Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd (Romantic Suspense 16., Faith Corcoran 1.)

Esküszöm, hogy nem vagyok bagoly, de a továbbiakat akkor sem tudom máshogy kifejezni. Huhúú, de régen olvastam Karen Rose regényt - mármint ez előtt -, huhúúú, de nagyon örülök neki, hogy átvette egy másik kiadó a szerző műveinek gondozását, és huhúúú, de örülök neki, hogy jelent meg új regény magyarul. Meg is rendeltem rögtön a könyvet, még a megjelenéskor és röpke fél éven belül el is olvastam a szokásos féltégla - vagy inkább falazóelem? - méretű kötetet. Ez egyébként nálam egész jó időzítést jelent.

Az első megdöbbenés akkor ért, amikor rájöttem, hogy ez nem az a kötet, amire számítottam, ami a sorban következne, hanem valamelyik sokadik rész. Hogy melyik lenne a sorban következő? Jó kérdés. Már csak azért is, mert a sorozat előről és hátulról is lyukas, most pedig már középről is. De a lényegen még ez sem változtatott, mert végre új Karen Rose regény jelent meg magyarul! Még a kóros időhiány és a falazóelem méret - közel nyolcszáz oldal terjedelem - sem rettentett el az olvasástól, mert végre új Karen Rose regényt vehettem a kezembe, Oké, ezt most befejeztem és többet nem hangsúlyozom ki. De ugye értitek, hogy miről beszélek? Ugye értitek, hogy új... Na jó, azt ígértem, hogy ezt abbahagyom.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Fekete Macska Regénytár
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 788 oldal
Fordította: Szabó Krisztina
Borító ár: 3.999,- Ft
Eredeti cím: Closer Than You Think
Sorozat: Romantic Suspense
Alsorozat: Faith Corcoran
Előzmény:
1.) Don't Tell
2.) Have You Seen Her?
3.) I'm Watching You
4.) Vigyázz rám!
5.) Érints meg
6.) Számolj tízig
7.) Halj meg értem (Daniel Vartanian 1.)
8.) Sikíts értem (Daniel Vartanian 2.)
9.) Gyilkolj értem (Daniel Vartanian 3.)
10.) I Can See You
11.) Silent Cream
12.) You Belong To Me
13.) No One Left To Tell
14.) Did You Miss Me?
15.) Watch Your Back
Folytatás:
17.) Alone In The Dark
18.) Every Dark Corner
Műfaj: krimi, thriller, romantika

Tény, hogy Karen Rose nagyon jól tud krimit írni, erről már a Daniel Vartanian alsorozat köteteit olvasva is sikerült meggyőződnöm. Nem volt ez másként most sem: a történet krimi szála nagyon rendben van - gyakorlatilag hibátlan. Ez a nő olyan ügyesen tudja felépíteni a szereplőit, leírni azok érzéseit, megcsavargatni az eseményeket és a szálakat, no és persze titkolózni az olvasó előtt, hogy az egyszerűen elképesztő, annak minden esetben ámulás és/vagy pofára esés a vége - mármint az olvasó részéről, mármint az én részemről. Ez az, amiért annyira kedvelem az írásait, amiért annyira várom az új történetek megjelenését és amiért nagy lendülettel vetem bele magam a vaskos kötetek olvasásába.

Ami viszont nem megy Rose néninek - és pont ezért nem értem, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire -, az a romantikus része a dolognak, amely majd minden esetben suta és - legyünk egymással teljesen őszinték - erőltetett is. Mert ez a ránézek és elönt a forróság, aztán meg nem tudom kiverni a fejemből és egy nap múlva már halálosan szerelmes is vagyok bele, és bár az egész eddigi életemet meghatározta egy szerelmi csalódás miatti bizalmatlanság, ami miatt senkivel sem tudtam működőképes kapcsolatot létesíteni, de ez most valahogy nem játszik és nem lényeges. Szóval ez a része nagyon klisés, nagyon erőltetett és egyáltalán nem értem, hogy miért kell ez a történetbe. Egészen elnéző vagyok a regény kötelező romantika részével, de tuti van, akit sokkal jobban idegesít, és talán pont emiatt nem fog soha többet Rose kötetet a kezébe venni - amit meg is tudok érteni.

Főleg azért, mert ez a sutaság és kliséktől hemzsegő rész annyira éles ellentétben áll a profi módon megírt krimi és thriller szállal. Mert bizony, ha figyelmen kívül hagyjuk a hormonok játékát és a hirtelen fellobanó érzelmeket, szenvedélyt, akkor a maradék történet minden tekintetben képes a lelki állapot befolyásolására - mégpedig olyan módon, hogy többször is megnézed, bezártad-e a bejárati ajtót és persze az ablakot, valamint gyanakodva nézel minden idegenre, de még az ismerősökre is.

Faith Corcoran pszichológus, aki szexuális bűneseteket elkövető személyek rehabilitációjával is foglalkozik. A munkája kihatással van a magánéletére is, az egyik páciense, akit korábban kezelt, zaklatni kezdi, majd többször is az életére tör. Faith végül eléri, hogy az illetőt börtönbe zárják, de pár év elteltével, a férfi szabadulását követően újra megkezdődnek a zaklatások. Faith komoly döntést hoz: megváltoztatja a nevét és elköltözik. Viszont a hely, ahová tart, még inkább rossz érzéssel tölti el, mint ahonnan menekül: a múlt emlékeitől a mai napig nem tudott megszabadulni. A nagymamájától örökölt ház felé tartva majdnem elüt egy megkínzott nőt, aki az út közepén fekszik. A lány a környéken eltűnt két egyemista diák egyike, akik ügyének felderítésével Deacon Novakot, az FBI különleges ügynökét bízzák meg. Faith ezzel belekeveredett az ügybe és nagyon úgy néz ki, hogy a most kialakult helyzetnek is köze van hozzá és a múltjához.

Igazából ennek a regénynek három főszereplője van: Faith, Novak ügynök és persze egy pszichopata őrült, akinek senki és semmi nem számít. Kapunk is mind a hármuk szemszögéből esemény és érzelem leírást rendesen. Amíg Faith és Deacon gondolatait kicsit távolabbról követhettem nyomon - E/3-ban íródtak az ő részeik -, addig a gyilkos érzelmeit egyes szám első személyben kaptam meg, ami jó néhány esetben sokkal nagyobb hatással volt rám, mint a pszichológus és a nyomozó elbeszélése.

Faith karaktere számomra sántított egy kicsit, egy pszichológustól nem pont ilyen reakciókat várok el - a lélekbúvárkodás és a mindenki helyett feláldozom magam azért elég messze áll egymástól. Deacon Novak viszont nagyon eltalált figura, a maga különleges kinézetével együtt, egészen ötletesen használta fel azt, amit a természet elrontott rajta. De tényleg elrontotta? Szerintem nem. Aki legjobban meglepett, az az elkövető: az ellenérzéseim ellenére is nagyon jól megrajzolt karakter - személyiségében és tetteiben is. És Rose néni ismét csak bebizonyította, hogy bárki, ismétlem bárki lehet problémás és adott helyzetben kattant.

Egy szó, mint száz, ez egy jól felépített cselekményű, kellően csavaros történet, amely rátelepszik a lelkedre, ugyanakkor nem enged szabadulni, mert bizony tudni akarod, hogy mi lesz a vége. Ez így összeadva pedig bizony képes bárkit odaszegezni a könyvhöz - velem legalábbis ez történt -, és hirtelen már nem is olyan sok az a közel nyolszáz oldal ehhez a cselekményhez, ezeknek az igencsak összekuszálódott szálaknak a felfejtéséhez és lezárásához.

Brutális és nagyon kegyetlen, rendesen kirázott a hideg, amikor az áldozatok által átéltekről olvastam. Ebben nagyon profi a szerző, korábban is az volt, most is hatásosan tálalja a részleteket. A nyomozás is teljesen a helyén van, a rendőrök teszik a dolgukat, az idő sürgeti őket, az eltűnt lány - és mások - élete a tét. A cselekmény nagyon pörög, a lelkizések és analizálgatások - no meg a szerelmes ábrándozások - kivételével mindig történik valami, ami még érdekesebbé és összetettebbé teszi a nyomozást.

Kegyetlenség és szenvedélyes érzelmek, brutális krimi és gyengéd romantika - mindez egyben. A krimi része sokkal jobban tetszett, a romantika része részemről hanyagolható. Egyszer szívesen olvasnék egy olyan regényt a szerző tollából, ami szimplán krimi, thriller és nem erőlteti a romantikus kapcsolatot a két főszereplő között. De addig is, amíg ez az idő elérkezik, bármikor szívesen olvasok újabb magyarul megjelent Karen Rose regényt - legfeljebb ugyanez marad a véleményem az összetételéről és a műfaji arányairól.

Annak viszont kifejezetten örülök, hogy végre nem rózsa van a borítón.

Folytatás »

Karen Rose: Vigyázz rám (Romantic Suspense 4.)

Sokáig halogattam ennek a regénynek az olvasását, amelynek mindössze annyi az oka, hogy vártam a következő regény megjelenését. Mivel a szerző írásainak hazai kiadója eléggé furcsa megoldást választott a kötetek megjelentetéséhez - a sorozat ugyan önálló cselekményű, külön is élvezhető történetekből áll, de a szereplők egymással való kapcsolata miatt kifejezetten fontos az olvasási sorrend -, ezért inkább kivártam. Aztán csak vártam és várakoztam, majd a tavasszal-nyár elején felröppent - az Ulpius-ház Könyvkiadó által kért csődvédelemről szóló - híreket követően úgy döntöttem, hogy nincs tovább miért halogatnom ennek a történetnek a megismerését, az új rész megjelenése ugyanis kizárt - legalábbis záros határidőn belül. Egyébként is olyan időszakomat éltem, amikor mozgalmas eseményekre és egy kis borzongásra vágytam, no meg némi gyengéd érzelemre is - tudtam, hogy Karen Rose regényeit olvasva egyszerre lesz részem mindenben.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 542 oldal
Borító ár: 3.999,- Ft
Előzmény: csak eredeti nyelven elérhetőek
Folytatás:
    Érints meg
    Számolj tízig
    Halj meg értem
    Sikíts értem
    Gyilkolj értem
Műfaj: krimi, romantika

Sue Conroy másfél évtizedes börtönbüntetését követően szabadul, a bosszúszomja pedig szinte mérhetetlen, józan ésszel nehezen felfogható. Évekig tervezgette, hogy a szabadulását követően hogyan fogja megtorolni az őt ért sérelmeket, hogyan juttatja kerít kézre mindenkit, aki annak idején a rácsok mögé juttatta - most pedig elérkezett az idő, hogy valóra váltsa a terveit. Az első lépések egyikeként elrabol egy tizenegy éve siket kisfiút, majd miután az események nem az elképzeléseinek megfelelően alakulnak, kénytelen rögtönözni.
Dana Dupinsky egy menedéket vezet Chicago városában, ahol a bántalmazott nők kaphatnak segítséget addig, amíg megnyugszanak egy kicsit és sikerül ismét a saját lábukra állniuk. Amikor Sue jelentkezik és a Hanover-ház védelmét kéri, Dana nem mond neki nemet - a jó szándékú nő pedig nem tudja, hogy ki az, akinek felkínálta a ház egyik szobáját, valamint az együttérzését és a segítségét.

Ethan Buchanan egy biztonságtechnikai cég vezetője, akit régi ismeretség és némi bűntudat is köt ahhoz a családhoz, akiknek a kisfiát elrabolták, illetve akiknek a fészerében egy elég egyértelmű üzenetet helyeztek el az elkövetők. A család arra kéri Ethan-t, hogy az ügyet a rendőrség elől eltitkolva ő maga végezze a kutatást, amikor a férfi hezitál, a családdal szembeni lelkiismeret-furdalását használják fel ellene. Maga sem sejti, hogy a kényszerű kutatás számára is sorsdöntő eredménnyel szolgál majd.

Azt kell mondjam, hogy Karen Rose valami elképesztő! Úgy tartják őt nyilván és a legtöbbször úgy emlegetik, mint romantikus krimi szerzőt - ez részben igaz, mert tényleg van némi romantika a regényeiben, mindig egymásra talál egy-egy pár a történeteiben, de az sem elhanyagolható, hogy az elbeszéléseinek krimi szála mindig elképesztően erős, mozgalmas és helyenként eléggé brutális is. Bár ha választani lehetne, hogy akkor inkább még mindig a romantikus krimi jelző, mint a krimis romantika, mert ugye közel sem mindegy, hogy az egyensúlyt jelképező képzeletbeli vonal melyik oldalára helyezzük az éppen olvasott regényt. Márpedig ez a kötet inkább a krimi kategóriába sorolható, és egy szállal sem tartalmaz több érzelgősséget és meghitt jelenetet, mint bármelyik másik krimi történet.

Sue egy nagyon elszánt és megfoghatatlanul kegyetlen karakter, aki körül úgy hullanak az emberek, mint ahogy a tekegolyó bánik a felállított kuglibábukkal - szinte megszámolni sem lehet az áldozatainak számát. A kíméletlensége pedig nem csak ebben mutatkozik meg: számító egy némber az biztos.

Dana határozott nő, aki komoly kockázatot vállal a Hanover-ház működtetésével, egyben pedig gyakorlatilag a saját életét áldozza fel azért, hogy másoknak segítsen. Számomra furcsa volt azon hozzáállása, hogy ő maga viszont senkitől sem fogad el segítséget, pedig nagyon is szüksége lenne rá. 

Mindezekkel szemben Ethan maga a megtestesült megbízhatóság és segítőkészség, illetve elszántság és bűntudat - persze az sem felejthető el, hogy magas, jóképű, katonaként szolgált, akit a sérülése miatt leszereltek.

A történet krimi szála egészen fantasztikus: megalapozott motiváció, hosszas tervezgetés, kissé félresikerült megvalósítás, helyzetátértékelés, kétségbeesett és kitartó kutatás és rengeteg halott. Mindez pörgős, összetett és hihetetlenül jól megírt cselekménnyel. A regény egyedüli gyengéje Dana és Ethan megismerkedése, amely elég furcsán hatott a többi részlet mellett, de aztán ez a szál is sínre került, nem kapott túl nagy figyelmet, hanem helyette a kutatáson, illetve az egyéb kapcsolódó eseményeken volt a hangsúly és csak néha - akkor sem túlzott mértékben - váltott át a hangulat érzelmesbe.

Sokkal kevésbé volt romantikus ez a rész, mint a többi Karen Rose könyv, amit korábban olvastam, bár az is igaz, hogy azok között viszont volt olyan, amelynek sokkal brutálisabb volt ennél a cselekménye. A regény további eseményeiről nem igazán tudok szót ejteni, mert azzal túl sokat árulnék el, de a lényegen - vagyis azon, hogy nagyon élveztem ezt a történetet és szinte habzsoltam az oldalakat, csak nagy nehézségek árán tudtam félretenni a könyvet - semmi sem változtat.

Mindezek után pedig és most kijelentem, hogy szeretnék még a továbbiakban is Karen Rose könyveket olvasni, és hihetetlenül boldog lennék, ha valamelyik magyar kiadó szintén meglátná a szerző írásaiban a lehetőséget és felkarolná a félbehagyott, illetve a magyarul eléggé furcsa sorrendben megjelentetett sorozatot.

Az olvasási sorrenddel kapcsolatban egy korábbi bejegyzésemben már igyekeztem útmutatóval szolgálni.

Folytatás »

Karen Rose: Számolj tízig (Romantic Suspense 6.)

Kezdeném a könyv megjelenésének hazai kálváriájával. A kiadója - egy szerintem nagyon rossz húzással - úgy döntött, hogy a régóta ígérgetett, az olvasók által nagyon várt és megjelentetésének időpontjában mindig tologatott könyvet 2011. karácsonya előtt a piacra dobja, de úgy, hogy csak és kizárólag egy áruházlánc (nevezzük nevén: Tesco) polcain lesz kapható a könyv. Az olvasók részéről mélységes felháborodást váltott ki ez a hír, de az szerződés megköttetett és az üzlet létrejött. A könyv felbukkant az áruházlánc polcain.

Aki tudott, az lecsapott a kiadványra és örömmel vitte haza.

Sajnos nem mindenki volt ilyen szerencsés. Köztük én sem mondhattam magam annak. Ha Tesco közelében jártam, akkor mindig csak emiatt a könyv miatt néztem végig a könyves részleget és közben dühöngtem, hogy miért csinál ilyet egy kiadó. A másik bicskanyitogató dolog, hogy a kiadó megígérte a könyv hivatalos megjelenését is, ami azóta sem történt még meg, sőt folyamatosan tologatja az időpontot. Már megint. A legutolsó módosítás szerint ez 2012. október. Szörnyű. :(

Jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan is írhatom akkor ezt a posztot? Úgy, hogy június 13-a, ami pénteki napra esett nagy-nagy szerencsét hozott nekem. Sikerült megvennem (elég kalandos körülmények között, de ezt most nem részletezném) a könyvet. Az állapota nem teljesen tökéletes: a borítója sarka meggyűrődött, a gerince megsérült, vannak rajta poros ujjlenyomatok, de nem érdekel. A könyv végre az enyém és végre olvashatom. Aminek természetesen soron kívül neki is álltam és igazából le sem tudtam tenni. Olyan történt velem amelyet nem sok könyvvel teszek meg (általában túl fáradt vagyok, most szerencsére nem így volt), mert már világosodott az ég alja, amikor befejeztem, de egyszerűen nem bírtam letenni. Nem bántam meg.

Miről szól? A könyv fülszövege kivételesen nagyon jó. Mindent elmond és érdekes. Most azonban a saját szavaimmal foglalnám össze a lényeget. Két fiú, aki állami gondozásba kerül és a kegyetlen történések meghatározzák az egész további életüket. Reed Solliday, egy tűzoltósági szakértő, akit egy kegyetlen tűzhöz riasztanak. A ház romjai között azonban egy áldozatot is találnak, akiről a boncolás során kiderül, hogy meggyilkolták. A vizsgálatba a gyilkosságiak bevonására is szükség van. Mia Mitchell gyilkossági nyomozó, akit meglőttek, aki most jött vissza betegállományból és akinek társa a kórházban fekszik. Az első munkanapján kirendelik Solliday főhadnagy mellé társnak, hogy együtt keressék meg a gyújtogató gyilkost.

Karen Rose könyveiben azt szeretem, hogy egy izgalmas krimit és egy jó romantikus sztorit olvashatok egyszerre. Amolyan 2 in 1, amely nagyon jól kikapcsol. Izgalom és érzelem. Jó párosítás. Az írónő eddig megjelent könyveit elolvasva nem meglepő az a megállapításom, hogy a krimi és a romantika aránya könyvenként változik. Ebből a szempontból ez a kötet inkább krimi. De még milyen krimi. Fantasztikus.

Nagyon tetszettek a nézőpont váltások a történetben. Halljuk, olvassuk a gyilkos és a két nyomozó, de olykor még az áldozatok gondolatait is. Az írónő már az elején sejteti, hogy a gyilkos hol lehet, de olyan mesterien elrejti abban a csoportban, hogy csak találgathatunk melyikük is az, akit mi keresünk. Nem sokkal korábban jöttem csak rá a személyére, mint a nyomozók. Külön érdekes kérdés a motiváció, amely a gyilkost hajtja. Nem mondom, hogy nem sajnálom azért, ami történt vele, de nem tudom megérteni a cselekedetei motivációját. Persze van egy határ, ahol már nincs is mit érteni.

Mia és Reed karaktere nekem nagyon szimpatikus volt. Két egymástól nagyon különböző, mégis hasonlóan sérült, a munkájának élő ember kapcsolata és egy véres, kegyetlen gyilkosságsorozat nyomozása bontakozik ki a lapokon. Mia és Reed kapcsolatában az tetszett, hogy nem az a meglátni és megszeretni, rögtön egymás nyakába zuhanni és holtomiglan-holtodiglan kapcsolatot láthattunk, hanem olyan igazán kialakulót, egymáshoz és az adott élethelyzetekhez igazodót. Számomra teljesen hihető és érdekes volt. Mindezek mellett a krimiszál, a nyomozás nagyon erős volt, nagyon kegyetlen és nagyon jól leírt, részletezett. A történet hosszú, de egy percet sem unatkoztam az olvasás közben. Pörögnek az események és csak úgy röpködnek az információk. Fantasztikus élmény olvasni ezt a könyvet. Csakúgy, mint Rose többi írását is.

A fantasztikus élmény és izgalom mellett az írónő minden egyes alkalommal eléri nálam azt, hogy paranoiásan viselkedem. Mielőtt aludni megyek újra leellenőrizzem a bezárt ajtót. Többször is a hátam mögé nézzek, ha úgy adódik. Mindenkire gyanakodva nézzek, hiszen ő megmutatja a könyveiben, hogy a hidegvérű gyilkos nagyon is jól elbújik a tömegben és teljesen normális emberként is képes viselkedni, tehát bárki lehet az, bárkinek lehet olyan titka vagy problémája, amelyről jobb, ha nem tudunk.

A magyar kiadással kapcsolatos észrevételeimet már kifejtettem a bejegyzés elején. Van egy dolog, amit hátrányként kell megemlítenem a könyvvel kapcsolatban, de ez nem az írónő, hanem a hazai kiadó hibája. A magyar kiadások ugyanis nem követik az eredeti megjelenési sorrendet. Ez pl. a 6. kötet, amely kapcsolódik a 5. kötet, az Érints meg! eseményeihez, szereplőihez. Oké, a hazai megjelenés ebből a szempontból stimmel, de elárul bizonyos dolgokat a 3. kötetből (főszereplők: Kristen és Abe) és a 4. kötetből (főszereplők: Dana és Eathan), amely viszont még nem jelent meg magyarul. Ez így nem jó.

Annyival egészíteném ki az előbbieket, hogy a sorozat küldő megjelenésében történt némi stílusváltás, ami nem is az első. Bár nincs kifogásom a magyar borító ellen, mert nagyon tetszetős, de sajnálom, hogy megbontja a sorozat egységét (igaz, hogy ezt már az előző kötet is megtette). A vastagsága ellenére a könyv kötése tartós, a gerinc nem tört meg olvasás közben. Ez mindenképp pozitívum.

Karen Rose rajongóknak kötelező olvasmány (ha sikerül megszerezniük). Krimikedvelőknek is tudom ajánlani. Mindenképp. Aki viszont csak és kifejezetten romantikára számít, az valamennyire csalódni fog. Az említett műfajokat vegyesen fogyasztóknak viszont igazi csemege. Imádtam!

Kiegészítés: Karen Rose könyvek olvasási útmutatója 

Pontszám: 10

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 726 oldal (ebből a történet 686 oldal, a többi ajánló)
A mű eredeti címe: Count To Ten
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Az írónő magyarul eddig megjelent kötetei: Érints meg, Halj meg értem, Sikíts értem, Gyilkolj értem
Az írónő magyarul még kiadatlan könyvei: Don't Tell, Have You Seen Her?, I'm watching You, Nothing To Fear, I Can See You, Silent Scream, You Belong To Me

Folytatás »