Kresley Cole - Gena Showalter: A tél halálos csókja (Halhatatlanok alkonyat után 8., Alien Huntress 4.5)

A kötet két történetet tartalmaz, és bár mindkét szerzőtől olvastam már, jelen esetben mégis Kresley Cole neve jelentette számomra a nagyobb vonzerőt a vásárlás során. Ez a véleményem a végére sem változott meg, valamint azt sem tagadhatom, hogy határozottan felemás érzéseket keltett bennem a kötet tartalma. Nézzük a véleményem részleteiben:

Kresley Cole: Az érinthetetlen (Halhatatlanok alkonyat után 8.)

A Halhatatlanok alkonyat után sorozat egy újabb történettel bővült, újabb valkűr és vámpír egymásra találásának lehetünk tanúi. A jelen események a sorozat kezdetét jelentő, de magyarul még nem kiadott kötetben - The Warlord Wants Forever - szereplő történésekkel egyidőben kezdődnek, amikor is a két Wroth testvér, Nikolai és Murdoch New Orleansban keresik a Mystet, a valkűrt.

Értékelés:
                Az érinthetetlen: 8/10 pont
                Örök csábítás: 2/10 pont

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 544 oldal (502 oldal + ajánlók)

Fordította: Császár Tímea / Lévai Márta

Borító ár: 3.499,- Ft

A mű eredeti címe: Deep Kiss of Winter

Sorozat:

Halhatatlanok alkonyat után / Alien Huntress

A sorozat kötetei: lásd a szövegben

Műfaj: paranormális, romantikus

A történet lassú folyású, időben jelentősen elhúzódnak az események, mert mire párosunk - Murdoch és Daniela - végre maradéktalanul élvezheti egymás társaságát, már túl vagyunk a magyarul megjelent első négy kötet eseményein, azaz Emmaline és Lachlain, Sebastian és Kaderin, Bowen és Mariketa, valamint Conrad és Néomi kapcsolatának nehézségein és egymásra találásán is. Semmiképpen sem érdemes tehát ezen négy történet - de legalább a Wroth testvérek kalandjainak  - ismerete nélkül belevágni ennek a "kisregénynek" az olvasásába.

Daniela, valkűr, de ugyanakkor teljesen egyedi lény is, hiszen az anyja nem más volt, mint az izlánok királynője. Az izlániaiak lételeme a hideg, bőrük csak a fajtársaik érintését viseli el, minden egyéb faj érintése égető fájdalmat eredményez, illetve égési sebet hagy maga után. Mindezek mellett az izlániak képesek hősokkot kapni, ha a testük hőmérséklete megemelkedik, amelynek következménye még a halhatatlanok, így Danii esetében is végleges kimenetelű.

Murdoch Wroth, a félelmetes harcosok hírében álló észt testvérek egyike (bár nehezményezi, hogy általában nem harcosként, hanem a szoknyavadászként emlékeznek rá), aki véletlenül akad a lány nyomára, majd ugyanilyen váratlanul éri az is, hogy a lány tulajdonképpen az a nő, akit neki szánt a sors és aki képes újra életre kelteni benne a szenvedélyt. Meglepetés ide vagy oda, ez még kellemes is lehetne, de ugye a kedveshez nem lehet hozzáérni és ez azért elég nagy problémát jelent. Ráadásként a lányt a jelenlegi izláni király által küldött bérgyilkosok is üldözik és halálosan meg is sebesítik.

Határozottan jól esett olvasni a történetet, hozta azt a színvonalat, amit elvártam tőle. Murdoch és Daniela problémája húzósnak tűnik, megpróbáltatások elé állítja a páros mindkét tagját, alkalmazkodást és türelmet igényel tőlük. Ezzel viszont nem mindenki rendelkezik, mert Murdoch eléggé arrogánsan viselkedik a regény elején és az emberi életében hatalmas nőcsábász hírében álló, az elköteleződésre soha nem gondoló harcosnak határtalan kínszenvedést jelent, hogy nem érhet hozzá a nőjéhez. Az eddigi történetekkel ellentétben most nem a páros hölgy tagja vonakodott elfogadni a kapcsolatot, hanem az "agglegénybetegséggel" küszködő férfi partnernek kellett hosszabb utat bejárnia, mielőtt megszületett volna a végleges - és egyáltalán nem meglepő - döntés. 

A kép INNEN.

Azt már említettem, hogy időben elnyúlik a történet és vele párhuzamosan sok minden más történik, zajlanak az események rendesen. Mármint a háttérben, mert a regénybeli cselekmény ennél lényegesen lassabb. Az eleje pörgőssége és a hirtelen megoldást nyújtó végkifejlet mellett az írás közepe eléggé leül, folyamatosan ugyanazon probléma - az érintés vágya és az érinthetetlenség - körül keringenek a szereplőink. Talán túl sokáig is. A szöveg szerint a Szövetséget  - igen, mert ez az és akkor sem Legendavilág! - több, mint négyszáz faj alkotja, de ebből eddig nem sokat láttunk, hiszen az eddig magyarul megjelent kötetek jelentős részében a valkűr és vámpír fajok egymásra találásáról lehetett olvasni. Részemről már igényelnék egy kis változatosságot.

A sorozatban fontos szerepel játszó világ elnevezéseinek esetében viszont nagyon nem igénylem a változatosságot. Határozottan rosszul esett, hogy már megint már megint új fordítóhoz került a könyv (bár ezen nincs mit csodálkozni, mert a magyarul megjelent tíz kötet eddig nyolc fordítót tudhat magáénak), de még inkább dühített, hogy nincs egy sorozatszerkesztő a kiadónál, aki legalább összehangolná a sorozaton belül a különböző fordítók által alkalmazott (kreált) elnevezéseket.

Így fordulhattak elő a következő változtatások (bal oldalon a megszokott elnevezés, jobb oldalon a jelenlegi regényben szereplő kifejezés):

- Örökösödés helyett Hatalomátvétel,

- Szövetség helyett Legendavilág,

- Megtagadók helyett Ellenállók,

- illanás helyett követés (bár a szövegben többször szerepel a teleportálás kifejezés),

- átfordulás helyett átváltozás,

- scarba helyett dempír (ennél még a vémon is jobb volt alternatívának, mert egy ideig azon gondolkoztam, hogy miként is kerülnek ide a damphírok, akikről eddig egy árva szó sem hangzott el)

- Meseszép Myst-ből pedig (és ettől lettem a legidegesebb!) Kívánatos Harmat lett,

- Dermedtszívű Kaderin helyett Hidegszívű Kaderin és még hosszan sorolhatnám.

Egy valami azonban biztos: ezen "figyelmetlenség" kifejezetten bosszantó és képes agyon csapni az olvasási élményt. Bármennyire is örülök neki, hogy ez a történet megjelent, de az előbbiekben felsoroltak miatt hatalmas fekete pontot kap tőlem a kiadó.

A sorozat kötetei:

1.) The Warlord Wants Forever - Meseszép Myst (valkűr) és Nikolai Wroth (vámpír)

2.) Vámpíréhség - Emmaline Troy (félvér: valkűr/vámpír) és Lachlan McRieve (vérfarkas)

3.) Vámpírszerető - Dermedtszívű Kaderin (valkűr) és Sebastian Wroth (vámpír)

4.) Vámpírharc - Hőn Áhított Mariketa (boszorkány) és Bowen McRieve (vérfarkas)

5.) Vámpírvér - Néomi Laress (ember, szellem) és Conrad Wroth (vámpír)

6.) Vámpírzóna - Holly és Cadeon Woede (démon)

7.) A démonkirály csókja - Sabine (varázslónő) és Rydstrom Woede (démon)

8.) A tél halálos csókja/Az érinthetetlen (Daniela (valkűr/jégamazon) és Murdoch Wroth (vámpír)

9.) A gyönyör sötét hercege - Lucia (valkűr) és Garreth McRieve (vérfarkas)

10.) A sötétség démona - Carow Graie (boszorkány) és Malkom Slaine (scarba)

11.) Az álmok sötét harcosa - Ragyogó Regin (valkűr) és Aidan/Declan Chase (berserker)

12.) Vámpírbosszú - Lothaire (vámpír) és Elizabeth Peirce (halandó)

13.) Árnyak hercege - Bettina (félig démon, félig varázsló) és Trehan Daciano (vámpír)

14.) Elfojtott üvöltés - Chloé Todd (szukkubusz) és Uilleam McRieve (vérfarkas)

Gena Showalter: Örök csábítás (Alien Huntress 4.5)

A szerzőtől eddig csak Az Alvilág Urai sorozat magyarul megjelent köteteit olvastam, és bár azok tetszettek, amikor olvastam őket, de nem nagyon rázott meg, hogy egy ideje már nincs belőle új rész magyar nyelven. Szóval ismertem az írónő nevét és pont ezért esett nagyon kellemetlenül az, amivel a könyvbeli története olvasása során szembesültem.

Bevallom, hogy nem bírtam végigolvasni a mindössze kétszáz oldal terjedelmű sztorit, amely annyira kiverte nálam a biztosítékot, hogy inkább nem is voltam kíváncsi az "események" végére. A szórakoztatás mindenek felett, ez a mottóm és ennek érdekében sok mindent elolvasok, illetve sok mindent elfogadok, de ez most kifejezetten sok(k) volt.

Az eredeti borító.

Aleaha alakváltó, de nem a bundás fajta, hanem tökéletesen le tudja másolni bárki megjelenését. Jelenleg éppen egy olyan nő alakját viseli, aki jelentkezett az ügynökséghez és most éppen a legelső bevetésén vesz részt. Épp a schön-ök, egy veszélyes idegen faj érkezését várják, amikor is helyettük a rakaiak érkeznek meg, akiknek bolygóját a schön faj tette tönkre és a Földön remélnek menedékre lelni. A harcosok vezére Breean, aki rögtön "kiszagolja" a lányt és a győztes csata jól megérdemelt jussaként - mondhatni hadizsákmányként - magának követeli a nőt. Idézem: "Asszony. (...) Enyém." Semmi finomkodás, csak így egyszerűen, mondhatni barbár módra. Valószínűleg földönkívülieknél ez a megszokott eljárási mód.

A történet a fülszöveg alapján nem hangzott éppen rosszul, ezért teljesen naivan bele is kezdtem az olvasásba, majd egyre hatalmasabbra kerekedett a szemem az oldalakon keresztül sorakozó képtelenségek és a vágyakozáson kívül gyakorlatilag semmi cselekmény láttán. A képtelenséggel megbirkózom, a fantázia szülte lényeket, helyzeteket is elfogadom, de a zavaros és élvezhetetlen dolgokkal már nem vagyok éppen túl jó viszonyban. Ez a történet pedig - finomkodás nélkül kimondom - úgy, ahogy van, egyszerűen gagyi!

Breean nem lenne rossz figura, de egyszerűen nem tudtam elképzelni az írónő képzeletében megjelenő szexi pasit úgy, hogy a róla szóló leírás aranyszín bőrű, aranyszemű és (lehet kapaszkodni) aranyvérű (és ez nem a Harry Potter!) férfiként mutatja be, akinek a vére egyébként vattacukor ízű (mert a hősnőnk megkóstolta: miközben a dalia válláról lógott fejjel lefelé és az veszettül száguldott vele, ő beleharapott a hátába és megcsócsálta kicsit - innen ez a megállapítás), és vágyakozásának megnyilvánulásaként fahéjas méz illatot áraszt magából. Ennél már csak az alakváltó Aleaha furcsább, aki bár nyilvánvaló, hogy nem ember, mégis meg van róla győződve hogy az, mert emberek külsejét ölti magára (teljesen logikus, nem?), egyébként pedig nemre való tekintet nélkül képes alakot váltani, ugyanakkor izgalom hatására nem tudja kontrollálni testének változásait, ezért félreérthetetlen helyzetekben előfordul, hogy férfi testbe bújik - a partnerét pedig ez nem igazán zavarja. Végül is... Hősnőnk alakváltásainak negatív következménye is van, ugyanis a külső gyakori cseréje vérbőséget okoz nála, az erei megdagadnak, ezért időnként kénytelen eret vágni (vagy rágni) magán, gyakorlatilag kivérezteti magát és ezzel minden vissza kerül a régi kerékvágásba.

Még ezeket, illetve az akarlak, de mégsem akarlak, kívánlak, de akkor sem leszek a tiéd dolgot is megemésztem volna, de volt egy mondat, ami aztán igazán kiverte nálam a biztosítékot. Háromszor olvastam el, gyakorlatilag minden szavát végigbetűztem, míg sikerült meggyőznöm magam, hogy a hiba nem az én készülékemben van, nem olvastam félre semmit és minden kifejezést megfelelőképpen értelmezek - a mondat mégis értelmetlen. Nem tudom, hogy eredetileg ez miként hangzik, de magyarra ferdítésben így: „Vajon mi ez az anális sóvárgás a folt nélküli ruhák után? Anális. Majdnem felvihogott.”

Nem sokkal ezen mondatot követően jött el az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy részemről itt a vége, befejeztem, ennyi volt. Jelenleg is úgy érzem, hogy legszívesebben két felé szedném a kötetet, az egyik felét a polcomon tartanám, a másikat pedig felhasználnám a gyújtósnak, mert abban a formában talán még ér valamit. Az utóbbi hónapokban volt már pár kellemetlen élményem, de az biztos, hogy régen olvastam már ennyire zavaros és szar történetet (bocsánat, de nagyon igyekeznem kell, hogy valamennyire megőrizzem az úrinős modorom és néha bizony kiesem a szerepemből). Nem fogok sírva fakadni, ha az Alien Huntress sorozat kötetei nem jelennek meg magyarul. De ha mégis, akkor ezek miatt a kötetek tutira nem fogom a pénztárcámat fogyókúrára fogni.

Posted in: Gena Showalter,Halhatatlanok alkonyat után,könyvértékelés,Kresley Cole,paranormális romantika,Ulpius-ház