csütörtök, június 28, 2018
Shanara
Mostanában divat - vagy inkább trend -, hogy egy könyvet egy másikhoz hasonlítanak a borítón szereplő ajánlóban. Valószínűleg azért, hogy a rengeteg új megjelenés és megannyi stílus között az olvasó megtalálja annak a megfelelőjét, ami annyira tetszett neki. Meg ugye működik a marketing dömping is. Bárhogy is legyen, úgy tűnik a technika működik, ugyanis több kötetre is azért figyeltem fel, mert a Bárányok hallgatnak regényhez hasonlították. És tettem mindezt annak ellenére, hogy bár nagyon kedvelem a thrillereket, viszont a sokat emlegetett és hivatkozási alapul szolgáló remekművek még nem sikerült abszolválnom. Ahhoz, hogy értékelni tudjam az ajánló megfelelőségét, pótolnom kellene az elmaradásomat. Ebbe a projektbe vágtam most bele.
Nem szokásom a könyv tartalmának megismerése előtt megnézni a filmet, de mentségemre szóljon, hogy amikor a filmverziót láttam, még eszembe se jutott a regény olvasása. A másik mentségem az legyen - bár ezzel inkább nem dicsekednék -, hogy nem emlékeztem túl sokra a mozgóképes történetverzióból: mindössze Ralph Fiennes gyönyörűséges tetkójára - hogy az egyik barátnőm szavait idézzem. Szóval úgy is lehet mondani, hogy teljesen szűz volt a terep, amikor belekezdtem a regény olvasásába és semmi sem rontotta el a kapott élményt.
Történetünk ott kezdődik, hogy a hírhedt gyilkos, dr. Hannibal Lecter már börtönben ül, az őt lebuktató, majd a doktor miatt komolyan megsérült Will Graham nyomozó a világtól elvonultan lábadozik, igyekszik feldolgozni az átélteket. A fizikai sérülései már begyógyultak, a lelkiek azonban még nem. Ezeket a sebeket tépi fel ismét Will volt főnöke, aki a férfi segítségét, különleges beleélő képességének használatát kéri egy borzalmas ügy felderítésében. Két család esett eddig áldozatául egy sorozatgyilkosnak. Az eseteket csak az elkövetés módja köti össze, egyébként semmilyen más kapcsolat nem mutatható ki a különböző hátterű és lakóhelyű családok között. Az ügy felderítéséhez Willre van szükség, aki némi unszolás és feltételek felállítása után - miszerint végig a háttérben dolgozik és a neve nem kerül ki a nyilvánosság elé - belekezd az ügy felgöngyölítésébe.
Még mindig borsózik a hátam, ha erre a könyvre gondolok, ami már csak azért is szép teljesítmény, mert Thomas Harris közel negyven éve vetette papírra ezt a történetet és még mindig van ereje, van hatása - nem is csekély mértékű. A kor nem a történeten, hanem inkább annak szerkezetén látszik meg. A lassú - ezt nem negatívumként írom - cselekmény mögött komoly lélektani tartalom tartotta ébren az érdeklődésemet. Engem egyszerűen elvarázsolt Will Graham óvatos, de mégis alapos és minden határt feszegető nyomozási technikája, a beleélő és átérző képessége, az apró részletek felfedezése és összekapcsolása. A kezdeti toporgás után a nyomozás lassú, de kitartó lépésekkel halad előre és minden lehetséges technika bevetésre, megmérettetésre kerül. A mai technikai tudással ezek nem tűnnek olyan bravúrosnak, de a szerzőnek komoly ismeretekkel kellett rendelkeznie az adott tárgyban, amikor megírta ezt a művet. Illetve azóta már azt is megtudtam, hogy a regény karaktereit és eseményeit tekintve komoly szerepe van a John Douglas által vizsgált eseteknek és előadásainak. Mert minden jó történetnek van valóság alapja.
 |
| Értékelés: 9 pontot ér a 10-ből. Kiadó: Magvető Kiadás éve: 2007. Terjedelem: 368 oldal Fordította: Félix Pál A mű eredeti címe: Red Dragon Sorozat: Hannibal Folytatás: 2.) A bárányok hallgatnak 3.) Hannibal 4.) Hannibal ébredése Kategória: krimi, thriller, pszichothriller |
Történetünk ott kezdődik, hogy a hírhedt gyilkos, dr. Hannibal Lecter már börtönben ül, az őt lebuktató, majd a doktor miatt komolyan megsérült Will Graham nyomozó a világtól elvonultan lábadozik, igyekszik feldolgozni az átélteket. A fizikai sérülései már begyógyultak, a lelkiek azonban még nem. Ezeket a sebeket tépi fel ismét Will volt főnöke, aki a férfi segítségét, különleges beleélő képességének használatát kéri egy borzalmas ügy felderítésében. Két család esett eddig áldozatául egy sorozatgyilkosnak. Az eseteket csak az elkövetés módja köti össze, egyébként semmilyen más kapcsolat nem mutatható ki a különböző hátterű és lakóhelyű családok között. Az ügy felderítéséhez Willre van szükség, aki némi unszolás és feltételek felállítása után - miszerint végig a háttérben dolgozik és a neve nem kerül ki a nyilvánosság elé - belekezd az ügy felgöngyölítésébe.
Még mindig borsózik a hátam, ha erre a könyvre gondolok, ami már csak azért is szép teljesítmény, mert Thomas Harris közel negyven éve vetette papírra ezt a történetet és még mindig van ereje, van hatása - nem is csekély mértékű. A kor nem a történeten, hanem inkább annak szerkezetén látszik meg. A lassú - ezt nem negatívumként írom - cselekmény mögött komoly lélektani tartalom tartotta ébren az érdeklődésemet. Engem egyszerűen elvarázsolt Will Graham óvatos, de mégis alapos és minden határt feszegető nyomozási technikája, a beleélő és átérző képessége, az apró részletek felfedezése és összekapcsolása. A kezdeti toporgás után a nyomozás lassú, de kitartó lépésekkel halad előre és minden lehetséges technika bevetésre, megmérettetésre kerül. A mai technikai tudással ezek nem tűnnek olyan bravúrosnak, de a szerzőnek komoly ismeretekkel kellett rendelkeznie az adott tárgyban, amikor megírta ezt a művet. Illetve azóta már azt is megtudtam, hogy a regény karaktereit és eseményeit tekintve komoly szerepe van a John Douglas által vizsgált eseteknek és előadásainak. Mert minden jó történetnek van valóság alapja.
Éppen ezért esett olyan rosszul a végkifejletet izgatottan váró lelkemnek, amikor a nyomozást hátrahagyva a kötet közepén az elkövető gyerekkorába és furcsa vonzalmának kialakulási okaiba nyerhettem betekintést. Kellett ez a kitérő, hogyne kellett volna, ugyanakkor itt éreztem azt, hogy nem a mai kor terméke ez az írás, hanem már látszik rajta a születése óta eltelt néhány évtized. Mert ettől a múltba utazástól számomra eléggé leült a történet és mindez pont a regény közepe táján történt meg. Persze utána teljesebb lett a kép, de a mozgalmasságnak nem tett kifejezetten jót. A mai írásokból kiindulva, szerkezetileg lehetett volna ezt másként is adagolni és akkor talán még nagyobb hatása lett volna a múltbeli eseményeknek. Tisztában vagyok vele, hogy ezt a "hibát" el kell néznem a szerzőnek és a regénynek egyaránt és betudni annak, hogy a mű kevés híján annyi idős, mint én magam.
A múltbeli visszatekintés és az okok pszichológiai hátterének megismerését követően viszont rendesen beindulnak az addig csak toporgó események, összeérnek a korábban feltárt apró nyomok és bizonyítékok, a jelek pedig ugyanabba az irányba mutatnak. Szeretném azt mondani, hogy ezzel vége, de a szerző még tartogat egy meglepetést a történet végére és ezzel ismét ékes bizonyítékát adta annak, hogy bőven megelőzte a korát, ha a történetírásról volt szó.
Hogy miért Vörös sárkány? És hogyan kerül a képbe Hannibál Lecter? Az elkövetőn zűrös körülmények között, a családon belül öröklődő fejlődési rendellenességgel, a farkastorokkal születik, amelynek akkoriban még nem volt meg a műtéti kezelési lehetősége. A fiú gyerekkorát a fogyatékossága és a szülői, nagyszülői hozzáállás, a szeretet hiánya határozza meg, amely rányomja bélyegét a fejlődésére. Később ez az út és William Blake a Vörös sárkány és a napba öltözött asszony című festménye vezeti el őt ahhoz, hogy furcsán kifordítva értelmezze a dolgokat és megtegye, amit - állítás szerint - a sárkány követel tőle.
És akkor Hannibal Lecter, a doktor, aki különösen intelligens, mégis az elkövetők között tartják számon a személyét. Lecter ebben a regényben megszemélyesíti az intelligens és ravasz elkövetőt, azt a személyt, akiről senki sem gondolná, hogy képes az általa elkövetett tettekre. Éppen ezért olyan borzongató a tudat, hogy létezik. Fontos részét képezi a történetnek, mert ő az, aki testileg és lelkileg is megsebezte az őt lebuktató nyomozót, aki tanácsot ad az újabb ügy megértéséhez és aki - legalábbis én így érzem - a háttérből, még a rácsok mögül is mozgatja a szálakat. Személye most, a jelenlegi információk alapján még csak egy lehetőség, amely később fog kiteljesedni, de már így is elég érdekes egyéniség.
Tetszett, amit olvastam és nagyon élveztem. Már kezdem érteni, hogy Thomas Harris írásai miért is kult művek és miért szolgálnak viszonyítási pontként más, napjainkban keletkező regények számára. Az biztos, hogy a szerzőnek van mire büszkének lennie és ha valaki eddig még nem olvasta ezeket a regényeket, akkor éppen itt az ideje, hogy pótolja az elmaradását. Ezt a kötetet már kipipálhatom, de a többi még hátra van és folytatni is fogom az ismerkedést a többi - most már én is tudom - rendkívüli történettel.
A múltbeli visszatekintés és az okok pszichológiai hátterének megismerését követően viszont rendesen beindulnak az addig csak toporgó események, összeérnek a korábban feltárt apró nyomok és bizonyítékok, a jelek pedig ugyanabba az irányba mutatnak. Szeretném azt mondani, hogy ezzel vége, de a szerző még tartogat egy meglepetést a történet végére és ezzel ismét ékes bizonyítékát adta annak, hogy bőven megelőzte a korát, ha a történetírásról volt szó.
Hogy miért Vörös sárkány? És hogyan kerül a képbe Hannibál Lecter? Az elkövetőn zűrös körülmények között, a családon belül öröklődő fejlődési rendellenességgel, a farkastorokkal születik, amelynek akkoriban még nem volt meg a műtéti kezelési lehetősége. A fiú gyerekkorát a fogyatékossága és a szülői, nagyszülői hozzáállás, a szeretet hiánya határozza meg, amely rányomja bélyegét a fejlődésére. Később ez az út és William Blake a Vörös sárkány és a napba öltözött asszony című festménye vezeti el őt ahhoz, hogy furcsán kifordítva értelmezze a dolgokat és megtegye, amit - állítás szerint - a sárkány követel tőle.
És akkor Hannibal Lecter, a doktor, aki különösen intelligens, mégis az elkövetők között tartják számon a személyét. Lecter ebben a regényben megszemélyesíti az intelligens és ravasz elkövetőt, azt a személyt, akiről senki sem gondolná, hogy képes az általa elkövetett tettekre. Éppen ezért olyan borzongató a tudat, hogy létezik. Fontos részét képezi a történetnek, mert ő az, aki testileg és lelkileg is megsebezte az őt lebuktató nyomozót, aki tanácsot ad az újabb ügy megértéséhez és aki - legalábbis én így érzem - a háttérből, még a rácsok mögül is mozgatja a szálakat. Személye most, a jelenlegi információk alapján még csak egy lehetőség, amely később fog kiteljesedni, de már így is elég érdekes egyéniség.
Tetszett, amit olvastam és nagyon élveztem. Már kezdem érteni, hogy Thomas Harris írásai miért is kult művek és miért szolgálnak viszonyítási pontként más, napjainkban keletkező regények számára. Az biztos, hogy a szerzőnek van mire büszkének lennie és ha valaki eddig még nem olvasta ezeket a regényeket, akkor éppen itt az ideje, hogy pótolja az elmaradását. Ezt a kötetet már kipipálhatom, de a többi még hátra van és folytatni is fogom az ismerkedést a többi - most már én is tudom - rendkívüli történettel.
Posted in: 9 pontos,Hannibal,könyvértékelés,krimi,Magvető,pszichothriller,Thomas Harris,thriller
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése