Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve (Unwind disztológia 1.)

Sokáig nem hittem benne, de aztán kénytelen voltam elfogadni a jelenséget: meghatározó az, hogy mikor és milyen lelki állapotban olvasok egy könyvet és persze az is, hogy mennyit olvastam már az adott kategória remekebb vagy kevésbé jól sikerült írásaiból. Erre a regényre ez hatványozottan igaz. Állítom mindezt azért, mert ha ezt a történetet az első disztopiák egyikeként olvasom, akkor tutira örök kedvencet avatok. Persze így is tetszett, de sajnos nem lett belőle kedvenc - nem volt megfelelő az időzítés, több okból sem.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Sötét örvény
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 384 oldal
Fordította: Magocsa-Horváth Éva
Borító ár: 2.999,- Ft (puha borítós)
A mű eredeti címe: Unwind
Sorozat: Unwind disztologia
Folytatás:
2.) UnWholly
3.) UnSouled
4.) UnDivided
5.) UnBound
Kategória: disztópia, ifjúsági

Sok minden történt a múltban, ami kialakította a regényben olvasható társadalmi helyzetet, de mind közül a legmeghatározóbb az volt, hogy az orvostudomány transzplantációs technikája óriásit fejlődött, miközben nem állt rendelkezésre elegendő donor a szükséges műtétek - főként háborús sérülések kezelésének - végrehajtásához. Végül döntés születik: a társadalmi rendet és a törvényeket az igényekhez alakítják, a szükséges testrészeket, szerveket a fiatalok életének átalakításával érik el. Tizenhárom éves koráig a gyermek védett, ám tizenhárom és tizennyolc éves kora között bontásra ítélhető, majd a tizennyolcadik életévének betöltését követően az érintett személy újra biztonságban érezheti magát. Bárkivel megtörténhet, hogy bontásra ítélik: van, akit a születésétől fogva arra nevelnek, ők amolyan felajánlások, a tizedek; van, akiktől a rossz magaviseletük miatt akarnak megszabadulni a szüleik, és van, akire egyszerűen csak nem akar tovább pénzt fordítani az állam. Ebben a rendszerben él Connor, Risa és Lev is, akik teljesen különböző környezetből érkeznek, az életük mégis végérvényesen összekapcsolódik.

Fura egy világ ez, az tény. Fura egy helyzet az, amibe a regény elején sikerül belecsöppenni. Három fiatal, akikre ugyanaz a sors vár: szét akarják bontani őket. Ami igazán megdöbbentett az a bontáshoz kapcsolódó ideológia: akit szétbontanak az nem hal meg, hanem a részeiben él tovább - egyszerűen hátborzongató. Ahogy az is durva, hogy a bontások helyszínét átalakító táboroknak nevezik. Nem egyszer megfordult a fejemben olvasás közben, hogy ez a társadalom beteg, nagyon beteg. A társadalom másik hatalmas "vívmányát", a gólyázást szintén furcsának találtam és mint az látható volt, annyira maguk az emberek sem rajongtak érte, hogy más gyerekét nevelgessék. 

Mindezek mellett a regény nagyon mozgalmas, rögtön az elején az események - Connor menekülésének - közepébe csöppentem. Aztán Connor után Risa, majd Lev története is megelevenedik. A cselekmények fő mozgatója Connor, aki egyáltalán nem akarja, hogy szétbontsák, mert neki ez nem a további életet jelenti, hanem a halált - és alapból, józan paraszti ésszel gondolva, ez így is van. Mivel nem Connor az első - és nem is az utolsó -, aki elmenekül a bontás elől, ezért komoly hálózat alakult ki a szökött fiatalok elkapására és táborokba hurcolására. Nincs tehát könnyű helyzetben a három fiatal, a történet főszereplői.

Jót tett a regénynek, hogy mind a három fiatal külön fejezetet kap a saját nézőpontjának bemutatására és ezek váltogatásával - időnként és kiegészítésként egy idegen szemszög megmutatásával - halad előre a történet. Connor az izomerő a csapatban, Risa az ész, Lev pedig az álomvilágban élő - kissé agymosott -, aki végül igazi személyiségfejlődést képes bemutatni.

A szökés kifejezetten mozgalmasra sikerült, lekötött és érdekesnek is találtam, de ami igazán megfogott, azok Risa észrevételei voltak, ahogy megfigyelte az embereket és ahogy értelmezte a reakcióikat - okos kislány. A Temetőben történtek szintén a helyén voltak, hogy aztán az átalakító tábori események feltegyék a koronát az addig olvasottakra. De még így is képes meglepetést okozni és egy hatalmas pofont kiosztani a regény vége.

Sokáig nem tudtam megmagyarázni, hogy mi is a problémám, mert tetszett és lekötött, amit olvastam, de nem tudott beszippantani. Mivel mostanában nem vagyok kibékülve az ifjúsági szereplős regényekkel, ezért azt hittem,hogy ez a bajom, de végül rájöttem, hogy mégsem. Nem a regény cselekményével volt a problémám, mert az nagyon jó, hanem a világával és annak működésével, ott akadtam bőven ellentmondásokra. Ezek közül, illetve ezeken kívül csak az egyik, hogy felnőtteknek szól a regény, ellenben én - a sötét hangulata ellenére is - inkább ifjúságinak éreztem, mert a fiatalok talán kevésbé akadnak fent azokon a hibákon, amelyek a felnőttek szemét már nagyon bántják.

Alapvetően lekötött a történet, tényleg mozgalmasnak és jól összerakottnak éreztem, de mégis volt néhány dolog, ami kifejezetten zavart és ez az alapkoncepcióhoz, a szervátültetéshez kapcsolódott. Nem tudtam elfogadni, hogy a transzplantáció ilyen mértékű elterjedésével ez lett az egyetlen megoldásnak tekinthető - és valahogy mindenkivel teljesen kompatibilis - módszer, olyannyira, hogy teljesen háttérbe szorította a hagyományos gyógyászatot. Pedig az utóbbi valahogy egyszerűbbnek tűnik és ha az embernek lehet saját karja vagy más testrésze, akkor miért kerüljön a helyére valaki másé.

Nehezen értelmezhetőnek és éppen ezért megosztónak tartom ezt a regényt, amely egy részről könnyen olvasható, leköti a figyelmet, más résztől jócskán tele van hibával és helyenként még logikátlan dolgokkal is. Talán túl sok minden van ebben a történetben és túl elvont, beteg ahhoz, hogy teljesen átélhető legyen. Viszont tény, hogy nem is hagyományos tini disztópia, hanem helyette inkább egy sötét és véres kaland, amelyben az életed a tét. Sok minden történt ebben a kötetben, de sok minden másra kell még választ adnia a szerzőnek a folytatásban. Remélhetőleg lesz majd folytatás magyar nyelven is.

Posted in: 8 pontos,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Neal Shusterman,Sötét örvény,Unwind disztológia