Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2018. február 3., szombat

James S. A. Corey: Nemezis játékai (A Térség 5.)

Ha megkérdeznék, hogy melyek azok a sci-fi könyvsorozatok, amelyek közel állnak a szívemhez,  akkor nem kell sokat gondolkoznom, mielőtt rávágnám: A Térség - legalábbis az egyik. Igaz ugyan, hogy a sorozat nem mindegyik darabja ugyanolyan minőségű - vannak köztük kifejezetten kedvenc kötetek -, de ez nem is várható el. Igaz ugyan, hogy a szereplők az egyes viselkedési jellemzők tipikus megtestesítői, de ez engem a legkevésbé sem zavar, mert a történet többi része - és úgy az egésze - teljesen megvett magának. Aztán meg a tipikus viselkedési jellemzővel rendelkező szereplők is tudnak néha meglepő dolgokat művelni, amelyek pont azért meglepőek, mert az addigi megnyilvánulásaik alapján nem számítottam rájuk. Legalább annyira igaz az is, hogy beosztással olvasom ezelet a köteteket - bár legszívesebben habzsolnám -, mert nem akarom, hogy az egyik történetrész eseményei összemosódjanak a másikkal, vagy az egyik rész olvasása közben átélt élmény befolyásolja a másikat. No és az sem mellékes, hogy nem tudok sorozatrészeket közvetlenül egymás után olvasni, mert egy idő után eltelek az adott stílussal, vágyom már valami másra - így viszont biztosan nem hat rám úgy a regény, ahogy kellene és ahogy hatna, ha adnék neki egy kis időt és távolságot az előző kötettől. A módszer bevált és bizonyított, ezért alkalmazom.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 512 oldal
Fordította: Galamb Zoltán
Borító ár: 3.995,- Ft
A mű eredeti címe: Nemesis Games
Sorozat: A Térség
Előzmény:
1.) Leviatán ébredése
2.) Kalibán háborúja
3.) Abbadon kapuja
4.) Cibola meghódítása
Folytatás:
6.) Babilon hamvai
7.) Persepolis Rising
Kategória: sci-fi, űropera
A Gyűrű megjelenésével és fizikai törvényszerűségeinek felderítésével ezernyi új világ felé nyílt meg az út és a telepeseket az sem érdekli, hogy a  kinézett, első látásra emberi életre alkalmasnak és békésnek tűnő bolygó bőven tartogathat meglepetéseket - ahogy ezt az előző kötet eseményei ékesen bizonyítják. Az űrkori népvándorlással egyidejűleg egyes - az életfeltételek szempontjából körülményesebb - bolygók elnéptelenednek. A folyamat azonban beindult és megállíthatatlannak tűnik, ezért mindenki helyezkedik, hogy a legjobb helyet foglalja el, a legnagyobbat markolja a jövedelmezőnek tűnő üzletből. Mindenhol hajókat építenek át és indítanak útnak, a Medina állomás - amely a KBSZ, vagyis inkább Fred kezében van - felügyeli az átkelést és ezzel birtokolja a terület feletti hatalom nagy részét. Egyetlen csapat van csak, aki nem vágyik a Gyűrű közelébe és az idegen bolygók felfedezésére, ez pedig a Rocinante legénysége. Ahogy a hajó, úgy a legénysége is éppen regenerálódásának idejét tölti, azonban ezt mégsem élvezi mindenki ugyanolyan mértékben. Most, hogy nem a világ - vagy egymás - megmentésén kell munkálkodniuk, hirtelen mindenkinek fontos lesz a saját magánélete. A legénység tagjai egymás után jelenti be a kapitánynak, hogy lenne egy kis elintézni valójuk: Alex hirtelen meg akarja látogatni a volt feleségét, aki a Marson lakik, Alex egy hír olvasását követően a Földre tér vissza, Naomi is kap egy üzenetet, majd kurtán odaveti Holdennek, hogy dolga van és ő is útnak indul. Egyedül Holden marad, ő pedig hűséges hajója rendbetételének szenteli minden idejét - legalábbis egy ideig.

Már megszoktam, hogy minden kötetben új és még újabb szereplők nézőpontjait ismerhettem meg, Holden és csapata pedig csak egy történetszál volt a többi között. Ebben a részben ez most változott: azzal, hogy a szereplők külön útjaikat járják, külön fejezetet is kaptak, így új emberek megismerése helyett a régiek eseményszálait követhettem végig. Ez pedig jót tett, nagyon jót tett a regénynek is, meg a karakterek összetettségének is. Most, hogy nem az aktuális világmentő akción van a középpontban, sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a szerzők a szereplők múltjának megismertetésére. Azt hiszem ennek éppen itt volt az ideje.

Alex feleségéről és házasságának kimeneteléről már a korábbi kötetekben is volt szó, de most szemtől-szemben is találkozhattam az asszonnyal. Alex marsi látogatásakot vált nyilvánvalóvá az is, hogy a bolygó kezd kiürülni és bizony ennek a sok-sok - remények szerint - élhető bolygónak a vonzása milyen hatással van a többi jelenére és jövőjére. A bolygók fontossága és élhetősége pedig a hatalmi pozíciók áthelyeződését is magával hozza - a Belső bolygók hátrányba kerültek - illetve egyre inkább hátrányba kerülnek - a Külső bolygókkal szemben.

Alex fejezeteiben feltűnik egy régi ismerős, aki nem más, mint Bobby. Nagyon jó volt újra olvasni a katona csajról, aki ugye most éppen Avasarala megbízásából ténykedik és úgy néz ki, hogy sikerült is beletenyerelnie valamibe, vagyis ott keresgetnie, ahol nem kellett volna, mert egyik zűrből a másikban keveredik. És természetesen magával rántja Alexet is, tehát ők ketten most egy csapatot alkotnak és annyit elárulok, hogy nem lesznek unalmasak a napjaik.

Amos múltjáról is olvastam már említés szintjén néhány dolgot, de most az ő korábbi élete is elég részletesen elevenedik meg az oldalakon. Bár úgy néz ki, hogy Amos - szokásához híven - gyorsan és hatékonyan intézi a dolgait, de egy előre nem tervezett látogatás és egy természeti katasztrófává alakuló akció miatt sokkal veszélyesebb helyzetbe kerül, mint a korábbi alkalmakkor. Egyébként furcsa volt a kemény Amost a gondoskodó és elérzékenyült szemszögből is megismerni, mert annyira idegennek gondoltam tőle ezt az oldalt - persze azért más esetekben most sem igazán tudta magát és a természetét meghazudtolni. Érdekes volt az ő szála is. És hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog Amos is felkarol egy másik korábbi - bár annyira nem kedves - ismerőst és együtt igyekeznek túlélni a kalandot.

A legmeglepőbbnek talán Naomi szálát találtam, akinek a többiekénél sokkal súlyosabb dolgok derültek ki a múltjáról és az is teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a jelene sem fest valami rózsásan. Az ő fejezetei azok, amelyekről a legkevesebbet lehet elárulni, mert az események alapjai, illetve több fordulópontja is ezekben a részekben olvasható. Gyakorlatilag most ő - és minden ami vele történt vagy történik - áll a középpontban és mindennek van jelentősége. Akaratlanul is veszélybe sodorja a Rocinante legénységének minden tagját, még úgy is, hogy azok különböző bolygókon tartózkodnak. Bár picit sikerült meginognom a jellemét - kitartását és hűségét - illetően, végül csak bebizonyította - és még jó néhányszor megtette ugyanezt -, hogy bárhol legyen is a világűrben, ő bizony a Rocinante legénységéhez tartozik. És micsoda túlélő kalandban volt része - el sem hiszem.

És Holden? Hogy mit csinál közben Holden? Mint egy jó kapitányhoz illik, aggódik a legénységéért - márcsak azért is, mert alig érkezik valami használható hír felőlük. De amikor szükséges, akkor jó lovaghoz kapitányhoz méltóan azonnal nyeregbe hajóra pattan, és rohan megmenteni az embereit - meg a hercegnőjét. Persze mindez nem ennyire egyszerű, ellenben nagyon is Holdenes, izgalmas és szórakoztató.

Míg a szereplőink az életükért és a jövőjükért harcolnak, addig természetesen a háttérben zajlik a már megszokott politikai játszma, ami legalább olyan érdekes, mint a többi, akcióban bővelkedő jelenet. Elég sok probléma van a Földdel, amelyet megviselt az okozott természeti katasztrófa. Aztán ott van a KBSZ és az, hogy nagyon sokan nem értenek egyet Fred aktuális terveivel és az általa képviselt nézőponttal. Meg ugye ott van a kiürülő bolygók helyzete, az övbéli emberek léte és jövője, akik számára soha nem jelentheti a jövőt egyik bolygó sem, hiszen a testfelépítésük nem képes elviselni a gravitációs kút jelentette hatásokat.

Szóval megint sok mindenről van szó ebben a regényben, nagyon élveztem a szereplők múltját feltáró rengeteg információt, az aktuális kalandjaikat, az egymástól külön futó szálak lassú, majd egyre gyorsabb öszzefonódását és a végső csomót, ahol minden egy pontban találkozik és okozza a korántsem minden szempontból megnyugtató végkifejletet.

Az a befejezés már megint annyi kérdést vet fel és lehetőséget hordoz magában, hogy legszívesebben azonnal nyúlnék a következő rész után, de egyelőre visszafogom magam. Egyelőre még ízlelgetem, emésztgetem ennek a kötetnek az eseményeit, illetve azok következményeit. Meg azért az sem elhanyagolható, hogy a sorozatból már csak egy olvasatlan kötet van a polcomon, aztán pedig várhatom a magyar nyelvű megjelenéseket és akkor már nem én irányítok, hanem a helyzet áldozata vagyok. Szeretném legalább az illúzió látszatát fenntartani. :)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons