vasárnap, augusztus 17, 2014
Shanara
Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem veszem akármelyik romantikus vagy erotikus műfajú regényt a kezembe, de megtaláltam azokat az embereket, elsősorban bloggereket (bloggerinákat), akik jártasak ebben a témában és tudom, hogy megbízhatok a véleményükben, az ízlésükben. Ők az én, határozottan jól működő szűrőim ebben a romantikus könyvdömpingben, és nekik köszönhetem, hogy eddig olyan, a műfajba tartozó kötetek kerültek a kezembe, amelyekkel ha nem is voltam minden esetben teljesen elégedett, de csalódást sem okoztak. Hálám örökké üldözni fogja őket! :D
 |
Értékelés: 10/10
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 320 oldal
Fordította: Szieberth Ádám
Borító ár: 2.990 ,- Ft
A mű eredeti címe: Tangled
Sorozat: Behálózva
Folytatás: Fejvesztve, Tamed, Tied
Kiegészítő novellák: Tangled Extra Scenes, Holy Friggid Matrimony: A Tangled Series Short Story Műfaj: erotikus, romantikus Különlegesség: férfi nézőpont |
Drew Evans igazi főnyeremény, legalábbis ő ezt gondolja magáról és persze mások is alátámasztják ezt az állítását. Miért is? Talán elfelejtettem volna mondani, hogy a pasi egyszerre szívdöglesztő, gazdag, sármos, sikeres és persze ellenállhatatlan? Nos, ez mind igaz. Ahogy az is, hogy ami a hódításait illeti: eddig még soha nem kellett megerőltetnie magát, mert a nők a lábai előtt hevernek, az élete nem áll másból, mint egyéjszakás kalandokból, és ez az elköteleződés mentes életvitel, a haverokkal való időtöltés teljesen megfelel az elképzeléseinek. Csak hát a legnagyobb bikát is elkapják egyszer a szarvánál fogva, és akkor bizony befellegzett az addigi életstílusnak. Hohó, de itt pont nem ez történt... Aki itt kivetette a hálóját, az nem más, mint Drew, azt a hölgyet pedig, aki nem adta be a szépfiú első szavára - de még a sokadikra sem - a derekát, Katherine Brooks-nak hívják. Az első találkozás színhelye egy táncos szórakozóhely, amelyet a későbbiekben Drew azon megdöbbenése követ, hogy a kiszemelt leányzó nem más, mint az új munkatárs, tehát több szempontból is tiltott gyümölcsnek számít, és hogy Drew szavait idézzem: "Nem szarok oda, ahol eszem, nem dugok ott, ahol dolgozom." Ugyanakkor az is tény, hogy amire akár a legkisebb tiltás is vonatkozik, annak hatalmasra tud nőni a vonzereje. Jaja, az a bizonyos tiltott gyümölcs, pont arra gondolok magam is.
"Látják azt a mosdatlan, borostás rakás szerencsétlenséget a kanapén? Azt a piszkosszürke pólós, szakadt mackóalsós fazont?Az vagyok én, Drew Evans."
Az előbbiekben felsorolt események már múltat jelentik, ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy Drew teljesen maga alatt van, azt állítja magáról, hogy influenzás, pedig nem is... Szóval Drew mesélni kezd és mi megismerjük szerelembe esésének, hatalmas baklövésének, valamint világra szóló fájdalmának történetét - amikor pedig utolérjük az eseményeket, a továbbiakban vele együtt követjük végig a szeretett nőért vívott kétségbeesett küzdelmét. Higgyétek el nekem, hogy megéri rászánni az időt. :)"Hölgyeim, elárulok egy titkot: nem tudunk olvasni a gondolataikban. És hogy őszinte legyek, a magam részéről nem is tudom, hogy akarok-e. Mert a női agy elég ijesztő hely."
Ha emlékeztek még rá, hogy egyes - leginkább new adult - kategóriába tartozó regényekkel kapcsolatban milyen hosszan és átéléssel zengtem ódákat arról, hogy mennyire imádom a váltott fejezeteket, amikor a női nézőpont mellett a férfi szereplő gondolatai is megszólalnak - mert az egyébként mindig érdekesebb a számomra és ha őszinte akarok lenni, olvasni is élvezetesebb - akkor egyáltalán nem okoz meglepetést az a kijelentésem, miszerint meg vagyok róla győződve, hogy ezt a könyvet az én igényeim szerint írták meg. Félreértés ne essék, itt nincs váltott nézőpont, ami ebben a könyvben a gyanútlan olvasó szeme elé tárul a maga nyers valóságában, az nem más, mint a színtiszta, követhetetlen és a legtöbb esetben a női nem számára érthetetlen férfilogika. Na, de pontosan ezért olyan különleges és élvezetes ez az iromány, mert más, mint amit a romantikus, illetve erotikus regények olvasói eddig megszoktak - a kapott élmény pedig biztosan emlékezetessé teszi a történetet.
"Egyszerű férfilogika: ha egy nő dühös, az azt jelenti, hogy szeret. Mert ha egy kapcsolatban a csaj már nem kiabál veled, akkor cseszheted. A közöny a nők halálos csókja."
Hölgyeim, kedves nőtársaim, ugye rajtam kívül más is észrevette azt, hogy a férfiak nagyon tudnak szenvedni és a legkisebb megbetegedésnek is akkora feneket tudnak keríteni, mintha a halálukon lennének. Nos, ha mindenki egyetért velem, akkor már csak azt kell elképzelni, ahogy egy szerelmi bánat miatt senyvedő férfi szemszögéből nézve megismerjük az eseményeket, miközben persze áradnak felénk az érzései és persze igyekszik mentegetni magát - mint mondjak, nem éppen szokványos a tálalás módja.De pont ez adja a dolog pikantériáját, hiszen - nem titkolom - a legtöbb esetben pont a férfiak számára teljesen elfogadott nézeteken, illetve azok kommunikációs buktatóin kacagtam a legnagyobbakat. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni a főszereplő és mesélő, Andrew - vagyis Drew - Evans hasizmokat erősen igénybe vevő társalgási és véleménynyilvánítási stílusát sem. Hogy még erősebb legyen az élmény és a szegény, szenvedő férfi érzéseit még jobban átérezzük, Drew nem csak mesél, hanem diskurál is az olvasóval, időnként kiszól az oldalakról, felhívja a figyelmünket arra, amit ő - az erős, határozott, de a saját nagyságától teljesen eltelt férfi - akkor nem vett észre, ugyanakkor most utólag már fontosnak tart, és persze igyekszik megmagyarázni egy-egy tipikus reakciót, az adott helyzet férfiakra jellemző logikai következtetéseit. Ennél már csak az murisabb, amikor a női lélek rejtelmeit boncolgatja - vagyis inkább csak próbálkozik vele.
"Papucs alatt nyögő balfék, Drew a neved!"
A fentebb leírtak összességében olyan történetet eredményeztek, amelynek bizony nagyon hamar sikerült engem kilóra megvennie, amely - ha figyelembe vesszük a cáfolhatatlan tényeket - bizony nem tekinthető elhanyagolható mértékű tettnek. Mielőtt még bárki is megkérdőjelezné a józan eszem vagy éppen az előbbiek függvényében valami különleges cselekményre számítana, kijelentem, hogy maga az alapszituáció, a közbenső események, de még a végkifejlet sem tekinthető igazán különlegesnek, sőt teljesen szokványos és szinte semmi meglepetést nem okoz. Ami miatt mégis képes vagyok ilyen rajongó üzemmódban nyilatkozni erről, a kinézetre meglepően aprócska könyvecskéről, az nem más, mint a fergeteges stílus és előadásmód, a poénok és kinyilatkoztatások tömege. Azt pedig el kell ismerni, hogy eddig hasonlóval még nem találkoztam - az első élmény pedig, mint tudjuk, mindig meghatározó jelentőségű.
Drew Evans engem leginkább - igen, még friss az olvasási élmény - Bennett Ryan-ra emlékeztet, csak talán kevésbé nyers és mocskos szájú, de mindenképpen eléggé arrogáns és nagyképű ahhoz, hogy össze lehessen hasonlítani őket. Ráadásként még az alapszituáció is hasonlít a két könyv esetében - hiába no, nincs új a nap alatt. Vagy mégis? Hiszen mindkét könyv tudott valami egyedit és különlegeset adni a számomra, valamint sikerült elvonnia a figyelmem a problémás hétköznapoktól - és ez már önmagában is értékelendő teljesítmény.
Kate egy erős és határozott nő benyomását keltette, és kedveltem a beszólásait és a megnyilvánulásait. Ugyanakkor az is tény, hogy a történetet Drew vitte el a hátán, és hát ez nem meglepő, hiszen végül is itt most az ő nézőpontja volt a lényeg. A mellékszereplők között is találtam kedvemre valót, mert a regényben éppen csak párszor felbukkanó hölgyemény, Dee, teljesen megfogott, nagyon bírtam a stílusát, és szívesen olvasnék egy róla szóló részt. Csak, hogy példával is szolgáljak a szókimondását és a meglátásait illetően:
"Tudod, Drew, a hímneműek három csoportra oszthatók: vannak a kisfiúk, a pasik, és a férfiak. A kisfiúk, mint például Billy, soha nem nőnek fel, soha nem komolyodnak meg. Csak magukkal törődnek, a zenéjükkel, a kocsijukkal. A pasik, mint például te, a mennyiségre utaznak, meg a változatosságra, ezért zavarják le futószalagon az egyéjszakás kalandokat. És vannak még a férfiak, például Matthew. Ők sem tökéletesek, de azért mást is tudnak értékelni a nőkben, nem csak a ruganyos bőrüket, meg a szájuk szívóerejét."
Említettem, hogy Drew kevésbé mocskos szájú, mint Mr. Ryan: ez így igaz, de azért néhány esetben neki is ki kellene mosni a száját szappannal. Viszont, ahogy a másik könyv esetében, úgy itt sem zavart a káromkodás, mert számomra teljesen életszerű helyzetekben bukkantak elő Drew szájából az egyesek által kifogásolható szavak. A reális és valósághű megközelítés az egész könyvre igaz, annak minden szituációjára és párbeszédére is jellemző, tényleg élnek a karakterek, lubickolnak az érzéseikben, hatalmas baklövéseket követnek el, és persze állandóan hihetetlen, de mégis valós helyzeteket teremtenek, amelyeken mi olvasók nagyon is jókat kacagunk.
Ha csak egy kicsit is tetszett a Gyönyörű rohadék vagy kedveled a regények férfi nézőpontú fejezeteit, esetleg valami üdítő olvasmányra vágysz, amely feldobja a hangulatod, de nem zavarnak testgyakorlás helyenként tűzforróságú erotikus jelenetei, a káromkodások, akkor ez a te könyved - mindenképpen olvasd el! Mint mondtam: engem megvett kilóra. :D
Posted in: 10 pontos,Athenaeum,Behálózva,Emma Chase,erotika,könyvértékelés,romantikus
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése