Várólista - 2017. június

Június. Az Ünnepi Könyvhét hónapja, amelyet mindig nagy izgalommal várok. Ilyenkor dúskálni lehet a megjelenésekben és a kiadók még a szokásosnál is jobban kitesznek magukért. Idén azonban úgy jártam a könyvheti megjelenésekkel, mint két hónappal korábban a könyvfesztiválos újdonságokkal: volt belőlük bőven, de mintha a szokásosnál is kevesebb lett volna az olyan, amely kifejezetten nekem való, az ízlésemmel kompatibilis, vagy még éppen belefér a komfortzónám határaiba. Persze az érzelmeimet az is befolyásolta, hogy sok kötet, amelyet nagyon vártam és amelyet jóval előre már beharangoztak, meg sem jelent - az ígéretek ellenére sem.

Az is igaz, hogy a mostani olvasási tempómhoz képest az érdeklődésemre számot tartó kiadványok száma még mindig magas, de akkor is... Hol vannak már azok az évek, amikor bőrönddel mentem a Vörösmarty térre és alig bírtam hazacipelni a zsákmányt? Bizony elmúltak, és ebben nem csak a kiadók kínálatának, a könyvszakmát éppen sújtó válságnak van szerepe, hanem bizony annak is, hogy magam is jócskán megváltoztam.

De félre a kesergéssel és a mindenféle elméletek gyártásával, mert azért panaszra továbbra sincs ok, most is bőven kerültek a figyelmem középpontjába kötetek és ezek közül jó néhány biztosan a magánkönyvtáram, illetve az olvasási élményeim számát is gyarapítani fogja.

Kezdem először a "csajosabbakkal" - amelyek azért nem is igazán tekinthetők kifejezetten csajos könyveknek -, aztán folytatom a sci-fi művekkel, a végére pedig marad egy kis vegyes vágott.

Máris azzal kezdem, hogy elnézést kérek a három női szerzőtől, hogy lecsajosoztam a műveiket, mert pont ők azok, akik aztán nem kímélik a szereplőiket: náluk akkor marad életben egy karakter, ha az elég keményen küzd ahhoz, hogy megérdemelje az életető levegőt... ööö... akarom mondani papírt és nyomdafestéket.

A Delta Vision Kiadó véleményem szerint jó döntést hozott, amikor felvállalta, hogy bővíti a kínálatát és bevállalta a kissé csajosabb vonalat is - na tessék, már megint ez a kifejezés. Az viszont tény, hogy szombaton 11 óra körül a könyvheti standjukhoz érve két magyar női szerző könyveiből mutatkozott a legnagyobb hiány a kirakott termékek között. Kik is ők?
Az egyikük természetesen Gaura Ágnes, aki a vámpírokat kicsit hanyagolva, most a tündérek birodalmában barangolt egy keveset. És bizony ezek nem ír tündérek, hanem magyar vér folyik az ereikben, szóval a tündér berkekben jártas olvasók is részesülhetnek majd meglepetésekben - persze nem mintha ez csak ezen múlna. A Túlontúl borítója varázslatosan szép, meseszerűen gyönyörű - nekem plakátom is van belőle! -, illetve maga a kötet is illusztrált. Az eddigi vélemények alapján a történet is nagyon jó, vagyis megéri az árát. Természetesen már megvettem a kötetet és dedikálást is kaptam bele, amely egyenesen utasít arra, hogy bolyongjak egy nagyot ne csak a könyvek, de a tündérek erdejében is.

J. Goldenlane az idei könyvhétre nem új kötettel jelentkezett, hanem egy újrakiadással, ami nem is baj, mert a Papírtigris a korábbi verziójában már beszerezhetetlen, és persze ráfért némi ráncfelvarrás, meg simítgatás a szövegre is. Ez a regény is új köntöst kapott, ami határozottan mutatósra sikerült. A szemfülesek pedig azt is észrevehetik, hogy a borítón ott van - félig-meddig elrejtve - a korábbi kiadás borítóképe is. Ez volt az első olyan újra kiadott Goldenlane regény, amely még nem sorakozott a polcomon, a beszerzése tehát nem volt kérdés. Igazi Goldenlane-s arany színű tollal írt dedikálás virít a kötet belső címlapján.

On Sai-tól nagyobb lélegzetvételű regény nem jelent meg az utóbbi években, de a szerző mindig gondoskodik arról, hogy legyen mit olvasnia a rajongóinak. A Szivárgó sötétség sorozat újabb, teljes értékű résszel nem, de egy kiegészítő kötettel azért bővült idén is. A Miogin bázis a maga kilencvenhat oldalnyi terjedelmével nagyon gyorsan elolvasható. A kiadvány természetesen a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.

Következzenek akkor a sience fiction kategória friss és figyelemfelkeltő termékei. Az Agave Könyvek Kiadó most is elhalmozta az olvasóit érdekesebbnél érdekesebb történetekkel, ismét sok új szerzővel jelentkezett, amelyek eléggé egyedi stílust képviselnek a zsáneren belül. Anthony O'Neill A sötét oldal című regénye a Holdon játszódik, amely lakott, a földi igazságszolgáltatás elől az égitesten menedéket lelt személyek különleges társadalmának ad helyet. Mozgalmas, kissé abszurd történet, amely egyszerre sci-fi és krimi. A borítója baromi jó, a hangulata pedig nagyon egyedi. Ahogy az sem elhanyagolható szempont, hogy önálló regényről van szó és nem sorozatrészről. Megvettem, mert ez sem volt kérdés, elolvastam és már írtam is róla.

Hasonlóan érdekesnek ígérkezik Wesley Chu Időrabló című regénye, amelynek témája az időutazás köré épül. Főszereplője egy kronoember, aki a Föld múltjába utazva próbál ritka techikai eszközökre szert tenni. Nem is kérdés, hogy már ez is a polcomon várja, hogy sorra kerüljön az olvasásban. Mindenre azért még nem volt időm a könyvhét óta eltelt időszakban. Érdemes azonban tudni, hogy ez a történet is sorozatkezdő kötet.

A kiadó nem csak a sci-fi, hanem a horror terén is igyekszik kiszolgálni az olvasók igényeit. Ráadásul Veres Attila személyében egy magyar szerző ígéretes történetét jelentették meg. Az Odakint sötétebb című regény egyszerre dolgozik magyar alapokkal, és ismerhetők fel benne a lovecrafti horror, valamint a vandermeeri szürreália elemei. Egyesek még Kinghez is hasonlítják az olvasási élményt. Lovecraft mértékkel jöhet, de a másik két emlegetett író stílusával nem egészen vagyunk egy hullámhosszon, szóval egyelőre messziről figyelem ezt a a könyvet - bármennyire is ígéretes.

A Fumax Kiadó is azon kiadók közé tartozik, akik jól ütemezetten hozzák a jobbnál jobb köteteket. Nem volt kérdés, hogy A Térség sorozat hatodik kötete, a Babilon hamvai előrendelésre kerül, mert ez az a könyv, ami aztán tényleg mindennél jobban kell a polcomra. Meg is történt a beszerzés. Nagyon remélem, hogy a James S. A. Corey néven alkotó szerzőpáros most is olyan kiváló történetet alkotott, mint a korábbiakban. Jaj, már alig várom, hogy olvashassam - bár addig még van egy kötet, amit abszolválnom kell. 

A GABO Kiadóra is mindig lehet számítani, ha sci-firől van szó. Ian McDonald már bejáratott szerző kis hazánkban, a neve garanciát jelent egyfajta minőségre és nincs ez másként a Luna - Újhold című regénnyel sem. Már a borító is fantasztikus, amelynek a nagyszerűségén már csak némi dombornyomás javíthatott volna - bár így is olyan életszerű a kép, mint dombormintás lenne. Társadalmi és hard sci-fi, amely szintén egy újabb sorozat kezdő kötete. Az eddigi vélemények szerint viszont nagyon jó. Bár eddig csak szemeztem vele, most már egyre jobban érdekel.

A végére maradt némi vegyes vágott: egy krimi/thriller és egy történelmi regény. Amióta a Fumax Kiadó átvette a sorozat gondozását, azóta viszonylag rendszeresen érkeznek a Temperance Brennan sorozat újabb és újabb kötetei. Kathy Reichs regényeit azért kedvelem, mert biztos vagyok benne, hogy az abban leírtaknak van valós alapja, hiszen a szerző - a történetei főszereplőjéhez hasonlóan  -maga is törvényszéki antrológus. A Ne törj csontot címet viselő regényben Tempe ezúttal régész hallgatóknak tart gyakorlatot, amikor olyan holttestre bukkannak az ásatás helyén, amelynek nem lenne ott a helye - és ez még csak a kezdet. A helyzet természetesen bonyolultabb, mint elsőre látszik, a háttérben komoly okok húzódnak meg. A feszültséget növeli - vagy éppen oldja? - az, hogy Pete, a volt férj és Andrew Ryan, a több mint kolléga is felbukkan a városban és magának követeli a doki figyelmét. Szerintem nagyon jó volt ez a rész. Értékelés is lesz hamarosan.

Nem sok történelmi regény talál utat hozzám, de Trux Béla regényei számomra különlegesek. Nem csak azért, mert ismerem a szerzőt és majdnem a földim, hanem mert az írásainak egyéb erényei is vannak. Mindennél jobban értékelem a történelmi hűséget és az alaposságot, azonban ez önmagában még nem volna elég. Ami miatt az ő írásait olvasom és a többiekét nem, az a misztikum - alkímia, stb. -, amely Béla történeteiben mindig központi helyet foglal el és persze teljesebbé teszi az élményt. Az Akkont is nagyon kedveltem - a terjedelme ellenére is. Az inkvizítor, amely az Eretnek sorozat első kötete, azért is fontos a számomra, mert volt szerencsém előolvasni a regényt, legalábbis az első felét. Biztos vagyok benne, hogy a második fele is ugyanannyira, ha nem még jobban fog majd tetszeni. A regény a Gold Book Kiadó gondozásában jelent meg.

Azt hiszem, hogy dióhéjban ennyi. Hogy mi lesz júliusban? Már most biztos, hogy az a poszt sem marad üresen - csak valamivel rövidebb lesz.

Posted in: várólista,várólista 2017