Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2018. június 17., vasárnap

J.D. Barker: A negyedik majom

Sorozatgyilkosok. Magam sem tudom megmondani, hogy miért, de imádom olvasni a róluk szóló regényeket. Pedig nem kifejezetten vagyok híve az erőszaknak. Akkor miért is? Talán azért, mert érdekel, hogy mi játszódhat le a fejükben, mi az, ami felkelti az érdeklődésüket az áldozat iránt, ami gyilkolásra készteti őket - újra és újra. Nem az indokolatlan vérengzést kedvelem, hanem azokat a történeteket, amelyek valamiféle magyarázattal is szolgálnak az eseményekre, amelyek árnyalják a gyilkos karakterét és érdekessé teszik az utána történő nyomozást. Nem szaporítom tovább a szót, mert egyszerű az álláspont: azokat a regényeket kedvelem, amelyek jól felépítettek, elgondolkodtatóak és érdekesek - okok, nyomozás és karakterek szempontjából is. Ezért nem volt kérdés, hogy ezt a regényt nekem olvasnom kell. A fülszöveg teljes egészében és maradéktalanul meggyőzött.

Értékelés: 9 pontot kap a 10-ből
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 201.
Terjedelem: 405 oldal
Borító ár: 3.680,- Ft
A mű eredeti címe: The Fourth Monkey
Fordította: Bosnyák Edit
Műfaj: krimi, thriller
Chicago lakóit a Négy Majom Gyilkos néven elhíresült sorozatgyilkos tartja rettegésben, aki fiatal lányokat rabol el és különös kegyetlenséggel végez velük. Öt éve szedi áldozatait, öt éve nem sikerült elkapni. Sam Portert, a gyilkosra specializálódott különleges egység vezetőjét egy reggel különös telefonnal ébresztik, halálos gázolásos balesethez riasztják. A helyszínen talált tárgyakból - egy dobozból és egy naplóból - kiderül, hogy az áldozat nem más, mint a Négy Majom Gyilkos. A városban évek óta rettegést keltő sorozatgyilkos ugyan meghalt, de a napló és a doboz tartalma alapján bizonyítást nyer, hogy néhány nappal korábban elrabolt még egy fiatal lányt. Porter nyomozó tudja, hogy nincs sok ideje a lány megtalálására, amelyhez támpontot a naplóban keres. A napló tényleg bepillantást enged az elkövető élettörténetébe, de az abban leírtakra nem lehet előre felkészülni.

Sok mindent olvastam már, de azért még mindig meg lehet lepni egy jól összerakott történettel - sokan vagyunk, sokfélék és az emberi fantázia végtelen. Keresem az újdonságokat, az olyat, amivel eddig még nem találkoztam össze, ami új élményt jelent - legalább részben. Ezért akartam nagyon ezt a könyvet, mert olyat olvastam már - nem is egyet -, hogy a rendőrség egyik tehetséges és elszánt nyomozója üldözi a sorozatgyilkost, de olyat, hogy ez a gyilkos a történet elején meghal és az utolsó áldozatát kell megmenteni, bizony még nem. 

Nagyon erősen indít a regény, talán az egyik legerősebb kezdéssel, amit eddig olvastam és nagyon jól átjönnek az érzések, az indulatok: fájdalom, értetlenség, döbbenet, megkönnyebbülés, majd ismét a kétségbeesés. J. D. Barker jó stílusban ír és nagyon jó érzékkel adagolja az információkat, kezeli a különböző karaktereket és szituációkat. Így tudtam meg, hogy Porter nyomozó maga is komoly problémával küzd, még nincs túl a felesége tragikus halálán - mély gyászából a gyilkos utolsó áldozata utáni nyomozás rázza fel.

A nyomozó és kollégája, valamint a helyszínelőktől az ügy felgöngyölítése érdekében kölcsönkért ígéteres tehetség, Paul Watson elindulnak a nyomokon, amelyeket a gyilkos maga után hagyott. A kiindulási alap nagyon kevés, az egyetlen igazi útmutatást a napló jelenti, amelyben viszont nem a közelmúlt, hanem a régmúlt, az elkövető meghatározó gyerekkori élményei jelennek meg. A nyomozás lassan indul meg, kevés a támpont, és miközben a kutatás útját követtem a jelenben, a naplóbejegyzéseknek köszönhetően időnként sikerült elborzasztania és megdöbbentenie a múlt egy-egy jelenetének.

Furcsán érdekes ez a regény, mert egyrészről nagyon lassú, másrészről pedig mégis képes fenntartani az érdeklődést. A titok a korábban is említett információadagolásban rejlik. Mivel egy idő után az aprólékos nyomozás leírása akár unalmassá is válhat, ezért a szerző tett róla, hogy ez még véletlenül se következzen be: csavar egy hatalmasat a sztorin és innentől válik csak igazán izgalmassá a dolog.

Már egyébként az elkövető elnevezése - Négy Majom Gyilkos - is nagyon érdekes, mert a névnek külön jelentéstartalma van. Az elnevezés eredete a Toso-gu szentély (Japán, Nikko) bejárata fölötti egyik faragványra utal, amely négy majmot ábrázol: Mizaru-t, Kikazaru-t, Iwazaru-t és Sizaru-t. A négy majom közül három sokaknak ismerős lehet, ugyanis ők "nem lát, nem hall, nem beszél" majomszobrok szereplői. Eredeti jelentésük: ne lásd meg a rosszat, ne halld meg a rosszat, ne beszéld a rosszat. A negyedik majom jelentése: ne cselekedj rosszat. Ez utóbbi a gyilkos fő vesszőparipája, ugyanis ennek az elvnek a mentén végzi a tevékenységét.

Az áldozatai ugyanis tényleg ártatlanok, azonban valamelyik közeli hozzátartozójuk nem az, hanem elkövetett egy olyan bűntettet, amelyet jól leplezett, annak tényét nem lehetett bebizonyítani, így a felelősségre vonás sem történt meg. A gyilkos összegyűjti az apró információmorzsákat, megkeresi a fogást az áldozatán, majd végrehajtja a mesteri módon kidolgozott tervét. És eddig még nem sikerült a nyomára akadni. Aztán közbeszólt a sors. Vagy mégsem? Bárhogy is legyen, ott az újabb áldozat és ahhoz, hogy megtalálják, fel kell göngyölíteni azt az ügyet, amely elindította a folyamatot, meg kell találni a rejtőzködő bűnöst.

Gyorsan végeztem a kötettel, legfőképpen azért mert érdekelt, hogy ki a gyilkos, ki a legújabb rejtőzködő bűnös és mi lesz az egésznek a vége - különösen a csavar után érdekelt a végkifejlet, mert az felborított minden addigi teóriát. Nagyon tetszett a regény felépítése, a több nézőpont - a gyilkos gondolatai a naplóból, a nyomozók munkája és az áldozat kétségbeesett vergődése -, valamint az egész történet hangulata is. A jelenetek leírásának plasztikusságában és kegyetlen tettek megjelenítésében J. D. Barker nem marad el Chris Carter mögött - ez az én nézőpontomból dícséret és nem kritika -, szóval kell egy átlagostól valamivel erősebb gyomor a történet befogadásához.

Külön érdekessége a regénynek, hogy a szerző a kötet végén beavatja az olvasóit egy titokba, majd megoszt velük egy külön kis csemegét - amely természetesen csak olaj a tűzre és megint csak több kérdést vet fel, mit amennyire választ ad.

A regényt alapból a kategória olyan nagy klasszikusaihoz hasonlítják, mint a Bárányok hallgatnak vagy a Hetedik. Bár a regény nagyon jó, okosan felépített, de azért nem maradéktalanul zseniális, bár az is tény és nem tagadhatom le, hogy odaragadtam a lapokhoz, a történethez. A gyilkos személye érdekes, összetett, az indokai is követhetőek, az általa bejárt út pedig több kérdést is felvet - a párhuzam, illetve a hatás a múlt és a jelen között nem jelentkezik kifejezetten markánsan, amíg folyamatban van az olvasás , de visszatekintve már élesen kirajzolódik mindkét jellemző. Mindezek ellenére is jogos azonban a kérdés, hogy a 4MGY, tényleg van olyan összetett karakter, mint Hannibal Lecter? Erről majd még a saját szememmel is meg kell győződnöm, de már rajta vagyok az ügyön. Addig is ajánlom ezt a regényt olvasásra, mert megéri megismerkedni a történetével. Egy remek író, remekül kitalált és megírt elbeszélése, amely korrekt és szórakoztató kikapcsolódást nyújt a műfaj kedvelőinek.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons