szerda, július 26, 2017
Shanara
Sylvain Neuvel az a szerző, akinek következetesen félreolvastam a nevét - nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy mi volt az alternatíva. Ezek után nem csoda hát, hogy meglepődtem, amikor láttam egy képet az íróról és egy pasi vigyorgott vissza rám a fotográfiáról - ugyan hosszú hajú volt az illető, de vitathatatlanul pasi. Azért még egyszer megnéztem a kötet elején szereplő nevet, mert azért ez elég nagy baklövésnek tűnt elsőre - elvégre is olvasó moly lennék, vagy mi a szösz -, majd hatalmasat kacagtam és megállapítottam, hogy a hiba tényleg az én készülékemben van. Mindezek után kezembe vettem a regényt és megígértem magamnak, hogy azt azért figyelmesebben fogom olvasni, mint a borítón szereplő nevet.
No, akkor talán kezdjünk is bele...
Adva van egy kislány, aki egy este kiszökik, mert ki akarja próbálni a szülinapra kapott új biciklijét, ami meg is történik, de a titkos akció közben egy verembe zuhan. Akkor ébred fel, amikor a mentőcsapat már a helyszínen van. A gödör mélyén azonban a kislány mellett valami nagyon különleges dologra - egy ritka fémből készült óriási kézre - találnak rá. A kislány felnőve tudós lesz és ő maga vezeti azt a kutatást, amely a legrégebbi emberi civilizációnál is idősebb tárgy eredetét, összetételét vizsgálja és úgy bárminek örülnek, ami valami információmorzsát is jelenthet. A rejtély nem oldódik, hanem inkább fokozódik azzal, amikor a világban más testrészek is a felszínre bukkannak.
1388-as AKTA
Beszélgetés egy bloggerrel
Helyszín: Magyarország keleti szegletének egyik városa
- Kérem, adja meg a nevét és a foglalkozását?
- Szerintem erre semmi szükség: aki ennek a beszélgetésnek az átiratát poszt formájában olvasni fogja, az tisztában lesz a blogger nevemmel. A foglalkozásomnak pedig semmi köze ahhoz, hogy bloggerkedem.
- Tényleg semmi?
- Tényleg. Esetleg megtudhatnám én is a nevét.
- Azt gondolom, hogy a tárgyi beszélgetés szempontjából felesleges információ.
- Akkor hogyan szólíthatom?
- Hogyan szeretne?
- Mondjuk a saját nevén?
- Mondjon egy nevet és úgy fogok rá tekinteni, mintha a sajátom lenne.
- Ez a körülményeskedés már nevetséges...
- Akkor talán hagyjuk is annyiban ezt a témát. Helyette inkább elmondja, hogy mit gondol a történetről?
- Persze, ezért lettem blogger, ezért vezetem a blogomat.
- Miért pont most vette a kezébe a könyvet? Miért nem olvasta korábban?
- Tartozom egy vallomással.
- Kíváncsian hallgatom.
- Nem kerestem és nem is olvastam a regényről megfogalmazott véleményeket, de akaratlanul is eljutottak hozzám olyan információk, amely alapján kétség ébredt bennem.
- Mivel kapcsolatban?
- Hogy akarom-e a folytatást. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy mielőtt megrendelem a második kötetet, elolvasom az elsőt és a kapott élmény alapján fogok döntést hozni a további beszerzésekről.
- És akkor? Milyen érzést keltett magában a regény?
- Hmm... Ezt nem olyan egyszerű megfogalmazni.
- Akkor próbálja meg bonyolultan. Kivárom a végét.
- Bonyolultan is lehet? Azt hiszem, úgy menni fog.
- Hallgatom.
- Először is... tetszett a formája.
- Azt mindjárt gondoltam. Ez volt az egyik első reakciója, amikor értesült róla, hogy létrejöhet ez a beszélgetés.
- Igen, ez így van. Mert ez a fajta szerkezet annyira tömör, hogy attól feszessé válik a történet és minden sokkal szögletesebb, élesebb. Egyszerűen fogalmazva: nyersebb, ugyanakkor valóságosabb is.
- Még úgy is, hogy nem tartalmaz leírásokat a szöveg?
- Szeretem a leírásokat, de most az egyszer valahogy nem hiányoztak. Azt, amit a szereplőkről, az érzéseikről, vagy a körülöttük lévő térről tudni akartam, megkaptam. Persze lehetett volna ezt sokkal körülírtabban is megfogalmazni, de akkor az interjú jellege, az ezáltal kiváltott hatás veszett volna el.
- Kedveli a párbeszédeket?
- Nagyon is.
- Akkor az sem zavarja, hogy csak ebből áll a regény?
- Ugyan mi másból állna, ha rögzített beszélgetések átiratairól van szó? Ettől vált számomra különlegessé és egyben hitelessé. Olyan mintha tényleg egy kutatás aktáit olvastam volna.
- Mi volt az első érzés, ami megfogalmazódott magában a szöveget olvasva?
- A konkrét válasz előtt tennék némi kitérőt. Utánanéztem a szerző életkorának és megállapítottam, hogy közel egyidősek vagyunk. Volt egy időszakom, amikor egy olyan szerző köteteit habzsoltam, aki idegen lényekről, illetve azok mítoszokban és tárgyi emlékekben való felbukkanásáról írt és mindenben összefüggéseket keresett, mindenhol kapcsolatokat feltételezett. Fogalmam sincs, hogy az írásai milyen mértékben jutottak el az amerikai kontinensre és azt ott mennyire vették komolyan, de volt egy olyan érzésem, hogy a szerző ismerhette az ő műveit, vagy legalábbis valaki másét, aki közel azonos elveket vallott. Igen, Erich von Däniken-ről beszélek. Ez az ősi idegen lények dolog nagyon is őt jutatta az eszembe. Persze lehet, hogy mindez csak véletlen, illetve csupán egy érzés - viszont annak kifejezetten erős.
- Azt akarja mondani, hogy most egy Däniken teóriát olvasott regény formátumban?
- Nem éppen. Ez azért annál több volt és jobb volt. Csupán az alapok és a hangulat felébresztette bennem ezt az emléket.
- Megkedvelt valakit a szereplők közül?
- Folyamatosan változott a véleményem, ahogy haladtam előre a történettel. Tetszett Dr. Franklin kitartása és merészsége, értékeltem Kara pofátlanságát és lazaságát, ugyanakkor néha az agyamra is ment a hisztijével. Ryan túl jó fiús volt nekem, amikor pedig átment "gonoszba", annak okát nem igazán értettem.
- Ezt most komolyan mondja?
- Persze. Oké, hogy az történt vele, ami, de véleményem szerint túl szélsőséges volt a reakciója és van valami a vallomásában, ami miatt úgy érzem, hogy többről van szó a háttérben, mint "egyszerű" csalódásról és veszteségről.
- Most már tudom, hogy ki volt szimpatikus és kevésbé az. De ki volt az, aki igazán felkeltette az érdeklődését?
- Azt hiszem, most zavarban vagyok...
- Miért is?
- Mert számomra a maga karaktere volt a legérdekesebb.
- Én? Ugyan miért?
- Mert szerintem sokkal több van magában, mint amit eddig megmutatott. Mert lenyűgözött az a háttérmunka, az az előrelátás, illetve az a sokrétű feladat- és problémamegoldás, ami a sorok és cselekedetek közül kitűnik, ami előreviszi a tényleges cselekményt. Szervezés, egymásra épülő tervek, egérutak, tartalék lehetőségek. Ez sokkal több energiát igényel, mint az a felületes szemlélő számára nyilvánvaló. Szóval... Véleményem szerint sokat tett azért, hogy a kutatás eredményt tudjon felmutatni. Persze a tudósok is. De... Ugye érti, hogy mit akarok kinyögni?
- Azt hiszem, értem. Úgy érzem, hogy köszönetet kell mondanom azért, hogy ennyire nagyra tartja a munkámat és ilyen mértékben kihangsúlyozta annak fontosságát. De mi van akkor, ha téved?
- Nem most fordulna elő első alkalommal, és nem is ez lenne az utolsó. Van még lehetőség arra, hogy bebizonyosodjon, amit gondolok, illetve annak az ellenkezője is.
- Ezek szerint úgy döntött, hogy érdekli a folytatás?
- Igen. Ha nagy léptékben nézzük a dolgot, akkor nem igazán sok minden történik ebben a részben, ugyanakkor mégis annyi információ van ebben a különös szerkezetű szövegben. Ha az egyik irányból nézem, akkor kevés és lassú, ha a másik irányból, akkor a felfedezés és az elért eredmény hatalmas. Ugyanakkor az is tény, hogy ez a regény csupán egy felvezetés. Véleményem szerint rengeteg lehetőség van még ebben a történetben. Csak reméleni tudom, hogy a szerző megragadja és jól használja fel ezeket.
- Ez elég kimerítő válasz volt.
- Számomra így könnyebb, tömörebben sokkal nehezebb kifejtenem a véleményem.
- Valami más még a folytatásról?
- Hogyne. Az Ébredő istenek borítója valami fantasztikusra sikerült. Tudom, hogy nem a borító a lényeg, de akkor is...
- Még valami esetleg?
- Nem, nincs más, amit még el akarok mondani.
- Akkor úgy gondolom, hogy befejeztük. Szép napot, Shanara!
- Szóval mégis csak tudja a nevem.
- Persze, hogy tudom. Mindent tudok magáról.
- Még a foglalkozásomat is?
- Még azt is. És még annál is többet.
- Hogy is képzelhettem mást az olvasottak alapján...
- Az elmondottak alapján úgy gondolom, hogy fogunk még találkozni.
- És akkor elárulja majd végre valahára a nevét?
 |
| Értékelés: 9 pont a 10-ből Kiadó: Agave Könyvek Kiadás éve: 2016. Terjedelem: 285 oldal Borító ár: 3.280,- Ft Eredeti cím: Sleeping Giants Fordította: Török Krisztina Sorozat: Themis Akták Folytatás: 2.) Ébredő óriások 3.) ? Műfaj: sci-fi Kedvezményes vásárlás: www.agavekonyvek.hu E-könyvben is kapható: www.dibook.hu |
Adva van egy kislány, aki egy este kiszökik, mert ki akarja próbálni a szülinapra kapott új biciklijét, ami meg is történik, de a titkos akció közben egy verembe zuhan. Akkor ébred fel, amikor a mentőcsapat már a helyszínen van. A gödör mélyén azonban a kislány mellett valami nagyon különleges dologra - egy ritka fémből készült óriási kézre - találnak rá. A kislány felnőve tudós lesz és ő maga vezeti azt a kutatást, amely a legrégebbi emberi civilizációnál is idősebb tárgy eredetét, összetételét vizsgálja és úgy bárminek örülnek, ami valami információmorzsát is jelenthet. A rejtély nem oldódik, hanem inkább fokozódik azzal, amikor a világban más testrészek is a felszínre bukkannak.
1388-as AKTA
Beszélgetés egy bloggerrel
Helyszín: Magyarország keleti szegletének egyik városa
- Kérem, adja meg a nevét és a foglalkozását?
- Szerintem erre semmi szükség: aki ennek a beszélgetésnek az átiratát poszt formájában olvasni fogja, az tisztában lesz a blogger nevemmel. A foglalkozásomnak pedig semmi köze ahhoz, hogy bloggerkedem.
- Tényleg semmi?
- Tényleg. Esetleg megtudhatnám én is a nevét.
- Azt gondolom, hogy a tárgyi beszélgetés szempontjából felesleges információ.
- Akkor hogyan szólíthatom?
- Hogyan szeretne?
- Mondjuk a saját nevén?
- Mondjon egy nevet és úgy fogok rá tekinteni, mintha a sajátom lenne.
- Ez a körülményeskedés már nevetséges...
- Akkor talán hagyjuk is annyiban ezt a témát. Helyette inkább elmondja, hogy mit gondol a történetről?
- Persze, ezért lettem blogger, ezért vezetem a blogomat.
- Miért pont most vette a kezébe a könyvet? Miért nem olvasta korábban?
- Tartozom egy vallomással.
- Kíváncsian hallgatom.
- Nem kerestem és nem is olvastam a regényről megfogalmazott véleményeket, de akaratlanul is eljutottak hozzám olyan információk, amely alapján kétség ébredt bennem.
- Mivel kapcsolatban?
- Hogy akarom-e a folytatást. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy mielőtt megrendelem a második kötetet, elolvasom az elsőt és a kapott élmény alapján fogok döntést hozni a további beszerzésekről.
- És akkor? Milyen érzést keltett magában a regény?
- Hmm... Ezt nem olyan egyszerű megfogalmazni.
- Akkor próbálja meg bonyolultan. Kivárom a végét.
- Bonyolultan is lehet? Azt hiszem, úgy menni fog.
- Hallgatom.
- Először is... tetszett a formája.
- Azt mindjárt gondoltam. Ez volt az egyik első reakciója, amikor értesült róla, hogy létrejöhet ez a beszélgetés.
- Igen, ez így van. Mert ez a fajta szerkezet annyira tömör, hogy attól feszessé válik a történet és minden sokkal szögletesebb, élesebb. Egyszerűen fogalmazva: nyersebb, ugyanakkor valóságosabb is.
- Még úgy is, hogy nem tartalmaz leírásokat a szöveg?
- Szeretem a leírásokat, de most az egyszer valahogy nem hiányoztak. Azt, amit a szereplőkről, az érzéseikről, vagy a körülöttük lévő térről tudni akartam, megkaptam. Persze lehetett volna ezt sokkal körülírtabban is megfogalmazni, de akkor az interjú jellege, az ezáltal kiváltott hatás veszett volna el.
- Kedveli a párbeszédeket?
- Nagyon is.
- Akkor az sem zavarja, hogy csak ebből áll a regény?
- Ugyan mi másból állna, ha rögzített beszélgetések átiratairól van szó? Ettől vált számomra különlegessé és egyben hitelessé. Olyan mintha tényleg egy kutatás aktáit olvastam volna.
- Mi volt az első érzés, ami megfogalmazódott magában a szöveget olvasva?
- A konkrét válasz előtt tennék némi kitérőt. Utánanéztem a szerző életkorának és megállapítottam, hogy közel egyidősek vagyunk. Volt egy időszakom, amikor egy olyan szerző köteteit habzsoltam, aki idegen lényekről, illetve azok mítoszokban és tárgyi emlékekben való felbukkanásáról írt és mindenben összefüggéseket keresett, mindenhol kapcsolatokat feltételezett. Fogalmam sincs, hogy az írásai milyen mértékben jutottak el az amerikai kontinensre és azt ott mennyire vették komolyan, de volt egy olyan érzésem, hogy a szerző ismerhette az ő műveit, vagy legalábbis valaki másét, aki közel azonos elveket vallott. Igen, Erich von Däniken-ről beszélek. Ez az ősi idegen lények dolog nagyon is őt jutatta az eszembe. Persze lehet, hogy mindez csak véletlen, illetve csupán egy érzés - viszont annak kifejezetten erős.
- Azt akarja mondani, hogy most egy Däniken teóriát olvasott regény formátumban?
- Nem éppen. Ez azért annál több volt és jobb volt. Csupán az alapok és a hangulat felébresztette bennem ezt az emléket.
- Megkedvelt valakit a szereplők közül?
- Folyamatosan változott a véleményem, ahogy haladtam előre a történettel. Tetszett Dr. Franklin kitartása és merészsége, értékeltem Kara pofátlanságát és lazaságát, ugyanakkor néha az agyamra is ment a hisztijével. Ryan túl jó fiús volt nekem, amikor pedig átment "gonoszba", annak okát nem igazán értettem.
- Ezt most komolyan mondja?
- Persze. Oké, hogy az történt vele, ami, de véleményem szerint túl szélsőséges volt a reakciója és van valami a vallomásában, ami miatt úgy érzem, hogy többről van szó a háttérben, mint "egyszerű" csalódásról és veszteségről.
- Most már tudom, hogy ki volt szimpatikus és kevésbé az. De ki volt az, aki igazán felkeltette az érdeklődését?
- Azt hiszem, most zavarban vagyok...
- Miért is?
- Mert számomra a maga karaktere volt a legérdekesebb.
- Én? Ugyan miért?
- Mert szerintem sokkal több van magában, mint amit eddig megmutatott. Mert lenyűgözött az a háttérmunka, az az előrelátás, illetve az a sokrétű feladat- és problémamegoldás, ami a sorok és cselekedetek közül kitűnik, ami előreviszi a tényleges cselekményt. Szervezés, egymásra épülő tervek, egérutak, tartalék lehetőségek. Ez sokkal több energiát igényel, mint az a felületes szemlélő számára nyilvánvaló. Szóval... Véleményem szerint sokat tett azért, hogy a kutatás eredményt tudjon felmutatni. Persze a tudósok is. De... Ugye érti, hogy mit akarok kinyögni?
- Azt hiszem, értem. Úgy érzem, hogy köszönetet kell mondanom azért, hogy ennyire nagyra tartja a munkámat és ilyen mértékben kihangsúlyozta annak fontosságát. De mi van akkor, ha téved?
- Nem most fordulna elő első alkalommal, és nem is ez lenne az utolsó. Van még lehetőség arra, hogy bebizonyosodjon, amit gondolok, illetve annak az ellenkezője is.
- Ezek szerint úgy döntött, hogy érdekli a folytatás?
- Igen. Ha nagy léptékben nézzük a dolgot, akkor nem igazán sok minden történik ebben a részben, ugyanakkor mégis annyi információ van ebben a különös szerkezetű szövegben. Ha az egyik irányból nézem, akkor kevés és lassú, ha a másik irányból, akkor a felfedezés és az elért eredmény hatalmas. Ugyanakkor az is tény, hogy ez a regény csupán egy felvezetés. Véleményem szerint rengeteg lehetőség van még ebben a történetben. Csak reméleni tudom, hogy a szerző megragadja és jól használja fel ezeket.
- Ez elég kimerítő válasz volt.
- Számomra így könnyebb, tömörebben sokkal nehezebb kifejtenem a véleményem.
- Valami más még a folytatásról?
- Hogyne. Az Ébredő istenek borítója valami fantasztikusra sikerült. Tudom, hogy nem a borító a lényeg, de akkor is...
- Még valami esetleg?
- Nem, nincs más, amit még el akarok mondani.
- Akkor úgy gondolom, hogy befejeztük. Szép napot, Shanara!
- Szóval mégis csak tudja a nevem.
- Persze, hogy tudom. Mindent tudok magáról.
- Még a foglalkozásomat is?
- Még azt is. És még annál is többet.
- Hogy is képzelhettem mást az olvasottak alapján...
- Az elmondottak alapján úgy gondolom, hogy fogunk még találkozni.
- És akkor elárulja majd végre valahára a nevét?
Posted in: 9 pontos,Agave Könyvek,könyvértékelés,sci-fi,Sylvain Neuvel,Themis Akták
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése