Liliana Hart: Go-go girl nyomoz (Addison Holmes 1.)

Kezdem talán azzal, hogy soha nem olvastam volna el ezt a regényt mindössze a borító - a rózsaszín csoda rendesen kiverte nálam a biztosítékot - és a cím ismeretében. De vannak a molyok és bloggerek között nálam sokkal merészebbek, akik megpróbálkoztak a kötettel, és végül egészen pozitívan nyilatkoztak róla. Természetesen így már engem is sokkal jobban érdekelt a történet, főleg úgy, hogy a stílusát sokan hasonlították a Szingli fejvadász sorozathoz. Ez utóbbi sorozatról tudni kell, hogy az első három-négy része kis hazánkban több kiadást is megélt, de valahogy nem akart előre haladni a külföldön egyébként majd kéttucatnyi kötetet számláló regényfolyam. Szóval, ha ló nincs, akkor jó a szamár is alapon bepróbálkoztam az előbbi sorozat után maradt űrt kitöltő történettel.

Értékelés: 6/10
Kiadó: Erawan Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 278 oldal
Fordította: Lami Juli
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: Whiskey Rebellion
Sorozat: Addison Holmes
Folytatás:
2.) Go-go girl és a lopott ékkő
3.) Go-go girl és a halott örökös
4.) Go-go girl a pácban
Műfaj: krimi, chik lit, romantikus
Ekönyvként is kapható (2.090,- Ft):
dibook.hu, lira.hu, bookline.hu

Addison Holmes történelemtanár, de az élete és az anyagi helyzete jelenleg mélyponton van: miközben ő az oltár előtt várt rá, a vőlegénye éppen a limuzinban döngette Addison legnagyobb riválisát, vagyis házasság nuku, viszont a költségek maradtak. Ráadásként bontásra ítélték azt a házat, amelyben Addison lakása található, ezért záros határidőn belül költöznie kell, az új lakás lefoglalásához azonban pénzre van szükség. Főszereplőnk végső elkeseredésében úgy dönt, hogy megpróbálkozik egy könnyű, ámde bőséges fizetést ígérő kereseti lehetőséggel: sztriptíztáncosnőnek áll. A színpadon töltött néhány perc után tudatosul benne, hogy nem ez lesz álmai munkája: ügyetlenkedik tánc közben, a színpadhoz közeli sorokban pedig felfedezi az iskolaigazgatót, aki szintén felismeri őt és le is fotózza lengén öltözött beosztottját. Addison lemenekül a színpadról, összeszedi magát, majd pedig a hátsó kijáraton át távozik, hogy aztán a sötét sikátorban haladva éppen a főnöke holttestében essen hasra. A pénz okozta probléma ezzel természetesen még nem oldódott meg, ezért vállalkozó szellemű hősnőnk magánnyomozói feladatokat vállal el - amelyek mennyiségével természetesen egyenes arányban növekszik a zűrös helyzetek száma.

Továbbra sem tetszik sem a borító, sem pedig a cím: az előbbi bűn ronda, az utóbbi pedig teljességgel érthetetlen. A látványt nem kell magyaráznom, mert az magáért beszél és mindenki számára egyértelmű, hogy mi lehet vele a problémám, a címmel kapcsolatos ellenérzésem viszont mindenképpen bővebb kifejtésre szorul. Tudni kell ugyanis, hogy a regény elején a színpadon töltött és csúfos kudarcot vallott próbálkozáson kívül a főszereplőnek semmi köze sincs a sztriptízhez, ezért a go-go girl jelzőt a címben kicsit túlzásnak találom - azt meg főleg, hogy ez megmarad a sorozat többi részének címében is. Az eredeti változatokban ezt a kitüntetett helyet a Whiskey szó foglalja el, tekintve, hogy a történet Whiskey Bayou városkában játszódik, amelynek elvileg köze van a híres italhoz, a Johnnie Walkerhez. Nekünk ezzel szemben a go-go girl jutott... Sebaj, gondoltam, ha a történet jó lesz, akkor nem ez az első alkalom, hogy valami félresiklott - félre az előítéletekkel és győzzön a belbecs, amellyel kapcsolatban a fülszöveg rengeteg nevetést ígért.

Háát... nevetni éppen nevethettem volna, csak nálam van egy bizonyos határ, ami fölött már nem találom mulattatónak a hülyeséget és a szerencsétlenkedést - Addison pedig nagyon hamar elérte ezt a szintet. Szóval mosolygás az még csak-csak akadt, de a kacagások, a fejcsóválások és a homlokráncolások párbajából inkább az utóbbi két versenyző került ki győztesen - eléggé nagy fölénnyel.

Mielőtt még rátérnék az élményeim ecsetelésére, merüljünk el kicsit a műfaji kategória kérdésében. Az, hogy regényről van szó, teljesen egyértelmű, de a stílust igazából már eléggé nehéz belőnöm, mivel erősen keverednek a krimi, a romantika és a chik lit jellemző elemei a történetben. Ez alapvetően még nem probléma, csak éppen döntő többségben a chik lit van jelen, ettől pedig kissé erőltetettnek és mesterkéltnek tűnt a számomra a történet. Sokkal jobban szeretem azokat a regényeket, ahol a nyomozáson és nem a szerencsétlenkedésen van a hangsúly. De végül is ilyen összetételű sztori is kell. Tényleg hasonlít a Szingli fejvadászra, mondhatni, hogy több szituációt is ismerősnek találtam, de arra is megvan minden esély, hogy kinövi ezt a gyerekbetegségét a történet - ahogy remélem, hogy a humora is fejlődni fog.

Igazából azért vettem kézbe ezt a regényt, mert valami könnyedre vágytam, amelyben azért mégis van némi cselekmény és nem csak lepedőnyi méretű területre korlátozódik a mozgástér. Ebből szempontból nem lehet panaszom, hiszem megkaptam, ami akartam, és alapvetően tetszett is amit olvastam. Azt már említettem, hogy picinykét ismerős volt a történet, de ezen is túltettem magam, igyekeztem élvezni, ami az oldalakon szerepelt. Morelli helyett ebben az esetben kapunk egy Nick Dempsey nevű rendőrnyomozót, aki persze sármos, és minő meglepetés, még nőtlen is. Dempsey nyomozóban van ám potenciál... ööö... azt kell mondanom, hogy ez az állítás bármelyik nézőpontból nézve megállja a helyét, és ennek ékes bizonyítékát is adja. Ebből következik, hogy valamivel pikánsabb és erotikusabb ez a regény, mint a Plum kisasszony kalandjait bemutató sorozat kezdő kötete - itt és most nem csak utal a szerző az eseményekre, hanem részletesebben ki is fejti azok történéseit.

Az eredeti borító

Addison számomra egy nagy talány, mert képes olyan mértékben ellentétes reakciókat produkálni, hogy azt értelmezni sem tudom: agyament ötletei vannak, végtelenül szétszórt és tipikusan szőke nőként gondolkodik, ugyanakkor történelmet tanít, amihez azért kell gógyi és a Nickkel vívott szócsatái teljességgel élvezetesek, tartalmilag is teljesen a helyükön vannak. Egy alul kvalifikált házi szárnyas - értsd: hülye liba/tyúk - nem képes ennyi összefüggő mondat megalkotására, ilyen minőségű párbeszéd lebonyolítására, ugyanakkor egy értelmes nő meg nem viselkedik úgy, ahogy azt ő teszi. Szóval számomra csak az értetlenkedés marad.

Nem igazán tetszett a történetben Addison életstílusa, esetlensége, túlzott bénáskodása, a nők közötti - gyerekes, gyerekkorban kezdődő, de azt kinőni képtelen - rivalizálás, amely számomra túlontúl amerikai  - és egyben idióta - stílust képviselt. Ebben a regényben több hulla van, mint a legtöbb krimiben és legalább annyi vér is folyik, mégis eléggé gyengére sikerült a nyomozós szál, a hatást határozottan elrontották, a feszültséget lényegesen gyengítették a fölösleges hisztériák és erőltetett szituációk, illetve a hasonló stílusú humor.

Persze tudom, hogy ez nem egy véresen komoly krimi, hanem egy könnyed, leginkább romantikus regény, amelyben van némi nyomozás, de akkor is... Viszont, ha már a romantikánál tartunk, akkor meg kell említenem, hogy azzal sem vagyok kifejezetten elégedett, mivel a főszereplők közötti érzelmek is elég furcsán alakultak: hosszú ideig csak messziről nézegették egymást, majd hirtelen felszínre kerültek az érzések - a mélységüket nem igazán éreztem -, ezzel ellentétben viszont a "lezárás" még erősen várat magára. Szóval olyan kissé zilált volt ez is, de leginkább követhetetlen. Vagy inkább következetlen?

No, akkor... alapból úgy néz ki, hogy ez egy negatív kritika, pedig nem egészen így van: a regény sokkal jobb, mint amit a borítója ígér első ránézésre, szóval érdemes vele megpróbálkozni, de szem előtt kell tartani, hogy nem egy Evanovich minőségű történet, hanem attól gyengébb. Viszont sorozatkezdő kötetnek egészen jó volt. Ha pedig valakit nem irritál annyira a női hülyeség ilyen mértékű kiteljesedése, akkor nem is fog annyi kifogással élni a történettel a szemben, mint én tettem - azt is tegyük hozzá, hogy én krimit is olvasok bőven és nem tudom elkerülni az összehasonlítást. De... Van még hová fejlődnie a sorozatnak, de könnyed olvasmánynak, kikapcsolódásnak, "pótléknak" tökéletesen megfelelt - olyannyira, hogy nem mondok nemet a folytatásra sem.

Posted in: 6 pontos,Addison Holmes,chick lit,Erawan,könyvértékelés,krimi,Liliana Hart,romantikus