Angela Marsons: Elfojtott sikoly (Kim Stone 1.)

Furcsa véletlenekre képes az élet, ami miatt elgondolkozok azon, hogy van-e egyáltalán véletlen, de ebbe most ne menjünk mélyebben bele. Maradjunk inkább annál, hogy furcsa véletleneket produkál az élet - erre a könyvre pedig ez különösen és halmozottan igaz. Ugyanis pont így felfedeztem ezt a regényt annak a kiadónak a kínálatában, akitől egyébként még nem vettem semmit. Ami persze még mindig nem jelenti azt, hogy a kiadó az én vásárlásaim miatt fog majd nyereséget elkönyvelni, de ennek a sorozatnak a köteteire biztosan vevő leszek.

A másik véletlen az, hogy már a regény olvasását követően, de még a poszt megírása előtt - csak úgy - rákattintottam Lobo Popkult, csajok, satöbbi oldaláról valamikor korábban letöltött és még meghallgatásra váró egyik fájlra, hogy belehallgassak, és csodák csodája éppen a krimikről és a női nyomozókról szólt a beszélgetés. Pont a hangulatomhoz és a témához illő volt a - véletlen - választásom.

Értékelés: 9/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 357 oldal
Borító ár: 2.990,- Ft
Fordította: Szieberth Ádám
Sorozat: Kim Stone
A mű eredeti címe: Silent Scream
Folytatás:
2.) Ördögi játszma
3.) Egy élet ára
4.) Halálos játék
5.) Vérvonal
Kategória: krimi, thriller

Kim Stone a Középnyugat-angliai Rendőrség nyomozója, aki leginkább megoldott ügyeinek kimagasló statisztikájáról, illetve nem éppen emberbaráti és szabályzatnak megfelelő viselkedéséről híresült el - azt is mondhatnánk, hogy Stone nyomozó nem egyszerű eset, és ez fedi is a valóságot. A Black Country-t vagyis  a"fekete vidék"-nek nevezett területet is magába foglaló rendőrkapitányság működési határain belül magas a munkanélküliség, ezért a legtöbb bűnügy ehhez kapcsolódik - de van, amikor mégsem. A nyomozót és csapatát olyan bűnesethez riasztják, amelynél a saját kádjának fürdővizében megfulladt női holttestet találnak - ez lehetne akár öngyilkosság is, de az idegenkezűség már a helyszínen bizonyítást nyer. Ahol egy gyilkosság van, ott több is várható, újabb haláleset történik, a nyomozás szálai pedig egy parlagon heverő területhez vezetnek.

A regény tulajdonképpen két bűncselekmény sorozat - egy múltbeli és egy jelenkori - felderítését helyezi a középpontba, amelyek természetesen kapcsolatban állnak egymással. A város határában álló Crestwood Intézet valamikor - tíz évvel ezelőtti bezárásáig - árvaházként működött, de ma üresen áll. Mellette található az a mező, amelyen a helyi professzor ásatásokat akar végezni, és amelynek engedélyezését két éven keresztül folyamatosan beadványokkal akadályozták. Amikor azonban a Crestwood bezárásának időpontjában az intézményben dolgozók sorra gyilkosság áldozatai lesznek, ráadásul az egyikük határozottan tiltakozott az ásatások ellen, akkor Stone nyomozót is érdekelni kezdi az a senki földje - a vizsgálat pedig régóta elásott titkokat hozott a felszínre: három kislány csontvázát.

Ez a könyv nagyon veszélyes: a pörgését és az intenzitását tekintve mindenképp. Az olvasó belekezd, aztán csak azt veszi észre, hogy félrerakni is alig tudja, mert olyan mozgalmas, erős és feszített tempójú a történet, hogy képtelenségnek tűnik megválni tőle. Kim Stone felügyelő egy igazán talpraesett és alapos nyomozó, ugyanakkor azt sem szabad elhallgatni, hogy szinte megszállott a bűnüldözés területén. Ez az ügy pedig különösen felzaklatja, és a korábbiaknál is több időt, illetve energiát fektet bele, ami viszont már igazi csúcsteljesítménynek számít. Mondom: megszállott. Oka is van mindennek: Kim árvaházban nőtt fel, maga is megtapasztalta a rendszer negatív hatásait, pont ezért dühíti fel mindenki másnál jobban az, amire a nyomozás során rájön, és éppen ezért tesz meg mindent annak érdekében, hogy megtalálja a fiatal lányok gyilkosát. Elképesztő mértékű kitartással végzi a nyomozói munkát, a kihallgatásokat, deríti fel a múltbeli kapcsolatokat, és a cél érdekében sorozatosan hagyja figyelmen kívül a szabályzatban foglaltakat.

A vele együtt négy tagból álló nyomozói csapat ennél különbözőbb személyiségekből már nem is állhatna össze, de a módszer működik, az elért eredmények pedig helyettük is beszélnek. Kim társa a terepen Bryant őrmester, aki családos ember, feleséggel és a felnőtt korba éppen belépő lánnyal, a felettese mellett maga a nyugalom és a megbízhatóság. Kevin Dawson őrmester ezzel szemben egyedülálló, éppen párkapcsolati nehézségekkel küzd, de a Stone nyomozó utasításait szó nélkül és megbízhatóan teljesíti. Stacey Wood munkahelyi és magánéletét is a számítógép előtt töltve éli - kedvenc játéka a World of Warcraft -, de talán pont ezért verhetetlen abban, ha a világhálóról kell információt előbányásznia - kitűnő háttérmunkát ad a nyomozáshoz.

"Sok tudós töprengett már a nagy kérdésen, hogy a pszichopata vajon annak születik vagy azzá lesz? Nincs választásuk, ahogy nekem sincs."

Azt képzelhetnénk, hogy a történetnek csak egy szála van, a nyomozás, de ez nem így van: időnként, egy-egy fejezet erejéig olvashatunk egy olyan ikerpár két tagjának éltéről is, akik annak idején a Crestwoodban laktak, illetve rövid időre bepillantást nyerhetünk a pszichopata elkövető gondolataiba is. A múlt nem adja könnyen féltve őrzött titkait, bonyolultak a kapcsolatok, az összefüggések, és persze mindenki titkol valamit, a féligazságokból pedig rendkívül nehéz kihámozni a lényeget. A nyomozás során fény derül az érintett szereplők által elkövetett gyarló tettekre, amelyek egyike sem dicséretes, de mégis mindegyik eltérő megítélés alá esik: van, aki kevésbé bűnös, és van, aki velejéig romlott. A nyomozó és csapata egyik helyszínről a másikra rohan, Kim iszonyatos tempót diktál, közben persze magát sem kíméli, és ahogy halad előre az ügy felgöngyölítése, úgy érezhető az egyre növekvő feszültség.

A nyomok, amelyeket követni kell, ott vannak a lapokon, Kim és csapata kiássa a mélyből, megosztja az észrevételeit az olvasóval, és nem kis büszkeséggel jelentem ki, hogy az információmorzsákat felcsipegetve és egymás mellé rakosgatva sikerült kikövetkeztetnem a gyilkos személyét. No, persze ez nem jelenti azt, hogy zseni vagyok, vagy kiszámítható lenne a regény, mert amíg erre koncentráltam, addig a másik szálon szépen behúzott a csőbe a szerző, és csak pislogtam nagyokat, amikor rájöttem, hogy a leleplezéssel bizony még nem oldottam meg az ügyet, mert egy nagyon fontos dolgot, az indító jelenetet, illetve annak minden következményét figyelmen kívül hagytam. Átvágtak a palánkon rendesen, mert a végső megoldás sokkal izgalmasabb és megdöbbentőbb volt, mint amire én valaha is gondoltam volna.

Nagyon jó kis sorozatkezdő kötet ez, amely egyszerre mozgalmas és csavaros krimi, nagyszerű karakterábrázolás, illetve megdöbbentő szociográfia. A leírtak lélektanilag is képesek megviselni az olvasót, mert nem hiszem, hogy van olyan ember, aki ki tudja vonni magát a gyilkosságok alanyaival szemben elkövetettek, valamint az elkövetés módjának oka és módszere által összességben generált hatás alól - biztosan eljön az az oldalszám, amikor mindenkinek kinyílik az a bizonyos bicska a zsebében.

Ami miatt sok volt számomra ez a történet, az maga a főszereplő: Kim Stone olyan, mint a reklámban is látható, speciálisan tartós elemmel működő rózsaszín bundájú plüssnyuszi, aki mindenkinél tovább bírja a tempót. Ezzel alapvetően még nem is lett volna semmi baj, mert kedvelem a "tökös" női főszereplőket, akiket nem lehet egykönnyen félreállítani, de ennek is van valahol egy határa. A legnagyobb problémám Kim szabálykezelésével volt. Lehet valaki sikeres és rendelkezhet maximális hivatástudattal, de azért ne szegjen meg minden szabályt, ne vegyen semmibe minden utasítást - főleg ne olyan módon, ahogy tette azt Kim. Nem csoda, hogy a főnöke kezében mindig ott volt a stresszlabda. Szerintem ezt a vonalat egy kissé eltúlozta a szerző, ugyanakkor bízom abban is, hogy a következőkben azért kezelhetőbb lesz ez a helyzet, mert erre utaló jelek már vannak a kötet végén.

Szóval jó volt ez, nagyon jó: pörgős, feszített tempójú, megdöbbentő és kellően csavaros. Várom a következő kötetet, ezt a részt pedig ajánlom minden krimit olvasó számára.

Posted in: 9 pontos,Angela Marsons,General Press,Kim Stone,könyvértékelés,krimi