Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd (Romantic Suspense 16., Faith Corcoran 1.)

Esküszöm, hogy nem vagyok bagoly, de a továbbiakat akkor sem tudom máshogy kifejezni. Huhúú, de régen olvastam Karen Rose regényt - mármint ez előtt -, huhúúú, de nagyon örülök neki, hogy átvette egy másik kiadó a szerző műveinek gondozását, és huhúúú, de örülök neki, hogy jelent meg új regény magyarul. Meg is rendeltem rögtön a könyvet, még a megjelenéskor és röpke fél éven belül el is olvastam a szokásos féltégla - vagy inkább falazóelem? - méretű kötetet. Ez egyébként nálam egész jó időzítést jelent.

Az első megdöbbenés akkor ért, amikor rájöttem, hogy ez nem az a kötet, amire számítottam, ami a sorban következne, hanem valamelyik sokadik rész. Hogy melyik lenne a sorban következő? Jó kérdés. Már csak azért is, mert a sorozat előről és hátulról is lyukas, most pedig már középről is. De a lényegen még ez sem változtatott, mert végre új Karen Rose regény jelent meg magyarul! Még a kóros időhiány és a falazóelem méret - közel nyolcszáz oldal terjedelem - sem rettentett el az olvasástól, mert végre új Karen Rose regényt vehettem a kezembe, Oké, ezt most befejeztem és többet nem hangsúlyozom ki. De ugye értitek, hogy miről beszélek? Ugye értitek, hogy új... Na jó, azt ígértem, hogy ezt abbahagyom.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Fekete Macska Regénytár
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 788 oldal
Fordította: Szabó Krisztina
Borító ár: 3.999,- Ft
Eredeti cím: Closer Than You Think
Sorozat: Romantic Suspense
Alsorozat: Faith Corcoran
Előzmény:
1.) Don't Tell
2.) Have You Seen Her?
3.) I'm Watching You
4.) Vigyázz rám!
5.) Érints meg
6.) Számolj tízig
7.) Halj meg értem (Daniel Vartanian 1.)
8.) Sikíts értem (Daniel Vartanian 2.)
9.) Gyilkolj értem (Daniel Vartanian 3.)
10.) I Can See You
11.) Silent Cream
12.) You Belong To Me
13.) No One Left To Tell
14.) Did You Miss Me?
15.) Watch Your Back
Folytatás:
17.) Alone In The Dark
18.) Every Dark Corner
Műfaj: krimi, thriller, romantika

Tény, hogy Karen Rose nagyon jól tud krimit írni, erről már a Daniel Vartanian alsorozat köteteit olvasva is sikerült meggyőződnöm. Nem volt ez másként most sem: a történet krimi szála nagyon rendben van - gyakorlatilag hibátlan. Ez a nő olyan ügyesen tudja felépíteni a szereplőit, leírni azok érzéseit, megcsavargatni az eseményeket és a szálakat, no és persze titkolózni az olvasó előtt, hogy az egyszerűen elképesztő, annak minden esetben ámulás és/vagy pofára esés a vége - mármint az olvasó részéről, mármint az én részemről. Ez az, amiért annyira kedvelem az írásait, amiért annyira várom az új történetek megjelenését és amiért nagy lendülettel vetem bele magam a vaskos kötetek olvasásába.

Ami viszont nem megy Rose néninek - és pont ezért nem értem, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire -, az a romantikus része a dolognak, amely majd minden esetben suta és - legyünk egymással teljesen őszinték - erőltetett is. Mert ez a ránézek és elönt a forróság, aztán meg nem tudom kiverni a fejemből és egy nap múlva már halálosan szerelmes is vagyok bele, és bár az egész eddigi életemet meghatározta egy szerelmi csalódás miatti bizalmatlanság, ami miatt senkivel sem tudtam működőképes kapcsolatot létesíteni, de ez most valahogy nem játszik és nem lényeges. Szóval ez a része nagyon klisés, nagyon erőltetett és egyáltalán nem értem, hogy miért kell ez a történetbe. Egészen elnéző vagyok a regény kötelező romantika részével, de tuti van, akit sokkal jobban idegesít, és talán pont emiatt nem fog soha többet Rose kötetet a kezébe venni - amit meg is tudok érteni.

Főleg azért, mert ez a sutaság és kliséktől hemzsegő rész annyira éles ellentétben áll a profi módon megírt krimi és thriller szállal. Mert bizony, ha figyelmen kívül hagyjuk a hormonok játékát és a hirtelen fellobanó érzelmeket, szenvedélyt, akkor a maradék történet minden tekintetben képes a lelki állapot befolyásolására - mégpedig olyan módon, hogy többször is megnézed, bezártad-e a bejárati ajtót és persze az ablakot, valamint gyanakodva nézel minden idegenre, de még az ismerősökre is.

Faith Corcoran pszichológus, aki szexuális bűneseteket elkövető személyek rehabilitációjával is foglalkozik. A munkája kihatással van a magánéletére is, az egyik páciense, akit korábban kezelt, zaklatni kezdi, majd többször is az életére tör. Faith végül eléri, hogy az illetőt börtönbe zárják, de pár év elteltével, a férfi szabadulását követően újra megkezdődnek a zaklatások. Faith komoly döntést hoz: megváltoztatja a nevét és elköltözik. Viszont a hely, ahová tart, még inkább rossz érzéssel tölti el, mint ahonnan menekül: a múlt emlékeitől a mai napig nem tudott megszabadulni. A nagymamájától örökölt ház felé tartva majdnem elüt egy megkínzott nőt, aki az út közepén fekszik. A lány a környéken eltűnt két egyemista diák egyike, akik ügyének felderítésével Deacon Novakot, az FBI különleges ügynökét bízzák meg. Faith ezzel belekeveredett az ügybe és nagyon úgy néz ki, hogy a most kialakult helyzetnek is köze van hozzá és a múltjához.

Igazából ennek a regénynek három főszereplője van: Faith, Novak ügynök és persze egy pszichopata őrült, akinek senki és semmi nem számít. Kapunk is mind a hármuk szemszögéből esemény és érzelem leírást rendesen. Amíg Faith és Deacon gondolatait kicsit távolabbról követhettem nyomon - E/3-ban íródtak az ő részeik -, addig a gyilkos érzelmeit egyes szám első személyben kaptam meg, ami jó néhány esetben sokkal nagyobb hatással volt rám, mint a pszichológus és a nyomozó elbeszélése.

Faith karaktere számomra sántított egy kicsit, egy pszichológustól nem pont ilyen reakciókat várok el - a lélekbúvárkodás és a mindenki helyett feláldozom magam azért elég messze áll egymástól. Deacon Novak viszont nagyon eltalált figura, a maga különleges kinézetével együtt, egészen ötletesen használta fel azt, amit a természet elrontott rajta. De tényleg elrontotta? Szerintem nem. Aki legjobban meglepett, az az elkövető: az ellenérzéseim ellenére is nagyon jól megrajzolt karakter - személyiségében és tetteiben is. És Rose néni ismét csak bebizonyította, hogy bárki, ismétlem bárki lehet problémás és adott helyzetben kattant.

Egy szó, mint száz, ez egy jól felépített cselekményű, kellően csavaros történet, amely rátelepszik a lelkedre, ugyanakkor nem enged szabadulni, mert bizony tudni akarod, hogy mi lesz a vége. Ez így összeadva pedig bizony képes bárkit odaszegezni a könyvhöz - velem legalábbis ez történt -, és hirtelen már nem is olyan sok az a közel nyolszáz oldal ehhez a cselekményhez, ezeknek az igencsak összekuszálódott szálaknak a felfejtéséhez és lezárásához.

Brutális és nagyon kegyetlen, rendesen kirázott a hideg, amikor az áldozatok által átéltekről olvastam. Ebben nagyon profi a szerző, korábban is az volt, most is hatásosan tálalja a részleteket. A nyomozás is teljesen a helyén van, a rendőrök teszik a dolgukat, az idő sürgeti őket, az eltűnt lány - és mások - élete a tét. A cselekmény nagyon pörög, a lelkizések és analizálgatások - no meg a szerelmes ábrándozások - kivételével mindig történik valami, ami még érdekesebbé és összetettebbé teszi a nyomozást.

Kegyetlenség és szenvedélyes érzelmek, brutális krimi és gyengéd romantika - mindez egyben. A krimi része sokkal jobban tetszett, a romantika része részemről hanyagolható. Egyszer szívesen olvasnék egy olyan regényt a szerző tollából, ami szimplán krimi, thriller és nem erőlteti a romantikus kapcsolatot a két főszereplő között. De addig is, amíg ez az idő elérkezik, bármikor szívesen olvasok újabb magyarul megjelent Karen Rose regényt - legfeljebb ugyanez marad a véleményem az összetételéről és a műfaji arányairól.

Annak viszont kifejezetten örülök, hogy végre nem rózsa van a borítón.

Posted in: 8 pontos,Faith Corcoran,Fekete Macska Regénytár,Grand Selection,Karen Rose,könyvértékelés,Könyvmolyképző,krimi,Romantic Suspense,romantikus,thriller