Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához (A csábítás kilenc szabálya 3.)

Kevés történelmi romantikus regényt olvasok - valamiért nem jön be nekem ez a téma -, ugyanakkor néha mégis teszek kivételeket, Sarah McLean pedig már az első regényével is képes volt megfogni magának. Elsősorban a stílusa az, ami megragadott, mert az rendben van, hogy férjet keresünk, meg szerelembe esünk, de bizony jól esik, ha valaki időnként feldobja valamivel a témát és ennek a sorozatnak az esetében pont ez történt. Az első részben imádtam, hogy Lady Calpurnia, a tökéletes hölgy megelégeli, hogy bár minden elvárásnak megfelel, mégsem talál férjet magának, ezért nőiesen "borítja az asztalt". A férfi főszereplők, a St. John testvérek együtt és külön is érdekes karakterek, ezért örültem neki, hogy a továbbiakban is olvashatok róluk. Pont ezért sajnáltam nagyon, hogy a második rész - A hódítás tíz szabálya -, ahol Nicholas talált rá a párjára, eléggé vérszegényre és időnként nevetségesre sikerült - nyomába sem ért a történet a kezdeti színvonalnak. Olyannyira nem nyerte el a tetszésem, hogy itt, a blogon sem tartottam fontosnak megemlékezni róla és most sem akarok több időt vesztegetni rá, mert egyszerűen nincs mit mondani róla.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Arany pöttyös
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 416 oldal
Borító ár: 3.499,- Ft
Fordította: Hetesy Szilvia
Sorozat: A csábítás kilenc szabálya
A mű eredeti címe:
Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart
Előzmény:
1.) A csábítás kilenc szabálya
2.) A hódítás tíz szabálya
Műfaj: történelmi romantikus

Ebben a részben továbbra is a botrányt botrányra halmozó St. John család körében maradunk és mivel a két fivér már "elkelt", ezért most a harmadik testvéren, a kétes múlttal rendelkező Juliana Fiori kisasszonyon van a sor, hogy meghódítsa szíve hercegét. Az ellentétek vonzzák egymást, szokták mondani, ezért hogyan másként is lehetne megnyerni egy olyan férfi figyelmét és szívét, aki mindennél jobban ügyel a látszatra és a szabályok betartására, mint botránnyal és még több botránnyal. Juliana Fiori ugyan a St. John fivérek féltestvére, de a társadalmi elit mégsem fogadja be maga közé - a lány úgy érzi, hogy az ő olasz temperamentuma sehogyan sem passzol össze az angol ridegséggel és tökéletes neveléssel. Mindegy, hogy mit tesz, az rosszul sül el, és beszédtémát szolgáltat mindenki más számára, ráadásul még az a férfi is elutasítóan és hidegen bánik vele, aki korábban érdeklődést mutatott az irányában - az ok ezúttal is a társadalmi elvárásokban keresendő.

"Meg akartam mutatni nekik, hogy különb vagyok náluk, miközben attól féltem, hogy pontosan olyan vagyok, amilyennek gondolnak."

Juliana Fiori nem olyan nő, aki egykönnyen feladja a harcot, éppen ezért alkut ajánl Leighton hercegének miszerint, ha elegendő időt töltenek együtt, akkor biztosan képes lesz meghódítani a szívét - a férfitól két hetet kap arra, hogy a tervét végrehajtsa. Közben Simont is szorítja az idő és bár maga sem gondolta, hogy ennyire gyorsan kell megnősülnie, de most mégis muszáj előnyös házasságot kötnie, védeni a hercegi cím jó hírét. Ralston márki féltestvére - aki olasz apától és botrányos viselkedéséről elhíresült angol anyától született - szóba sem jöhet, mint feleség, hercegné csakis egy tökéletes háttérrel és neveléssel rendelkező angol lányból lehet. De maga sem tagadhatja, hogy gyönyörűnek találja a temperamentumos és folyamatosan bajba keveredő, a társadalmi szabályokat megszegő nőt, a kívülállót.

"Egy jó angol házasságban nincs helye szenvedélynek."

Az egész regény erről a macska-egér harcról szól, vagyis Simon próbál minél hamarabb megfelelő feleséget keríteni magának és minél távolabb kerülni a lánytól, aki viszont igyekszik minél több időt együtt tölteni az ő szőke hercegével. Persze Juliana nem tudja meghazudtolni önmagát és az alaptermészetét, ezért ha akarja, ha nem, mindenképpen botrányos - és felettébb mulatságos - helyzetekbe keveredik. 

"Tudta, hogy a férfi nem egy lovag, hanem egy sárkány. Sőt, a sárkányok vezére."

Talán az lehetett az oka, hogy régen olvastam ilyen regényt, de én nagyon élveztem a történetet, a vicces, ugyanakkor egészen életszerűnek tűnő helyzeteket és persze a frappáns, pergő párbeszédeket, a verbális adok kapok játszmát, az egész könnyedségét és mozgalmasságát - egyszerűen szórakoztató volt. Persze a vége események alakulása most sem jelentett túlzott meglepetést, ugyanakkor kifejezetten élvezetes volt, ahogy egyik botrányt a másik után halmozva Juliana végül csak eljut Simon szívéig és lebontja - mondhatni, hogy tégláról téglára - annak ridegségből és neveltetésből rakott falait. Mert hiába az angol hidegvér, ha azt felolvasztja a mediterrán temperamentum és tűz, valamint bizonyítást nyer, hogy szenvedély nélkül senki sem élhet.

Juliana viselkedése, szókimondó stílusa már a korábbi kötetekben is a kedvemre való volt és most sem kellett csalódnom az ifjú hölgyben. A herceg... nos, ő tipikusan olyan, mint egy angol nemes: külsőre és nevelésre fölényes - ebben a kötetben ő volt a kemény dió, ő volt az, aki kérette magát.

"– Én egy herceg vagyok! Hogyan lehetséges az, hogy ez a cím a világon mindenütt megnyitja az ajtókat előttem, de ebben a családban csak a hátrányomra válik?"

Legnagyobb örömömre az előző kötetek szereplői is feltűntek ebben a történetben, így nem kellett lemondani sem Raston márki nyers, ugyanakkor nagyon is helyénvaló beszólásairól, valamint Nick mosolyáról és megértéséről. Sőt, az előző kötet eseményei szoros kapcsolatban vannak ennek a résznek a történéseivel, mondhatni most érik be a gyümölcse annak, amiért a második regényben Nick útnak indult. Ahogy az is fűszerezte az eseményeket, hogy a St. John testvéreknek és Leighton hercegnek közöl múltjuk van: Gabriel nagyon nem bírja Simon fejét és modorát, ellenben Nick az egyik legjobb barátja a nemesnek.

Szóval jó volt ez, és nagyon örülök neki, hogy a második rész színvonalbeli visszaesését követően, ismét egy szórakoztató történetet hozott össze a szerző. Ha jól látom, akkor ez a sorozat egyelőre ennyi - eredeti nyelven és magyarul is -, a további részekről nem találtam használható infót. Ellenben van az írónőnek két másik sorozata - a The Rules of Scoundrels és a Scandal & Scoundrel -, amelynek részei nagyon remélem, hogy megjelennek majd magyarul. Ha azoknak is ennyire jó a stílusa - és miért ne lehetne az -, akkor nagyon szeretném olvasni azokat is.

Posted in: 8 pontos,A csábítás kilenc szabálya,Arany pöttyös,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Love By Numbers,Sarah MacLean,történelmi romantikus