James S. A. Corey: Babilon hamvai (A Térség 6.)

Visszatérő olvasóim tudják, hogy kifejezetten kedvelem ezt a sorozatot, azonban ennek ellenére beosztással élek, amikor a részek olvasásáról van szó. Néha pedig egész egyszerűen csak más felé fordul el a kíváncsiságom, más témájú regényeket olvasok. Így állt elő az a helyzet, hogy jelenleg le vagyok maradva a megjelenésekhez képest. Pedig így utólag már érzem, hogy a Babilon hamvai esetében nagyon jó lett volna ha valamivel korábban sikerül abszolválnom a történetet, mert mind események, mind szereplők tekintetében, elég erősen kapcsolódik a korábbi részekhez - az emlékezetem pedig már nem a régi, könnyen elvesznek a részletek. 

Értékelés: 8 pont a 10-ből
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 521 oldal
Fordította: Galamb Zoltán
Borító ár: 3.995,- Ft
A mű eredeti címe: Babylon's Ashes
Sorozat: A Térség
Előzmény:
1.) Leviatán ébredése
2.) Kalibán háborúja
3.) Abbadon kapuja
4.) Cibola meghódítása
5.) Nemezis játékai
Folytatás:
7.) Perszepolisz felemelkedése
Kategória: sci-fi, űropera

Sok minden történt az előző részekben és még több szereplő bukkant fel az eléggé vaskos kötetek lapjain. Az, hogy a hatodik részben főszereplővé lép elő a második vagy a harmadik rész egyik mellékszereplője, eléggé megdolgoztatta az agyamat. Ugyan a szerzők adnak némi támpontot és kapaszkodót, hogy az olvasó megtalálja az elveszített fonalat, de most először éreztem úgy, hogy nem vitték túlzásba a dolgot.

Hol is tartunk jelenleg? A Naprendszerre szinte rá se lehet ismerni, a hatalmi struktúra teljesen felborult, új szövetségek vannak kialakulóban, de a másik féllel szembeni bizalmatlanság már mindenütt jelen van. A Föld - a rádobott aszteroidák becsapódása miatt - szenved, a levegő porral telített, az emberiség életben maradt része éhezik és kiszolgáltatott helyzetbe került. A Hold ad otthont a politikusoknak, akik megpróbálják kezelni a kialakult helyzetet. A Mars elvesztette hatalmi befolyásának jelentős hányadát: a hadiflottája egy része az ellenséghez állt, a lakosai pedig az új világok felé indultak el. A Szabad Hadiflotta csapást mért a Földre, elfoglalta a Medina állomást, majd a külső bolygók térségében kezdett kalózkodásba - a Gyűrű felé haladó telepes hajókat fosztogatja, hogy az övbéli állomások számára biztosítsa a szükséges nyersanyagot.

Ennél a kötetél a szerzők több szempontból is eltértek az eddig megszokott szerkezettől: a szokásos négy nézőpont helyett most valami megszámlálhatatlan mennyiségű elbeszélőt sikerült a történetbe belepréselni, valamint ez a kötet nem csak egy újabb sorozatrész, hanem a Nemezis játékai történet másik fele, az ott megkezdett események lezárása. 

Az elején nagyon nehezen sikerült felvennem a történet fonalát, felismerni a több kötettel ezelőtti szereplőket és elhelyezni őket az események kusza szövedékében, valamint összerakni a megfakult információkat. Az sem tett jót a kezdeti olvasási tempómnak, hogy minden fejezetben új és új, majd még újabb nézőpont kapcsolódott be a sztoriba.

Ha már a különböző nézőpontú fejezeteknél tartunk, akkor nem hagyhatom szó nélkül, hogy bizony nem mindegyiknek láttam értelmét. Az alap, hogy Holden és a Roci legénységének többi tagja - Bobbie-t is ide sorolom - kap külön megszólalási lehetőséget, Michio Pa jelentős szerepet kap az események alakulásában, tehát az ő fejezeti is indokoltak. Filip Inaros fejezetei szintén lényeges elemei a történetnek, csak éppen más szempontból. A fiú helyzete elég egyedi és kifejezetten látványos jellemfejlődést mutat be a kötet kezdő és utolsó oldala között. Gondolom erre azért volt szükség, mert a srác a következőkben is jelentős szerephez fog majd jutni - mondjuk két ilyen, az ellenkező póluson álló szülővel ez a minimum, hogy a szerzők nem hagyják elveszni az események sűrűjében. Talán még Avasarala ténykedése lényeges - az övé mindig -, de Salis, Vandercaust, Prax vagy Roberts fejezeteinek történései nyugodtan kiválthatók lettek volna más módon. Bevallom, hogy Anna és családja szereplését is tudtam volna nélkülözni - mind a prológusban, mind az epilógusban. Az említett részek miatt az egyébként sem gyors folyású történet belassult és olyan érzésem volt, mintha kilóra, oldalszámra vagy karakterszámra készült volna ez a kötet - mondhatni kissé túlírt.

Hogy mit művelnek ebben a kusza politikai helyzetben Holdenék? Természetesen megint az események sűrűjébe kerülnek, amikor felkérést kapnak egy olyan feladatban való közreműködésre, amelyhez nagyon nincs kedvük - már megint. A Roci útvonalait egyébként is éles szemekkel követi Marco Inaros, mert Holden és persze Naomi is erős indulatokat keltett benne - szinte az őrület határára került miattuk -, ezért ahol csak teheti megnehezíti a helyzetüket, keresztbe tesz nekik - ez pedig nem egy veszélyes helyzetet eredményez. Alex és Bobbie egyszerűen fantasztikus ebben a kötetben és kettőjük tetteinek köszönhetően olyan űrcsatában volt részem, amilyet eddig csak egy másik sorozatban olvastam - és mind a két esetben nagyon élveztem.

Tetszett a kötet eseményeinek réteges felépítése: a kisemberek és a hatalmak, a különböző eszmei célokat magukénak valló népek és népcsoportok összecsapása, az egyedi sérelmek, a félreértelmezett indulatok, az elvakult düh és számtalan egyéb reakció következményeinek kezelése, a Naprendszer jövőjének biztosítása. Látványosan nyílik a játéktér és növekszik a közreműködő szereplők mennyisége, egyre több oldal kapcsolódik be az aktuális játszmába - csak a végén el ne vesszünk a tömegben, a részletekben. 

Bár azt mondtam, hogy a cselekmény lassú, de ez kissé relatív, mert a sok-sok nézőpont miatt rengeteg minden történik ebben a részben, csak éppen a fő eseményvonal halad lassan előre - biztató, hogy a rengeteg eseményszál végül összefonódik és kirajzolja a teljes képet, amit alig kevesen képesek csak átlátni a történet résztvevői közül. Hiányoltam, hogy a Gyűrűn átlépő egyes hajók eltűnéséről csak az elején volt szó és már azt hittem, hogy ennyi volt, feledésbe merült, amikor is meglett a magyarázat és még szerepet is kapott a lezárásban. Végül is tetszett a végső megoldás.

Miután belerázódtam, már jól esett olvasni a történéseket, de tény, hogy ez a kötet nem fogja elnyerni a sorozat legjobbja címet. Enyhén rétestészta ízű, kisebb mértékben visszaemlékezős, némi jellemfejlődéssel és a sok kavarás után valamennyi történetbeli előrelépéssel. Hogy innen merre tovább? Akármelyik irányba folytatódhat a sztori, hiszen egy csomópontban állunk jelenleg és rengeteg lehetőség van még a történetben. Bármilyen folytatást elolvasok, csak ne legyen túlírt, legyen kevésbé tagolt, szétágazó és haladjon előre a cselekmény - más elvárásom nincs, mert egyébként továbbra is kedvelem a szerzőpáros stílusát és észjárását. 

A történetfolyam eseményeinek mélypontja szerintem az előző kötet volt, illetve ennek az első fele - elértük a gödör alját, a káosz legjavát. Innen már csak felfelé, a rendezettség felé vezethet az út - legalábbis remélem. Nagyon nem szeretném, ha hangulat tekintetében egy másik sorozathoz kezdene hasonlítani ez a regényfolyam, az nagyon elszomorítana. 

Posted in: 8 pontos,A Térség,Fumax Kiadó,James S. A. Corey,könyvértékelés,sci-fi,űropera