J.R.R. Tolkien: A két torony (A Gyűrűk Ura II.)

A gyűrű szövetsége felbomlott, de a kalandok tovább folytatódnak.Új szereplők, új fajok kapcsolódnak be a történetbe, Középfölde további országait ismerhetjük meg. Rohan és Gondor történelme és jelene is sok érdekességet rejt. Az íróban és határtalan fantáziájában most sem kell csalódnunk.

A könyv címe engem mindig zavarba ejtett és ejt a mai napig is. Sosem tudtam eldönteni, hogy melyik két toronyról is van szó. Első körben nekem mindig Minas Anor és Minas Ithil jut az eszembe, azaz Minas Tirith és Minas Morgul. A másik lehetőségként (és a film is erre helyezi a hangsúlyt) Barad-Dúr és Orthanc tornya merül fel. Döntsön mindenki belátása szerint, hogy ő maga mit gondol a cím mögé. (Az új kiadás borítójának kitalálóival szemlátomást egyezik a véleményem.)

Miben más ez a kötet, mint az előző? Szerintem sok mindenben. Megszakad az, hogy csak Frodót követjük, csak az ő történetét ismerjük meg. A szövetség többi tagjának legalább olyan fontos küldetése van (még ha nincs is vele tisztában), mint Frodónak. Ettől a könyvtől kezdve több szálon fut a cselekmény. Személy szerint kifejezetten élveztem az első könyvben a tájleírásokat, a vándorlást és a csoport kalandjait. Ebben a kötetben sokkal több az akció. Főhőseinkkel együtt közeledünk a Sötét Úr birodalmához, gonoszsága egyre nő, a keze mindenhová elér. Ebből következőleg több csatára is sor kerül. Kapunk egy rövid leírást a Vas-folyó gázlójánál lezajlott csatáról. (A csatáról és a hátteréről, valamint a rohírok múltjáról részletesebb leírás kapunk a Gyűrű keresése című kötetben.) A Helm-szurdokban lezajlott csata a könyvben leírva is legalább olyan látványos, mint a filmbeli megjelenítés. Az entek továbbra is a kedvenceim. Nagyon jól kitalált lények és egyedi szereplők, szintén mitológiai és történelmi háttérrel megalkotva, amelybe bepillantást nyerhetünk. Trufa és Pippin humora és tettei, Gimli és Legolas cívodásai igazi fűszerei a könyvnek. Oldják az egyébként feszült és néhol búskomor, sötét hangulatot.

A könyv első fele, amelyben Aragorn és társai, valamint Trufa és Pippin kalandjait követjük szerintem jól olvasható, legalábbis én nagyon jól haladtam vele. Frodó és Samu útkeresése már lassabban ment. Sokkal sötétebb a könyvnek ez a része. Szmeagol gondolatait és tevékenységét pedig kifejezetten nehezen olvastam, nem igazán volt hozzá hangulatom.

De a történet még mindig jó, ismét le tudott kötni. Még női olvasó létemre is tetszettek a csaták leírásai. A történet halad, rengeteg a cselekmény, sok a megmagyarázni való gondolat. Középfölde történelmének egy új részlete tárul fel. Tolkien ismét kivívta a csodálatomat (már ha ez jelent valamit). Továbbra sem tudok betelni az általa teremtett csodával, melyet Középföldének hívnak.

Olvasás közben akaratlanul is összehasonlítottam a könyvet a filmmel. Pár mondatban összefoglalom az ezzel kapcsolatos észrevételeimet, gondolataimat.

A legnagyobb különbség, ami a filmet jól ismerőket, de  könyvet először olvasókat meglepheti, hogy nem teljesen időrendben haladunk az eseményekkel. A könyv első felében Trufa és Pippin nyomait követve eljutunk Rohanba, a Fangorn erdőbe, illetve onnan Vasudvardba. A kötet második felében Frodó és Samu útkeresését és kalandjait olvashatjuk egészen onnantól, hogy átkeltek a Tol Brandírnál a tavon, addig hogy összetalálkoznak a banyával az alagútnál. Jó fogás volt, hogy a filmben minden történést időrendbe rendeztek.

Hol találkozhatunk eltérésekkel a könyv és a film között? Sok helyen. A könyvben leírtak egyrészről megkurtítva, másrészről kiegészítve jelentek meg a vásznon. Megkurtítás ott következett be, hogy a könyv kezdő jelenete, Boromír halála átkerült az első film végére, hiszen ott ezzel zárult a történet. A Helm-szurdokban elért győzelem fényének megőrzése érdekében a könyben szereplő történet végét szintén levágták a filmkészítők. A film második részéből kimaradt és a harmadik rész cselekményeibe tolódtak át a Vasudvard elfoglalását követő események, Szarumán és Gandalf szócsatája, a palantír felbukkanása, Pippin tette, illetve Gandalf és Pippin Minas Tirith felé indulása. Ugyancsak kimaradtak a második részből és átkerültek az utolsó filmbe a Cirith Ungol lépcsőin és a banyapók odujában történt események, valamint Samu nehéz döntésének pillanatai. Miután ennyi minden kimaradt, valamivel ki is kellett tölteni az időt, ezért több esetben az egyébként csak függelékekben szereplő információkhoz nyúltak a filmkészítők. Ezek közé tartoznak például Arwen és Aragorn kapcsolatának további részletei, Arwen döntésének hangsúlyozása, Elrond gondolatai, a törpök népének rövid leírása. A film első részéből hiányoltam az Öregerdő történéseit. Ebben a részben, az entek szereplésével kapunk belőle egy kis ízelítőt. Találkozhatunk azonban több olyan eseménnyel is, amelyek a könyvben egyátalán nem szerepelnek. Ezek között említeném meg a tündék megérkezését a Helm-szurdokba, Frodó Osgiliathba cipelését. Mindezektől függetlenül a film kerek és nagyon jó. Szeretem.

A film és a könyv együtt és külön-külön is élvezhető és csodálatos. Mindkettőt ajánlom. Ha valaki még bármelyiken is gondolkozna.

Pontszám: 10

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1999.
Terjedelem: 468 oldal
Eredeti cím: The two towers
Előzmény: A Gyűrű szövetsége
Folytatás: A király visszatér
Kapcsolódó művek: A szilmarilok, Húrin gyermekei, A hobbit, A Gyűrű keresése, Elveszett mesék könyve
Forrás: magánkönyvtár (saját vásárlás, korábbi beszerzés)

Posted in: 10 pontos,2012,A Gyűrűk Ura,Európa,fantasy,J.R.R. Tolkien,könyv kontra film,könyvértékelés,mágus/varázsló,tündér/elf,újraolvasás