi, hogy a "tősgyökeres" virág.
Hiányozni fog, ha egyszer mégis elvirít majd.

Ennyi lett volna a színpompás társaság. Egyelőre. Mert készülődik egy citromsárga, egy zöldessárga virágú és a halványrózsaszín-fehér virágú példány - van köztük már bimbós és van éppen csak szárat növesztő példány. Eddig ennyi. De mindegy milyen színű és milyen fokozatban tart a virágzásban, mindegyik hatalmas örömet okoz a számomra. Ahogy a többi orchideám - Cambria és Brassia típusúak - hajtásai is szépen növekednek és amelyek majd nyáron fognak virágot hozni - legalábbis remélem. Ha lesz még mutatni valóm, akkor jelentkezem.

Folytatás »

Virágzó rengeteg: Kiegészítő világítás orchideáknak - 2. rész

Lassan érkezik a tavasz és vele a bőségesebb napfény, ezért már csak egy ideig - akkor is egyre rövidebb ideig - lesz a növényeknek kiegészítő világításra szüksége. Így viszont bőven marad idő felkészülni a következő téli időszakra, megtervezni, hogy mi is lenne a legjobb megoldás - a növényeknek és nekünk is.

Működő kiegészítő világítás:
igazi fényfürdő a növényeimnek a felhős,
ködös nappalt követően.
Meghálálták a gondoskodást. (saját fotó)

Az előző posztomban azt próbáltam meg összefoglaló jelleggel bemutatni, hogy miért is van szüksége az orchideáknak - és úgy általában a legtöbb szobanövénynek - kiegészítő világításra, mit kell figyelembe venni és milyen fényű megvilágításra van szükség. A száraz tényeken már túljutottunk, ebben a posztban már a gyakorlati megvalósításon lesz a hangsúly.
Elsősorban a saját tapasztalataimat szeretném megosztani a bejegyzésben. Be fogom mutatni, hogy milyen megoldásokat választottam az irodában és a lakásban a kiegészítő világításhoz, milyen részekből állt össze és mennyi szerelést, technikai tudást igényeltek az egyes verziók. Persze az itt részletezett megoldások csak lehetőségek és ezeken kívül még rengeteg más mód is létezik, más eszközökkel, technikákkal. A lehetőségek száma a technikai és főleg a ledvilágítás terén bekövetkezett fejlődés miatt, szinte végtelen. Mutatok majd néhány példát, de az egyéni igényeket kielégítő további verziókért érdemes tovább böngészni a különböző honlapokat.

A hely adottságai és a kialakítás:

Az alkalmazott technikát elsősorban a hely adottságai, illetve a pénztárcánk mérete határozza meg. Más a fekvése, a berendezése és az elhelyezkedése van az irodámnak, illetve a lakásunknak. Az egyik egy DK-i fekvésű tetőtéri helyiség polcokkal és asztalokkal, a másik pedig régebbi típusú téglaépület második emeleti, ÉNY-i tájolású helyiségekkel és persze a szokásos berendezési tárgyakkal. Ezeket mind figyelembe véve az alábbiak mellett döntöttem:

1.) Az iroda:

Csíptetős lámpa és növénynevelő izzó:
egyszerű felszerelés, de a hatása jól látható.
(saját fotó)

Az irodában alapvetően polcaim vannak, nehezebb - és nem is ajánlott - fúrni, faragni és rögzíteni, ezért egy egyszerűbb megoldás mellett döntöttem. Polcra csíptethetős lámpát választottam és bele növénynevelő ledizzót.

• Lámpából EZT a típust és színt választottam, de bármilyen másik is ugyanolyan jó lehet. Nekem ez volt szimpatikus és utólag is jó választásnak tűnik, mert oda állítom a fejet, arra tekergetem a nyakat, ahová és amerre csak akarom és stabilan "kapaszkodik" a polcba. Fontos szempont volt az E27 foglalat és a búra átmérője, mert bele kellett férnie az izzónak.
• Az izzóval sem voltam egyszerű helyzetben, mert az árak egészen a csillagos égig érnek, de kezdésnek nem akartam 30-40 ezresért beszerezni egyet. Végül ILYEN izzó mellett döntöttem, mert mind a ledek összetételében, mind árban a célnak megfelelő volt. Az izzóban a vörös és kék ledek mellett 1-1 db ultraibolya és infravörös led is helyett kapott, ezért a full spektrum. Az már csak hab a tortán, hogy később rájöttem sokkal olcsóbban is beszerezhettem volna, de akkor még csak belföldről rendeltem, nem kacsingattam a határon túlra - pláne nem még messzebbre.



Időzítős konnektor:
mechanikus típus
(saját fotó)

• Kiegészítésként szükség volt még időzítős konnektorra. Ezt az OBI-ban szereztem be, a legegyszerűbb, mechanikus fajtát (999,- Ft-ért). Az említett áruházon kívül még számtalan más helyen is kapható. Fél óránként lehet rajta beállítani az időzítést, ezért a célnak teljesen megfelelőnek találtam.

Az egyes összetevők beszerzése lényegesen tovább tartott, mint az összeszerelés, mert az pikk-pakk megvolt. Felcsíptettem a lámpákat a polcokra, becsavartam az izzókat, beállítottam a konnektorokon az időpontokat, összedugtam, bedugtam mindent és kész. Még egy hosszabbítóra volt szükségem, mert a lámpa zsinórja nem volt elég hosszú. De mindössze ennyi az egész, kétbalkezesek, technikai analfabéták is bátran belevághatnak a kivitelezésébe.

2.) A lakás:

Ledszalag alusínen:
vörös és kék ledek (5:1)
(saját fotó)

Bár itt jobban megoldható a fúrás és faragás, de az egyéb adottságok sokkal meghatározóbbnak bizonyultak. Mivel nem akartam 12 órán keresztül alkalmazni a világítást, illetve állandóan átpakolgatni a növényeimet, ezért olyan megoldást kellett választanom, ahol kihasználhatom a természetes fényeket és amelyet az ablak, illetve az erkélyajtó közelében is el tudok helyezni, illetve hatékonyan tudok alkalmazni, valamint az is megoldható legyen, hogy az erkélyre is ki tudjak menni, ha kell.

• A lámpa és izzó kombó helyett ezért a lakásba ledszalag került. Ebből EZT a típust választottam. Egész méterekben lehet megvásárolni. A piros és a kék fényű ledeket jó arányban (5:1) tartalmazza a szalag, viszont nincs mellette ultraibolya és infravörös led (az izzóban abból is van 1-1 db). 
• A szalag valamivel több szerelést igényel, mint az izzó betekerése. A rögzítéshez szükség van alusínre. Egyrészt a hőelvezetés céljából, mert ugyan a ledek nem termelnek sok hőt, de valamennyit azért igen (mondtam, hogy később még visszatérünk hőtermelésre), másrészt a szalag tartásának és rögzítésének biztosítása miatt. Ebből én a legegyszerűbbet, az U-alakú profilt vettem meg (ebben segítségemre volt a ledes bolt eladója). Vettem hozzá végzáró profilt és átlátszó takaróprofilt is. Ezeket 2 m-es darabokban árulják, de könnyen méretre szabhatók.

Anya csatlakozó a ledszalag és
a tápegység közé (saját fotó)

• Ezzel még nincs vége, mert az energiaellátást is meg kell oldani valamivel. Ehhez szükség van led tápegységre, amelyek közül praktikusabb a dugvillás kimenetű változat (a fémházas ipari kivitelű változatot inkább meghagytam a nagytermelőknek). A tápegység teljesítménye a ledszalad teljesítményétől függ (az pedig egyenes arányban a ledszalag hosszával). De ebben is van egy kis turpisság, mert a tápegység teljesítményét soha nem szabad teljesen kihasználni, hanem rá kell hagyni olyan 15-20%-ot. Ezt az információt INNEN vettem. Merthogy erről a boltban sem kaptam felvilágosítást, ideadták a ledszalaggal azonos teljesítményű tápegységet, amely aztán tűz forró volt, majd valami ki is nyiffant benne, mert egy idő után már csak a ledek egy része világított. Szerencsére nem a szalag ment tönkre.

• És ha minden megvan, akkor kell egy olyan csatlakozó, ami a ledszalagot és a tápegységet

  

  Ledszalag forrasztásos csatlakozása:
  látszik, hogy nem vagyunk gyakorlottak,
  de a rendszer működik (saját fotó)

  összekapcsolja. Jól meg kell nézni, hogy tényleg összepasszol-e, mert mi ezzel is tettünk egy-két plusz kört. Ebből is van több fajta: forrasztásmentes és forrasztást igénylő, de többszínű ledszalaghoz az a fajta kell, amelyhez a ledszalagot forrasztani szükséges - egy kábeldarab közbeiktatásával. (Persze egy bizonyos oldalról történő vásárlással, külföldi szállítással már olyan ledszalag is beszerezhető, amelynek a vége már csatlakozóval is ellátott.)
• Ezek után már csak össze kell forrasztani a ledszalagot a csatlakozóval, rögzíteni a sínt, összedugni a csatlakozót a tápegységgel és áram alá helyezni a rendszert.

• Az alusínt az erkélyajtó két szárnyára rögzítettük fel, felül tapadókoronggal, középen és alul kétoldalú ragasztóval. A két szalagot külön-külön tápegységre csatlakoztattuk rá, így az ajtó nyitható, nem kell leszerelni az egész rendszert, ha ki akarunk menni az erkélyre - csak éppen a virágállványt kell onnan elcibálni.

Időzítős konnektor:
digitális típus (saját fotó)

• Ebben az esetben is szükség van időzítős konnektorra. Ezt szintén az OBI-ban szereztem be, első körben a legegyszerűbb, mechanikus fajtát (999,- Ft-ért), majd később digitálisat (1.999,- Ft-ért). A mechanikus kezelése egyszerű, de idővel kerregni kezd és az borzasztó idegesítő - főleg éjszaka. Az irodában tökéletes, mert az alapzaj elfedi a kerregést, de éjszaka, a hálószoba csendjében nagyon zavaró. A digitálisat kicsit nehezebb volt beállítani, de sokkal több beállítást tesz lehetővé és csendes.

Ahogy látszik is, a ledszalad felszerelése és üzembe állítása nem olyan egyszerű, mint a lámpa felcsíptetése és az izzó betekerése.

A LED-es világítás alkalmazásának egyéni tapasztalatai:

• Bár a vörös és kék fény nagyon jó a növényeknek, de az emberi szemet kissé zavarja - főleg, ha közvetlenül belenéz valaki. Ezt lehetőleg kerülni kell. A perifériás látást már nem zavarja, lila fénnyé olvad egybe - tréfásan kupifénynek hívom. A piros nagyon kellemes, a szemet a kék led fénye bántja inkább.
• A világítást csak kiegészítő megvilágításként használom, a bekapcsolást 15 óra, a kikapcsolást 20 óra körülre időzítettem be, így a természetes fénnyel kiegészülve 12-13 órára nyújtható a "napfényes" órák száma.
• A ledizzók megvilágítási szöge  - kialakítástól függően - lehet 360 fokos is. Az általam választott izzó világítási szöge 120 fok, viszont a búra fehér belseje visszaveri a "kósza" fénysugarakat. A ledszalag megvilágítási szöge csak 120 fok, ezt figyelembe kell venni az elhelyezésnél.
• Ideális esetben a ledes fényforrásnak 20-30 cm-re kell lennie a növénytől és ideális esetben függőlegesen, felülről érkezik a fény. Az általam kialakított rendszerek nem az ideális állapotot állítják elő. A fény nem függőlegesen érkezik a növényekhez, hanem szögben vagy konkrétan oldalról, illetve a távolság is nagyobb, mint az ideális. A távolság növekedésével csökken a megvilágítás erőssége. Vagyis minden igyekezetem ellenére sem sikerült kialakítanom minden szempontból optimális rendszert. De minden hátránya és hiányossága ellenére is működik, ugyan lehetne jobb is, de már ennek a hatása is látványos.
• Eddig még ködös időben sem kapcsoltam fel az eredetileg beállított időzítésen kívül a világítást. Néha éreztem rá késztetést, de aztán úgy döntöttem, hogy nem kapcsolom fel, mert így jobban mérhető, hogy mit és mennyit jelent a növényeim számára a kiegészítő megvilágítás.
• A virágzásra hajlandóságot mutató orchideáim virágszárának és bimbóinak fejlődése végig

  

  A gondoskodás ékes bizonyítéka:
  szemet gyönyörködtető virágpompa.
  (saját fotó)

  folyamatos volt, eddig bimbó elszáradást még nem tapasztaltam. A virágok száma és mérete kielégítő és nagyjából megegyezik a vásárláskori mennyiséggel, illetve nagysággal - vagy ha nem, akkor a mennyiség csökkenésével a méret növekedett.
• A növények növekedése nem állt le, a tél folyamán is folyamatosan hoztak/hoznak gyökereket és leveleket. (A szakirodalom szerint a lepkeorchidea alapvetően nem tart pihenőt, növekedése megfelelő körülmények között folyamatos.) A Cambria fajtájú orchideák gyökérnövekedése mellett az új bulbák növekedése is kielégítő.
• A növényeim levelei egészségesnek és erősnek tűnnek, nem konyultak le, nem nyúltak meg. (A szakirodalom szerint a lepkeorchidea levelei elegendő fénymennyiség esetén a vízszinteshez képest felfelé, de minimum vízszintesen állnak, erős szerkezetűek, merevek.)
• A kiegészítő világítás a fokföldi ibolyáimnak is nagyon jót tesz: majd kicsattannak az egészségtől, látványosan jól érzik magukat a fényfürdőben és kis pihenőkkel, de szinte folyamatosan virítanak.

Összességében azt kell mondanom, hogy a LED-es kiegészítő világítás megvalósítása nagyon jó ötlet volt és a tapasztalatok alapján hozta is a hozzá fűzött reményeket - a bizonytalanságok és a nem éppen optimális elhelyezés ellenére is. Elégedett vagyok az elért eredménnyel.

November elejétől üzemelnek a lámpáim és a szalagjaim. Azt hittem, hogy jól körülnéztem a neten, mielőtt belekezdtem volna a beszerzésbe, de rá kellett jönnöm, hogy a lehetőségek száma tényleg végtelen. Rövid idő után számtalan más megoldás is szembe jött velem. Íme néhány példa:

• Egyedileg álló növények megvilágításához jó lehetőség a mindössze 12 cm hosszúságú, 2,5 W teljesítményű, USB csatlakozóval ellátott ledlámpa - inkább ledszalag darabnak mondanám -, amely megfelelő csatlakozóba helyezve tökéletesen ellátja a feladatát.
• Van belőle hosszabb és nagyobb, 4,5 W teljesítményű verzió is.
• Ugyanehhez a ledlámpához vásárolható USB csatlakozós kábel is, amivel a fény beesési szöge állítható a növények számára komfortosabb irányba.
• De olyan is kapható, amely mindezeket tudja, pluszban pedig még az asztal vagy a polc szélére csíptethető.
• Ha fokozni akarom a helyzetet, akkor ebből a fajtából olyan is elérhető, amely nem egy, hanem két vagy esetleg három lámpát - meghatározott hosszúságú ledszalag darabot -  is tartalmaz egyszerre. Vagy esetleg még kapcsoló is tartozik hozzá.
• És persze vannak izzók - számtalan méretben, teljesítményben, csatlakozóval.
• Az alakjuk is változatos: hagyományos foglalatba tekerhető izzó, nagyobb méretű izzók, négyszögletes vagy hosszanti kialakítású típusok, esetleg olyanok, amelyek már eredetileg fényvisszaverős armatúrába vannak szerelve. A választék bőséges, mindenki megtalálhatja az igényének megfelelőt. Árak tekintetében határ a csillagos ég.

Egyéb változatok - a teljesség igény nélkül - LED-es kiegészítő növényvilágításra.
(A képek forrása: wish.com)

Természetesen a fény csak az egyik tényező a sok közül, amit az orchideánál biztosítani kell.

A párásítást megoldottam alátétbe tett kaviccsal, amire időnként vizet öntök - ezen állnak a cserepek. Illetve időnként enyhe tápoldatos vízzel megspriccelem a leveleket. De a mosás utáni ruhaszárítást is kedvelik a növényeim. Jól érzik magukat tőle.

A virágzást a hideghatás - a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti 5-10 celsius fok különbség - indukálja. (Ez a phalaenopsisokra igaz. Más fajtánál más lehet a kiváltó hatás: a zygopetalumoknál és a cattleya orchideáknál a napfényes órák változása indítja be a virágzást.) Ezzel  - mármint a hőmérséklet változással - kell még valamit kezdeni, mert bérházi viszonyok között ez nem mindig kivitelezhető. Sajnos az erkélyem kialakítása és elhelyezkedése az orchideák számára nem megfelelő (de már ezen a problémán is gőzerővel dolgozom). Ezért aludtam szeptemberben két hétig nyitott ablaknál az orchideákkal - kísérletként. A mostani helyzet már bizonyítja, hogy a kísérlet sikeres volt. Szóval ez lesz az a tényező, amin még dolgoznom kell és akkor nekem is olyan gyönyörű orchideáim lesznek, mint azoknak, akik "elhanyagolják" a növényeiket.

Remélem, hogy a hasonló problémákkal küszködőknek tudtam segíteni a tanácsaimmal és a saját tapasztalataimmal. Ha van hasonló tapasztalatotok vagy ha kipróbáljátok a rendszert és arról van véleményetek, akkor azt nagyon szívesen veszem hozzászólásban.

Folytatás »

Virágzó rengeteg: Szirombontogatás a januári télben

Két évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy posztot írok - nem is az elsőt - a virágaimról. Sokáig - olyan másfél évtizedig - úgy tűnt, hogy a lakásunk alkalmatlan mindenféle virág nevelésére, életben tartására. Arról, hogy egyszer a kecses virágzatú és egzotikus orchidea lesz a szobáink fő éke, álmodni sem mertem. Pedig most ez a helyzet. Igaz, hogy nem ment egyszerűen, de bátran és kitartóan küzdöttünk és küzdünk: az orchideák és én is. Az elért eredmény láttán pedig méltán érzem  nagyon büszkének magam - és még annál is boldogabbnak. Vannak az enyéimnél dúsabban virágzó növények is, de az előzmények ismeretében számomra már a mostani állapot is hatalmas előrelépés.

Az ősz elején az egyik Cambria hibrid orchideám művelt valami csodát, most pedig a Phalaenopsis - vagyis a hétköznapi nyelvben lepkeorchidea néven emlegetett - növényeim bontogatják lelkesen, egymásról példát véve a szirmaikat. Színpompás virágaik sokfélesége egyenként is igazi színfolt, de együtt még csodásabbak. Mutatom, hogy milyen színek és formák törik meg a lakásban és az irodában a januári fehérséget és a mifelénk olyan gyakori egész napos szürkeséget.

Az első képen a lakásban lévő virágzó orchideáimat láthatjátok. Egy helyre gyűjtöttem őket, hogy mindenki láthassa - és természetesen én is -, a virágzó rengeteg nem csak amolyan kitaláció. Végre.

A képen tíz szépség szerepel, de rajtuk kívül is vannak még reménységek, amelyek talán majd a februári képen már ott fognak sorakozni - vagy inkább tömörülni - a jelenlegiek mellett. Mindjárt mutatom a közelieket is.

Az egyik nagyobb virágokkal örvendeztetett meg,
a másik azzal, hogy négy hónapja hűségesen virít.

A poszt címe sem véletlen, mert egyik növény sem pompázik még teljes szépségében, éppen csak nekikezdtek a szirmaik bontogatásának.

Először következzenek a lilák és a lilás-bordó virágúak.
Igen, jól látjátok, a sötétebbik színű az a növény, amely már szerepelt a korábbi posztjaimban is. Az az igazság, hogy szeptember végétől virít, mostanában kezdi a virágzása ötödik hónapját - ugyanazokkal a virágokkal.

A másikat a férjemtől kaptam tavaly nőnapra. Akkor két száras volt, majd minden rügyéből szárelágazással és ötven virággal. Hatalmas, életerős növény, de most csak egy szárat hozott, azon csak egy szárelágazása van és összesen "csak" tíz virág lesz rajta - ha minden bimbó kinyílik. Viszont cserébe a virágai legalább kétszer akkorák, mint voltak.

Kevesebb, de sokkal nagyobb virágok.

A párom úgy hívja, hogy a tősgyökeres virág.
Mert már négy hónapja virágzik rendületlenül.

Pöttyök és csíkok minden mennyiségben és méretben.

Csíkok és pöttyök: a kedvenceim.

A nagyobb lila foltokkal - pöttyökkel - rendelkező virág igen cseles fajtának bizonyult. Megdöbbentő dolgot művelt: stílust váltott. Eltűntek a foltjai, megváltozott a szirmok alapszíne, átrendeződtek a pöttyei és teljesen más virág bújt elő a bimbóból, mint amilyet korábban virított a növény. Még csak nem is új szárat hozott, hanem a régi végén hajtott újabb bimbókat, szóval a tévedés lehetősége se merülhet fel. Magyarázat biztos van, de még nem találtam rá.

Az apróbb pöttyös virágú növényt tavaly tavasszal, nyár elején vettem. A nyáron szépen fejlődött, majd meglepett egy virágszárral és jó néhány bimbóval. Eddig négy virága nyílt ki, amelyek szép nagyok, a mintájuk pedig egyszerűen bájos. Van még rajta olyan négy-öt bimbó. Már most is szépséges, de ha mindet kineveli, akkor egyszerűen gyönyörű lesz.

És végül - de nem utolsó sorban - a kis büszkeségem, a kis csíkoskám. Amikor tavaly megvettem, alig 5 cm-es edénykében szorongott, de a virágai már akkor is csodásak voltak. Átültettem, amit erőteljes gyökér- és levélnövekedéssel hálát meg, majd pedig egy új virágszárral és némi másodvirágzással. Aprócska, de bájosan szépséges. A csíkocskái pedig igazán különlegessé teszik.

Más lett a virága mintája: így is szép, de azért meglepett.

A bájosan pöttyös szépség.

Picike, de szemet gyönyörködtető.

A családban marad - mármint a virágzás. Ugyanis virágba borult az növényem, amelyről egy korábbi posztomban már mutattam képeket. A ráadás, hogy az akkor leválasztott első növényke is virít, illetve a harmadik is hozza már a bimbókat - a középső "gyermek" máshol talált gazdára. Még egy ráadás, hogy az anyanövény nevelgeti az újabb - immár a negyedik - keikit az egyik régi szárán.

Az anyanövény és a "gyermeke" virágzásban.
Februárban már lehet, hogy hárman lesznek a képen. :)

Az egyiknek sok és apró, a másiknak mindössze egy,
de majdnem tenyérnyi virága van
- és mind a kettő különleges.

A végére maradtak az idegenlégiósok. A legtöbb ember a lepkeorchideát hívja orchideának, pedig vannak ám szép számmal más fajaik is. Jelenleg azzal próbálkozom, hogy melyik érzi még jól magát nálunk - akár a lakásban, akár az irodában. Egy-két jelentkező már van, de továbbra is kitartóan próbálkozom a többiekkel. Jelenleg egy Dendrobium nobile és egy Paphiopedilum - azaz papucsorchidea - hibrid virágzik.

A Dendrobium nobile mérsékeltházi orchidea, amely azt jelenti, hogy a virágzás beindulásához hosszú idejű hűvös és száraz időszakra van szüksége a növénynek. Ez volt az a nagy gond, amiről - bérházi lakóként - jó darabig nem tudtam, hogy miként is oldjam meg. A fajta különlegessége, hogy csak az új hajtások hoznak virágot, a régiek már nem. Nyáron szépen fejlődött a növényke, két - az eredetivel azonos magasságú - új szára nőtt, meg egy félig. Felkészítettem a növényt a teleltetésre, fokozatosan csökkentettem az öntözővíz mennyiségét, majd próbálkozásként kitettem a lépcsőházba. Az esélytelenek nyugalmával szemléltem a változásokat. Másfél hónap után - legnagyobb meglepetésemre - megjelentek az első rügyek a szárakon, amelyeket még újabbak követtek. Amikor olyan 1 cm-esek lettek, akkor bevittem a növényt, kapott egy kis vizet és vártam a továbbiakat. A végeredmény nem kertészeti mennyiségű virág - 10 már virít és még 10 bimbót nevel a növény -, de nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült véghez vinnem a lehetetlent.

Az elején elérhetetlen tűnt a virágzás, de végül csak sikerült összehozni:
persze a növény is megtette az ügy érdekében a magáét. :)

A Paphiopedilum - vagyis papucsorchideák - a mostani kedvenceim. A pöttyös leveleik - szobában tartásra ezek valók inkább, mert ezek a melegkedvelők - már önmagában is különlegesek, de a virága mindent visz. Összesen három növénnyel büszkélkedhetem, amelyek közül kettőt levirágozva vettem - így is egész szép ára volt, két-három lepkeorchideát is vehettem volna darabjáért -, a harmadikat pedig a páromtól kaptam a névnapomra és ez utóbbi már bimbósan érkezett. Bár nem az én érdemem, hogy virágba borult, mégis büszke vagyok rá, hogy a bimbó megmaradt és fejlődött, majd szirmot bontott - az utóbbi művelet öt napig tartott nála, nem siette el, az tuti.

Különleges és gyönyörű. Rá is büszke vagyok. :)

A lakásban egyelőre ennyi pompázik, de van még néhány, amelyiknek már bimbós a szára - és olyan is, amelyik most gondolta meg magát és kezdett virágszárat növeszteni. Remélem, hogy a jelenleg pihenők is összeszedik majd magukat. Közben a cambriák és az egyéb bulbások szépen nevelgetik az új gumóikat, amelyekből majd az új virágszárak fognak nőni valamikor a nyár folyamán. Az az időszak lesz a második virágzási dömping - remélhetőleg.

Az irodában "mindössze" 6 darab Phalaenopsis orchideám van, amelyek közül egy éppen küzd az életben maradásért - megnyugtatásként: jó úton halad -, a másik kettő pihen, mert ősszel virágzott le. A maradék három viszont virít - kevesebbet vagy többet, de mindegyik teszi a dolgát.

A színpompás trió.
Határozottan növelik a munkakedvet. :)

Két korábbi ajándék növény: egy névnapi és egy nőnapi.
A lilának hatalmas levelei vannak, erős tő.
Örülök a virágainak, amelyek nagyok, de valamivel többet vártam volna tőle.
Pöttyöske virágainak méretével és mennyiségével is elégedett vagyok.

A halványabb lila virágú növény sorsa kissé mozgalmas volt eddig
(ez már nem is az eredeti tő, hanem egy tősarj),
de rendületlenül virít minden lehetséges alkalommal.

A poszt a szokásosnál is hosszabbra sikerült, de remélem, hogy nem unatkoztatok közben. Most már tényleg úgy érzem, hogy birtokomban van a virágzó rengeteg - a szó minden értelmében - és remélem, hogy ez sokáig így marad, illetve még bővülni is fog. Februárban, ha a virágzás eléri a tetőpontját - visszatérek.

Folytatás »

Virágzó rengeteg: Kiegészítő világítás orchideáknak - 1. rész

Vannak olyan orchideatulajdonosok, akik semmit sem tesznek a növényeikkel, időnként odalöttyintenek neki egy kis vizet és mégis fürtökben lógnak rajtuk a virágok és azok hónapokon keresztül pompáznak. Itt és most leszögezem: én nem ebbe a kategóriába tartozom. A saját növényeimet hiába babusgatom, használom a legjobb tápoldatokat, a minőségi ültetőközeget, az én drágáim időnként produkálnak valamit, de az meg sem közelíti az "elhanyagolt" példányokét. Sok mindennek utána olvastam, majd rájöttem arra, amit már addig tudtam - csak éppen nem sejtettem -, hogy a titok a helyben rejlik. A hőmérsékletben, a fényviszonyokban és a páratartalomban, illetve ezek egyensúlyában és változásaiban.

Működik a kiegészítő világítás
(saját fotó)

A mi lakásunkban nehezen marad meg bármilyen virág - leginkább semmilyen. Két ÉNy-i fekvésű ablak van a lakásunkon, a ház előtt fával, távfűtés, amitől a szezonban meleg és száraz a levegő. Eddig minden kidöglött nálunk. Az orchideák ehhez képest tehát egész jól bírják, legalább zöldek és élnek. De ha az ember lányának ilyen virágai vannak, akkor szeretné, ha azok virágoznának is. Méghozzá szemet gyönyörködtetően, hosszasan, a szomszédokat irigységre késztetően. Éppen ezért küldetésbe kezdtem és elhatároztam, hogy az én növényeim juszt is virágozni fognak. Ha belepusztulok én is, illetve az orchideák is, akkor is. A tél az igazán kérdéses időszak és főleg a fényhiány az ok. Olyan helyen lakok, ahol ha leszáll a köd, akkor az tartósan meg is marad és elég markáns időjárás változás kell ahhoz, hogy kisöpörje a völgyből a szürkeséget.

2017-ben olyan decemberünk volt, amikor egész hónapban nem láttuk a napot, a köd teljesen rátelepedett a térségre és ez az időjárás folytatódott legalább január közepéig. Akkor az orchideáim - már amelyik mutatott hajlandóságot a virágzásra - sorra dobták el a bimbóikat. Nincs annál nagyobb bosszúság, amikor a cél, a virágba borulás előtt történnek ilyen dolgok. Éppen ezért határoztam azt el, hogy idén ilyen nem lesz. Legalábbis, ha rajtam múlik. Persze a bimbóhullást nem csak a fényhiány idézi elő, de ez lehet az egyik ok.

Veszett szörfözésbe kezdtem az információs világsztrádán és nagyon értékes adatokra, tényekre bukkantam. Lassan pedig körvonalazódni kezdett a fejemben, hogy miként is valósíthatom meg akár a lakásban, akár az irodában azt a kiegészítő világítást, amire a növényeimnek szüksége lehet a téli szürkeségben. Ezeket az információkat szeretném most megosztani Veletek, mert ha csak egy embernek tudok segíteni vele, akkor már megérte.

Kezdjük az alapokkal.

Miért van szükség kiegészítő világításra?

• Az orchidea - illetve a legtöbb szobanövény - a trópusokról származik, ahol általában 12 óra hosszúságú a nappal, tehát a növények 12 órás megvilágítást kapnak. Ehhez vannak igazodva genetikailag - még a hibridek is. Ezzel szemben a mi térségünkben - főleg a téli időszakban - ettől lényegesen elmarad a napfényes órák száma.
• És akkor még nem is beszéltünk a ködről, az ólmos szürkeségről, amitől az ember is depressziós lesz, nemhogy az orchidea. Mert nem csak az időtartam, de a fényintenzitás is csökken ilyenkor. Pedig az orchidea fényigényes növény. Ha nem kapja meg a szükséges fénymennyiséget, akkor elmaradhat a virágzás vagy a nagy nehezen kinevelt bimbók leszáradnak. A virágzás ugyanis nagy energiaigényű folyamat. A növény stressz esetén - a fényhiányt is annak veszi - először az élettanilag legkevésbé fontos részeit szárítja vissza, nyeri vissza belőle az energiát, és ez nem más, mint a virágzat.

Fényhiányos orchidea: kis méretű virág, több
lehullott bimbó és egy száradó bimbó.
(saját fotó)

A kiegészítő világítással tehát a növény eredeti - vagy hibridek esetében az ősei által eredetinek tekintett - élőhelyének körülményeit próbálhatjuk meg leutánozni. Kevesebb vagy több sikerrel. A tapasztalataimat majd megosztom Veletek.

Milyen legyen ez a világítás? Mire van szüksége a növényeknek?
Ha már elhatároztuk, hogy a növényeink megkapják a szükséges világítást, akkor annak is érdemes utánajárni, hogy mi lenne a jó nekik és persze nekünk is. Utóbbi nem csak a bekerülési költség, hanem a villanyszámla összege miatt is fontos tényező.

Sok helyen olvastam, hogy már a normál izzókkal is sokat segíthetünk a problémán, de ha valaki tényleg jót akar tenni a növényeivel, akkor speciális növénynevelő izzót használ. Megakadt a szemem a kifejezésen és kutatni kezdtem, hogy mit is tud ez a speciális izzó. Bizony nagyon sokat.

A látható fény teljes spektrumú, azonban a növények nem hasznosítják annak minden hullámhosszát. Vannak a növény fejlődése, a fotoszintetizálás és a virágzás szempontjából lényegesebb, jobban hasznosuló hullámhosszok: ilyen a vörös, a kék, illetve az infravörös és az ultraibolya. A növények a fény ilyen tartományú, hullámhosszúságú részét elnyelik, ellenben a zöldet visszaverik.
Ezekről bővebben - többek között - EBBEN A CIKKBEN olvashatsz.
És ezt tudja a speciális izzó: olyan fényforrásokat tartalmaz, amelyek a növények fejlődése szempontjából lényeges színű - vagyis hullámhosszúságú - fényt állítják elő.
Az orchideák és a fény viszonyáról ITT OLVASHATSZ hasznos információkat, tanácsokat.

Erre a célra leginkább a szűk spektrumú fény előállítására képes led izzók a leginkább alkalmasak. Mindezek mellett a ledek energiafogyasztása sem olyan nagy, mint a normál izzóké és a hőtermelése is sokkal kevesebb. Ez utóbbi tényezővel még foglalkozni fogok, mert a csekély mennyisége ellenére sem elhanyagolható tényező.

Akkor legyen LED fény. De milyen és mennyi?
Továbbra sem mindegy a ledek mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya, de ha nem magunk akarjuk az egészet az elejétől összebarkácsolni, akkor ezzel nem kell sokat foglalkoznunk, mert a kérdést megoldják helyettünk a szakemberek. De azért jó tisztában lenni a szabályokkal.
Léteznek növénynevelő lámpák és izzók, illetve növénynevelő ledszalagok. Továbbra is fontos a növénynevelő jelző, mert a hagyományos ledszalag, amely fehér fényt bocsát ki nem a célnak megfelelő. (Volt nagy csodálkozás, amikor bementem az egyik ilyen ledes boltnak a városunkban található kirendeltségébe, mert az eladó tőlem tudta meg, hogy létezik növénynevelő ledszalag. Első körben ugyanis fehér ledszalagot akart nekem adni, csak én heves tiltakozásba kezdtem.)

Amikor mindeddig eljutottam, akkor jött a nagy kérdés. Mennyi fény kell? Hány izzót vegyek? Milyen hosszú legyen a ledszalag? Elég lesz egy sor, vagy többet tegyek egymás mellé? Ez volt az a kérdéskör, amibe bizony beletört a bicskám. Mindjárt magyarázom, hogy hol is van a rendszerben a buktató.

Az izzóknál és a ledszalagoknál is megadják a gyártók, forgalmazók a teljesítményt, a ledek számát, a ledek által kibocsátott fény mennyiségét lux vagy lumen mértékegységben. A lumen egy sugárzó forrás által kibocsátott látható fény mennyiségének az "összege" (forrás: Wikipédia), a lux pedig azonos a négyzetméterenkénti lumen fényárammal (forrás: Wikipédia). Tehát továbbra is a látható fényről beszélünk, azonban ahogy azt fentebb is írtam, a növények a látható fénynek csak egy részét hasznosítják. Ez a PAR (Photosynthetically Active Radiation), vagyis a Fotoszintetikusan Aktív Radiáció, ami a 400-700 nm közötti sugárzás. Ezen belül is a leginkább hasznosuló spektrum a 400 nm-490 nm közé eső kék színű sugárzás, illetve az 580 nm-700 nm közé eső vörös hullámhossz tartomány.

Forrás: kertlap.hu

Minderről EBBEN A CIKKBEN olvastam, illetve még arról, hogy a növények által hasznosítható elektromágneses sugárzás mértékegysége a PPF (magyarul: fotoszintetikus fotonfluxus, mértékegysége: µmol/s), illetve PPFD (magyarul: fotoszintetikus fotonáram sűrűség, mértékegysége: µmol/m­²/s). Attól függően, hogy milyen fényigényű a növény ez az érték 200-2500 PPFD érték között változhat. Erről bővebben EBBEN A CIKKBEN lehet olvasni. Viszont ez a PPFD érték az, amelyet sem a növénynevelő izzók, sem a növénynevelő ledszalagok adatai, tulajdonságai között nem találtam meg feltüntetve - egyik helyen sem. Mivel a lux és a lumen közvetlenül nem számítható át PPF és PPFD értékké, így továbbra is a sötétben tapogatóztam.

Úgy gondoltam, ha számítással nem megy - bár a mérnök beállítottságú lelkem eléggé tiltakozott ez ellen -, akkor próbáljuk meg tapasztalati úton megfejteni a talányt. Az eddig megszerzett és összekapart legjobb tudásom szerint összerakok valamit, megnézem a hatását és ha valami nem a várt eredményt hozza vagy netán legközelebb még jobb eredményt szeretnék elérni, akkor majd a következő évben módosítok rajta. Úgy voltam vele, hogy rosszabb csak nem lesz a helyzet, mint volt vagy ha nem csinálnék semmit, ezért belevágtam.

További tényeket, kiegészítő információkat olvastam a palantanevelo.blog.hu oldal cikkjeiben - többek között a ledvilágításról, a ledek fajtáiról, a növénynevelésre használható fényről és annak hatásairól, valamint a fényforrások összehasonlításáról. Figyelembe kell venni azt, hogy a cikk(ek) írója a palántanevelésről beszél elsősorban és nem speciálisan az orchideákról, de az információk ettől még értékesek és némi szűréssel átültethetők az orchideagondozás gyakorlatába is.

Szerintem ez a poszt eddig így elég töményre sikerült, sok információt zsúfoltam bele. Amit egyébként mind fontosnak tartottam. Terjedelemben még legalább ugyanennyit írtam az összeszedett infók gyakorlatba történő átültetéséről, ezért úgy döntöttem, hogy az a rész majd külön bejegyzést kap. Megígérem, hogy az már nem lesz ennyire száraz, hanem sok-sok gyakorlati tapasztalatot fog tartalmazni. Remélem továbbra is velem tartotok a fény keresésében és előállításában.

Folytatás »

Virágzó rengeteg: Novemberi szürkeség ellen

Az olvasás és a könyvekről szóló vélemények megfogalmazása valahogy ebben a hónapban sem ment - erre nem vagyok valami büszke. Szerencsére a növények olyanok, hogy a korábban adott gondoskodást valamivel később hálálják meg, így amikor az ember lánya fáradt és elfoglalt, akkor is tudnak sikerélményt nyújtani. Ez pedig nagyon jó érzés, valóságos energialöket.

A november nem sikerült olyan színpompásra, mint az október, de attól még hozott meglepetéseket.

Kezdjük a kitartó, októberről áthúzódó virágzásokkal:

A Beallara Peggy Ruth Carpenter 'Morning Joy' hibrid túl van már virágzása delelőjén - a csúcs tizenhárom virág volt egyszerre -, de még mindig gyönyörű. A hónapban folyamatosan hervadtak el és száradtak le azok a virágok, amelyek uralták az októbert és pompáztak a később érők és virítók. A November elején még hat virág díszítette a növényt, a hónap végére már csak két virág "árválkodik" az utolsóként előbújt virágszáron. De nagyon büszke vagyok erre a növényre és megadok neki mindent, hogy a következő alkalommal is ilyen sok virágot neveljen ki és ilyen különleges élményt nyújtson.

Túl a virágzás csúcsán - 2018. november 06.

Az utolsó virágszár és az utolsó két virág ebben az "idényben"
 - 2018. november 26.

A Phalaenopsis orchideáim közül továbbra is a bordós-lilás színű tisztelt meg a virágaival, viszont teszi mindezt elég lelkesen és tartósan. Most már harmadik hónapja dísze a nappalinknak és a korábbiak mellé még három újabb virágot nevelt ki a növény. Jelenleg kilenc virágnál tart és még további lehetőségeket is hordoz magában a szárak vége.

Kitartó virágzás - 2018. november 25.

Az előző hónaphoz képest több virág - 2018. november 25.

Emlékeztek még arra, amikor arról számoltam be, hogy nekem virágok helyett orchidea szaporulataim vannak? Akkor mutattam képeket a leválasztott keikikről. Emlékeztetőnek beillesztem azt a képet is, illetve mutatok egy újat a jelenleg állapotról. No igen, a különbség eléggé nyilvánvaló és nagyon büszke vagyok az elért eredményre.

A keiki az anyanövényről történő leválasztás után - 2018. augusztus 17.

A kis keiki nagyon szeretett volna virágszárat hozni, de mivel az anyanövény energiája túl sok felé oszlott szét, ezért nem jött össze a projekt. Gondoltam rásegítek egy kicsit és a felső négy rügyet bekentem keiki pasztával. A legfelső újabb növénykét eredményezett volna, ezért az letörtem, de az utána következő virágszárat növesztett. A végeredmény pedig magáért beszél.

A kis keiki mégis hozott virágot - 2018. november 25.

A két virág egy hét különbséggel nyílt ki - 2018. november 25.

Az aprócska, de csodaszép - 2018. november 25.

És a fokföldi ibolyák...
Egyszerűen fantasztikus, amit most ősszel művelnek: kitartóan virítanak és csodaszépek.
Nem feszítem tovább a húrt, mert a képek magukért beszélnek.

Színkavalkád a virágállványon - 2018. november 26.

Csak egyszerű fehér, de olyan ritkán virít, hogy mindig különlegesnek érzem, ha szirmot bont -
2018. november 26.

Változott a virága - már nem olyan tömött és különleges -, de attól még
lelkesen virít és csodaszép. - 2018. november 26.

Tavasszal választottam le az anyatőről, ez az első virágzása.
Külön öröm, hogy az eredeti színvilágot hozta. Imádom!
- 2018. november 26.

Milyenek lesznek az elkövetkezendő hónapok? Nagyon remélem, hogy az állandósulni látszó köd - "éljen" a Sajó völgye - és a szürkeség ellenére is színpompás, mert nagyon biztatóak az erre utaló jelek. Úgy néz ki, hogy megérte kora ősszel két hétig nyitott ablaknál aludni a lepkeorchideáimmal, mert már nőnek a virágszárak. Ezek mellett a Zygopetalumok és különböző fajtákhoz tartozó Cambriák is szépen fejlődnek. A Paphilodedilum - vagyis papucsarc - orchideáim pedig még életben vannak, ami elég nagy szó.
Bővebben majd akkor, ha elérkezik az ő idejük.

Folytatás »