péntek, október 21, 2016
Shanara
Kicsit félve kezdtem bele a sorozatba, amit mindenki annyira dicsért, mert nem igazán éreztem azt a magaménak a fülszöveg alapján - de az értékelések meggyőztek. Végül belekezdtem, elolvastam. Bár az is igaz, hogy amolyan hosszúra sikerült bevezetésnek éreztem az első kötet eseményeit. Ha nem is nyert meg teljesen magának, azért érdekelt, hogy merre halad tovább, milyen irányt vesz a történet folyása.
Ahogy a regény címe is mutatja, ez a rész a kiszakadtakat, a velük kapcsolatos eseményeket helyezi a középpontba. Nem csoda tehát, ha kiemelten fontos szerepet kap ebben a részben Yaan, aki annak ellenére, hogy maga is kiszakadt, annak a birodalomnak a katonája, aki üldözi a Kavenen kívüli liesieket. Ugyanilyen fontos a Giin által képviselt nézet is, illetve az a csata, amelyet ennek érdekében a Kavenen belül folytat - a Raas család tehát szokás szerint az események középpontjában helyezkedik el.
Már az első oldalakon is az előző kötetből ismerős stílus fogadott: igényes fogalmazás, gyönyörű mondatok, lassan hömpölygő történet, összetett, a szereplők által elmesélt események - sci-fi háttér előtt játszódó nagy ívű családtörténet. Néhány évet előre ugrottunk az időben: Judy immár nagykorú, de problémából nem lett kevesebb, hanem inkább több, ugyanis még mindig nincs jegyese, ezzel pedig úgy tűnik, hogy Giin az általa képviselt nézetek ellenében cselekszik. A Raas család szembesül azzal, hogy a CSU immár aktívan használja azt a technológiát, amelyet Yaan lopott el annak idején a gyárból, ezáltal pedig sokkal valósabbá vált az Alfa ellen irányuló fenyegetés. Ha már a fiúra terelődött a szó... Yaan időközben végzett az Katonai Akadémiával, az oktatói az egyik legígéretesebb végzős kadétnak tartják, ő pedig meg is akar felelni az elvárásoknak.
A három főszereplő történetszála és nézőpontja most is teljes képet ad a kialakult helyzetről, a személyes konfliktusokról és mindenről, ami a csak lényeges az események alakulása szempontjából. A lassan hömpölygő cselekmény olvasása közben megismertem az aktuális problémákat, illetve azt is, hogy mi történt a szereplőkkel az elmúlt néhány évben. A történetnek erről a részéről nem is beszélnék többet, mert nem szándékom elárulni a talánynak és meglepetésnek szánt eseményeket.
Azt azonban mindenképpen meg kell említenem, hogy nagyon nehezen sikerült belerázódom a regény olvasásába - az ismerős stílus és hangulat ellenére is. Judy mintha az eltelt évek alatt nem komolyodott, hanem inkább visszafejlődött volna, mert a kötet elején úgy viselkedik, mint egy hisztis csitri - miközben pedig azt várja el mindenkitől, hogy felnőttként kezelje. Yaan életútja is váratlan fordulatot vett, engem pedig nagyon nem tudott lekötni az a hely, ahová kirendelték, sem pedig az a munka, ami végzett. Egyrészt hiányzik belőlem az ehhez szükséges szociális érzékenység, másrészt túlságosan ismerős, a közelmúltra is jellemző eseményekről olvashattam, amelyekkel eddigre már megteltem, sőt már az ellenállás is kialakult bennem. Talán pont ezért esett kifejezetten nehezemre elmerülni a szövegnek ebben a részében - ellenben nagyon tetszett Yaan gondolkodásának és hozzáállásának alakulása. Továbbra is Giin fejezetei és az általa vívott "csata", a különböző nézetek egymással szemben állása miatt kialakuló belső háború tudta megragadni a figyelmem és nyerte el a tetszésem.
Elolvastam ezt a részt is, de továbbra sem érzem magam a sorozat rajongójának - meggyőznie ugyan már sikerült az eddig olvasottaknak, de lenyűgöznie még nem. Bár értékelem a világ felépítését és a karakterekben rejlő lehetőségeket, a kialakuló konfliktusokat, de számomra ez túl lassú és túlontúl család, illetve vallásközpontú a történet. Valószínűleg ha liesinek születtem volna, akkor magam is kiszakadt lennék, mert már olvasás közben is fulladoztam a család és a vallás által előírt szabályoktól - amit az első kötetben még biztonságként éltem meg, most súlyos tehernek tűnt.
Amennyire nehezen haladtam a könyv első felével, annyira jól csúszott a vége, úgy kb. az utolsó harmad. Nem is csoda, mert a hosszú felvezetést és az eseményekről való beszélgetéseket, helyzetleírásokat követően végre tényleg a tettek mezejére léptek a szereplők, illetve elszenvedték a mások által elkövetett tetteket. Szóval az utolsó százötven oldalt szinte egy szuszra olvastam el, mert annyira jó volt - élveztem azt, hogy végre lubickolhatok az eddig felépített történések következményeiben, az eddig rejtve maradt indokok és tettek kibontakozásában, napvilágra kerülésében. Az már az első rész olvasása közben is bebizonyosodott, hogy a szerző nem kíméli a szereplőit, de most még emelt is az eddigi téteken - kíváncsian várom, hogy mi lesz ennek a vége.
 |
| Értékelés: 8/10 Kiadó: Animus Kiadás éve: 2006. Terjedelem: 415 oldal Borító ár: 3.490,- Sorozat: Csodaidők Előzmény: 1.) Az ogfák vöröse Folytatás: 3.) Árulás 4.) Hazatérők Kategória: családregény, sci-fi Egyéb: A teljes sorozat beszerezhető a közvetlenül a szerzőtől is: csodaidok.hu/vásárlás E-könyvként is kapható. Kapható: lira.hu, bookline.hu Kapcsolódó tartalmak: Időcsodák sorozat (Elágazó utak, Ellenállók) |
A három főszereplő történetszála és nézőpontja most is teljes képet ad a kialakult helyzetről, a személyes konfliktusokról és mindenről, ami a csak lényeges az események alakulása szempontjából. A lassan hömpölygő cselekmény olvasása közben megismertem az aktuális problémákat, illetve azt is, hogy mi történt a szereplőkkel az elmúlt néhány évben. A történetnek erről a részéről nem is beszélnék többet, mert nem szándékom elárulni a talánynak és meglepetésnek szánt eseményeket.
Azt azonban mindenképpen meg kell említenem, hogy nagyon nehezen sikerült belerázódom a regény olvasásába - az ismerős stílus és hangulat ellenére is. Judy mintha az eltelt évek alatt nem komolyodott, hanem inkább visszafejlődött volna, mert a kötet elején úgy viselkedik, mint egy hisztis csitri - miközben pedig azt várja el mindenkitől, hogy felnőttként kezelje. Yaan életútja is váratlan fordulatot vett, engem pedig nagyon nem tudott lekötni az a hely, ahová kirendelték, sem pedig az a munka, ami végzett. Egyrészt hiányzik belőlem az ehhez szükséges szociális érzékenység, másrészt túlságosan ismerős, a közelmúltra is jellemző eseményekről olvashattam, amelyekkel eddigre már megteltem, sőt már az ellenállás is kialakult bennem. Talán pont ezért esett kifejezetten nehezemre elmerülni a szövegnek ebben a részében - ellenben nagyon tetszett Yaan gondolkodásának és hozzáállásának alakulása. Továbbra is Giin fejezetei és az általa vívott "csata", a különböző nézetek egymással szemben állása miatt kialakuló belső háború tudta megragadni a figyelmem és nyerte el a tetszésem.
Elolvastam ezt a részt is, de továbbra sem érzem magam a sorozat rajongójának - meggyőznie ugyan már sikerült az eddig olvasottaknak, de lenyűgöznie még nem. Bár értékelem a világ felépítését és a karakterekben rejlő lehetőségeket, a kialakuló konfliktusokat, de számomra ez túl lassú és túlontúl család, illetve vallásközpontú a történet. Valószínűleg ha liesinek születtem volna, akkor magam is kiszakadt lennék, mert már olvasás közben is fulladoztam a család és a vallás által előírt szabályoktól - amit az első kötetben még biztonságként éltem meg, most súlyos tehernek tűnt.
Amennyire nehezen haladtam a könyv első felével, annyira jól csúszott a vége, úgy kb. az utolsó harmad. Nem is csoda, mert a hosszú felvezetést és az eseményekről való beszélgetéseket, helyzetleírásokat követően végre tényleg a tettek mezejére léptek a szereplők, illetve elszenvedték a mások által elkövetett tetteket. Szóval az utolsó százötven oldalt szinte egy szuszra olvastam el, mert annyira jó volt - élveztem azt, hogy végre lubickolhatok az eddig felépített történések következményeiben, az eddig rejtve maradt indokok és tettek kibontakozásában, napvilágra kerülésében. Az már az első rész olvasása közben is bebizonyosodott, hogy a szerző nem kíméli a szereplőit, de most még emelt is az eddigi téteken - kíváncsian várom, hogy mi lesz ennek a vége.
Folytatom majd? Igen, mindenképp. Viszont ki kell várnom hozzá a megfelelő hangulatot és az olvasásához szükséges mennyiségű idő rendelkezésre állását, mert ezt a könyvet nem lehet elkapkodni - viszont nagyon hosszú ideig olvasni sem érdemes, mert akkor meg túlságosan szétdarabolódik a történet és a hangulat.
Posted in: 8 pontos,Animus,családregény,Csodaidők,könyvértékelés,magyar szerző,Raana Raas,sci-fi
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése