Cora Carmack: Színjáték (Szakítópróba 2.)

Bármennyire is élveztem Bliss és Garrick románcát, valamint a kapcsolatuk vicces helyzeteit, az én igazi kedvencem Cade lett, aki bár a Szakítópróba című történet nagy vesztese volt, a szíve romokban hevert a viszonzatlan szerelem következményeitől, de akkor is hihetetlenül jó karakternek éreztem, úgyhogy szívesen olvastam volna róla a továbbiakban is. Valószínűleg mások, illetve maga az írónő is így gondolhatta, mert a Szakítópróba folytatásában, a Színjátékban ő kapta a főszerepet.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Content 2 Connect

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 336 oldal

Fordította: Lukács Andrea

Borító ár: 2.990- Ft

A mű eredeti címe: Faking it

Sorozat: Szakítópróba
Előzmény: Szakítópróba
+ extra fejezetek a Szakítópróba regényhez

Folytatás: Összpróba, Szerepváltás
Műfaj: romantikus, new adult

A regény e-könyvként is megvásárolható.

Cade azért költözött Philadelphiába, hogy továbbtanuljon és maga mögött hagyja mindazt, ami Texasban történt. A múlttól azonban nehezebb szabadulni, mint gondolta, hiszen Bliss is Garrick is a városban lakik és ráadásként elég gyakran találkoznak ahhoz, hogy a fájó seb nehezen gyógyuljon. Cade szakmai élete sem alakul úgy, ahogy kellene, mert még a közelébe sem került a színpadnak. Az egyik nap leszólítja egy lány a kávézóban és megkéri, hogy játssza el a barátja szerepét - saját magát is sikerül azzal meglepnie, hogy milyen hamar elfogadja a lehetőséget.
Mackenzie, azaz Max a család igazi fekete báránya: festett hajú, tetovált és testékszereket viselő lány, akinek szülei a végletekig konzervatívak és akik azt hiszik a lányuk barátja egy rendes fiú. Csakhogy Max egy Mace nevű sráccal nyomul, akivel egy bandában zenélnek. Amikor a szülei váratlanul meglátogatják és közlik, hogy pár perc múlva a kávézóban vannak, Max kétségbeesetten tekint körbe az üzletben... majd a tekintete megakad jóképű fiún és végső reményvesztettségében felteszi neki élete legőrültebb kérdését.

"Amikor először festettem rózsaszínre a hajam, az anyám sírva fakadt, mintha azt mondtam volna neki, hogy tizenhat éves létemre terhes vagyok. Ráadásul kimosható hajfesték volt."

Max külsőleg egy vagány csaj, de a viselkedése leginkább a szülei elleni lázadás megtestesítése, valamint a lelke fájdalmának kifejeződése. A lány nagyon tehetséges: dalszövegeket ír és egy bandában énekel, a zene jelent számára mindent, és most a szülei miatt veszélybe kerül mindaz, amiért eddig küzdött, amit eddig elért. A magánélete pedig legalább olyan zavaros, mint a lelke.

"Ez voltam én... Az örök jó fiú, más szóval az örök második."

Cade számára az elején az egész bonyodalom csupán egy szerep, egy élvezetes játék, a szíve még mindig sajog a Bliss iránt érzett viszonzatlan szerelemtől. Tényleg csak színjáték az egész? A változás olyan észrevétlen, hogy a fiúban is csak idővel tudatosul: a sebei begyógyultak és az érzelmei középpontjában már egy másik személy áll.

"Furcsa, hogy minél összetörtebb  és zavarosabb egy ember a színpadon annál szórakoztatóbbnak tartják. A közönségnek azok a dalok tetszettek leginkább, amelyeket a legsötétebb, legdühösebb pillanatomban írtam. Ha bárhol máshol és nem a színpadon engedtem volna szabadjára ezt az agressziót, az emberek megbámultak volna, összesúgtak volna a hátam mögött vagy diliházba zártak volna."

Cade és Max furcsa páros, igazából totálisan egymás ellentétei, de a lelkük mélyén nagyon is hasonlók, a múlt történései mindkettőjükre jelentős hatással voltak, a sebek még most is fájnak, túl sok körülöttük a veszteség, a hátramaradt érzések pedig befolyásolják a döntéseiket: az egyikük retteg, hogy mindent megmérgez maga körül, a másiknak pedig könnyebb elengedni és tűrni, mint küzdeni. Kapcsolatuk érdekes, nem éppen zökkenőmentes, de tetszett, ahogy mindketten alakulnak az együtt töltött idő és a másik hatására.
Max karaktere már csak azért is szimpatikusabb volt számomra, mint Bliss, mert az ő problémáját jócskán valóságosabbnak éreztem, mint szüzike színésznőnkét, a szülők meggyőzése, önmaga felvállalása is sokkal komolyabb feladatnak bizonyult, mint a félév végéig való bujkálás és titkolózás. Persze mindez csak nézőpont kérdése. :) Cade... ő továbbra is a kedvencem, és imádtam, ahogy a kedves oldala mellett jellemének eddig háttérbe szorított, határozott része is megmutatkozott, viselkedésével megadta Max számára a kezdő lökést, hogy elinduljon a változás és a teljessé válás útján.

"- Vannak dolgok az életben, amelyekért érdemes harcolni, bármi lesz is a végeredmény. Te is ezek közé tartozol."

Cade főszerepbe kerülése mellett volt még egy dolog, amelynek nagyon megörültem: ezúttal nem csak a pár egyik tagjának szemszögéből mutatja be az írónő az eseményeket, hanem váltott nézőpontú fejezeteket vetett papírra. Sokadszorra jelentem ki, de még mindig igaznak érzem az állítás: nagyon szeretem ezt a stílust és sokkal élvezetesebb a történet, ha mind a fiú, mind pedig a lány gondolatai és érzései átadásra kerülnek. 

"- Annyira félek - vallottam be.
- Tudom, hogy félsz. De a félelem azt jelzi, hogy életben vagy. Azt jelenti, hogy érdekel, mi történik közöttünk, mert az agy nem fél feleslegesen olyan dolgoktól, amelyek nem számítanak."

Nem csak ez volt az, ami miatt azt éreztem, hogy sokat fejlődött a szerző az előző kötet óta, illetve mivel ez a kötet első alkalommal már nem magánkiadásban jelent meg, így az előzményhez képest érződik rajta a gondos szerkesztői kezek munkája. A cselekmény és a karakterábrázolás is valamivel összetettebb és a fő konfliktusforrás, valamint annak kezelése is sokkal inkább hihetőbb a számomra, mint a Szakítópróba esetében. Még egy piros pont azért, hogy Bliss és Garrick sem maradt ki a történetből, több jelenetben is felbukkannak és még némi információt is kaptam a közös életükből.


Összefoglalva: jó és sokkal jobb ez a történet, mint az előző kötet, szerettem olvasni, a szereplők sokkal jobban megérintettek és mélyebben benne éltem a történetben. Ha tetszett az első rész, akkor ezt is ajánlom. Mindenképpen. 

Posted in: 8 pontos,Content 2 Connect,Cora Carmack,könyvértékelés,new adult,romantikus,Szakítópróba