Marie Lu: Champion - Bajnok (Legenda trilógia 3.)

Az ifjúsági kategóriába tartozó disztópiákkal nagy gondban vagyok mostanában, félve veszem az ilyen regényeket a kezembe - mindez azonban nem vonatkozik Marie Lu regényeire, mert ő az a szerző, aki számomra már bizonyított. Az írónő nem csak tartotta a trilógia előrehaladása során a színvonalat, hanem folyamatosan emelt is rajta - pedig már az első kötettel is elég magasra helyezte a mércét.

Az előző kötet befejezése egyszerre szolgált pozitívummal és okozott iszonyú szívfájdalmat a számomra: a Köztársaságot fenyegető szétesést sikerült megakadályozni, ugyanakkor a múlt Day után nyúlt, és a fiú olyan döntést volt kénytelen meghozni, amely mindkét fél számára csak bánatot eredményezhetett.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 372 oldal
Fordította: AncsaT
Borító ár: 2.999,- Ft (puha borítós)
A mű eredeti címe: Champion
Sorozat: Legenda trilógia
Előzmény:
1.) Legend - Legenda
2.) Prodigy - Született tehetség
Kategória: YA sci-fi, disztópia

A szívszorító és sorsfordító események óta eltelt közel egy év: Day és Eden Los Angelesben lakik, mindketten kezeléseket kapnak: Eden állapota lassan javul, de Day helyzete egyre reménytelenebbnek tűnik. June eközben Denverben él, és azt teszi, amit elvárnak tőle: figyel, tanul és fejlődik - végül is ő az egyik Princepsjelölt. A két fiatal hosszú idő óta nem beszélt már egymással, de az élet - vagyis a problémák - újra egymás mellé sodorja őket. A határhoz közeli  egyik kolóniai városkában járvány üti fel a fejét, amelynek gyógymódját valószínűleg Eden hordozza a testében. Ahhoz viszont, hogy a Köztársaság ismét kísérleteket végezzen a fiún, Day beleegyezése is szükséges - olyan döntés ez, amelyhez mindenképpen June közbenjárása kell.

A korábbi kötetekhez hasonlóan ebben a részben is váltott nézőpontból követhettem végig az eseményeket, amely azért is volt - ebben az esetben is - indokolt, mert a két szereplő jelentős mennyiségű időt tölt egymástól távol és áll helyt olyan helyzetekben, ahol a másik nem volt jelen.

Újra egy akcióban, izgalmakban és persze megfelelő mennyiségben ugyan, de érzelmekben is bővelkedő regényt olvashattam, amely - az előzményekhez igazodva - komoly, döntő többségében morális kérdéseket is felvet. 

Sok minden ismerős volt az előzmények alapján: a stílus, a hangulat, a mozgalmas és kiszámíthatatlan események, a főszereplők bátorsága és áldozathozatala. Persze mindenki változott a helyzetnek megfelelően, és az az egy év minden szempontból sokat jelentett. June is sokat változott, hatással volt rá a politika, Anden közelsége, vagyis az egész helyzet, amelyben olyan hosszú időt töltött el. A lány gondolkodása érettebb lett, elsősorban a Köztársaság érdekeit tartja szem előtt - éppen ezért tűnik olyan furcsának az egyes helyzetekben tanúsított reakciója. 

Day mindeközben fokozatosan magába fordul, a kezelések megviselik, az állapota miatt pedig egyre inkább elkeseredett, néha túlságosan is akadékoskodó - ha Edenről van szó, akkor pedig különösen. Ugyanakkor mindezek mellett felelőtlenül, szinte őrülten viselkedik, ha saját magának kell áldozatot hoznia, mert tudja, hogy nincs mit veszítenie.

Jót tett a történetnek, hogy egy évet előbbre ugrottunk az időben, mert így sokkal inkább elfogadhatóak az előzőekben felvázolt változások, és persze a szereplőink is idősebbek lettek, így már sokkal inkább összeegyeztethető az életkoruk és a Köztársaság életében betöltött szerepük.

Az izgalmas események és a torokszorító érzelmek mellett egyre tágul és színesedik a világ: ahogy a szereplők egyre több ismeretet szereznek, úgy velük együtt az olvasók is. Az eddigi részekből megtudtuk, hogy nem csak a Köztársaság  létezik, hanem a Kolóniák is. Most arra is fény derült, hogy mi is történt Észak-Amerikával, amiért kialakult ez a helyzet, illetve milyenek a politikai és gazdasági viszonyok a Föld többi kontinensén, ki kinek a szövetségese és mi az ára a nyújtott segítségnek.

Sok minden történik ebben a részben, amely meghatározó tényezőt jelent a két főszereplő, valamint a Köztársaság életében. June és Day hol egymás mellé kerül, hol elsodródik egymástól, az ország lángba borul körülöttük, küzdenek és harcolnak, áldozatot hoznak, miközben a személyes problémáikat, az egymás iránti érzelmeiket is igyekeznek rendezni. A sok izgalom mellett is valamivel érzelmesebbre sikerült ez a kötet, mint az előzőek. June és Day életében sok a személyes probléma és az elfojtott érzelem, amelynek idővel a felszínre kell bukkannia, de Marie Lu anélkül képes könnyeket csalni az olvasói szemébe, hogy szirupba fojtaná az egész történetet - néha egy mondat vagy egy bekezdés is elegendő, nincs szükség az érzelmek oldalakon keresztül történő kinyilvánítására.

Kedveltem az egész történetet és egyszerűen rajongtam a befejezésért! Imádtam azt, hogy a szerző egyszerre képes volt megadni a pozitív befejezés érzését és egyben olyan végkifejletet összehozni, amely nem fulladt bele a cukormázba - ugyanakkor mégis kielégített minden igényt. A kötet vége egyszerre volt gyönyörű és szívszorító: a történtek, June döntése és az utolsó fejezet... Ez volt az, ami véglegesen a kedvencemmé tette ezt a trilógiát. Marie Lu egyszerűen szenzációs - sokan tanulhatnának tőle a felkapott YA írók közül.

Ez a trilógia egy nagyon jó kis ifjúsági disztópia: mindhárom kötet mozgalmas és színvonalas, az események logikusan épülnek egymásra, a világ és a karakterek kellően kidolgozottak. Mindenképpen ajánlom olvasásra - nem csak fiataloknak, hanem akár felnőtteknek is. Nekem az egyik kedvenc ifjúsági disztópia sorozatom lett.

Posted in: 10 pontos,disztópia,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Legenda trilógia,Marie Lu,Vörös pöttyös,YA fantasy