Bíró Szabolcs: Ragnarök

Ez volt az a könyv, amelynek a borítója első pillantásra felkeltette az érdeklődésem. Annak ellenére, hogy a regény szerzőjét személyesen is sikerült megismernem, az írásai közül eddig még nem olvastam semmit - nem tudom, valahogy így alakult, a történelmi regények csak elvétve akadnak a horgomra. De ez a mű fantasy is egyben és így rögtön érdekelni kezdett. Egy ajánlásnak köszönhető megkeresésnek pedig nem is tudtam ellenállni, azonnal igen mondtam az olvasásra.

Értékelés: 7/10

Kiadó: Historium

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 240 oldal

Borító ár: 2.999- Ft

Műfaj: történelmi, mitológia, fantasy

A könyvről hosszú ideig csak annyit tudtam, hogy egy történelmi alapokon nyugvó középkori fantasy történetről van szó, majd sikerült belefutnom néhány értékelésbe, amelyekről igyekeztem nem tudomást venni, hogy ne befolyásoljanak a regény élvezetében, megítélésében. A szerző maga is azt írja a bevezetőben, hogy "fontosnak tartja kijelenteni, hogy a regénye fő célja korántsem a kor pontos bemutatása és okítása - csakis a felhőtlen szórakoztatás." Részemről úgy döntöttem, hogy megfogadom a történet kiagyalójának tanácsát, és úgy állok neki a regénynek, hogy a szórakoztató jellegét helyezem előtérbe.

"A halálról és a sötétségről énekelek ma neked, és a jégről, a vízről, a lángról. És a harcos szívéről, mely még akkor is ver, és még akkor is hajt tovább, amikor a láb már megbicsaklik, a kézből pedig kihull a kard."

Történetünk kezdetén porig ég egy viking falu, a túlélők pedig azt állítják, hogy a pusztulást nem más idézte elő, mint egy sárkány, amelynek tüzes lehelete mindent megolvasztott és elégetett, amit csak elért. A falu megmaradt lakossága, szám szerint huszonhárom ember, Kilencujjú Gudleifet választja meg vezetőjének, majd ezt követően elhatározzák, hogy megkeresik és megölik a szörnyet, ami gyors végüket okozta. Döntésüket követően, a bosszú lehetőségétől fűtve, elindulnak, hogy segítséget - fegyvert, hajót, élelmet - kérjenek a szomszédos település első emberétől. Kérésük ugyan elutasításra talál, de az elhatározásukat ennyivel nem lehet semmissé tenni, ezért cselt forralnak, amelynek következményeként kezdetét veszi a kalandjuk: a sárkány nyomait követve a messzi távolba, ismeretlen helyekre vetődik az egyre fogyatkozó létszámú csapat.

"A régiek énekei szerint az Yggdrasil, a világfa gyökerei időtlen idők óta fogságban tartják Nídhöggöt, a sárkányt, aki a holtak véréből táplálkozik. Amikor Nídhöggnek sikerül kirágnia magát a fa gyökerei közül, és legyőzi az őt őrző óriás sast, megkezdődik a világvége, az utolsó nagy háború - a Ragnarök."

A sárkányt üldöző csapat hamar maga mögött hagyja a skandináv területeket, és a lény nyomát követve először Dániába, majd Angliába veti őket a sors szeszélyes szele. A történetnek erről a részéről nem igazán lehet sokat mesélni, mert az ősi mondák felemlegetése, a bujkálás, a menekülés, a bosszú dühe és a felbukkanó nyomok követése határozza meg a lassan csordogáló eseményeket. Nem is vesztegetnék rá több szót, hanem inkább egyéb észrevételeimet, benyomásaimat foglalnám össze pár mondatban.

Az ősi skandináv isteneket, mondabeli lényeket emlegető és ebben a hitben élő túlélők eljutnak Anglia földjére, ahol egy másik nép történelmével, illetve az általuk tisztelt mondavilággal, egy kialakulóban lévő új vallással találkoznak össze. Rengeteg az ellentétpár, rejtett utalás van a regényben. Mi lehetett ezzel az író célja? Erre a kérdésre ugyan csak maga a szerző tud válaszolni, de én a következőket okoskodtam ki:

Nídhögg (A kép forrása)

• A sárkány, mint misztikus és mitikus lény több nép mondavilágában is felbukkan, így tökéletesen alkalmas arra, hogy összekapcsolja a különböző kultúrákat, egymás mellé vagy éppen egymással szembe állítson különböző népeket, illetve eszméket, elképzeléseket, tanokat. Nem volt ez másként most sem, hiszen a skandináv mitológia világpusztulást okozó sárkányából nagyon gyorsan az Arthur mondakör életet teremtő sárkánya lett, majd pedig ... Na, de ezt már nem árulom el.
• A skandináv mitológia ősi istenei az emberek hitéből nyerik az erejüket, ha megtagadják őket, akkor elvész az erejük és maguk is elenyésznek. Olyan korban játszódik a történetünk, amikor a kereszténység már felütötte a fejét és megkezdődött a fehér isten térhódítása. A kereszténység első megemlítésekor kezdtem azt érezni, hogy a történetbeli Ragnarök nem csak egy jelentéssel bír, a változás több irányból is fenyegetően közelít, a világvége, a jelenlegi világ elpusztulása a mitológiában megénekelt folyamatnál sokkal összetettebb... mégis igaz az ősi ének minden szava.
• Merlin, az Arthur mondakör legkedvesebb alakja a számomra. A felbukkanása meglepett, de jót is tett a történetnek. Már megint csak a sárkányt tudom emlegetni, amely lény Merlin életében is jelentős szerepet játszik. A mitologikus elemek egyedi összekapcsolása, a sors furcsa fintora az, hogy a varázsló, aki olyan szoros kapcsolatban volt a fantázia világának lényével, most a nyomába ered, hogy segítsen elpusztítani azt.
• De nem csak Merlin, hanem a Pendragon vérvonal is erős kötődésben van a lénnyel. Tetszett a történet végkifejlete, amely egyszerre ellentmondás, illetve egy kör bezáródása, egy folyamat lezárása. A kígyó a farkába harap - ahogy gondolom nem véletlen a borítón látható ábra sem.

A regény ellentétes érzéseket kelt bennem, mert amíg a mitológiai elemeit nagyon szerettem és szinte mérhetetlen élvezettel boncolgattam az összefüggéseket, a rejtett jelentéseket, a magyarázatokat (mint fentebb is látszik), addig a menekülős és öldökölős részek nem tudtak annyira lekötni, amennyire szerettem volna. Talán a fantasy szó zavarta meg a fejem, amikor az elvárásaimat felállítottam, mert fantasy alapok tényleg vannak, ám én több fantasy elemre számítottam. De ez az én baklövésem, illetve félreértelmezésem eredménye. Azt, hogy a viking életmód, illetve a harcmodorra vonatkozó elemek mennyire hitelesek, nem tudom megítélni, mert ehhez kevés információval rendelkezem. A berserker vonal viszont nagyon tetszett.

Yggdrasil (A kép forrása)

Nagyobb problémának tartottam viszont azt, hogy alig találtam kedvelhető szereplőt a történetben. Kilencujjú Gudleif-et már az elejétől fogva utáltam - a szó legteljesebb értelmében és értelmetlennek tartottam mindazt, amire végül is rákényszerítette az embereit. Talán csak Visbur, Yxsmed, illetve Rolf karaktere óvakodott közelebb a szívemhez. Nem igazán dúskál női karakterekben a regény, de Freygerd alakítása emlékezetesre sikerült.

Alapjaiban és összességében tetszett a történet, de azért az ördög a részletekben rejlik, és pont ezért vannak nem éppen pozitív felhangú észrevételeim is: egy jobban kiszínezett történet sokkal jobban megalapozta volna számomra a hangulatot, jót tett volna a összhatásnak, ha egyes bonyodalmak nem oldódnak meg ennyire gyorsan, a sokkal összetettebb és drámaibb kivitelezés a történet előnyére szolgált volna, érdekesebbé tette volna a történetet. Nem egészen értettem, hogy miért lett olyan nagyon gyorsan és határozottan furcsán vége a regénynek? Ugyan többször elolvastam az utolsó oldalakat, de nem tudtam hová tenni az ott leírtakat. Tervben van a folytatás?

Volt azonban néhány dolog, ami igazán szúrta a szemem olvasás közben: a medve nem alszik ennyire mélyen, nem tartunk a feje felett kupaktanácsot, és nem öljük meg ennyire egyszerűen, ahogy a berserker mellől sem emeljük el ilyen észrevétlenül a fegyverét - csak, hogy néhányat említsek közülük. Sajnos rossz szokásom az ilyen apróságok észrevétele, és ezek mindig befolyásolják a szememben a mű élvezeti értékét.

A skandináv mítoszokról sok ember hallott már és bár az északi történetek nem olyan ismertek, mint a görög, római, vagy egyiptomi mondák, de azért az alapokkal mindenki tisztában van: az északi istenek nevei, a Ragnarök, az Yggdrasil sokak számára ismerős elnevezések. A történet maga is sok mindent elmagyaráz, lábjegyzetek segítik a kifejezések értelmezését, de ha még ezek mellett is szükségünk lenne az időközben megfakult tudásunk felfrissítésére, akkor ehhez a könyv végén található melléklet nyújt hathatós segítséget.

Ha nem is tökéletes, de mindenképpen olvasásra érdemes és ajánlott ez a történet, amelyben a mitológia, a középkori élet, a skandináv kultúra és az Arthur mondakör elemei keverednek egymással. Ha ezek közül akár csak az egyiket is kedveled vagy érdeklődést mutatsz az irányában, akkor érdemes megpróbálkozni a regénnyel.

A könyvet köszönöm a szerzőnek!

Posted in: 7 pontos,Bíró Szabolcs,dedikált,fantasy,Historium,könyvértékelés,mitológia,recenzió 2014,sárkány,történelmi