Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2014. június 22., vasárnap

Wendy Higgins: Angyali szövetség (Angyali gonosz 2.)

Ahogy a főszereplőnek, úgy nekem is összeszorult a szívem az előző kötet végén: átéreztem a feszültséget, hogy csupán egy apróságon múlt az élete; átéltem vele együtt a szíve fájdalmát, a választottjával kapcsolatban érzett veszteséget, az elkeseredettségét; és persze megértettem, hogy nem szívesen akarja teljesíteni a kötelességét, de a helyzet alakulása, a származása nem biztosít számára más lehetőséget. Vagy ez, vagy pedig...
Az ismert körülmények, a sötét és gonoszsággal teli világ, az elvárások mind-mind egy olyan folytatás lehetőségét rejtették magukban, amelyektől minden egyes alkalommal izgalom és borzongás futott rajtam végig, amikor csak megláttam a második rész borítóját vagy hallottam egy-egy hírt a megjelenésről – nem meglepő hát, hogy várakozásokkal telve vettem a kezembe a regényt.

Értékelés: 6/10
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 380 oldal
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Sweet Peril
Fordította: Béresi Csilla
Sorozat: Angyali gonosz
Előzmény: Angyali gonosz
Folytatás: Sweet Reckoning
Műfaj: YA fantasy
Ott kapcsolódunk be az eseményekbe, hogy Anna igyekszik megfelelni annak az életvitelnek, amelyet az elvárások szerint teljesítenie kell, de a jelleméből adódó kettősség miatt a cselekedetei eléggé ellentmondásosak, ráadásul még Kaidan hiányát, illetve érdektelenségét is el kell fogadnia és fel kell dolgoznia, márpedig ez még jobban megviseli, mint a bulizás, valamint annak következményei. Mindennapi teendőiből egy különleges látogató és az általa továbbadott prófécia zökkenti ki – az ősi szöveg vélhetően róla szól, a megfogalmazott cél pedig nem kevesebb, mint a világ jobbá tétele. Bármennyire is különleges lény Anna, annak megvalósítása, amit a jövendölés szerint el kell végeznie, nem lehetséges szövetségesek nélkül, ezért az apja segítségével belefog a hasonló gondolkodású és hozzáállású társak felkutatásába – kísérőül pedig Kopano szegődik mellé.

Fortyognak bennem az indulatok, mert az előző kötet befejezése és a prófécia által adott feladat miatt egy végtelenül sötét és feszültségekkel teli történetre számítottam, de nem egészen ezt kaptam. Anna és Kope utazásának következményeként ugyan újabb érdekes szereplőkkel ismerkedhettem meg, de az izgalmat és az újdonságot elhomályosította a lány érzelmeinek folyamatos elemezgetése és persze az aktuális helyzetre adott reakciói, amelyek a későbbiekben további komoly érzelmi bonyodalmakat szolgáltattak.

A kép INNEN.
Az egyik lehetséges szövetséges, Zania karaktere és a háttértörténete elsőre érdekesnek tűnt, de a megformálása mégsem sikerült annyira jól, mint a fiúk, Blake és Flynn személyiségének kidolgozása. Szerencsére ezt tudja valamennyire kompenzálni Kopano, akinek az egyénisége is mindinkább kibontakozik, a vele kapcsolatos információk izgalmas színfoltjai a történetnek, kellőképpen felborzolták a fantáziámat és a várakozásaimat.

Kaidan csak egy-egy jelenet erejéig bukkant fel a történet nagy részében; már túljutottam a kötet felén, amikor végre állandó szereplővé vált, ekkor azonban a személye kellő mennyiségű érzelmi feszültséggel töltötte meg a lapokat. Mindezekből is látszik, hogy a történet inkább az érzelmekre, az azokból fakadó konfliktusokra és romantikus helyzetekre helyezi a hangsúlyt, a hercegek és suttogók uralta világot, a gonosz lények kegyetlenkedéseit csupán háttérként használja fel a szerző, de nem igazán aknázza ki az általa teremtett világ alapjaiban rejlő lehetőséget. Cserébe viszont ott vannak a fiúk, akik nemcsak a hősnő figyelmét képesek elterelni, hanem az olvasókét is. Na, és persze ott van Beliál, aki számomra az egyik legnagyobb rejtélyt jelenti a titokzatosságával, folyamatosan elkápráztat azzal, ahogy földöntúli érzékét felhasználva mesterien lavírozik a többi herceg, az igazán rosszindulatú intrikusok között.

A kép INNEN.
Sajnáltam és egyben bosszantott, hogy a szerző több esetben a saját maga által megteremtett világ törvényeinek ellentmondva cselekedett és alakította az eseményeket. Kétségtelen, hogy a történet olvastatja magát, képes elfeledtetni a hibáit, és a lassú bevezetés, valamint az érzelmekkel teli jelenetek után – mint az első rész esetében – most is felpörögtek az események, és ismét egy olyan befejezést kaptam, ami miatt érdekel a folytatás, az egész kaland vége. Tudom, hogy furcsán hangzik, de még akkor is így érzek, ha alapból azt gondolom, hogy ez a kötet csupán a világ bemutatása és a végső összecsapás közötti átvezetés, amolyan langyos elbeszélés, amely csak helyenként parázslik fel – és akkor is csak mértékkel.

A kép INNEN.
Többször megfordult a fejemben, hogy határozottan jót tett volna a regénynek a váltott nézőpont, amelynek eredményeként nemcsak Anna, de Kaidan vagy éppen más szereplők gondolatait is megismerhettem volna. Ez a vágyam ugyan most nem teljesült, de még van remény, ugyanis léteznek kiegészítő történetek – éppen csak novellányi, fejezetnyi hosszúságban –, amelyek Kaidan szemén át mutatnak be olyan eseményeket, mint a két főszereplő első találkozása vagy a Halloween-parti jelenete, ráadásul pontosan azokat a részeket tartalmazzák, amelyek szerintem érdekesebbé, összetettebbé tehették volna az eddig olvasottakat (mint Kope és Kaidan szíriai kalandja). Csak remélni tudom, kedves kiadó, hogy tervezik ezeknek az extráknak a megjelentetését is!


Addig is azonban hátra van még a befejező kötet, amelyet a főszereplők előtt álló feladat miatt csak eseménydús és érdekes történetként tudok elképzelni – a lehetőség adott, hogy így legyen, én pedig majd be is számolok róla, ha eljön az ideje, hogy miként alakult a fiatalok sorsa…





Véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.


7 megjegyzés:

Adrienne írta...

Hello! Teljesen egyet értek veled, és közben felkaptam a fejem a kiegészítő történetekre. Hol lehet ezeket megtalálni?

Shanara írta...

Köszönöm a visszajelzést, mert ez mindig jól esik és egyben megerősít abban, hogy a megfelelő dolgokat veszem észre a történetben. :)
A kiegészítő történetek egyelőre csak angol nyelven elérhetők. Az információimat az írónő honlapjáról szereztem, itt az extrákon belül (a képekre kattintva) el is olvashatók az említett fejezetek, részletek.
http://www.wendyhigginswrites.com/p/extras.html
Sajnos az angol tudásom miatt én nem tudom élvezni Kaidan elbeszélését, de remélem, hogy ez neked nem jelent problémát. Majd számolj be róla, hogy elnyerték-e a tetszésed. :)

Adrienne írta...

Köszönöm, bár meg kell vallanom, az én angol tudásom is hagy némi kívánni valót maga után, de majd meglátjuk, nekem milyen élményt nyújt majd.
Egyébként teljesen véletlen akadtam az oldalra és - csak hogy kapj még némi megerősítést :) - megdöbbentem, hogy nem csak én fedeztem fel ezeket a dolgokat a történet olvasása közben, és nagyon megörültem, hogy nem csak én vagyok ilyen. Lett egy új blogkövetőd :)

Shanara írta...

Mindenképpen számolj majd be az élményeidről, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Óóó, köszönöm, ez tényleg nagyon jól esett! *irul-pirul* Ilyenkor érzem úgy, hogy nem hiába való a kopácsolásba és véleménynyilvánításba befektetett rengeteg idő. Nagyon örülök Neked, örömmel látlak az olvasóim között! Remélem, hogy olvasok majd még jó pár olyan könyvet, amelyben egyezni fog a véleményünk vagy ha esetleg érdeklődsz valami után, akkor megfelelő támpontot tudok nyújtani a választáshoz. :)

Adrienne írta...

Nos, elolvastam, és nekem jó élménnyel szolgált. Bár igaz, fordításban is kíváncsi lennék rá, mivel a mi szókincsünk kifejezőbb. Ezek után számomra kicsit világosabb lett a srác viselkedése, bár egy-két rész még érdekelne az ő szemszögéből. Például az a pillanat, mikor rájött, hogy szerelmes, vagy amikor a második végén a vízben rejtőztek. Ott mit érzett, mire gondolt? Nem biztos, hogy fontos momentumai, de engem érdekelne.
Közben, ráakadtam véletlenül egy oldalra, ahol a harmadik rész első hét fejezetét lehet olvasni - angolul. Elolvastam, és bár beindul azonnal a sztori, csak épp más szálon. Még inkább felébresztette a türelmetlenségemet :D
Egyébként, ha nem veszed tolakodásnak, nem tudnánk valami kommunikációs formát cserélni? (ezt jól megfogalmaztam :D ) Örülök, hogy van még olyan olvasó, mint én, és szívesen cserélnék benyomásokat, csak engem kissé feszélyez ez a nyílt közeg :D

Shanara írta...

Köszönöm, hogy megosztottad az élményeid. :) Ez egészen érdekesen hangzik. Egyébként nekem mindig jobban tetszenek a fiú/férfi nézőpontok. :) A harmadik részt most már mindenképpen elolvasom, mert kíváncsi vagyok rá, hogy merre viszi el a történetet, rak-e egyáltalán bele valamit a háttérvilág lehetőségeiből vagy pedig megmarad az érzelmi nyafogás terén.
Egyáltalán nem tekintem nyafogásnak. Azt nem mondom, hogy gördülékenyebb lesz a kommunikáció, mert néha napokig nem kerülök úgy gép elé, hogy érdemi választ írjak hozzászólásokra, levelekre, de annyit biztosítani tudok, hogy ne legyen nyilvános. :)
A shanara08[kukac]gmail[pont]com email címen megtalálsz és ígérem, hogy ha nem is azonnal, de válaszolni fogok.

Adrienne írta...

Köszönöm, és remélem nem veszed tolakodásnak! Én sem mindig vagyok gépnél, szóval későbbi válaszok miatt nincs gond, csak azért vetettem fel a dolgot, mert nem szoktam egyébként így írogatni, és furcsa :D

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons