kedd, március 05, 2013
Shanara
Az első, ami miatt megakadt a kiadványon a tekintetem, az a borító. A másik dolog, ami megfogott, hogy disztópiáról van szó. Kíváncsi voltam, hogy miben tud újat és mást mutatni ez a történet az általam eddig olvasott, hasonló műfajú kötetekhez képest. Éltem is a sors adta lehetőséggel és nekiláttam az olvasásnak.
Történetünk Észak-Amerikában játszódik, amely közel sem úgy néz ki, mint ahogy most ismerjük. A kontinens egy részét elöntötte a tenger, lakosai két pártra szakadtak, Köztársaságiak harcolnak a Kolóniák ellen. A gyerekeket 10 éves korukban próbák elé állítják. Akik jó eredményt érnek el ezen a próbán, elit katonai képzésen vehetnek részt, akik elbuknak, azokra munkatábor vár. A közepes eredményűek adják a munkásréteget.
Két főhősünk a rendszer egymással ellentétes társadalmi rétegében nő fel és éli mindennapjait. June, az elit családból származó, 15 éves csodagyerek, aki hamarabb fejezi be az egyetemet, mint ahogy más elkezdi. Day, a szegénynegyedből származó fiú, aki egy ideje az utcán él és a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. Kettőjük életminősége és értékrendje első ránézésre ennél különbözőbb nem is lehetne.
A szereplők életkorával kissé bajban voltam. Tudtam, hogy mindkét főszereplőnk 15 éves, de a viselkedésük a legtöbb esetben nem felelt meg az életkoruknak és bizonyos szituációk esetében is hihetőbbnek éreztem volna, ha legalább 5 évvel idősebbek a hőseink. Nem, itt nem a romantikus jelenetekre gondolok, hanem igazából az akciójelenetekre, a közelharcokra, ahol a szegénységben élő, majd hosszabb ideje az utcán bujkáló, rendszeres élelmet nélkülöző 15 éves fiú többet nyújt, mint a katonaság jól kiképzett katonája. Volt még pár hasonló furcsaság a történetben, amelyek végül is nem okoznak komoly fennakadást az olvasási élményben. Magamban automatikusan át is kódoltam a főszereplőket pár évvel idősebbnek, mert számomra így reálisabb volt az események láncolata.
Amint túlléptem az életkor problémáján már sokkal könnyebben el tudtam merülni a történetben. Nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol váltott nézőpontból, fejezetenként váltakozva ismerjük meg mindkét főszereplő gondolatait és motivációit. Ez a történet pontosan ilyen. Day az első pillanattól fogva belopta magát a szívembe. Segíteni akarása és a családja iránt érzett ragaszkodása, belső tartása miatt mindenképpen pozitív benyomást keltett bennem. Az is igaz, hogy annyira pozitív személyiség, hogy már ez maga az álom kategória. June stílusában az nem tetszett, hogy eléggé fennhordta az orrát, amolyan "tisztában vagyok vele, hogy sokkal jobb vagyok nálatok" hozzáállást éreztem ki a viselkedéséből. Akkor kezdett szimpatikussá válni, amikor a bekövetkezett veszteség következményeként belevetette magát a kutatásba.
A könyv eleje egy kicsit lassan indul, bár unalmasnak nem mondható, de a könyv második felének eseményeivel azért nem hasonlítható össze a cselekménye és a mozgalmassága. Amint túljutunk a bemutatásokon és a főszereplők összetalálkoznak, beindulnak az események. A történet azonban nincs túlbonyolítva, könnyen kitalálható, hogy mi is fog történni, merre tartunk. Azért azt is hozzá kell tennem, hogy számomra, aki már elég sok könyvélményen van túl, tűnt nem egészen bonyolultnak a történet, de annak a korosztálynak, akinek ez az írás szól, maradéktalan és izgalmas élményt fognak jelenteni a cselekmények.
A könyv könnyen olvasható, igazán gyorsan lehet haladni vele. Könnyed kikapcsolódást jelent azok számára, akik szeretik a disztópia műfaját. Ha ilyen szemmel nézem a történetet, akkor határozottan kellemes olvasási élményt, igazi kikapcsolódást nyújtott a könyv. Ha komolyabban megvizsgálom az eseményeket, akkor bizony szembetűnőek a hibái. Kérdés az, hogy mi az olvasás célja.
A kötet második felének cselekményei miatt hajlandó vagyok sok mindent megbocsátani, amivel kapcsolatban egyébként kifogásokat emelnék. Nagy pozitívumként értékeltem, hogy nincs benne szerelmi háromszög és két főhősünk sem olvad el rögtön, mint fagyi a nyári kánikulában, ha a másikra pillant. Megőrzik jellemük korábban megismert jellemzőit és nem fordulnak ki önmagukból. June is képes túllépni a neveltetése által felállított korlátokon és elgondolkodni azon, amit a másiktól hallott, valamint megvizsgálva annak igazságtartalmát, képes felelősségteljes döntéseket meghozni.
Szerelmi háromszög és eltúlzott érzelmek nincsenek a könyvben, de a két szereplővel kapcsolatban érzett drukkolás azért bennem volt az olvasás során és még kis pillangócskák is verdestek a mellkasomban, amikor June és Day egymáshoz fűződő kapcsolatáról olvastam. Az is tetszett, hogy elmaradtak a szokásos tini nyavalygások, ebben a történetben szerencsére más eseményeken volt a hangsúly.
Ha már az eseményeknél tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy a könyv némelyik része bizony eléggé kegyetlen, durva bánásmódot mutat be. Néha még magam is megdöbbentem egyes leírásokon. Ezért is nem értem, hogy miért erőlteti az írónő a YA stílust, amikor ez a történet idősebb szereplőkkel és kicsit bonyolultabb történettel lazán megállta volna a helyét az idősebb korosztálynak szóló könyvek között is.
Nem véletlen a könyv hátulján szereplő utalás egyes regényekre, mert tényleg van áthallás a könyvbeli események, jellemek és más művek történései között. A rendszer felépítése és alapgondolatai az 1984 című művet olvasóknak már nem jelentenek meglepetést. Véleményem szerint a cél ebben az esetben éppen az ellenkezője, vagyis aki ezt a kötetet a kezébe vette, előbb vagy utóbb vegye a kezébe George Orwell előbb említett művét is. Remélem, hogy sokan meg is fogják ezt tenni.
Összességében azt mondom, hogy egy határozottan jó, könnyen olvasható, kellemes kikapcsolódást nyújtó könyvet olvashattam, ami nem ad ugyan sok újdonságot a műfaj kedvelőinek, de szerez pár kellemes órát az olvasójának. June és Day karaktere érdekes, az életkoruknál sokkal komolyabbak és felelősségteljesebbek. Az események nem a két főhős szerelmi életére fókuszálnak, hanem komolyabb mondanivalót sugallanak. Természetesen a történet csak részben lezárt, de a nyitva hagyott kérdések folytatásért kiáltanak és természetesen eredeti nyelven már van is folytatás. Szeretném-e olvasni? Úgy érzem, hogy igen. A könyv végére határozottan belelendült az írónő a mesélésbe, kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetben meddig fogja emelni a színvonalat.
Akinek tetszett a történet, az írónő honlapján érdekes dolgokra bukkanhat. :)
A szereplők életkorával kissé bajban voltam. Tudtam, hogy mindkét főszereplőnk 15 éves, de a viselkedésük a legtöbb esetben nem felelt meg az életkoruknak és bizonyos szituációk esetében is hihetőbbnek éreztem volna, ha legalább 5 évvel idősebbek a hőseink. Nem, itt nem a romantikus jelenetekre gondolok, hanem igazából az akciójelenetekre, a közelharcokra, ahol a szegénységben élő, majd hosszabb ideje az utcán bujkáló, rendszeres élelmet nélkülöző 15 éves fiú többet nyújt, mint a katonaság jól kiképzett katonája. Volt még pár hasonló furcsaság a történetben, amelyek végül is nem okoznak komoly fennakadást az olvasási élményben. Magamban automatikusan át is kódoltam a főszereplőket pár évvel idősebbnek, mert számomra így reálisabb volt az események láncolata.
Amint túlléptem az életkor problémáján már sokkal könnyebben el tudtam merülni a történetben. Nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol váltott nézőpontból, fejezetenként váltakozva ismerjük meg mindkét főszereplő gondolatait és motivációit. Ez a történet pontosan ilyen. Day az első pillanattól fogva belopta magát a szívembe. Segíteni akarása és a családja iránt érzett ragaszkodása, belső tartása miatt mindenképpen pozitív benyomást keltett bennem. Az is igaz, hogy annyira pozitív személyiség, hogy már ez maga az álom kategória. June stílusában az nem tetszett, hogy eléggé fennhordta az orrát, amolyan "tisztában vagyok vele, hogy sokkal jobb vagyok nálatok" hozzáállást éreztem ki a viselkedéséből. Akkor kezdett szimpatikussá válni, amikor a bekövetkezett veszteség következményeként belevetette magát a kutatásba.
 |
| Day és June (Forrás) |
A könyv könnyen olvasható, igazán gyorsan lehet haladni vele. Könnyed kikapcsolódást jelent azok számára, akik szeretik a disztópia műfaját. Ha ilyen szemmel nézem a történetet, akkor határozottan kellemes olvasási élményt, igazi kikapcsolódást nyújtott a könyv. Ha komolyabban megvizsgálom az eseményeket, akkor bizony szembetűnőek a hibái. Kérdés az, hogy mi az olvasás célja.
A kötet második felének cselekményei miatt hajlandó vagyok sok mindent megbocsátani, amivel kapcsolatban egyébként kifogásokat emelnék. Nagy pozitívumként értékeltem, hogy nincs benne szerelmi háromszög és két főhősünk sem olvad el rögtön, mint fagyi a nyári kánikulában, ha a másikra pillant. Megőrzik jellemük korábban megismert jellemzőit és nem fordulnak ki önmagukból. June is képes túllépni a neveltetése által felállított korlátokon és elgondolkodni azon, amit a másiktól hallott, valamint megvizsgálva annak igazságtartalmát, képes felelősségteljes döntéseket meghozni.
 |
| June (Forrás) |
Ha már az eseményeknél tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy a könyv némelyik része bizony eléggé kegyetlen, durva bánásmódot mutat be. Néha még magam is megdöbbentem egyes leírásokon. Ezért is nem értem, hogy miért erőlteti az írónő a YA stílust, amikor ez a történet idősebb szereplőkkel és kicsit bonyolultabb történettel lazán megállta volna a helyét az idősebb korosztálynak szóló könyvek között is.
Nem véletlen a könyv hátulján szereplő utalás egyes regényekre, mert tényleg van áthallás a könyvbeli események, jellemek és más művek történései között. A rendszer felépítése és alapgondolatai az 1984 című művet olvasóknak már nem jelentenek meglepetést. Véleményem szerint a cél ebben az esetben éppen az ellenkezője, vagyis aki ezt a kötetet a kezébe vette, előbb vagy utóbb vegye a kezébe George Orwell előbb említett művét is. Remélem, hogy sokan meg is fogják ezt tenni.
Összességében azt mondom, hogy egy határozottan jó, könnyen olvasható, kellemes kikapcsolódást nyújtó könyvet olvashattam, ami nem ad ugyan sok újdonságot a műfaj kedvelőinek, de szerez pár kellemes órát az olvasójának. June és Day karaktere érdekes, az életkoruknál sokkal komolyabbak és felelősségteljesebbek. Az események nem a két főhős szerelmi életére fókuszálnak, hanem komolyabb mondanivalót sugallanak. Természetesen a történet csak részben lezárt, de a nyitva hagyott kérdések folytatásért kiáltanak és természetesen eredeti nyelven már van is folytatás. Szeretném-e olvasni? Úgy érzem, hogy igen. A könyv végére határozottan belelendült az írónő a mesélésbe, kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetben meddig fogja emelni a színvonalat.
Akinek tetszett a történet, az írónő honlapján érdekes dolgokra bukkanhat. :)
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak!
Pontszám: 8
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 304 oldal
Sorozat: Legenda trilógia
Folytatás: Prodigy - Született tehetség, Champion - Bajnok
Forrás: a kötet elektronikus példánya a kiadótól
Sorozat: Legenda trilógia
Folytatás: Prodigy - Született tehetség, Champion - Bajnok
Forrás: a kötet elektronikus példánya a kiadótól
Posted in: 8 pontos,disztópia,e-könyv,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Legenda trilógia,Marie Lu,recenzió 2013,Vörös pöttyös
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése