Marie Lu: Champion - Bajnok (Legenda trilógia 3.)

Az ifjúsági kategóriába tartozó disztópiákkal nagy gondban vagyok mostanában, félve veszem az ilyen regényeket a kezembe - mindez azonban nem vonatkozik Marie Lu regényeire, mert ő az a szerző, aki számomra már bizonyított. Az írónő nem csak tartotta a trilógia előrehaladása során a színvonalat, hanem folyamatosan emelt is rajta - pedig már az első kötettel is elég magasra helyezte a mércét.

Az előző kötet befejezése egyszerre szolgált pozitívummal és okozott iszonyú szívfájdalmat a számomra: a Köztársaságot fenyegető szétesést sikerült megakadályozni, ugyanakkor a múlt Day után nyúlt, és a fiú olyan döntést volt kénytelen meghozni, amely mindkét fél számára csak bánatot eredményezhetett.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 372 oldal
Fordította: AncsaT
Borító ár: 2.999,- Ft (puha borítós)
A mű eredeti címe: Champion
Sorozat: Legenda trilógia
Előzmény:
1.) Legend - Legenda
2.) Prodigy - Született tehetség
Kategória: YA sci-fi, disztópia

A szívszorító és sorsfordító események óta eltelt közel egy év: Day és Eden Los Angelesben lakik, mindketten kezeléseket kapnak: Eden állapota lassan javul, de Day helyzete egyre reménytelenebbnek tűnik. June eközben Denverben él, és azt teszi, amit elvárnak tőle: figyel, tanul és fejlődik - végül is ő az egyik Princepsjelölt. A két fiatal hosszú idő óta nem beszélt már egymással, de az élet - vagyis a problémák - újra egymás mellé sodorja őket. A határhoz közeli  egyik kolóniai városkában járvány üti fel a fejét, amelynek gyógymódját valószínűleg Eden hordozza a testében. Ahhoz viszont, hogy a Köztársaság ismét kísérleteket végezzen a fiún, Day beleegyezése is szükséges - olyan döntés ez, amelyhez mindenképpen June közbenjárása kell.

A korábbi kötetekhez hasonlóan ebben a részben is váltott nézőpontból követhettem végig az eseményeket, amely azért is volt - ebben az esetben is - indokolt, mert a két szereplő jelentős mennyiségű időt tölt egymástól távol és áll helyt olyan helyzetekben, ahol a másik nem volt jelen.

Újra egy akcióban, izgalmakban és persze megfelelő mennyiségben ugyan, de érzelmekben is bővelkedő regényt olvashattam, amely - az előzményekhez igazodva - komoly, döntő többségében morális kérdéseket is felvet. 

Sok minden ismerős volt az előzmények alapján: a stílus, a hangulat, a mozgalmas és kiszámíthatatlan események, a főszereplők bátorsága és áldozathozatala. Persze mindenki változott a helyzetnek megfelelően, és az az egy év minden szempontból sokat jelentett. June is sokat változott, hatással volt rá a politika, Anden közelsége, vagyis az egész helyzet, amelyben olyan hosszú időt töltött el. A lány gondolkodása érettebb lett, elsősorban a Köztársaság érdekeit tartja szem előtt - éppen ezért tűnik olyan furcsának az egyes helyzetekben tanúsított reakciója. 

Day mindeközben fokozatosan magába fordul, a kezelések megviselik, az állapota miatt pedig egyre inkább elkeseredett, néha túlságosan is akadékoskodó - ha Edenről van szó, akkor pedig különösen. Ugyanakkor mindezek mellett felelőtlenül, szinte őrülten viselkedik, ha saját magának kell áldozatot hoznia, mert tudja, hogy nincs mit veszítenie.

Jót tett a történetnek, hogy egy évet előbbre ugrottunk az időben, mert így sokkal inkább elfogadhatóak az előzőekben felvázolt változások, és persze a szereplőink is idősebbek lettek, így már sokkal inkább összeegyeztethető az életkoruk és a Köztársaság életében betöltött szerepük.

Az izgalmas események és a torokszorító érzelmek mellett egyre tágul és színesedik a világ: ahogy a szereplők egyre több ismeretet szereznek, úgy velük együtt az olvasók is. Az eddigi részekből megtudtuk, hogy nem csak a Köztársaság  létezik, hanem a Kolóniák is. Most arra is fény derült, hogy mi is történt Észak-Amerikával, amiért kialakult ez a helyzet, illetve milyenek a politikai és gazdasági viszonyok a Föld többi kontinensén, ki kinek a szövetségese és mi az ára a nyújtott segítségnek.

Sok minden történik ebben a részben, amely meghatározó tényezőt jelent a két főszereplő, valamint a Köztársaság életében. June és Day hol egymás mellé kerül, hol elsodródik egymástól, az ország lángba borul körülöttük, küzdenek és harcolnak, áldozatot hoznak, miközben a személyes problémáikat, az egymás iránti érzelmeiket is igyekeznek rendezni. A sok izgalom mellett is valamivel érzelmesebbre sikerült ez a kötet, mint az előzőek. June és Day életében sok a személyes probléma és az elfojtott érzelem, amelynek idővel a felszínre kell bukkannia, de Marie Lu anélkül képes könnyeket csalni az olvasói szemébe, hogy szirupba fojtaná az egész történetet - néha egy mondat vagy egy bekezdés is elegendő, nincs szükség az érzelmek oldalakon keresztül történő kinyilvánítására.

Kedveltem az egész történetet és egyszerűen rajongtam a befejezésért! Imádtam azt, hogy a szerző egyszerre képes volt megadni a pozitív befejezés érzését és egyben olyan végkifejletet összehozni, amely nem fulladt bele a cukormázba - ugyanakkor mégis kielégített minden igényt. A kötet vége egyszerre volt gyönyörű és szívszorító: a történtek, June döntése és az utolsó fejezet... Ez volt az, ami véglegesen a kedvencemmé tette ezt a trilógiát. Marie Lu egyszerűen szenzációs - sokan tanulhatnának tőle a felkapott YA írók közül.

Ez a trilógia egy nagyon jó kis ifjúsági disztópia: mindhárom kötet mozgalmas és színvonalas, az események logikusan épülnek egymásra, a világ és a karakterek kellően kidolgozottak. Mindenképpen ajánlom olvasásra - nem csak fiataloknak, hanem akár felnőtteknek is. Nekem az egyik kedvenc ifjúsági disztópia sorozatom lett.

Folytatás »

Marie Lu: Prodigy - Született tehetség (Legenda trilógia 2.)

Kedvelem a disztópiákat, igazán kedvelem, de úgy vagyok ezzel is, mint minden mással: ha túl sok van belőle, akkor egy idő után megcsömörlök tőle és inkább hanyagolom egy darabig. Valahogy így voltam ezzel a stílussal, az ilyen kategóriába sorolt történetekkel. A Legendát még a disztópia dömping elején olvastam, majd úgy gondoltam, hogy inkább bevárom a folytatásokat. Ennek végül az lett az eredménye, hogy majdnem feledésbe merült nálam a sorozat. De csak majdnem...

Ahhoz, hogy felvegyem a történet fonalát, hogy biztosan emlékezzek minden apró, de annál lényegesebb részletre, ismételten elolvastam az első kötetet. Jó volt ez arra is, hogy felidézzem, milyen momentumokat kedveltem a regényben annak idején, közel három évvel ezelőtt, és melyek voltak azok, amelyeket továbbra is a sztori gyengeségének tartok.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 358 oldal
Fordította: AncsaT
Borító ár: 2.999,- Ft (puha borítós)
A mű eredeti címe: Prodigy
Sorozat: Legenda trilógia
Előzmény:
1.) Legend - Legenda
Folytatás:
3.) Champion - Bajnok
Kategória: YA sci-fi, disztópia

A második rész cselekménye gyakorlatilag ott kezdődik, ahol az előző részben abbamaradt: Day és June éppen egy vonaton utazik, a tervük pedig nem más, mint csatlakozni a Patriótákhoz - egyaránt remélnek menedéket és segítséget. Day számára mindennél fontosabb, hogy az öccse nyomára bukkanjon és kiszabadítsa őt a Köztársaság karmai közül, ennek kivitelezéséhez pedig a Patrióták jelentik a legnagyobb esélyt - még akkor is, ha a fiúnak ehhez fel kell adnia a korábbi elveit. June, mivel maga is a Köztársaság ellen fordult, amikor részt vett Day kiszabadításában, nem lévén más lehetősége, mindenhová követi a fiút - még úgy is, hogy a cél elérését szolgáló eszközzel nem mindig ért egyet.

Nagyon szépen viszi tovább az első kötetben felvázolt utalásokat vagy éppen részletezett eseményeket a szerző. Day és June az egyetlen lehetőséget követi, ami számukra nyitva maradt - még akkor is, ha az ötletet nem más szülte, mint a kétségbeesés. Az azonban, ahogy a Patrióták figyelmét magukra irányítják és a támogatásukat elnyerik, egészen elképesztő - ugyanakkor nagyon ötletes és hihető. A tervük ugyan sikerül, de ahogy az általában jellemző, az élet mindig akkor szól közbe, amikor már minden sínre került és haladna a maga útján. Jelen esetben a nem várt tényező a Köztársaság Első Polgárának halála, illetve ezzel egyidejűleg az új Első Polgár, vagyis Anden hatalomra kerülése. A Patrióták ebben a változásban látják a lehetőséget mindarra, amiért eddig küzdöttek, vagyis a Köztársaság megdöntésére - addig kell cselekedniük, amíg Anden hatalma meg nem szilárdul. Day - az öccse szabadságának ígéretéért cserébe - szabotőrként csatlakozik a Patrióták csapatához, amelynek feladata Anden kiiktatása. Bár a cél ugyanaz, de June más, a személyéhez jobban illő feladatot kap, a két fiatal útjai pedig szétválnak.

Érdekes, lendületes, jól összerakott és élvezetes történet ez, amelyben a szerző egyáltalán nem kíméli a szereplőit - és kifejezetten kegyetlenül játszik az olvasói érzéseivel. A lelki kínzásokat felvonultató eléggé terjedelmes pakliban a szándékos információhiány, valamint a tudás lassú adagolása a két legnagyobb értékű ütőkártya. Sem Day, sem pedig June nincs tisztában a teljes történettel, ezért csak az apránként összeszedegetett információmorzsákból táplálkozhatnak és bogozhatják ki a történések mögött álló indokokat. A fiatalságuk és a világtól, az igazi történésektől elzártan eltöltött éveik nem segítik őket ebben a játszmában, ezért a két főszereplőt - és mivel az ő szemükön keresztül követjük az eseményeket, ezért velük együtt az olvasókat is - bőven érik meglepetések.

Kifejezetten tetszett, hogy amint az első részben, úgy ebben a kötetben is a cselekmény áll a középpontban és nem a hosszú oldalakon keresztül tartó nyafogás, a másik utáni vágyakozás és siránkozás. Érezni, hogy Day és June vonzódik egymáshoz, de nem csimpaszkodnak állandóan egymás nyakába, hanem teszik a dolgukat - mindenki a sajátját -, és viszik előre az eseményeket, vagy éppen csak sodródnak az árral. Emiatt több és kiemelkedőbb ez a kötet, mint kategóriájának nagyon sok más írása.

Nem kedvelem a szerelmi háromszögeket, a még ennél is nagyobb szögszámoktól pedig még jobban irtózom de ebben az esetben még ezt is hajlandó voltam megbocsátani, hiszen a szerző nagyon jó karaktereket sorakoztatott fel egymás mellé - vagy éppen egymással szemben -, és teljesen életszerű helyzeteket generált. Tess rajongása Day iránt már az első kötetben is nyilvánvaló volt, csak idő kérdése volt, hogy a lány mikor fedi fel az érzéseit a fiú előtt, aki persze eddig csak húgaként gondolt a másikra. Anden feltűnése is magában hordozta azt a lehetőséget, hogy a későbbiekben majd érdeklődve fog June felé fordulni, tehát ez sem okozott nagy meglepetést. Bár így leírva talán túl soknak tűnik az érzelmi szövevény, de olvasás közben mégsem éreztem annak, mert a cselekmény kompenzálta a gyengéd érzelmekkel telített részeket.

Ha már a cselekménynél tartunk... bőven akad belőle - méghozzá nem is akármilyen minőségben. De nem csak rohangálás és robbantgatás van ebben a részben, hanem - ahogy az előzményben is - felbukkannak a morális kérdések, egymással szemben állók érvei és motivációi ütköznek egymással. A szereplőinknek pedig el kell dönteniük, hogy ők melyik oldalon állnak, és mennyire hisznek, bíznak a másikban, amikor az olyat tesz, amire nem számítottak. A történet ebből a szempontból is csodálatosan kidolgozott. Ami pedig még nagyon fontos: nyílik a világ. Az új információk összetettebbé teszik a kezdeti helyzetet, végül megismerjük, hogy a Köztársaság hol is helyezkedik el, valamint kapunk néhány elejtett mondatot a múltról is, amelynek szerintem később még lesz jelentősége.

Innentől kezdve azonban lakat van a számon, mert nem akarok senkit megfosztani a regény által nyújtott élvezetektől - a lényeg az, hogy aki az első kötet után a kezébe veszi ezt is, az biztosan nem fog csalódni ennek az eseményeiben sem.

A kalandok hosszú sorát követően pedig olyan befejezést kapunk, amely bizony nagyon is igényli a folytatást. Ez azért is érdekes, mert a kötet elején kiindulásként felvázolt problémák megoldást nyertek, a rész alapvetően lezártnak tekinthető az események szempontjából. Ugyanakkor ott vannak a szereplőink és az ő személyes gondjaik, amelyek miatt kaparom a falat a folytatás után. De jó, hogy már nem kell várnom a befejező kötet megjelenésére, hanem bármikor a kezembe vehetem és elmélyedhetek a történet lezárásában - amely gondolom legalább olyan mozgalmas és kegyetlen lesz, mint az előzmények.

Folytatás »

Marie Lu: Legenda (Legenda trilógia 1.)

Az első, ami miatt megakadt a kiadványon a tekintetem, az a borító. A másik dolog, ami megfogott, hogy disztópiáról van szó. Kíváncsi voltam, hogy miben tud újat és mást mutatni ez a történet az általam eddig olvasott, hasonló műfajú kötetekhez képest. Éltem is a sors adta lehetőséggel és nekiláttam az olvasásnak.

Történetünk Észak-Amerikában játszódik, amely közel sem úgy néz ki, mint ahogy most ismerjük. A kontinens egy részét elöntötte a tenger, lakosai két pártra szakadtak, Köztársaságiak harcolnak a Kolóniák ellen. A gyerekeket 10 éves korukban próbák elé állítják. Akik jó eredményt érnek el ezen a próbán, elit katonai képzésen vehetnek részt, akik elbuknak, azokra munkatábor vár. A közepes eredményűek adják a munkásréteget.

Két főhősünk a rendszer egymással ellentétes társadalmi rétegében nő fel és éli mindennapjait. June, az elit családból származó, 15 éves csodagyerek, aki hamarabb fejezi be az egyetemet, mint ahogy más elkezdi. Day, a szegénynegyedből származó fiú, aki egy ideje az utcán él és a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. Kettőjük életminősége és értékrendje első ránézésre ennél különbözőbb nem is lehetne.

A szereplők életkorával kissé bajban voltam. Tudtam, hogy mindkét főszereplőnk 15 éves, de a viselkedésük a legtöbb esetben nem felelt meg az életkoruknak és bizonyos szituációk esetében is hihetőbbnek éreztem volna, ha legalább 5 évvel idősebbek a hőseink. Nem, itt nem a romantikus jelenetekre gondolok, hanem igazából az akciójelenetekre, a közelharcokra, ahol a szegénységben élő, majd hosszabb ideje az utcán bujkáló, rendszeres élelmet nélkülöző 15 éves fiú többet nyújt, mint a katonaság jól kiképzett katonája. Volt még pár hasonló furcsaság a történetben, amelyek végül is nem okoznak komoly fennakadást az olvasási élményben. Magamban automatikusan át is kódoltam a főszereplőket pár évvel idősebbnek, mert  számomra így reálisabb volt az események láncolata.

Amint túlléptem az életkor problémáján már sokkal könnyebben el tudtam merülni a történetben. Nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol váltott nézőpontból, fejezetenként váltakozva ismerjük meg mindkét főszereplő gondolatait és motivációit. Ez a történet pontosan ilyen. Day az első pillanattól fogva belopta magát a szívembe. Segíteni akarása és a családja iránt érzett ragaszkodása, belső tartása miatt mindenképpen pozitív benyomást keltett bennem. Az is igaz, hogy annyira pozitív személyiség, hogy már  ez maga az álom kategória. June stílusában az nem tetszett, hogy eléggé fennhordta az orrát, amolyan "tisztában vagyok vele, hogy sokkal jobb vagyok nálatok" hozzáállást éreztem ki a viselkedéséből. Akkor kezdett szimpatikussá válni, amikor a bekövetkezett veszteség következményeként belevetette magát a kutatásba.

Day és June (Forrás)

A könyv eleje egy kicsit lassan indul, bár unalmasnak nem mondható, de a könyv második felének eseményeivel azért nem hasonlítható össze a cselekménye és a mozgalmassága. Amint túljutunk a bemutatásokon és a főszereplők összetalálkoznak, beindulnak az események. A történet azonban nincs túlbonyolítva, könnyen kitalálható, hogy mi is fog történni, merre tartunk. Azért azt is hozzá kell tennem, hogy számomra, aki már elég sok könyvélményen van túl, tűnt nem egészen bonyolultnak a történet, de annak a korosztálynak, akinek ez az írás szól, maradéktalan és izgalmas élményt fognak jelenteni a cselekmények. 
A könyv könnyen olvasható, igazán gyorsan lehet haladni vele. Könnyed kikapcsolódást jelent azok számára, akik szeretik a disztópia műfaját. Ha ilyen szemmel nézem a történetet, akkor határozottan kellemes  olvasási élményt, igazi kikapcsolódást nyújtott a könyv. Ha komolyabban megvizsgálom az eseményeket, akkor bizony szembetűnőek a hibái. Kérdés az, hogy mi az olvasás célja.
A kötet második felének cselekményei miatt hajlandó vagyok sok mindent megbocsátani, amivel kapcsolatban egyébként kifogásokat emelnék. Nagy pozitívumként értékeltem, hogy nincs benne szerelmi háromszög és két főhősünk sem olvad el rögtön, mint fagyi a nyári kánikulában, ha a másikra pillant. Megőrzik jellemük korábban megismert jellemzőit és nem fordulnak ki önmagukból. June is képes túllépni a neveltetése által felállított korlátokon és elgondolkodni azon, amit a másiktól hallott, valamint megvizsgálva annak igazságtartalmát, képes felelősségteljes döntéseket meghozni. 

June (Forrás)

Szerelmi háromszög és eltúlzott érzelmek nincsenek a könyvben, de a két szereplővel kapcsolatban érzett drukkolás azért bennem volt az olvasás során és még kis pillangócskák is verdestek a mellkasomban, amikor June és Day egymáshoz fűződő kapcsolatáról olvastam. Az is tetszett, hogy elmaradtak a szokásos tini nyavalygások, ebben a történetben szerencsére más eseményeken volt a hangsúly.
Ha már az eseményeknél tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy a könyv némelyik része bizony eléggé kegyetlen, durva bánásmódot mutat be. Néha még magam is megdöbbentem egyes leírásokon. Ezért is nem értem, hogy miért erőlteti az írónő a YA stílust, amikor ez a történet idősebb szereplőkkel és kicsit bonyolultabb történettel lazán megállta volna a helyét az idősebb korosztálynak szóló könyvek között is.

Nem véletlen a könyv hátulján szereplő utalás egyes regényekre, mert tényleg van áthallás a könyvbeli események, jellemek és más művek történései között. A rendszer felépítése és alapgondolatai az 1984 című művet olvasóknak már nem jelentenek meglepetést. Véleményem szerint a cél ebben az esetben éppen az ellenkezője, vagyis aki ezt a kötetet a kezébe vette, előbb vagy utóbb vegye a kezébe George Orwell előbb említett művét is. Remélem, hogy sokan meg is fogják ezt tenni.

Összességében azt mondom, hogy egy határozottan jó, könnyen olvasható, kellemes kikapcsolódást nyújtó könyvet olvashattam, ami nem ad ugyan sok újdonságot a műfaj kedvelőinek, de szerez pár kellemes órát az olvasójának. June és Day karaktere érdekes, az életkoruknál sokkal komolyabbak és felelősségteljesebbek. Az események nem a két főhős szerelmi életére fókuszálnak, hanem komolyabb mondanivalót sugallanak. Természetesen a történet csak részben lezárt, de a nyitva hagyott kérdések folytatásért kiáltanak és természetesen eredeti nyelven már van is folytatás. Szeretném-e olvasni? Úgy érzem, hogy igen. A könyv végére határozottan belelendült az írónő a mesélésbe, kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetben meddig fogja emelni a színvonalat.
Akinek tetszett a történet, az írónő honlapján érdekes dolgokra bukkanhat. :)

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak!

Pontszám: 8

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 304 oldal
Sorozat: Legenda trilógia
Folytatás: Prodigy - Született tehetség, Champion - Bajnok
Forrás: a kötet elektronikus példánya a kiadótól

Folytatás »