Pittacus Lore: A hatok hatalma (Lorieni Krónikák 2.)

Annak idején megnéztem a moziban a Negyedik című filmet és hmmm… azért nem estem tőle hasra. Viszont ekkor már ott sorakozott a polcomon a film alapjául szolgáló könyv, amely szintén nem volt tökéletes, de mégis egy teljesen más élményt adott, mint a filmgyári szűrőn keresztül átment eseményhalmaz. Mindezek eredményeként úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a folytatásnak, ugyanakkor azt is elhatároztam, hogy kivárom az utána következő részek megjelenését is, mert a függővégek teljesen kikészítenek és az írói álnév mögött rejtőző szerzőpáros hajlamos úgy befejezni az adott kötetet, hogy az biztosan megtépázza az idegeimet. A végeredmény az lett, hogy immár évek teltek el és még mindig nem folytattam a történetet, amely áldatlan állapot megszüntetésére tökéletesen alkalmas volt a Csökkentsd a várólistádat 2014. kihívás, melynek alaplistájába felkerült ez a kötet is, és íme: február van és az olvasás már meg is történt, sőt kacsingatok a következő kötet felé.

A történet alapvetően ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött. a mogadoriakkal vívott ütközetben megsérült lorienek (Negyedik és Hatodik) gyógyulgatnak, Sam, a barátjuk, pedig gondoskodik róluk és a talpra állásukat követően folytatják megkezdett menekülésüket. Amíg az első részben csak Negyedik nézőpontjából követhettük végig az eseményeket, addig ebben a kötetben már váltott fejezetekben meséli el a történéseket Negyedik, azaz John és Hetedik, azaz Marina. Miközben John és társai folytatják a menekülésüket és bujkálásukat, addig a bolygó másik felén, Spanyolország egy eldugott kis településének árvaházában Marina magára maradva vívja a csatáját a helyiekkel, elkeseredetten próbálja rávenni a Cépanját a továbblépésre és közben figyeli a jeleket, illetve a híreket, amelyek főszereplője a legtöbb esetben John.

Hihetetlenül pörgős és eseményekkel teli és lényegesen jobban sikerült ez a regény, mint az előző. A történet maga olyan, hogy ha belekezdesz az olvasásba, akkor bizony nem tudod félre tenni. Ugyanakkor kialakult bennem egy furcsa ellentmondás is, mert a mozgalmassága és cselekménybősége ellenére is azt kell mondjam, hogy a történet nem igazán haladt előre, nem sikerült túl nagyot lépni. John és társai továbbra is menekülnek és Marina is nehezen szánja rá magát a következő lépésre. A két állítás teljesen ellentmond egymásnak és mégis megállja a helyét. Ugye milyen érdekes?

"Akinek nincsenek hibái, annak erényei sem lehetnek."

Hatodik egy igazán talpraesett csak és a tapasztalatlansága ellenére Hetedik is egészen jól megállja a helyét az események sodrában. Pont ezért volt furcsa, hogy a lányok mellett John és Sam sokkal inkább tűnnek elesettnek és problémásnak. A két fiú, de leginkább John, még Hatodik figyelő tekintete mellett is sorra követ el hülyeségeket és olyan mértékben szentimentálisan viselkedik, hogy azt néhány esetben már egészen fájdalmasnak éreztem. Ehhez kapcsolható az egyik olyan esemény, amely számomra a történet egyik gyenge pontja és amelynek felbukkanására az előzmények ismeretében egyáltalán nem számítottam, de minden hiába, mert az érzelmek kiszámíthatatlanok.

"A holnapnak csak a ma kétségei szabnak gátat."

Marina szála némiképp lassúbb, de legalább olyan lényeges volt, mint John, Sam és Hatodik amerikai kalandjai. A lány fejezetei leginkább a tálentumainak kifejlődését és az árvaházban játszódó eseményeket mutatták be és csak a végén ébredtem rá arra, hogy ezek jelentősége sokkal nagyobb, mint az elején gondoltam volna.

"A változás kulcsa az (...), hogy el kell engedni a félelmeinket."

A két nézőpont váltott fejezetekben követi egymást a regényben és jól kitűnik, hogy közel azonos időben kerül sor a történésekre. Csak az események felgyorsulásakor történik meg az, hogy a két nézőpont egy fejezetbe kerül, de ennek is meg van a maga oka. Különösen hálás voltam a kiadónak azért, hogy a két nézőpontot más betűtípussal szedte, így ha a fejezet első mondatából nem is derült ki rögtön a mesélő személye, akkor az eltérő szövegkép biztosan figyelmeztetett a váltásra. 

A mozgalmas és érdekes események következményeként a lorinok csoportja ismét újabb tagokkal bővül és az új szereplők karakterei legalább olyan érdekesnek ígérkeznek, mint a korábban megismertek. Minden Védő más tálentummal rendelkezik, ezért úgy érzem, hogy a szórakozás és a mozgalmas cselekmények a további kötetekben is garantáltak.

Minden hibája ellenére is határozottan jól esett olvasni ezt az ifjúsági történetet, amely lehet, hogy nem egy kimagasló alkotás, tele van hihetetlen jelenetekkel, de attól még nem tudom tagadni a tényt, hogy szinte habzsoltam az oldalakat és természetesen a folytatás is érdekel.

Ha jól értesültem róla, akkor jön a regényből film is készül, és amelyet szerintem meg is fogok nézni, ha eljön az ideje.

A legvégére pedig egy kis bölcselkedés a kötet szerintem legjobb karakterétől, Héctor Ricardo-tól:

"Ha ismersz olyat, aki alkoholba akarja fojtani a bánatát, világosítsd föl, hogy a bánat tud úszni."

Értékelés: 7/10

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 304 oldal

A mű eredeti címe: The Power of Six

Fordító: Illés Róbert

Teljes ár: 2.490,-

Sorozat: Lorieni Krónikák

Előzmény: Negyedik
Folytatás: Kilencedik titka, Ötödik csapdája
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

Posted in: 7 pontos,Carta Light,Cartaphilus Könyvkiadó,Csökkentsd a várólistádat 2014,ifjúsági,könyvértékelés,Lorieni Krónikák,Pittacus Lore