Robin Hobb: A végzet hajója (Élőhajók-ciklus 3.)

Nagyon vártam már, hogy megjelenjen a trilógia befejező része, a Delta Vision kiadót pedig megilleti minden tiszteletem, amiért befejezte a sorozatot, annak ellenére, hogy a regények fogyásával kapcsolatban időközben felröppenő hírek nem voltak túl biztatóak. Őszintén sajnálom, hogy kis hazánkban nem ismerik annyian ezt a nagyszerű sorozatot, mint amennyien ideális lenne a szerző regényeinek további megjelenéseinek szempontjából, de ha ezzel az értékeléssel csak egy egészen picinykét is segíthetek ezen, akkor igyekszek mindent megtenni, ami csak tőlem telik.

Értékelés: 10/10 (kedvenc lett)

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: összesen 1252 oldal
I. kötet: 634 oldal
II. kötet: 618 oldal

Fordította: Varga Csaba Béla

Borító ár: 3.490 ,- Ft/ kötet

A mű eredeti címe: Ship of Destiny

Sorozat: Élőhajók-ciklus

Előzmény: Bűvös hajó, Őrült hajó
Műfaj: fantasy
Akciós vásárlás:
Delta Vision Könyvroham
Delta Vision Webáruház
E-könyvként is kapható.

Eléggé összetett történetről, több szálon futó cselekményről, illetve még annál is több szereplőről, egyedi lényekről van szó ebben a sorozatban, mindezek mellett pedig egy különleges világról, amelynek kidolgozottsága - nem tudok rá jobb szót - fantasztikus. Pont a cselekmények és a karakterek összetettsége miatt döntöttem úgy, hogy az első részt, a Bűvös hajót újraolvasom, majd ezt követően veszem kézbe az addig olvasatlan részeket. Az Őrült hajót legalább olyan izgalmasnak és még inkább összetettnek találtam, mint a sorozatkezdő részt, A végzet hajója pedig igazán tökéletes lezárása a sorozatnak, amelyben lehetne ugyan találni hibát, de annyira elbűvölt a történet, hogy nincs kedvem a keresgéléshez - helyette inkább a részletein, a tökéletesen összeillő, apró, de mégis jelentőségteljes momentumokon elmélkedem és lubickolok az immár kerek egésszé összeállt "mese" hangulatában.

Mivel egy sorozat harmadik kötetéről van szó, amelynek élvezetét a sztori összetettsége miatt bármilyen apró utalás képes véglegesen és visszavonhatatlanul elrontani, ezért külön felhívom a figyelmet arra, hogy a bejegyzés az előzményekre vonatkozóan spoileres információkat tartalmaz, ezért a továbbiakban leírtak megismerése csak azoknak ajánlott, akik már túl vannak a sorozat négy kötetének, azaz a megelőző két részének az olvasásán.

Hol is tartunk? Tintaglia kiszabadult a börtönéből és szárnyra kapott, de a cél elérésében közreműködő két személy - Reyn és Selden - hatalmas bajban van, az életük is veszélybe került. Málta és a szatrapa a Záporfolyam savas vízén hánykolódik egy szétesőfélben lévő csónakban. Eközben Althea és Brashen a Paragon élőhajó fedélzetén kelt útra, hogy visszaszerezze a Viviánát, a Vestrit család élőhajóját Kennittől, a kalózok királyától. A vállalkozásuk veszélyes, hiszen a tervük végrehajtásához a kalózok által uralt vizekre kell behajózniuk, ráadásul a Paragon legénysége, de még maga a hajó is lázadásra készül. Kennit kapitány a terve megvalósításával és a kétségeivel van elfoglalva, Wintrow élete éppen csak egy hajszálon függ, miközben a Viviána a Kalóz-szigetek biztonságot nyújtó menedéke felé tart - nyomában a kígyók seregével.

"El kell fogadni azt, ami az emberrel történt, tanulni kell belőle ahelyett, hogy az események rabja lennénk. Semmi sem olyan pusztító, mint a sajnálat, mindenekelőtt az önsajnálat. Az életünkben egyetlen pillanat sem lehet annyira szörnyű, hogy soha többé ne hagyhassuk a hátunk mögött."

A kép INNEN.

Robin Hobb képes úgy alakítani a történetet, hogy az olvasónak idővel mindent át kell értelmezni, miközben halad előre a történettel. Mit értek ez alatt? A történet első részében a hangsúly az élőhajók bemutatására, a különlegességükre, az ébredésükre, illetve az egyéniségük kialakulására koncentrál - természetesen a világ sajátosságainak leírása és a szereplők felvonultatása mellett. A következő, a második részben előtérbe kerülnek a kígyók és felbukkannak a sárkányok is, először csak említés szintjén, a fantázia lényeiként, majd lassanként testet öltenek és a kapcsolat a három különleges élőlény - az élőhajók, a kígyók és a sárkányok - között egyre nyilvánvalóbbá válik. Élvezettel követtem a szerző által elszórt nyomokat és raktam egymás mellé az információkat - csak azért, hogy ebben a kötetben ismételten át kelljen értékelnem mindent, mert a korábbi benyomásaim bizony már nem állják meg a helyüket.

"Mindenkinek szüksége van valamilyen tükörképre, mert csak így tudhatja, hogy valóban létezik."

Ha ez a folytonos újratervezés, és az egyébként érdekes, de általában lassan csordogáló, ugyanakkor rendkívül szerteágazó cselekmény nem adna elég gondolkodni valót, akkor szórakozásnak ott van a karakterfejlődés. Mert ha valamiből rengeteg van ebben a sorozatban, akkor az a szereplők jellemének alakulása, az események hatására bekövetkező látványos változása - egyszerűen bámulatos.

"Megfelelő körülmények között még az olyan emberek is elképesztő dolgokat művelnek, akikről ezt el sem lehetett volna képzelni. Ha a teljes világ sorsa ránehezedik az események alakulására, akkor a dolgok és maga az idő is úgy intézi, hogy megtörténhessen a hihetetlen."

Málta, akit az előző részekben legszívesebben megráztam és jó párszor szívesen felképeltem volna, ebben a részben olyan szereplővé lépett elő, akire már-már csodálattal néztem fel a történet vége felé. Az eddig is éles elméjű lány, most végre jóra használja csavaros észjárását és kitartását, küzdő szelleme, tehetsége szárnyra kap és ennek eredményeként fantasztikus képességű taktikus, jó tárgyaló válik belőle.

"A végzet nem törődik az esélyekkel (...)."

Ugyanígy említhetném Brashen-t, aki végre megtalálta azt a célt, amelyért érdemes küzdenie, és teljes mértékben meg is felel a pozíciójával szemben támasztott elvárásoknak - pedig közben az érzelmei csapdájában vergődik. Althea helyzete sem különb, hiszen meg kell állnia a helyét a hajón, miközben folyamatosan a Viviána visszaszerzése és egy másik, sokkal közelebbi személy köti le a gondolatait. Mégis, női olvasóként nagyon szívesen olvastam a kettejük kapcsolatának alakulását, és vártam a következő olyan fejezetet, amelyben közösen szerepelnek - érdekes színfoltja volt ez a történetnek, egy kis romantikus, érzelmekkel teli hangulat, a kalózkodás, a cselszövések, a súlyos gondok és a veszteségek közé odacsempészve. Szükség is volt rá.

"Csak hát a titkoknak az a szokásuk, hogy kiszivárognak."

Talán a legérdekesebb ebben a részben Kennit kapitány és Paragon története, a múljuk titkainak felfedése, a kalózok királyát gyötrő fájdalom és hatalomvágy alapja, az élőhajókkal való különleges kapcsolatának titka, illetve Paragon őrületének rejtélye és a régóta fennálló problémák nem mindennapi, de annál eredményesebb megoldása.

A tengerektől távol, a Záporfolyamon is hasonló jelentőségű események zajlanak: az Esővadon lassanként felfedi titkait, fény derül az ősök és a sárkányok kapcsolatára, valamint felmerül egy új világrend kialakulásának lehetősége. Csodálatos, fantasztikusan összetett és... egyszerűen nem találok szavakat. 

"Ez itt a végzet pillanata. (...) Nekem is. meg neked is. (...) Most dől el az egész világ sorsa."

A kép INNEN.

A több ezer oldalon keresztül taglalt események, a rengeteg cselekményszál, a külön utakat járó szereplők végül egy adott pontban és időben találkoznak össze, és vívja meg mindenki a saját csatáját. A katarzist és az okozott döbbenetet követően a még nyitott szálak szép rendben lezárásra kerülnek, végül minden a helyére kerül. És mégis...

Amikor bezártam a könyvet kétségbeesetten kezdtem kutakodni a folytatás után, mert ennyi nem volt elég, mert mégis maradtak nyitott kérdések, mert megannyi lehetőség van még a világban... és láss csodát létezik a folytatás. Most már csak az szomorít el, hogy az előzmények és az eddigi eladási statisztikák ismeretében nem látok túl sok esélyt arra, hogy egyszer majd a következő trilógia is elérhető lesz magyar nyelven.

Pedig ez tényleg egy fantasztikus sorozat, amelynek mélysége vitathatatlan, összetettsége káprázatos, és kiválóan alkalmas arra, hogy elvarázsolja az olvasóját - Robin Hobb páratlan tehetségű mesélő, ez a története pedig sokkal jobb és olvasmányosabb, mint a Látnok-ciklus kötetei - pedig az a sorozat is igazi mestermunka. Fantasy rajongóknak mindenképpen kötelező!

Posted in: 10 pontos,Delta Vision,Élőhajók-ciklus,fantasy,kalóz,kedvenc lett,könyvértékelés,Robin Hobb,sárkány