vasárnap, február 26, 2017
Shanara
Franck Thilliez az a szerző, aki képes volt már az első magyarul olvasható könyvével is teljesen levenni a lábamról. Leginkább azért, mert mozgalmas és érdekes volt, meg persze nem utolsó sorban, de tagadhatatlanul érződött belőle a rengeteg kutatómunka - én pedig nagyon kedvelem az okos krimiket. Az előző kötet vége - a főszereplők magánéletének alakulása szempontjából - egyszerűen folytatásért kiáltott. Bár tény, hogy mindkét kötet önállóan is olvasható, mégis együtt adják a legnagyobb - és határozottan állítom, hogy leginkább felejthetetlen - élményt.
A szerző nagyon csalafinta, mert lényegében onnan folytatja a történetet, ahol az előző rész végén olyan bosszantóan és falvakaróan kínzóan félbehagyta azt, ugyanakkor mégis előreugrik valamennyit az időben, a felzaklató részletekre pedig csak később derül fény. A megrázó prológust követően egy évet ugrik előre a történet, így tűnnek fel újra a már ismert szereplők. Sem Sharko, sem pedig Lucie nem ugyanaz a személy már, mint annak idején - az a bizonyos nap a strandon örökre megváltoztatta az életüket.
A főszereplők magánélete azonban csak a másodlagos szál, az elsődlegeset ismét a nyomozásnak szenteli a szerző. És méghozzá milyen nyomozásnak! Franck maga mögött hagyta a korábbi állását és visszament nyomozónak a párizsi rendőrséghez. A legújabb ügye egy fiatal nő halálának a kivizsgálása, akire meglehetősen furcsa körülmények között találtak rá: egy csimpánz támadás áldozata lett. A nyomok idővel persze mást mutatnak, azonban a kutató, Éva Louts halála ettől csak egyre rejtélyesebbé válik. Éva a doktori munkájában az emberiség fejlődését, azon belül is a lateralitás és az erőszak kapcsolatát kutatta, ezáltal kimutatta, hogy a bal kezes személyek száma a hódító törzseknél sokkal nagyobb arányt mutatott, mint a többi népcsoport esetében.
Éva a kutatómunkája részeként meglátogatta azokat a különösen erőszakos cselekmények miatt börtönben ülő elítélteket, akik balkezesek - így akad Grégory Carnot nyomára is, aki Lucie Henebelle kislányait rabolta el azon a bizonyos napon. Carnot azonban meghalt, saját maga tépte fel a nyaki ütőerét. A halála előtt szédülésre panaszkodott és furcsán viselkedett, mindezek mellett egy fordított, fejjel lefelé álló képet rajzolt a cellája falára. Sharko és Lucie - a végzetes nap eseményeit követően - egy év elteltével Grégory Carnot temetésén találkozik újra, sok minden megbeszélni valójuk van, azonban ahogy korábban is, a folyamatban lévő különleges nyomozás most is felkelti Lucie figyelmét.
Az ügy innentől kezdve Franck és Lucie közös nyomozásává válik, bár a nő közreműködését el kell titkolni. Lucie követi Éva korábbi útvonalát és így jut el az Alpokba, egy nem olyan régen felfedezett barlangba, ahol egy cro-magnoni ember által különös kegyetlenséggel lemészárolt Neander-völgyi család maradványaira bukkantak - meg egy fordított képre, amit a cro-magnoni ember a mészárlás végrehajtását követően festett a falra.
Thilliez ebben a regényében ugyanúgy az erőszakot, illetve annak eredetét helyezi a középpontba, ahogy tette azt az E-szindróma esetében is. A különbség mindössze annyi, hogy jelen esetben minden a genetika körül forog és elképesztő az, amit a szerző a téma köré épített és ahogy megcsavargatta a szálakat. Összekapcsolt egy harmincezer éves és egy napjainkban elkövetett gyilkosságot, megspékelte az egészet a génkutatással, a virológiával, némi antropológiával és az emberi természet kegyetlenségével.
Most sem tudok mást mondani, mint amit az előző kötet esetében: ez a történet zseniális. Talán csak annyival egészíteném ki az egészet, hogy ez a kötet még jobb, mint az előző, mert a cselekménye és az indítékok sokkal jobban átláthatók. Mégsem egyszerű követni a szerteszét futó és időnként összetalálkozó, majd véglegesen összefonódó szálakat, a rengeteg szereplőt és az egymástól térben, illetve időben távol lévő eseményeket.
Ismét csak megdöbbentő az, hogy egyes emberek mit meg nem tesznek az igazság kiderítéséért, míg másoknak semmi sem szent, hogy titokban tartsák az általuk elkövetett tetteket. A motiváció és az események hátterében megbúvó titok most is padlóra vágott. Még jobban, mint az E-szindróma esetében.
A regény ismét tele van tudományos magyarázatokkal, de ezek semmit sem vontak le annak élvezetéből, mert azok megint csak közérthetően és élvezetesen egészítik ki a történéseket a szövegben. Látszik és érződik az a rengeteg kutatómunka, amit a szerző ennek a kötetnek a történetébe - is - beleölt. Lehet, hogy egy genetikus, egy virológus vagy egy antropológus előtt nem állná meg teljes mértékben a helyét az, amiről ebben a könyvben olvasni lehet, de nekem, laikusnak csodálatos és felejthetetlen élményt nyújtott, nem fedeztem fel benne logikai hibát.
Mindezek mellett a két főszereplő életének és kapcsolatának alakulása már csak hab a tortán, még jobban elmélyíti azt az érzést, hogy ez a regény minden tekintetben különleges és fantasztikus. Sharko szakmai akadályfutása, Lucie magánéletbeli válsága olyan mélységet ad az egyébként is összetett és csavaros történetnek, amelyre az előző kötet ismeretében ugyan már számítani lehetett, de még így is sikerült a szerzőnek meglepnie.
Száz szónak is egy a vége, Franck Thilliez olyan szerző, aki másodszor is tökéletesen lehengerelt és elvarázsolt az általa papírra vetett történettel. Ha lehet - és érdemes - ilyen igényt megfogalmazni, akkor még nagyon sok könyvet szeretnék olvasni magyarul az írótól, mert ezek után mindegyik kalandot, mindegyik hihetetlen nyomozást meg kell ismernem. Van némi mazochista hajlam bennem, mert én bizony szeretném, ha Thilliez úrnak sikerülne még jó néhányszor földhöz csapnia, teljes mértékben ledarálnia - és persze maradéktalanul elvarázsolnia.
Krimi és thriller rajongók, vagy azok, akik egyszerűen csak a jó könyveket kedvelik: olvassátok ezt a történetet - a teljesebb élmény érdekében pedig az előzményét is. Fantasztikus, igényes, érdekes és okos történet(ek).
A szerző nagyon csalafinta, mert lényegében onnan folytatja a történetet, ahol az előző rész végén olyan bosszantóan és falvakaróan kínzóan félbehagyta azt, ugyanakkor mégis előreugrik valamennyit az időben, a felzaklató részletekre pedig csak később derül fény. A megrázó prológust követően egy évet ugrik előre a történet, így tűnnek fel újra a már ismert szereplők. Sem Sharko, sem pedig Lucie nem ugyanaz a személy már, mint annak idején - az a bizonyos nap a strandon örökre megváltoztatta az életüket.
 |
| Értékelés: 10*/10 (kedvenc lett) Kiadó: GABO Könyvkiadó Kiadás éve: 2015. Terjedelem: 516 Fordította: Bíró Péter Borító ár: 3.490,- Ft A mű eredeti címe: GATACA Sorozat: Franck Sharko Alsorozat: E-szindróma Előzmény: 1.) El angel rojo (magyarul nem jelent meg) 2.) Deuils de miel (magyarul nem jelent meg) 3.) E-szindróma Folytatás: 5.) Atom(ka) Különálló történet: Pandémia Műfaj: krimi, thriller |
Éva a kutatómunkája részeként meglátogatta azokat a különösen erőszakos cselekmények miatt börtönben ülő elítélteket, akik balkezesek - így akad Grégory Carnot nyomára is, aki Lucie Henebelle kislányait rabolta el azon a bizonyos napon. Carnot azonban meghalt, saját maga tépte fel a nyaki ütőerét. A halála előtt szédülésre panaszkodott és furcsán viselkedett, mindezek mellett egy fordított, fejjel lefelé álló képet rajzolt a cellája falára. Sharko és Lucie - a végzetes nap eseményeit követően - egy év elteltével Grégory Carnot temetésén találkozik újra, sok minden megbeszélni valójuk van, azonban ahogy korábban is, a folyamatban lévő különleges nyomozás most is felkelti Lucie figyelmét.
Az ügy innentől kezdve Franck és Lucie közös nyomozásává válik, bár a nő közreműködését el kell titkolni. Lucie követi Éva korábbi útvonalát és így jut el az Alpokba, egy nem olyan régen felfedezett barlangba, ahol egy cro-magnoni ember által különös kegyetlenséggel lemészárolt Neander-völgyi család maradványaira bukkantak - meg egy fordított képre, amit a cro-magnoni ember a mészárlás végrehajtását követően festett a falra.
Thilliez ebben a regényében ugyanúgy az erőszakot, illetve annak eredetét helyezi a középpontba, ahogy tette azt az E-szindróma esetében is. A különbség mindössze annyi, hogy jelen esetben minden a genetika körül forog és elképesztő az, amit a szerző a téma köré épített és ahogy megcsavargatta a szálakat. Összekapcsolt egy harmincezer éves és egy napjainkban elkövetett gyilkosságot, megspékelte az egészet a génkutatással, a virológiával, némi antropológiával és az emberi természet kegyetlenségével.
Most sem tudok mást mondani, mint amit az előző kötet esetében: ez a történet zseniális. Talán csak annyival egészíteném ki az egészet, hogy ez a kötet még jobb, mint az előző, mert a cselekménye és az indítékok sokkal jobban átláthatók. Mégsem egyszerű követni a szerteszét futó és időnként összetalálkozó, majd véglegesen összefonódó szálakat, a rengeteg szereplőt és az egymástól térben, illetve időben távol lévő eseményeket.
Ismét csak megdöbbentő az, hogy egyes emberek mit meg nem tesznek az igazság kiderítéséért, míg másoknak semmi sem szent, hogy titokban tartsák az általuk elkövetett tetteket. A motiváció és az események hátterében megbúvó titok most is padlóra vágott. Még jobban, mint az E-szindróma esetében.
A regény ismét tele van tudományos magyarázatokkal, de ezek semmit sem vontak le annak élvezetéből, mert azok megint csak közérthetően és élvezetesen egészítik ki a történéseket a szövegben. Látszik és érződik az a rengeteg kutatómunka, amit a szerző ennek a kötetnek a történetébe - is - beleölt. Lehet, hogy egy genetikus, egy virológus vagy egy antropológus előtt nem állná meg teljes mértékben a helyét az, amiről ebben a könyvben olvasni lehet, de nekem, laikusnak csodálatos és felejthetetlen élményt nyújtott, nem fedeztem fel benne logikai hibát.
Mindezek mellett a két főszereplő életének és kapcsolatának alakulása már csak hab a tortán, még jobban elmélyíti azt az érzést, hogy ez a regény minden tekintetben különleges és fantasztikus. Sharko szakmai akadályfutása, Lucie magánéletbeli válsága olyan mélységet ad az egyébként is összetett és csavaros történetnek, amelyre az előző kötet ismeretében ugyan már számítani lehetett, de még így is sikerült a szerzőnek meglepnie.
Száz szónak is egy a vége, Franck Thilliez olyan szerző, aki másodszor is tökéletesen lehengerelt és elvarázsolt az általa papírra vetett történettel. Ha lehet - és érdemes - ilyen igényt megfogalmazni, akkor még nagyon sok könyvet szeretnék olvasni magyarul az írótól, mert ezek után mindegyik kalandot, mindegyik hihetetlen nyomozást meg kell ismernem. Van némi mazochista hajlam bennem, mert én bizony szeretném, ha Thilliez úrnak sikerülne még jó néhányszor földhöz csapnia, teljes mértékben ledarálnia - és persze maradéktalanul elvarázsolnia.
Krimi és thriller rajongók, vagy azok, akik egyszerűen csak a jó könyveket kedvelik: olvassátok ezt a történetet - a teljesebb élmény érdekében pedig az előzményét is. Fantasztikus, igényes, érdekes és okos történet(ek).
