Jennifer Ashley: Lady Isabella botrányos házassága (Mackenzie fivérek 2.)

A sorozat előző kötete kellemes meglepetéssel szolgált a számomra: Lord Ian-t igazán különleges és egyben érdekes karakternek találtam, a róla szóló történetnek pedig sikerült magával ragadnia. Nem volt tehát kérdés, hogy folytatni fogom a sorozatot, mégis egy év telt el, mire úgy döntöttem, hogy belevágok a következő Mackenzie fivér regényébe - ez viszont nem a sorozatot minősíti, hanem inkább az én olvasási szokásaimat és hangulatváltozásaimat jellemzi.

Lady Isabella és Lord Mackenzie - ez esetben Mac-ről van szó - már az előző kötetben is feltűnt, néhány utalás is elhangzott velük kapcsolatban - éppen ezért a személyeik és a közös múltjuk elég érdekesnek tűnt ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődésem és olvasásra sarkaljanak.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Kossuth Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 352 oldal
Fordította: Megyeri Andrea
Borító ár: 1.800,- Ft
A mű eredeti címe:
Lady Isabella's Scandalous Marriage
Sorozat: Mackenzie fivérek
Előzmény:
1.) Lord Mackenzie tébolya
Folytatás:
3.) Lord Cameron bűnei
4.) Hart hitvese
5.) Szabadító szerelem
5,5.) A vad Mackenzie
6.) Mackenzie férfias játékai
7.) A tökéletes nevelőnő
Műfaj: történelmi romantikus
E-könyvként is kapható (490,- Ft).

Történetünk kezdetén Lady Isabella és Mac különélése immár a negyedik évbe lépett: ennyi idő óta nem is szóltak egymáshoz, látni is csak futólag látták a másikat. Csakhogy a Lady feltűnik az éppen aktot festő Lord műtermében, és aggodalmát fejezi ki egy tudomására jutott üggyel kapcsolatban. Valaki ugyanis tökéletesen utánozza Mac technikáját, a színeit, az ő nevével szignózza a képeket és még el is adja azokat, amit pedig Mac soha sem tett meg és továbbra sem mutat erre hajlandóságot - a titokzatos festő ráadásul még hasonlít is rá. A Lady rövid látogatása felkavarja a Lord egyébként sem békés lelki világát és érzéseit, aki ezért keresni kezdi a volt felesége társaságát. Mac kitűzi maga elé az új célt: újra meghódítja a volt felesége szívét és visszaszerzi őt - csak ezúttal másként, mint tette azt a múltban.

A regény eleje nagyon jól indult: jelenkori történések, múltbeli események morzsái, pergő párbeszédek és pikáns jelenetek váltották egymást, miközben egyre jobban megismerhettem a szereplőket. Mac egy igazi festő bohémságával éli a mindennapjait, csak egy valamiből nem hajlandó engedni: hűséges a feleségéhez - még akkor is, ha azzal majd négy éve nem váltott egy szót sem. A Lady ezzel szemben egy határozott nő benyomását kelti, aki fiatal tehetségek felkarolásával és bemutatásával foglalkozik - ám az ő magánélete is feddhetetlen. Isabella és Mac kapcsolata a kommunikáció hiánya ellenére is beszédes, hiszen a Lady egy olyan házban lakik, amelyet Mac bérel a számára, valamint ő fizeti a szolgáit és biztosít az életviteléhez szükséges minden anyagi támogatást.

Nem kétséges tehát, hogy Mac továbbra is szerelmes a feleségébe, de az, hogy miért kerültek a házasok ilyen messzire egymástól, csak később derül ki a történetből. Isabella sebe van olyan mély, hogy a megbocsátása kérdéses - ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az idő sok mindenre gyógyírt jelent. Minden együtt volt tehát az izgalmas és élvezetes történethez, és még az sem zavart, hogy ez már a szerelmesek második esélye a boldogságra - mert legalább ugyanolyan izgalmasnak találtam az erőfeszítéseiket, mintha az első találkozás bizsergető izgalmáról olvastam volna. Egyszerűen szórakoztató volt. Legalábbis egy darabig, mert utána néhány dolgot a szerző túlzásba vitt és ez nem tett jót a történetnek - legalábbis az én megítélésem szerint.

Külön piros pont azért, hogy a Lord és a Lady nem követeli magának az összes figyelmet, hanem felbukkannak a korábban megismert és megkedvelt szereplők - Lord Ian és Beth -, valamint legalább ugyanennyi jelenet jut a következő kötetek résztvevőinek is.

Mindezek ellenére is azt kell mondanom, hogy ez a regény nem érte el az első kötet színvonalát. Mac bármennyire is érdekes és kedvelhető karakter, nem tudta felülmúlni Lord Ian "tébolyból" adódó különleges személyiségét és az élet mindennapi dolgaira adott - sokszor megmosolyogtató - egyedi reakcióit. Sajnos ez a kötet az események és a lényegi történések szempontjából valahogy lassabb volt, mint az előző. A romantikus érzelmek fejlődése közé - vagy köré - szőtt krimi szál is lényegesen gyengébb, sutább lett, mint az arra számítottam - gyakorlatilag alig hozott valami izgalmat a történetbe.

Összességében jó volt, de nem ért fel az első részhez. Lady Isabella és Mac Mackenzie karakterét még ennél is izgalmasabbnak gondoltam - bár tény, hogy olvasás közben végül is nagyon jól szórakoztam. Az elejtett mondatokból arra következtetek, hogy Lord Cameron bűnei is hasonlóan szórakoztató történetet fognak jelenteni a számomra. Majd kiderül, ha elolvasom - talán hamarosan sor is kerül rá.

Folytatás »

Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához (A csábítás kilenc szabálya 3.)

Kevés történelmi romantikus regényt olvasok - valamiért nem jön be nekem ez a téma -, ugyanakkor néha mégis teszek kivételeket, Sarah McLean pedig már az első regényével is képes volt megfogni magának. Elsősorban a stílusa az, ami megragadott, mert az rendben van, hogy férjet keresünk, meg szerelembe esünk, de bizony jól esik, ha valaki időnként feldobja valamivel a témát és ennek a sorozatnak az esetében pont ez történt. Az első részben imádtam, hogy Lady Calpurnia, a tökéletes hölgy megelégeli, hogy bár minden elvárásnak megfelel, mégsem talál férjet magának, ezért nőiesen "borítja az asztalt". A férfi főszereplők, a St. John testvérek együtt és külön is érdekes karakterek, ezért örültem neki, hogy a továbbiakban is olvashatok róluk. Pont ezért sajnáltam nagyon, hogy a második rész - A hódítás tíz szabálya -, ahol Nicholas talált rá a párjára, eléggé vérszegényre és időnként nevetségesre sikerült - nyomába sem ért a történet a kezdeti színvonalnak. Olyannyira nem nyerte el a tetszésem, hogy itt, a blogon sem tartottam fontosnak megemlékezni róla és most sem akarok több időt vesztegetni rá, mert egyszerűen nincs mit mondani róla.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Arany pöttyös
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 416 oldal
Borító ár: 3.499,- Ft
Fordította: Hetesy Szilvia
Sorozat: A csábítás kilenc szabálya
A mű eredeti címe:
Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart
Előzmény:
1.) A csábítás kilenc szabálya
2.) A hódítás tíz szabálya
Műfaj: történelmi romantikus

Ebben a részben továbbra is a botrányt botrányra halmozó St. John család körében maradunk és mivel a két fivér már "elkelt", ezért most a harmadik testvéren, a kétes múlttal rendelkező Juliana Fiori kisasszonyon van a sor, hogy meghódítsa szíve hercegét. Az ellentétek vonzzák egymást, szokták mondani, ezért hogyan másként is lehetne megnyerni egy olyan férfi figyelmét és szívét, aki mindennél jobban ügyel a látszatra és a szabályok betartására, mint botránnyal és még több botránnyal. Juliana Fiori ugyan a St. John fivérek féltestvére, de a társadalmi elit mégsem fogadja be maga közé - a lány úgy érzi, hogy az ő olasz temperamentuma sehogyan sem passzol össze az angol ridegséggel és tökéletes neveléssel. Mindegy, hogy mit tesz, az rosszul sül el, és beszédtémát szolgáltat mindenki más számára, ráadásul még az a férfi is elutasítóan és hidegen bánik vele, aki korábban érdeklődést mutatott az irányában - az ok ezúttal is a társadalmi elvárásokban keresendő.

"Meg akartam mutatni nekik, hogy különb vagyok náluk, miközben attól féltem, hogy pontosan olyan vagyok, amilyennek gondolnak."

Juliana Fiori nem olyan nő, aki egykönnyen feladja a harcot, éppen ezért alkut ajánl Leighton hercegének miszerint, ha elegendő időt töltenek együtt, akkor biztosan képes lesz meghódítani a szívét - a férfitól két hetet kap arra, hogy a tervét végrehajtsa. Közben Simont is szorítja az idő és bár maga sem gondolta, hogy ennyire gyorsan kell megnősülnie, de most mégis muszáj előnyös házasságot kötnie, védeni a hercegi cím jó hírét. Ralston márki féltestvére - aki olasz apától és botrányos viselkedéséről elhíresült angol anyától született - szóba sem jöhet, mint feleség, hercegné csakis egy tökéletes háttérrel és neveléssel rendelkező angol lányból lehet. De maga sem tagadhatja, hogy gyönyörűnek találja a temperamentumos és folyamatosan bajba keveredő, a társadalmi szabályokat megszegő nőt, a kívülállót.

"Egy jó angol házasságban nincs helye szenvedélynek."

Az egész regény erről a macska-egér harcról szól, vagyis Simon próbál minél hamarabb megfelelő feleséget keríteni magának és minél távolabb kerülni a lánytól, aki viszont igyekszik minél több időt együtt tölteni az ő szőke hercegével. Persze Juliana nem tudja meghazudtolni önmagát és az alaptermészetét, ezért ha akarja, ha nem, mindenképpen botrányos - és felettébb mulatságos - helyzetekbe keveredik. 

"Tudta, hogy a férfi nem egy lovag, hanem egy sárkány. Sőt, a sárkányok vezére."

Talán az lehetett az oka, hogy régen olvastam ilyen regényt, de én nagyon élveztem a történetet, a vicces, ugyanakkor egészen életszerűnek tűnő helyzeteket és persze a frappáns, pergő párbeszédeket, a verbális adok kapok játszmát, az egész könnyedségét és mozgalmasságát - egyszerűen szórakoztató volt. Persze a vége események alakulása most sem jelentett túlzott meglepetést, ugyanakkor kifejezetten élvezetes volt, ahogy egyik botrányt a másik után halmozva Juliana végül csak eljut Simon szívéig és lebontja - mondhatni, hogy tégláról téglára - annak ridegségből és neveltetésből rakott falait. Mert hiába az angol hidegvér, ha azt felolvasztja a mediterrán temperamentum és tűz, valamint bizonyítást nyer, hogy szenvedély nélkül senki sem élhet.

Juliana viselkedése, szókimondó stílusa már a korábbi kötetekben is a kedvemre való volt és most sem kellett csalódnom az ifjú hölgyben. A herceg... nos, ő tipikusan olyan, mint egy angol nemes: külsőre és nevelésre fölényes - ebben a kötetben ő volt a kemény dió, ő volt az, aki kérette magát.

"– Én egy herceg vagyok! Hogyan lehetséges az, hogy ez a cím a világon mindenütt megnyitja az ajtókat előttem, de ebben a családban csak a hátrányomra válik?"

Legnagyobb örömömre az előző kötetek szereplői is feltűntek ebben a történetben, így nem kellett lemondani sem Raston márki nyers, ugyanakkor nagyon is helyénvaló beszólásairól, valamint Nick mosolyáról és megértéséről. Sőt, az előző kötet eseményei szoros kapcsolatban vannak ennek a résznek a történéseivel, mondhatni most érik be a gyümölcse annak, amiért a második regényben Nick útnak indult. Ahogy az is fűszerezte az eseményeket, hogy a St. John testvéreknek és Leighton hercegnek közöl múltjuk van: Gabriel nagyon nem bírja Simon fejét és modorát, ellenben Nick az egyik legjobb barátja a nemesnek.

Szóval jó volt ez, és nagyon örülök neki, hogy a második rész színvonalbeli visszaesését követően, ismét egy szórakoztató történetet hozott össze a szerző. Ha jól látom, akkor ez a sorozat egyelőre ennyi - eredeti nyelven és magyarul is -, a további részekről nem találtam használható infót. Ellenben van az írónőnek két másik sorozata - a The Rules of Scoundrels és a Scandal & Scoundrel -, amelynek részei nagyon remélem, hogy megjelennek majd magyarul. Ha azoknak is ennyire jó a stílusa - és miért ne lehetne az -, akkor nagyon szeretném olvasni azokat is.

Folytatás »

Julianne Donaldson: Edenbrooke

A romantikus regények és én egy ideje hadilábon állunk egymással. Megcsömörlöttem. Vagy nem tudom, hogy mi lehet a gond. Csak a végeredményben vagyok biztos: az agyatlan, vihogó, akarat gyenge hősnők és a másokon uralkodni vágyó, "enyém vagy, azt teszed, amit mondok" típusú férfiak a végletekig felidegesítettek, és elegem lett belőlük.

Viszont az ember lányának időnként szüksége van a lelkét simogató történetekre, valami könnyedre, ami kikapcsol. Az ilyen regények általában gyorsan olvashatóak, nem megterhelőek, az sem baj, ha az érzelmek átveszik az uralmat és a zsebkendő is előkerül. Ha nap közben kezdek bele egy ilyen típusú regény olvasásába, akkor azt általában még aznap kiolvasom - ilyen egy szenvedélyes, de rövid kaland könyvmoly módra.

Értékelés: ?

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Arany pöttyös

Kiadás éve: 2015.

Terjedelem: 318 oldal

Borító ár: 2.999,- Ft

Fordította: Molnár Edit

A mű eredeti címe: Edenbrooke

Kategória: romantikus, történelmi romantikus

Az Edenbrooke az a regény, amelynek először a borítója keltette fel a figyelmem, majd egy-két értékelés miatt fokozatosan elbizonytalanodtam, hogy olvasni akarom-e. Végül a barátnőm rajongása győzött meg arról, hogy meg kellene próbálkoznom vele. Elkértem tőle kölcsönbe a könyvet, és mivel pont ilyen stílusra volt igényem, ezért nekiálltam - még aznap a végére is értem.

A történet abban a korszakban játszódik, amelyet Jane Austen világhírű regényeinek köszönhetően az olvasók már kellő alapossággal ismerhetnek. Az alapfelállás tehát ugyanaz, mint Austen történeteinek esetében már megszokhattuk: adott egy fiatal lány, akivel szemben az a társadalmi elvárás, hogy előnyösen menjen férjhez. Gyakorlatilag erről olvashatunk a regényben, semmi többről.

Marianne édesanyja lovas balesetben meghal, az apja pedig gyászában Franciaországba utazik, a lányait a rokonokra bízza: Marianne Bath-ba kerül a nagyanyjához, Cecily pedig Londonban talál otthonra. Ennek azonban már egy éve, és a gyászoló apa még mindig nem akar hazatérni a lányaihoz. Marianne nagyanyja kitagadja vagyonának jelenlegi örökösét, helyette pedig az unokáját jelöli meg, de az öröklésnek feltételei is vannak: a lánynak meg kell tanulnia úrinőhöz méltó módon viselkednie, és fel kell hagynia jelenlegi kedvteléseivel. A vagyonos örökösnőt a nagyanyja Edenbrokke-ba küldi, ahol elsajátíthatja a feltételként szabott viselkedés szabályait. Az úton Marianne-t megtámadják, majd egy fogadóban megismerkedik egy idegennel, de végül csak eljut a célállomásra, ahol azonban teljesen más élmények várják, mint amire az út kezdetén számított.

Igazából ebben a regényben semmi, de tényleg semmi csavar nincs: a történet nyílegyenesen halad egy olyan végkifejlet felé, aminek beteljesedésében már a legelején biztos lehet az olvasó. Igazából ez a kötet tele van klisékkel, a bekövetkező eseményeket pedig erősen meghatározzák a kor társadalmi elvárásai, viselkedésekkel kapcsolatos követelmények, azok írott és íratlan szabályai. Igazából ez a regény semmi újdonságot nem ad, semmiben nem tér el sok másiktól, amit korábban olvastam, de mégis jól esett elmélyedni a történetben.
Ami igazán fontos szempont, hogy ez a mű semmivel sem akar több lenni, mint ami valójában: egy bűbájos, könnyed szerelmi történet, amely képes kiragadni a hétköznapokból, és elhozni az arra vágyók számára a kikapcsolódás lehetőségét.

Mert alapvetően ez tényleg egy olyan történet, amelyet már olvashattunk máshol is, csak éppen itt mások a szereplők, és egy kicsit más a helyzet. A Büszkeség és balítélet rajongóinak, valamint Jane Austen történeteit és stílusát kedvelőknek mindenképpen ajánlom a megismerését. Igaz, hogy Marianne nem rendelkezik olyan csípős nyelvvel és éles elmével, mint Elizabeth Bennett, de azért igyekszik híres elődje nyomába érni, még ha ez nem is minden alkalommal sikerül neki. Philip Wyndham sem éppen egy Mr. Darcy, de ő valamivel közelebb áll az úriemberek eme fess, jóképű és mindenképpen előnyös partinak számító példányához.

"A szavak képlékeny dolgok."

Marianne-nak, aki eddig burokban élt, semmi tapasztalata sincs a szerelem terén, így természetesen a félreértések is ebből a helyzetből adódnak - no meg a véletlenül kihallgatott mondatokból, az egyéb reakciók félreértelmezéséből, a konvekciók megkövetelte viselkedésformákból. Az intrikát a rangra és vagyonra vadászó, eladósorban lévő lányok, illetve azok szülei szolgáltatják. Természetesen a bálok sem maradhatnak ki. Mondom én, hogy minden pont olyan, mint egy Jane Austen regényben.

Viszont ettől függetlenül a regény aranyos, bűbájos, könnyen olvasható, szórakoztató, kellőképpen kikapcsol, és tökéletesen alkalmas arra, hogy magával ragadja az olvasóját - csak nem kell semmi különlegesre és egyedire számítani a karakterekkel és a történettel kapcsolatban.

Hogyan pontozzam? Jó kérdés. Gyakorlatilag egy szuszra kiolvastam, élveztem is, a zsebkendő is előkerült... Mindezek mellett korhű, igényesen megírt, és az sem utolsó szempont, hogy képes volt elfeledtetni velem a mindennapi gondokat, annyira magával ragadott a hangulata. Ha ebből a szempontból nézem, akkor ez egy tökéletes írás és megérdemli a maximális pontszámot. De azért csak ott motoszkál a fejemben az, hogy már olvastam máshol is ezt a történetet. Maradjunk annyiban, hogy nagyon jól esett olvasni. Lehet, hogy máskor kritikusabb lennék, de úgy érzem, most pont egy ilyen történetre, pont erre a regényre volt szükségem.

Folytatás »

Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya (Mackenzie fivérek 1.)

Némiképp távolságtartással kezelem a történelmi romantikus regényeket, bár ennek okát magam sem tudom konkrétan meghatározni. Igazából nincs a kategóriával semmi bajom, de akkor is csak mértékkel fogyasztom az ilyen típusú regényeket, valamint akkor is igyekszem körültekintően válogatni. A Mackenzie fivérek magánéletét, érzéki kalandjait bemutató történetekről azonban eddig csak jókat hallottam - gondoltam, teszek egy próbát a sorozattal. Már csak azért is, mert nagyon felkeltette a kíváncsiságom az első kötet címében emlegetett téboly - naná, hogy az abnormalitás sokkal vonzóbb a regényekben, mint a megszokott viselkedés.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Kossuth Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 376 oldal
Fordította: Gálvölgyi Judit
Borító ár: 1.800,- Ft
A mű eredeti címe:
The Madness of Lord Ian Mackenzie
Sorozat: Mackenzie fivérek
Folytatás:
2.) Lady Isabella botrányos házassága
3.) Lord Cameron bűnei
4.) Hart hitvese
5.) Szabadító szerelem
5,5.) A vad Mackenzie
6.) Mackenzie férfias játékai
7.) A tökéletes nevelőnő
Műfaj: történelmi romantikus
E-könyvként is kapható (990,- Ft).

Lord Ian Mackenzie még a különc Mackenzie testvérek között is egyedinek számít: a gyerekkorát egy elmegyógyintézetben töltötte, és bár vannak különleges képességei, az is messziről látszik rajta, hogy valami nagyon nincs rendben vele - a legtöbben azt mondják rá, hogy őrült, de a probléma ennél azért összetettebb. Lordunknak különös szenvedélye van: Ming korabeli tálkákat gyűjt és hihetetlen pontossággal határozza meg azok eredetiségét és értékét. Ian-t ugyanakkor gyilkossággal is vádolják, emiatt pedig öt éve üldözi a rendőrség, és csak azért nem tartóztatták még le, mert a család neve és a bátyja rangja őt is megvédi.

Mrs. Beth Ackerley özvegy, az első férjét, a helyi lelkészt egy év házasság után vesztette el, majd egy gazdag hölgy vette maga mellé társalkodónőnek, aki halála után komoly vagyont hagyott a nőre. Beth tehát olyan helyzetbe került, amely miatt nem véletlenül figyeltek fel rá az - elsősorban anyagi nehézségekkel küzdő - nőtlen férfiak. Történetünk kezdetén Beth éppen jegyben jár, a pénz után áhítozó vőlegényétől pedig nem más, mint Lord Ian Mackenzie menti meg őt - Ian gondolatai innentől kezdve csakis a fiatal özvegy körül forognak.

Alapvetően érdekes volt ez a regény, bár nem abban a formában, ahogy első körben számítottam rá. A skótokról szóló történetekkel kapcsolatban ahhoz szoktam hozzá - valószínűleg csak olyan könyveket olvastam eddig, amiben ez a momentum meghatározó -, hogy mindig elrabolják a szívük hölgyét. Nos, ebben a regényben semmi ilyesmi nem történik, legfeljebb Beth szívét rabolja el Lord Ian - persze mindezt olyan módon teszi, hogy saját maga nincs is tisztában a saját tetteivel, illetve annak következményeivel.

A regény legfőbb vonzereje a számomra Lord Ian karaktere volt, akit leginkább a tébolya tett különlegessé. Az őrülete nem más, mint egy olyan neurobiológiai pervazív fejlődési zavar, amelynek tüneteit csak később, a huszadik század közepén írta le egy osztrák pszichiáter, dr. Hans Asperger. Igen, az Asperger-szindrómáról van tehát szó, amely az autizmus egy enyhébb verziója. A tünetei közé tartozik a szegényes kommunikáció, a gyenge kapcsolatteremtő készség, a szemkontaktus kerülése, az ingerek feldolgozásának nehézsége, a testbeszéd és a gesztusok nem megfelelő értelmezése. Ugyanakkor az említett fejlődészavarral rendelkező emberek átlagon felüli intelligencia szinttel rendelkeznek. Lord Ian pont ilyen: karaktere és viselkedése pontos leírása annak, ahogy egy ilyen betegségben szenvedő ember reagál a világ eseményeire. Véleményem szerint a regény azt is egészen hűen mutatja be, ahogyan a társadalom megítéli a megszokottól eltérő reakciókat adó embert - főleg egy olyan korban, amikor a betegséget még nem is azonosították.

Kifejezetten kedvemre való volt, hogy Beth nem egy burokban felcseperedett, első bálozós szűzlány, hanem egy, az élet viharai által megtépázott, a felemelkedését szerencsés helyzeteknek köszönhető, okos és értelmes nő. Tisztában van a helyzetével, értékelni tudja a biztonságot és képes a külsőségek mögött meglátni a jót és értékeset - ezért is érzi úgy, hogy Ian megérdemli a figyelmét.

A romantika és az érzelmek alakulása önmagában a számomra nem elég, ezért örömmel üdvözöltem, hogy a regény elején felvetett, gyilkossággal kapcsolatos szál nem sikkadt el az érzelmek bimbózásával egyidejűleg, a nyomozás, a rendőrség általi zaklatás végig jelen van a történetben.

A regény nem szenved hiányt pikáns jelenetekben, ugyanakkor ezen a téren sem esik túlzásokba a szerző, jó érzékkel tartja fenn az arányokat, ezzel gyakorlatilag igyekszik a legtöbb olvasója igényének megfelelni. Bár láttam, hogy sokan erotikus regényként emlegetik ezt a történetet, szerintem egyáltalán nem az - inkább történelmi romantikusnak érzem.

Ian mellett időnként feltűnik a Mackenzie család egy-egy férfitagja, így idővel a fivérek mindegyikét, velük együtt pedig jellemző tulajdonságaikat is megismerhettem - vannak akiket sikerült megkedvelnem, és vannak, akiket annyira nem. Mindezekkel együtt körvonalazódik a család politikai helyzete, illetve botrányokkal és fájdalommal átszőtt múltja.

Nem igazán voltak elvárásaim a regénnyel kapcsolatban, talán pont ez az oka, hogy ennyire kellemesen csalódtam benne. Élveztem a történet sodrását, kedvelhető és különleges főszereplőit, érdekes mellékszereplőit. Engem meggyőzött. Kikapcsolódás gyanánt a sorozat következő részeit is biztosan a kezembe fogom venni.

Folytatás »

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya (A csábítás kilenc szabálya 1.)

Még a megjelenés idején felfigyeltem a könyvre, hogy aztán a későbbiekben szinte tudomást se vegyek róla: nem kifejezetten vagyok oda a történelmi romantikus regényekért és ugye jelen esetben a borító és a fülszöveg valami hasonlót ígér. Azonban valamiért mégsem hagyott nyugodni a kiadvány, az agyamban hátul ott motoszkált a gondolat, hogy olyan sokan dicsérték, jól szórakoztak rajta és így tovább - ugyanakkor az sem mellékes, hogy a Büszkeség és balítéletet könyvben és filmben (szigorúan a BBC feldogozás) is szeretem, ha pedig ez a történet csak fele annyira jó, akkor... A helyzetet szokás szerint a véletlen oldotta meg, amikor az egyik molyos ismerősöm (@nat) úgy gondolta, hogy eladja a kötetet, és én nem is szalasztottam el a lehetőséget - ha pedig már így alakult, akkor az olvasás sem váratott túl sokáig magára. 

Értékelés: 9/10

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Arany pöttyös

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 495 oldal

Borító ár: 2.999,- Ft

Fordította: Hetesy Szilvia
Sorozat: A csábítás kilenc szabálya
A mű eredeti címe:

Nine Rules to Break When Romancing a Rake

Folytatás:

2.) A hódítás tíz szabálya

3.) Tizenegy botrány egy herceg elcsábításához

Műfaj: történelmi romantikus

"Szégyennek tartom, hogy a nők még csak ki sem próbálhatják azokat a tapasztalatokat, amelyek a férfiak számára olyan magától értetődőek."

Lady Calpurnia Hartwell igazi hölgy, tökéletes példája a jól nevelt, minden társadalmi szabálynak és elvárásnak megfelelő, előkelő származású nőnek, ráadásul még gazdag hozományt is remélhet az, aki feleségül veszi. A probléma mindössze annyi, hogy Lady Calpurnia nem éppen a társaság középpontja, egyesek szerint szürke kis egérke, aki figyelemre sem érdemes, mások a hozománya árán akarnak pénzhez jutni, ez utóbbiak a lány számára azonban semmit sem jelentenek. Callie hatalmas álmot dédelget a szívében: szerelemből akar férjhez menni, természetesen egy olyan férfihoz, aki szintén viszont szereti őt. Az álmok azonban veszélyesek, a báli szezonok egymás után múlnak el és Callie hamarosan a táncparkett szélén, majd a vénlányok között találja magát.

"28 évet azzal töltöttem, hogy azt tettem, amit mások elvártak, olyan voltam, amilyennek mások elvártak. És ez szörnyű, amikor nem önmaga az ember, hanem egy mások által kialakított képnek felel meg. (...)."

Most, tíz évvel később már bele is nyugodna a helyzetébe, de a húga közelgő esküvője felkavarja a lelkét és döntésre jut: ha eddigi példás viselkedése nem hozta meg számára a szerelmet és a házasságot, akkor ezek után legalább élvezni akarja az életet - még az esetleges botrányok árán is. Titokban listát ír, egy olyan felsorolást, amely biztosan mindenkit megbotránkoztatna, mert olyan tevékenységeket tartalmaz, amelyeket egy kifogástalan viselkedő hajadon - még ha vénlány is - biztosan nem kívánna megtenni... kivéve persze Callie-t. A lista első helyén a "szenvedélyes csók" áll, ehhez azonban kellene egy partner is, aki természetesen nem lehet más, mint Gabriel St.John, Ralson márkija, egy jóképű, de rossz hírű nőcsábász, az a férfi akiért Callie szíve már egy évtizede epekedik. Callie vakmerően belekezd a listán szereplő tételek teljesítésébe...

"- (...) Miért nem várja ki azt a férfit, aki… aki tényleg leveszi a lábáról?

Callie felnevetett.

- Mylord, ha ez a férfi valamikor el is határozta, hogy felbukkan, időközben valahol nagyon eltévedt. Már 28 éves vagyok, és elegem van a várakozásból."

A bevezetőben már megemlítettem Jane Austen klasszikussá vált regényét, a Büszkeség és balítéletet és ez nem volt teljesen véletlen, minden ok nélküli, mert - az általam olvasottak közül - ez az a mű, amelyhez ezt a regényt a leginkább hasonlítani tudom. Az angol felső körök élete, a bálozások, a férjkeresés ugyanúgy megjelennek ebben a könyvben is és a problémák is gyakorlatilag ugyanazok - még a két regény két hősnőjének anyja is kísértetiesen hasonlít egymásra. :) A hasonlóságok azonban ki is merülnek ennyiben, mert ez a könyv korántsem olyan tartózkodó, olyan visszafogott, hanem sokkal vakmerőbb, kalandosabb, illetve meglepően változatos - és egyben pikáns  - helyzeteket felvonultató olvasmány.

"A szerelem csak egy kifogás, hogy úgy cselekedjünk, hogy közben nem számolunk a következményekkel. (...) Én mindig azt láttam, hogy a szerelem a fájdalom és a szenvedés előhírnöke. És mint fogalom is több kárt okoz, mint hasznot."

Nem voltak nagy elvárásaim a történettel kapcsolatban, nem akartam kimagasló szellemi értékű, a végtelenségig csavart cselekményű művet olvasni, hanem csak ki akartam kapcsolódni, jól akartam szórakozni, és erre ez a könyv tökéletesen alkalmas.
A helyzet némiképp sablonosnak tekinthető és a regény is tele van klisékkel, a végkimenetellel kapcsolatban sem lehet senkinek egy percig sem kétsége, de még így is többet adott, mint amire számítottam: kedvelhető szereplőket, kalandot, a szabadságvágy nagymértékű megnyilvánulását, humort, szóváltásokat, őrült helyzeteket, és persze mindezek járulékos következményeit.

"A kaland akkor is megéri, ha maga a tapasztalat csalódás."

Mondhatnám, hogy sablonos... Igen, részben az, de azért van benne eredetiség is, amelyet maga Lady Calpurnia személye, illetve az általa összeállított lista és annak teljesítése biztosít a számunkra. A szórakozást Gabriel és Callie szóváltásai, valamint a lány - az adott korhoz és elvárásokhoz mérten - őrült ötletei garantálják, a szerelmi légyottok leírása pedig olyan részletes, hogy bőségesen biztosít alkalmat a pirulásra. Igen, jól olvastátok, van a történetben intim együttlét, méghozzá nem is kevés, de ez engem egyáltalán nem zavart.

"A vonzalom nem egyenlő a szerelemmel."

Callie felnőtt nő, de szexuális értelemben a végletekig tapasztalatlan, Gabriel viszont pont az ellentéte, élvhajhász, szoknyapecér, számtalan szeretővel a múltjában. A pimasz és sármos férfi nem csak Calpurnia szívét rabolta el már rögtön a történet elején, hanem az enyémet is. Teljesen megértem a lányt, hogy egy évtizeden keresztül epekedett a márki után és ő volt az, akinek közreműködésével a listáján szereplő pontok teljesítését megkezdte.

Nem csak a főszereplők sikerültek jól, hanem a mellékszereplők is: Gabriel ikertestvére, pár perccel fiatalabb öccse, Nicholas St.John, legalább olyan érdekes személyiség, mint a bátyja, de Callie testvére, Benedick is felkeltette az érdeklődésem, szívesen olvasnám a róluk szóló történeteket is. És akkor Juliannát és az ő titokzatos hercegét még nem is említettem. Ha minden kérésem ilyen gyorsan meghallgatásra kerülne, akkor végtelenül boldog és elégedett lennék, ugyanis a folytatás főszereplője Nicholas lesz. :)

Tetszett a szöveg stílusának könnyedsége, olvasmányossága, a történet alakulása, Callie és a kalandjai nem engedték, hogy unatkozzak. Ami viszont nem tetszett, hogy a "férfi" és a "lány" kifejezések annyiszor fordultak elő a szövegben, hogy már kiütést kaptam tőlük. Persze, tudom, hogy elkerülhetetlen a szóismétlés, de amikor egy-egy mondatban többször is előfordult akár az egyik, akár a másik szó, vagy éppen mindkettő, akkor bizony már a falat kapartam. Főként a regény második felében volt jellemző ez a halmozódás. Ugyanez mondható el az együttlétek leírásáról is: nem egy esetben éreztem azt, hogy egyes mondatokat mintha korábban is olvastam volna.
Ezek azonban csak apróságok, írástechnikai problémák, amelyek nem rontották el az olvasás élvezetét, a regény hangulata és stílusa pedig bőven kárpótolt az apró botlásokért.

Mindent összevetve azonban kellemes kikapcsolódást biztosított számomra a könyv, jól szórakoztam miközben olvastam - a pontozásom is úgy alakítottam ki, hogy a romantikus kategória könyveivel vetettem össze a regényt.
Sarah MacLean bebizonyította, hogy az unalomig ismételgetett téma sem akadály annak, ha valaki jó és élvezetes történetet akar kanyarítani belőle, csak éppen kedvelhető szereplőket kell felvonultatni, akiknek kalandjait szívesen átélnénk mi magunk is - és persze az sem hátrány, ha mindez jó stílusban kerül tálalásra. Amit ettől a könyvtől kaptam, az elég volt ahhoz, hogy bizalommal forduljak a szerző többi regénye felé is. A folytatást biztosan olvasni fogom, és a polcomon akarom tudni.

Folytatás »