vasárnap, február 11, 2018
Shanara
Dan Wells és én eddig nem igazán találtuk meg a közös hangot. Ugyan a történeteibe - sem a színvonalat, sem annak történetvezetését tekintve - nem tudtam belekötni és nagyobb hibákat is elnéztem már más íróknak, de valahogy mégsem hajtott a láz, hogy olvassam a megkezdett sorozatok következő részeit. A korábbi olvasmányaim alapján kialakult bennem némi távolságtartás a szerző műveivel kapcsolatban, éppen ezért eleinte ferde szemmel tekintettem erre a kötetre is: gyakorlatilag inkább igyekeztem nem tudomást venni róla, mint igen. Aztán valamikor és valahol olvastam valamit, ami megváltoztatta a véleményem és figyelni kezdtem a regényről megfogalmazott további kritikákat - amelynek az lett a következménye, hogy a kötet felkerült a névnapi/karácsonyi kívánságlistámra, majd pedig meg is kaptam ajándékba, majd ezután az olvasás sem váratott sokáig magára. Ennél már csak az tekinthető még meglepőbbnek, hogy a történet végig lekötött és még tetszett is - mondhatni majdnem maradéktalanul.
 |
| Értékelés: 9 pont a 10-ből, mert az egyik fele átélhető, a másik pedig annyira hihetetlen. Kiadó: Fumax Kiadó Kiadói sorozat: Fumax Thriller Kiadás éve: 2017. Terjedelem: 333 oldal Fordította: Rusznyák Csaba Borító ár: 2.995,- Ft A mű eredeti címe: The Hollow City Kategória: thriller |
Michael Shipman paranoid skizofréniában szenved, különböző tévképzelek és hallucinációk kínozzák. Úgy érzi, hogy mindenhová követik, állandóan figyelemmel kísérik minden mozdulatát. Meg van győződve róla, hogy őt arctalan emberek üldözik, akik elől menekülnie kell. Michael távol tartja magát minden sugárzást kibocsátó műszaki eszköztől, mert szerinte ezek kiválóan alkalmasak arra, hogy róla információkat küldjenek - ugyan kinek másnak, mint az arctalan embereknek. Most azonban Michael még a szokásosnál is nagyobb bajban van, ugyanis két hétnyi emlék hiányzik a memóriájából, amely idő alatt pedig újra lecsapott a Vörös Vonalas, vagyis az a kegyetlen sorozatgyilkos, aki lenyúzza az áldozatai arcát. Egyre több minden mutat abba az irányba, hogy ez a gyilkos akár maga Michael is lehet.
Dan Wells és a sorozatgyilkosok kapcsolata elég különleges, de amíg ilyen sztorikat hoz össze a kedvenc megszállottságából, addig nem lehet egy szavam sem.
Rögtön kezdésként egy gyilkossági ügy nyomozásának közepébe sikerült belecsöppennem. Persze azzal tisztában voltam, hogy ha Dan Wells írta a regényt, akkor a gyilkosság nem lehet egy szimpla eset - nem is volt az. A nyomozók olyan valamivel szembesülnek, amit korábban még soha nem láttak.
Aztán felbukkant Michael Shipman, akiről már az első megnyilvánulásai alapján látszott, hogy pszichés problémákkal küzd - méghozzá nem is akármilyenekkel. Michael mentális állapota azért is annyira megdöbbentő, mert a történéseket az ő szemén keresztül ismerjük meg, a leírások pedig nagyon is átélhetőek, átérezhetőek. Egészen különleges élmény egy skizofrén fejében létezni, és a számára mindennapi problémákat megismerni, átélni.
Michael egyébként - az arctalan embereket, a különleges hallucinációkat, valamint az üldözési mániáját leszámítva - teljesen logikusan gondolkozik. Nagyon is reálisan és összefüggéseiben látja a világot és saját magát is, bár a hallucinációi folyamatosan megtréfálják és elbizonytalanítják. A férfi már gyerekkorától kezdve szenved pszichés problémáktól, amelyeket arra vezet vissza, hogy terhes anyját elrabolta, majd később meggyilkolta egy szekta. Michael megfogadta, hogy megöli a Föld Gyermekei szekta vezérét és tagjait, ahogy pont ezt teszi a Vörös Vonalas gyilkos is.
A kötet java része egy elmegyógyintézet zárt osztályán játszódik és végig asszisztáljuk Michael mindennapjait, ahogy egyik gyógyszert a másik után próbálják ki rajta, az orvosok igyekeznek őt kikezelni a betegségéből, de a férfi egyikre sem egészen úgy reagál, ahogy kellene. Határozottan érdekes volt ez a rész. Ahogy az is, hogy mit gondol Michael a gyógyszerekről, hogyan tisztázza le a fejében, hogy ki és mi az, ami valóság, és mi az, ami csak a képzeletében létezett.
Koppant is hatalmasakat az állam, mivel a kezdetektől csak Michael szemén keresztül érzékeltem az általa látott valóságot, ezért - a nagyon nyilvánvaló dolgoktól eltekintve - nem volt egyszerű eldönteni, hogy mi létezik valójában és mi nem. Okozott jó néhány meglepetést a szerző. Bár ez annyira nem tűnik érdekesnek így első olvasatra, de egy percig sem unatkoztam. Ahogy erre még kevésbé volt lehetőségem a regény második felében, amikor is nem kevés akcióval bővültek főszereplőnk mindennapjai.
A befejezés valami elképesztő, soha nem jutott volna eszembe, hogy ide fogunk kilyukadni az egész eseménysorozattal. De amilyen valóságtól elrugaszkodott volt az egész ötlet és kivitelezés, az pont annyira beleillik Dan Wells szokásos gondolatmenetébe és az általa alkalmazott megoldások sorába. Mindenképpen nyitottnak kell lenni ennek a történetnek az olvasása közben, mert máshogy nem lehet elfogadni és befogadni az olvasottakat. Ha a feltétel teljesül, akkor élvezni fogod az olvasást és fejet fogsz hajtani a szerző munkája előtt, ha a nyitottság nincs meg, akkor nagyon nem fog tetszeni, ami a lapok sorából lassanként kibontakozik.
Az biztos, hogy ez a regény minden csak nem szokványos. Tipikus Dan Wells és mégsem az, mert nekem ez a történet sokkal jobban tetszett, mint a szerzőtől korábban olvasott kötetek. Hatalmas piros pont a történet mozgalmasságért, a kifejezetten átélhető leírásokért, a csavarokért és a korántsem kiszámítható végkifejletért. Ennek a regénynek bizonyos fejezetei annyira földtől elrugaszkodottak, hogy még sokadszorra is képtelenségnek tűnnek, de összességében nagyon jól működik együtt az egész. És ha elfogadom azt, ami elviekben nem létezik, akkor a végső befejezés, az utolsó néhány oldal történése egészében és részleteiben is egyszerűen zseniális.
Rögtön kezdésként egy gyilkossági ügy nyomozásának közepébe sikerült belecsöppennem. Persze azzal tisztában voltam, hogy ha Dan Wells írta a regényt, akkor a gyilkosság nem lehet egy szimpla eset - nem is volt az. A nyomozók olyan valamivel szembesülnek, amit korábban még soha nem láttak.
Aztán felbukkant Michael Shipman, akiről már az első megnyilvánulásai alapján látszott, hogy pszichés problémákkal küzd - méghozzá nem is akármilyenekkel. Michael mentális állapota azért is annyira megdöbbentő, mert a történéseket az ő szemén keresztül ismerjük meg, a leírások pedig nagyon is átélhetőek, átérezhetőek. Egészen különleges élmény egy skizofrén fejében létezni, és a számára mindennapi problémákat megismerni, átélni.
Michael egyébként - az arctalan embereket, a különleges hallucinációkat, valamint az üldözési mániáját leszámítva - teljesen logikusan gondolkozik. Nagyon is reálisan és összefüggéseiben látja a világot és saját magát is, bár a hallucinációi folyamatosan megtréfálják és elbizonytalanítják. A férfi már gyerekkorától kezdve szenved pszichés problémáktól, amelyeket arra vezet vissza, hogy terhes anyját elrabolta, majd később meggyilkolta egy szekta. Michael megfogadta, hogy megöli a Föld Gyermekei szekta vezérét és tagjait, ahogy pont ezt teszi a Vörös Vonalas gyilkos is.
A kötet java része egy elmegyógyintézet zárt osztályán játszódik és végig asszisztáljuk Michael mindennapjait, ahogy egyik gyógyszert a másik után próbálják ki rajta, az orvosok igyekeznek őt kikezelni a betegségéből, de a férfi egyikre sem egészen úgy reagál, ahogy kellene. Határozottan érdekes volt ez a rész. Ahogy az is, hogy mit gondol Michael a gyógyszerekről, hogyan tisztázza le a fejében, hogy ki és mi az, ami valóság, és mi az, ami csak a képzeletében létezett.
Koppant is hatalmasakat az állam, mivel a kezdetektől csak Michael szemén keresztül érzékeltem az általa látott valóságot, ezért - a nagyon nyilvánvaló dolgoktól eltekintve - nem volt egyszerű eldönteni, hogy mi létezik valójában és mi nem. Okozott jó néhány meglepetést a szerző. Bár ez annyira nem tűnik érdekesnek így első olvasatra, de egy percig sem unatkoztam. Ahogy erre még kevésbé volt lehetőségem a regény második felében, amikor is nem kevés akcióval bővültek főszereplőnk mindennapjai.
A befejezés valami elképesztő, soha nem jutott volna eszembe, hogy ide fogunk kilyukadni az egész eseménysorozattal. De amilyen valóságtól elrugaszkodott volt az egész ötlet és kivitelezés, az pont annyira beleillik Dan Wells szokásos gondolatmenetébe és az általa alkalmazott megoldások sorába. Mindenképpen nyitottnak kell lenni ennek a történetnek az olvasása közben, mert máshogy nem lehet elfogadni és befogadni az olvasottakat. Ha a feltétel teljesül, akkor élvezni fogod az olvasást és fejet fogsz hajtani a szerző munkája előtt, ha a nyitottság nincs meg, akkor nagyon nem fog tetszeni, ami a lapok sorából lassanként kibontakozik.
Az biztos, hogy ez a regény minden csak nem szokványos. Tipikus Dan Wells és mégsem az, mert nekem ez a történet sokkal jobban tetszett, mint a szerzőtől korábban olvasott kötetek. Hatalmas piros pont a történet mozgalmasságért, a kifejezetten átélhető leírásokért, a csavarokért és a korántsem kiszámítható végkifejletért. Ennek a regénynek bizonyos fejezetei annyira földtől elrugaszkodottak, hogy még sokadszorra is képtelenségnek tűnnek, de összességében nagyon jól működik együtt az egész. És ha elfogadom azt, ami elviekben nem létezik, akkor a végső befejezés, az utolsó néhány oldal történése egészében és részleteiben is egyszerűen zseniális.
Posted in: 9 pontos,Dan Wells,Fumax Kiadó,Fumax Thriller,könyvértékelés,thriller
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése