J.R.R. Tolkien: A király visszatér (A Gyűrűk Ura III.)

Mire eddig a kötetig eljut az olvasó már elég jól ismeri Középföldét, szereti vagy épp utálja a szereplőket. Sok mindent átélt már a gyűrűhordozóval, illetve a többi szereplővel. Gondolhatja akár azt is, hogy meglepni már nem igazán lehet, mert már sok mindenre felkészült, de azért a lelke mélyén sejti, hogy ebben a kötetben is további meglepetésekre számíthat.

Hol is tartunk? Gandalf és Pippin Minas Tirith felé vágtat, Aragorn, Legolas, Gimli és Trufa Rohanban lovagol Theoden királlyal, Frodó és Samu pedig a Cirith Ungol mellett lévő ork toronyban/toronynál "múlatja" az időt. A háború a küszöbön áll.
A könyv felépítése, a történetvezetés az előző könyvhöz hasonló. Először a felbomlott szövetség többi tagjának történetét olvashatjuk végig, majd a könyv másdik felében Frodó és Samu útjának további nehézségei, a végkifejlet és a történések lezárása kerül elénk a lapokon.
Minas Tirith nagysága és szépsége, Gondor történelme és működése csodálatos leírásokban bontakozik ki az olvasó előtt. Gondorban egy ember idegesített (de ő nagyon), aki pedig Denethor volt. Az őrülete és a stílusa engem is az őrületbe kergetett.
Csata és ütközet követi egymást, seregszemle, kürtszó, támadás, visszavonulás, veszteség, győzelem. Minden előfordul ezeken az oldalakon. A könyv első fele tömény csata és haditanács, akció és reakció. Mozgalmas történések. Gyorsan olvasható.
Ahogy az előző kötetben, most is Frodóék történetrészével boldogultam nehezebben. Az a három fejezet, amelyben a Végzet-hegyéig még hátralévő út részletezésre került eléggé vontatottra és lassúra sikerült. Mint ahogy kicsit unalmasnak találtam a hat fejezetet is, amelyben a koronázási előkészületek, a koronázás, majd a hazafelé tartó, illetve ezt követően a Szürkerévbe tartó út leírására kerül sor. A Megye megtisztítása rész nem igazán hiányzott volna, ha kimarad a könyvből. A sok kaland és csata után ezek a fejezetek nagyon eseménytelenek, leírásokkal teliek voltak. Teljesen az ellentétei a könyv első felében olvasott fejezeteknek. Mi volt akkor a hasznuk? Az író szépen lassan, komótosan megmagyarázott minden nyitvamaradt kérdést, lezárt minden cselekményt, elrendezte minden szereplő útját. A történet így teljesen kerekké, egységessé vált.
A kötet utolsó 150 oldala a függelékeket tartalmazza, amelyekben nagyon sok kiegészítő információt, történetet olvashatunk. Mit tartalmaz a függelék? Részletes leírást olvashatunk a Középfölde királyairól, uralkodóiról, helytartóiról (ebben a részben található Arwen és Aragorn törénete is). Majd az Esztendők számlálása következik és a családfák bemutatása, rajzai. Megismerkedhetünk a Középföldén használatos naptárakkal, időszámítási módszerekkel, írásokkal, ábécékkel, nyelvekkel, népekkel. Végül pedig a könyvet nagyobb részben fordító Göncz Árpád búcsúzik el az olvasótól az utószóban.
Bár voltak részei a történetnek, amelyekkel lassabban haladtam, mint reméltem, illetve kevésbé sikerültek mozgalmasra, de méltó befejezése volt ez a kötet a trilógiának. Kedvenc részem? Nagyon meghatódtam és ezáltal a kedvencem is lett, amikor Cormallen mezején a hobbitok előtt letérdel mindenki a jelenlévők közül, ezzel adva meg a tiszteletet nekik, elismerve az általuk végrehajtott tett nagyságát. A filmben is imádom ezt a részt.

Ha már a filmnél tartunk, akkor az előző értékelésekben leírtakhoz hasonlóan most is összehasonlítom a könyvet és filmet. Már az előző bejegyzésemben is megemlítettem, hogy a film második része a történet szempontjából igencsak kurtára sikerült. Pont ezért a harmadik rész első harmadában azokat a történéseket láthatjuk, amelyek olvasva még A két torony történetéhez kapcsolódnak. Ezek például a Basudvard elfoglalása utáni események, a palantír Gandalfhoz kerülése, Frodó és Samu útja Faramírtól való búcsúzását követően a keresztút felé, illetve felfelé a Morgul-völgyben, majd a Cirith Ungol lépcsőin, át az alagúton.

Megjegyezném, hogy Faramír tesze-toszaságát és döntésképtelenségét a filmben kicsit eltúlozták. A könyvben sokkal talpraesettebbnek, sokkal bölcsebbnek éreztem a személyiségét. Szintén kicsit túlzásba esik a film Frodó és Samu barátságával kapcsolatban. A filmben Frodó elzavarja Samut és egyedül tart Gollammal a lépcsőkön felfelé. A könyvben erről szó sincs. Frodó és Samu barátsága, egymáshoz való ragaszkodása kikezdhetetlen.

Van viszont, amiben szerintem a film erősebb. Jó, hogy az elején kapunk Szmeagol történetéből egy kis ízelítőt, illetve jól használták ki a filmkészítők a holtak serege adta lehetőséget. A könyvben a holtak összegyűjtése és a csatában való segítségük igencsak rövidre sikerült, elég könnyen megkapták a feloldozást. A filmben a holtak seregével kapcsolatos minden jelenet sokkal látványosabbra és tartalmasabbra sikeredett.
Ha választanom kellene a könyvek és a filmek között, akkor nem tudnám megtenni. Mindkettőt szeretem és mindkettőt élvezni akarom még ahányszor csak lehetőségem nyílik rá vagy igényelni fogom. Mindkettőt tudom ajánlani teljes szívemből. Bárkinek, bármikor.

Pontszám: 10

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1999.
Terjedelem: 556 oldal
Eredeti cím: The Return of the King
Előzmény: A Gyűrű szövetsége, A két torony
Kapcsolódó művek: A szilmarilok, Húrin gyermekei, A hobbit, A Gyűrű keresése, Elveszett mesék könyve
Forrás: magánkönyvtár (saját vásárlás, korábbi beszerzés)

Posted in: 10 pontos,2012,A Gyűrűk Ura,Európa,fantasy,J.R.R. Tolkien,könyv kontra film,könyvértékelés,mágus/varázsló,tündér/elf,újraolvasás