James S. A. Corey: Cibola meghódítása (A Térség 4.)

A Térség az a sorozat, amelyet lassan, beosztással olvasok, minden mondatát megforgatom a fejemben, ízlegetem a történéseit, elemzem a részek közötti kapcsolatokat és összefüggéseket. Kedvelem az egyes kötetek felépítését, a különböző nézőpontokat, a sok-sokszereplőt és persze az egész esemény- és cselekményfüzért - azok minden hibájával együtt.

Mert hol is tartunk? Az emberiség összetalálkozott valamivel, ami meghaladta az addigi tudását és tapasztalatát, de mégis megpiszkálta azt és kísérletezett vele. Amikor valami a hatalom növelésének kulcsa lehet, nem számít sem a pénz, sem pedig az emberélet. És így vala. Aztán jön a következmények láttán a döbbenet, az értetlenkedés és a kapkodás. És megint bekövetkezik az, ami szokott: az emberiség nem tanul a saját hibáiból, megint megpiszkálja azt, amit békén kellene hagynia. Néha azonban a rendkívüli körülmények előre nem kiszámítható kimenete is hozhat pozitív változást, kinyithat egy olyan ajtót, amelynek létezéséről eddig senki sem tudott. Ebben az esetben a techikai fejlettsége miatt a Naprendszerből kitörni nem tudó emberiség előtt a Gyűrűn áthaladva ezernyi új világ megismeréséhez, illetve az azokon való letelepedéshez nyílik meg a lehetőség. Vajon hogyan fognak zajlani ezek az események? A történelem újra megismétli önmagát? Vagy éppen képes lesz az emberiség legyőzni saját magát és a berögződéseit?

Értékelés: 10/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 567 oldal
Fordította: Galamb Zoltán
Borító ár: 3.995,- Ft
A mű eredeti címe: Cibola Burn
Sorozat: A Térség
Előzmény:
1.) Leviatán ébredése
2.) Kalibán háborúja
3.) Abbadon kapuja
Folytatás:
5.) Nemezis játékai
6.) Babilon hamvai
7.) Persepolis Rising
Kategória: sci-fi, űropera

Nem volt kérdés, hogy Holden és a csapata fontos szerepet fog játszani ebben a küldetésben is. Ismerve identitását és véleményét a nagy hatalmak marakodásáról, hozzállását az információk nyilvánosságra hozatalához, meg is találják a neki leginkább megfelelő helyet az eseményekben. Pedig talán ez a lehető legrosszabb hely, ahol csak lenni lehet - legalábbis jelen körülmények között. Miért is? Nos...

A Gyűrűn keresztül ezernyi világ vált elérhetővé az emberek számára. A Ganimedesen történtek elől menekülve egy űrhajónyi ember indult útnak más bolygóra, égitestre, remélve, hogy otthonra lelnek. Mivel sehol sem engedték őket leszállni, kihasználták a Gyűrű megnyílása és a Lassú zóna körüli bonyodalmakat, szépen elosontak a többi űrhajó mellet és leszálltak egy Földhöz hasonlóan kinéző bolygón, az Iloszon. Egy éve laknak már itt, termelik ki a nyersanyagot, amit eladva reménykednek benne, hogy sikerül a létfenntartásukhoz szükséges élelmiszert és anyagot megvenniük és lassan önellátóvá válnak. A bolygóra azonban az EN egyik nagyvállalata is bejelentette az igényét, engedélyt is kapott a nyersanyagok kitermelésére, de csak feltételekkel: a bolygó bioszfréráját vizsgálatnak kell alávetni, illetve nem keveredhet a helyi és a földi bioszféra. A telepesek féltik a bolygólyukat, az EN vállalat pedig ragaszkodik a jogaihoz. A két ellentétes nézet egyenes következménye az ellenállás és az erőszak. Minden azzal kezdődik, hogy a telepesek ferobbantják az EN éppen leszállni készülő siklóját, majd a helyzet egyre jobban elmérgesedik. Holdent és csapatát bízzák meg a békéltető szerepével. Nem könnyű meló, az egyszer biztos.

Az eddigiekhez hasonlóan most is új szereplőket vonultat fel a történetben a szerzőpáros - kivéve persze Holdent és a csapatát, akik állandó tényezőként vannak jelen. A bolygót kutató tudósok nézőpontját Elvi, a telepesekét Basia képviseli. Illetve megkapjuk még Havelock szemszögét, aki jelenleg az EN hajón biztonsági szolgálatos, és ha valakinek jó a memóriája, akkor már tudja is - ha nem, akkor felfrissítem -, hogy bizony az ő személye ismerős: ő volt Miller társa a Ceresen, amikor kitört a balhé. Szóval a választott nézőpontokon keresztül megint teljes leírás születik az eseményekről és ez így van jól, mert bizony van miről írni.

Először is azt kellett megállapítanom, hogy az emberiség semmit sem változott a konkvisztádorok, illetve az Újvilág meghódítása, a telepesek inváziója óta: ugyanúgy követel és ugyanúgy természetesnek veszi, hogy minden az övé. A makacsság az egy dolog, de amikor az elvekhez való ragaszkodás átmegy rosszindulatú megnyilvánulásokba, akkor az bizony dühítő.

Holden és Amos a bolygón próbál békebírót játszani, miközben Alex és Naomi a Roci fedélzetéről figyeli a telepesek és az EN űrhajóját, valamint a bolygót. Ezen az égitesten van is mit figyelemmel követni: először is fantasztikus az élővilága - úgy éreztem magam, mintha az Avatar egy másik változatáról olvastam volna. Aztán ott van Miller, aki egyrészt Holden agyára megy, másrészt pedig hadovál valamiről, ami van, de mégsincs. Aztán pedig ott vannak azok a furcsaságok, amelyek most kezdtek el felbukkanni - méghozzá szép számmal.

Az az igazság, hogy én nagyon szerettem olvasni ezt a regényt, csak úgy faltam az oldalakat és a fejezeteket. Mindegyik nézőpont érdekes volt, mindegyik fontos volt és hatalmas léptekkel vitte előre a cselekményt. Eseményből is volt bőven, igazi katasztrófatörténet kerekedett ki belőle a végére, mindenféle ínnyencségekkel - mint például a mérgező csigák - megfűszerezve. Pedig Miller előre szólt, hogy ez a bolygó egyszer már lakott volt és nem véletlen az, hogy a telepesek érkezésekor nem volt rajta magasabb intelligenciájú élet.

Ez nagyon mozgalmas és izgalmas volt. Mindegy, hogy hol és kinek a szemszögét olvastam éppen, a körmöm rágtam le idegességemben, mert mindenhol zajlottak az események: a bolygón, az űrben, a hajókon. Amennyire nemcsíptem Havelock személyét eddig - és a regény elején -, most éppen annyira megkedveltem. Aztán ott van Basia, aki szintén szerepelt már a Kalibán háborúja című részben, mert ő volt a kis Katoa apukája, aki a családját felpakolva elmenekült. Az ő személyére rányomta a bélyegét az átélt válság és bizony a rinyálástól nem látta a lényeget, de azért egy idő után ő is összeszedte magát. És Holden? Holden hozza a szokásos formáját, amikor is azt hiszik róla, hogy kiszámítható, de azért csak tud meglepetést okozni - nem is keveset.

És persze minden történés hátterében ott van a hatalmi politika, az EN, a Mars és a KBSZ közötti nagyon is ingatag egyensúly. A KBSZ jól helyezkedett és pozíciót szerzett magának a Gyűrűn való áthaladás felügyeletével. A Prológusban és az Epilógusban pedig feltűnik Bobbie és Avasarala, akik nézőpontjáról nagyon szívesen olvasnék majd valamelyik későbbi történetben. Szerintem fogok is, mert azért az Epilógusban elég komoly témák kerültek megpendítésre...

Nagyon jó volt ez a rész! Ugyan továbbra is azt vallom, hogy a sorozat eddig olvasott kötetei közül számomra a Kalibán háborúja a favorit, de azért ez a kötet sem marad el sokkal mögötte. Remélem, hogy a folytatások is ugyanilyen lebilincselőek, érdekesek és izgalmasak lesznek, mert a regény által nyújtott élmény nekem most nagyon, de nagyon jól esett. Végül is rájöttem, hogy én ezt a fajta sci-fit szeretem: amiben van technikai leírás, de amelyben a cselekményé és az emberi természeté a főszerep.

És mielőtt valaki megkérdezné: nem, nem nézem a sorozatot. Csak az első évadot néztem végig, de azóta direkt kerülöm. Az ok: nem akarom a fejemben felülírni a könyvek által adott élményt. Lehet, hogy utólag majd megnézem, de ez korántsem biztos. Szerintem a regények jobbak.

Posted in: 10 pontos,A Térség,Fumax Kiadó,James S. A. Corey,könyvértékelés,sci-fi,űropera