Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2017. február 4., szombat

James S. A. Corey: Kalibán háborúja (A Térség 2.)

Bevallom, hogy féltem ettől a regénytől, mert közel egy évvel az első kötet olvasását követően vettem a kezembe, pedig bármikor megtehettem volna ezt az év folyamán. Tartottam tőle, hogy nem fogok olyan mértékben emlékezni az előzményekre, mint arra szükség lenne, illetve nem fog elkapni az a hangulat, amely a történet élvezetéhez kellene. Kár volt félnem ezektől, mert amint belekezdtem az olvasásba, minden visszajött, szinte azonnal: a hangulat is és a lényegi történések is. Ha már a vallomásoknál tartunk, akkor azt sem hallgathatom el, hogy a regényből készült sorozat első évadát is megnéztem közben, amelynek eredményeként nem tudtam elvonatkoztatni a szereplőket megszemélyesítő színészektől. Ha olyan szereplőkről olvastam, akik már feltűntek a sorozatban, akkor automatikusan úgy jelentek meg a fejemben, ahogy a filmen is. No igen, a mozgókép hatalma...

Értékelés: 10/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 555 oldal
Fordította: Galamb Zoltán
Borító ár: 3.995,- Ft
A mű eredeti címe: Caliban's War
Sorozat: A Térség
Előzmény:
1.) Leviatán ébredése
Folytatás:
3.) Abbadon kapuja
4.) Cibola meghódítása
5.) Nemezis játékai
6.) Babilon hamvai
Kategória: sci-fi, űropera
Naivan úgy gondoltam, hogy majd onnan folytatódik a történet, ahol az előző kötet végén magára hagytuk a szereplőinket. Nos, ez részben így is történt, illetve mégsem. Közel egy év telt el azóta, hogy a protomolekula és minden, ami belőle létrejött a Vénuszba csapódott és ott - ahelyett, hogy elpusztult volna - hihetetlen fejlődésnek indult. Önmagában már ezek a történések is felborították a Naprendszer kényes politikai egyensúlyát, de a helyzet még tovább romlik, amikor a külső bolygók éléskamrájaként emlegetett Ganymedesen különösen erőszakos támadásra kerül sor, amelynek egyetlen túlélője egy marsi tengerészgyalogos. A Ganymedesen azonban más események is történnek: a földi és a marsi egységek és a flottáik között kirobbant ütközet következményeként a növényeknek fényt biztosító tükrök egyike megsérül, az égitestre hullik, kitör a káosz. Az üvegházakban dolgozó egyik botanikus beteg kislányát az óvodából idegenek viszik magukkal, ahogy több más gyerek is eltűnik. Információk gyűjtése céljából az égitestre érkezik Holden és a legénysége is, akik ezúttal is a KBSZ színeiben teljesítenek küldetést - ahogy az tették azt az eltelt egy évben is.

A marsi tengerészgyalogos, Bobby, a ganymedesi botanikus, Prax, valamint a Föld egyik magas rangú politikusa, Avasarala személyében új nézőpontok jelentek meg a történetben. A régi szereplők közül az egyetlen biztos pont a Rocinante legénysége maradt, és Holdenék azzal, hogy megígérik, segítenek megtalálni az elrabolt kislányt, most is az események sűrűjében találják magukat. Mindhárom új nézőpont nagyon érdekes és annyira eltérő gondolkodást, életvitelt mutat be, hogy az már önmagában is teljesebbé teszi az összképet. Bobby, a katona, aki túlélte a mészárlást, egyben a Mars képviselője is a történetben. Avasarala, a politikus, aki éles elméjű és hatalommal rendelkező nőként igyekszik lavírozni a hadseregeket irányító tábornokok és admirálisok között, minden igyekezetével azon van, hogy megakadályozza a túlzott tesztoszteron szint miatt bekövetkező lehetséges katasztrófát. Prax, nos ő egyszerűen csak a kislányát szeretné megtalálni és visszakapni, de azt mindenáron - a kitartása egyszerűen félelmetes.

Az előző kötet eseményeihez képest kissé áthelyeződtek a súlypontok és a lehetséges vagy éppen már kirajzolódott konfliktusok középpontjai. Egyrészről megmaradt az ismertként is ismeretlen fenyegetés, a protomolekula Vénuszon belül végrehajtott fejlődése, amelynek nem tudni, hogy mi lesz a vége. A másik problémát pedig a Ganymedesen kialakult helyzet okozza, ahol éheznek az emberek, miközben nagyvállalatok űrhajószámra szállítják el az élelmiszert, a Föld és a Mars pedig az égitest felügyelete miatt verseng egymással. 

Ahogy a sorozat első kötetében, úgy most sem csak a hatalmasok harcairól és a Naprendszer térképének folyamatos átrajzolásáról szól a történet, hanem a kis emberek által vívott csatákról, érzelmi reakciókról, ideológiákról és az ezek következményeként létrejött kisebb-nagyobb, ám néhány esetben így is világrengető összecsapásokról.

Végre sikerült helyreraknom magamban, hogy kicsoda is Avasarala, aki a filmsorozat első évadában is feltűnt már. A mozgóképes verzióban a színész játéka és a forgatókönyv írók minden igyekezete ellenére sem volt tiszta a szerepe, a szimpátia pedig soha nem alakult ki bennem vele szemben. Nem úgy a regény esetében... Avasarala egy fantasztikusan éles elméjű, nagyon jó logikával és jó adagnyi  - már-már vakmerőségnek is titulálható - merészséggel rendelkező nő, akinek minden tettét és megszólalását imádtam, és nyers stílusát is képes voltam megkedvelni, mert határozottan egyedi volt. Ez a karakter, úgy fantasztikus, ahogy van és nagyon remélem, hogy feltűnik majd még a folytatásokban is. 

A másik nagyon érdekes karakter Bobby személye, aki nő létére egy igazán belevaló katona. Igazából annyira maszkulin személyiség, hogy nem is minden esetben tudtam rá nőként gondolni, időnként elfelejtkeztem róla, hogy melyik nemhez is tartozik. Neki is igen sokat köszönhet az emberiség, a helyzetfelismerő képessége és a kitartása - főleg az elveihez való ragaszkodása - igazán figyelemre méltó.

És persze ott vannak Holdenék, akik nélkül ez a sorozat nem jelentené azt, amit jelenleg érzek az aktuális rész elolvasását követően. Jó néhányszor hatalmas döbbenetben volt részem, a szerzőpáros nem kíméli a gyanútlan olvasót és bár lassan indul be a történet eleje, azután sokszorosan meghálálja az olvasásába fektetett időt. A vége pedig egyszerűen letehetetlen. Nem egyszer fogtam a fejem és motyogtam el félhangosan mindenféle nyomdafestéket nem tűrő kijelentéseket, amikor az addig sem éppen fényes helyzet a szerzőpáros ténykedésének köszönhetően még rosszabbra fordult.

Szóval jó volt ez, sokkal jobban tetszett, mint az első rész, mert mozgalmasabb és érdekesebb volt, a minden cselekedetet átszövő politikai intrikák hálóját pedig egyszerűen bámulatosnak találtam. Kedveltem és élvezettel olvastam, ahogy egyes emberek húzogatták a megfelelő szálakat - igaz, néha sikerült ugyanannak a szálnak a két végét egyszerre megragadni, akkor pedig igazi kötélhúzás lett a dologból.

Imádom a sorozat egyes regényeinek címeit, azok mögöttes jelentéseit. Ahogy a Leviatán ébredése esetében is átvitt értelmű volt a cím jelentése, ugyanúgy kell értelmezni a Kalibán háborúját is. A tényleges jelentéstartalomra igazán csak a kötet befejezését követően és némi klasszikus ismeret birtokában - vagy a Google kereső használatát követően - ébred rá az olvasó, de akkor viszont mindenképpen kénytelen elismerni, hogy a választás egyszerűen zseniális.

Ugyanez mondható el az egész regény, felépítését és történetét tekintve is. A több szálon futó cselekmény mindegyike önmagában is külön történet, együtt pedig hihetetlenül összetett, ám annál káprázatosabb mintázatot alkotnak és mindennek célja az olvasó szórakoztatása. A terv tökéletesen működött, mert én bizony nagyon jól éreztem magam, miközben a nem éppen vékonyka kötet oldalait bújtam.

Hamarosan érkezik a regényciklusból készült filmsorozat 2. évada. Az igen ígéretes tartalmú trailerek ellenére is úgy döntöttem, hogy egyelőre nem fogom megnézni a részeket. Ennek oka nagyon egyszerű: mivel némiképp más struktúrában zajlanak az események a mozgókép verzióban, ezért nem akarom megkavarni - vagy részlegesen felülírni - az olvasás során átélt élményt.

Ja igen: a befejezés valami elképesztőre sikerült. Nem is tudtam ellenállni annak, hogy folytatás nélkül maradjak. Azóta már túl vagyok az újabb vaskos kötet abszolválásán, szóval hamarosan arról is olvasható lesz majd a minden objektivitásra való törekvésem ellenére is tökéletesen szubjektív beszámolóm.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons