szombat, március 24, 2018
Shanara
Természetesen olvasok romantikus könyveket, ám egyre szkeptikusabb és egyre kritikusabb is vagyok a felhozatallal szemben. Nem könnyű megtalálni az összetevők közötti egyensúlyt, ha pedig mégis sikerül, akkor általában a szöveg stílusa - minősége és igényessége - az, amivel problémám van. Nem kedvelem ugyanis sem a tőmondatokat, sem pedig a darabos cselekménymesélést, sem pedig azt, ha a hősnő egy alulkvalifikált háziszárnyas szintjén mozog, magyarul egy buta liba. Igen, tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset - vagy csak az elvárásaim túlzottan nagyok.
Mégis mindig próbát teszek, ha a fülszöveg alapján találok valami kedvemre valót és milyen jó, hogy még nem adtam fel végleg ezt a szokásom, mert néha azért igazi gyöngyszemeket is lehet találni a kínálatban. A hónap, de talán - megelőlegezem a bizalmat - az idei év egyik nagy és mindenképpen kellemes meglepetése számomra az a Hitvány Rómeó, amely először még csak hazug jelzővel kezdte a pályafutását.
 |
| Értékelés: 10-ből 10-et kap, mert üdítő változatosságot jelent a kínálathoz képest. Kiadó: Libri Kiadó Kiadói sorozat: Insomnia Kiadás éve: 2018. Terjedelem: 498 oldal Fordította: Bikics Milán Borító ár: 3.599,- Ft A mű eredeti címe: Bad Romeo Sorozat: Starcrossed-sorozat Folytatás: 2.) Megtört Júlia 3.) Álnok szerelem 4.) Szívtiprók karácsonya Kategória: romantikus, new adult, dráma, humor |
A regény nem lineáris történetvezetésű, hanem az idősíkok váltakozásával tárultak fel a múltbeli és a jelenlegi események - még ha nem is maradéktalanul, mert a kerek egészhez kelleni fog a második rész is. Egy megkeseredett Cassie-vel találkoztam össze a kötet elején és mivel ő meséli el a történetet, az ő naplója részletei egészítik ki az elbeszélést, ezért már rögtön az elején eléggé koncentráltan jelentkeztek az érzései. Úgy is mondhatnám, hogy már akkor utáltam Ethant, amikor még semmit sem tudtam róla, hiszen darabokra törte egy ártatlan lány szívét és még le is lépett a színről - mindezek után pedig volt pofája újra felbukkanni.
Később persze árnyaltabbá válik a kép, de az alapszituáción mit sem változtatott, hogy lassan megismertem a múltbeli történéseket is. Nincs itt semmi titok: Cassie és Ethan már az elejétől kezdve vonzódik egymáshoz és ezzel mind a ketten tisztában is vannak. A fő konfliktust az jelenti, hogy Ethan tisztában van saját magával, a reakcióival és igyekszik - ha érzelmileg nem is tudja - leginkább testileg távol tartani magát Cassie-től. Áthidaló megoldás ilyenkor a barátság, de azt is mindenki tudja, hogy ez az a dolog, ami egy hasonló szituációban egyáltalán nem szokott működni.
Ethan makacssága kitart egy darabig, de amikor a két fiatal megkapja a Rómeó és Júlia főszerepeit, majd ezt követően elkezdik a próbákat, akkor omlik össze minden. És bár eddig is kuncogtam eleget a szövegen meg a szituációkon, innentől kezdtem el igazán hangosan kacarászni az élvezetes jeleneteken. Mert mi lehet mulatságosabb annál, ha egy érzelmi gátlásokkal igencsak megterhelt szépfiúnak kell eljátszania a hősszerelmest egy olyan lánnyal, akibe egyébként tényleg bele van zúgva. Röviden és tömören: drámáznak a drámatagozatosok. Még jó, hogy a világítást nem csapta ki a hirtelen megnövekedett feszültség.
A poén az egészben, hogy Cassie és Ethan a jelenben is egy olyan darabban szerepelnek, amelyben szintén szerelmeseket kell megszemélyesíteniük és meghitt jelenet is akad bőven. Talán ezek a szituációk még élvezetesebbek, mint a múltbeli próbák leírásai. A két szereplő közötti érzelmi reakció pedig az évek elteltével sem csökkent. A kémia vitathatatlanul működik, azonban a hevességét, a nagyságát és a tartósságát tekintve első körben nem egy labor, hanem rögtön a vegyiüzem jelző jutott az eszembe.
Nagyon jól dolgozta ki a szerző a múlt és a jelen eseményei közötti párhuzamot - a szereplők gyakorlatilag ugyanazt az utat járják végig mindkét idősíkon, vagy éppen elhangzik, történik valami, ami miatt kapcsolni lehet az emlékeket a jelenhez. Ebből a szempontból is jól összerakott a regény.
Említettem már, hogy nincs ebben a könyvben semmi titok? Mármint ami a végkifejletet jelenti. Már az elején teljesen nyilvánvaló, hogy Ethan csúnyán megbántotta és magára hagyta Cassie-t. Mégis olyan élvezettel olvastam az egészet, mintha ez nem így lenne és közben végig drukkoltam, hogy tényleg másként alakuljon minden. Nagyon szimpatikusnak találtam a két fiatal - egyébként korántsem egyszerű - kapcsolatát, a színházi élet és a kulisszák mögötti történések leírását.
A történet nem túl bonyolult, nincs benne semmi csavar, teljesen egyértelmű az elejétől a végéig minden. A fűszerezést a szöveg stílusa, a gördülékeny mondatok, az élettel teli és jól átgondolt szereplők, az élvezetes szituációk és a humor jelenti. Mindez nagyon jól működik együtt. És még annál is jobban, mert ennek a történetnek sikerült maradéktalanul elvarázsolnia és magával ragadnia, ami pedig nagy szó - aki ismer, tudja, hogy ez tényleg így van.
A történések szempontjából a múlt és a jelen közötti kapcsolat mindennél fontosabb, a kölcsönhatás jól lekövethető. Amíg a múltban Ethan a negatív szereplő, addig a fiú korábbi tette miatt a jelenben Cassie az, aki tüskéket növesztett és lát borúsan mindent. Ez az igazi szerepcsere. Mivel színészekről van szó, ezért - bármennyire is szerettem volna - nem lehettem biztos benne, hogy Ethan tényleg megváltozott. Eddig minden jel ebbe az irányba mutat, de van még egy kötet a történetből és még rengeteg minden történhet. Azért megjegyezném, hogy elég piszok dolog volt pont ott abbahagyni a regényt, ahol az abba maradt.
Számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem. Ha ennyire nyilvánvaló a szerep- és jellemcsere, akkor a következő rész történéseit Ethan fogja elmesélni? Nem bánnám, ha így történne. Az is érdekelne, hogy mi okozta Ethan nagy változását? Eddig csak érintettük ezt a témát. Már ha tényleg megváltozott. Mi minden történt még a párosunk között? Mert szerintem eddig még csak a felszínt kapargattuk, az emlegetett időpontok alapján még hátra van legalább két évnyi történés - és gondolom rengeteg fájdalom - a múltból. Nem látok más magyarázatot arra, hogy Cassie ennyire más a jelenben, mint volt a múltban.
Szeretném, tényleg minél hamarabb szeretném a folytatást! Ha pedig azért csúszott az első rész megjelenése ennyit, hogy hamar rendelkezésre álljon a második és a türelmetlen olvasó ne kaparja a falat kínjában, akkor még a késlekedést is hajlandó vagyok megbocsátani. Leisa Rayven már most is élvezi a bizalmamat és ha továbbra is tartja ezt a színvonalat, akkor tuti, hogy romantikus vonalon új kedvenc szerzőt fogok avatni. Most pedig megyek és adom is le a második rész előrendelését. (A poszt írásakor a Megtört Júlia még előrendelhető volt, de azóta már megjelent a kötet.) Mert egyszerűen nem tehetek másként.
Később persze árnyaltabbá válik a kép, de az alapszituáción mit sem változtatott, hogy lassan megismertem a múltbeli történéseket is. Nincs itt semmi titok: Cassie és Ethan már az elejétől kezdve vonzódik egymáshoz és ezzel mind a ketten tisztában is vannak. A fő konfliktust az jelenti, hogy Ethan tisztában van saját magával, a reakcióival és igyekszik - ha érzelmileg nem is tudja - leginkább testileg távol tartani magát Cassie-től. Áthidaló megoldás ilyenkor a barátság, de azt is mindenki tudja, hogy ez az a dolog, ami egy hasonló szituációban egyáltalán nem szokott működni.
Ethan makacssága kitart egy darabig, de amikor a két fiatal megkapja a Rómeó és Júlia főszerepeit, majd ezt követően elkezdik a próbákat, akkor omlik össze minden. És bár eddig is kuncogtam eleget a szövegen meg a szituációkon, innentől kezdtem el igazán hangosan kacarászni az élvezetes jeleneteken. Mert mi lehet mulatságosabb annál, ha egy érzelmi gátlásokkal igencsak megterhelt szépfiúnak kell eljátszania a hősszerelmest egy olyan lánnyal, akibe egyébként tényleg bele van zúgva. Röviden és tömören: drámáznak a drámatagozatosok. Még jó, hogy a világítást nem csapta ki a hirtelen megnövekedett feszültség.
A poén az egészben, hogy Cassie és Ethan a jelenben is egy olyan darabban szerepelnek, amelyben szintén szerelmeseket kell megszemélyesíteniük és meghitt jelenet is akad bőven. Talán ezek a szituációk még élvezetesebbek, mint a múltbeli próbák leírásai. A két szereplő közötti érzelmi reakció pedig az évek elteltével sem csökkent. A kémia vitathatatlanul működik, azonban a hevességét, a nagyságát és a tartósságát tekintve első körben nem egy labor, hanem rögtön a vegyiüzem jelző jutott az eszembe.
Nagyon jól dolgozta ki a szerző a múlt és a jelen eseményei közötti párhuzamot - a szereplők gyakorlatilag ugyanazt az utat járják végig mindkét idősíkon, vagy éppen elhangzik, történik valami, ami miatt kapcsolni lehet az emlékeket a jelenhez. Ebből a szempontból is jól összerakott a regény.
Említettem már, hogy nincs ebben a könyvben semmi titok? Mármint ami a végkifejletet jelenti. Már az elején teljesen nyilvánvaló, hogy Ethan csúnyán megbántotta és magára hagyta Cassie-t. Mégis olyan élvezettel olvastam az egészet, mintha ez nem így lenne és közben végig drukkoltam, hogy tényleg másként alakuljon minden. Nagyon szimpatikusnak találtam a két fiatal - egyébként korántsem egyszerű - kapcsolatát, a színházi élet és a kulisszák mögötti történések leírását.
A történet nem túl bonyolult, nincs benne semmi csavar, teljesen egyértelmű az elejétől a végéig minden. A fűszerezést a szöveg stílusa, a gördülékeny mondatok, az élettel teli és jól átgondolt szereplők, az élvezetes szituációk és a humor jelenti. Mindez nagyon jól működik együtt. És még annál is jobban, mert ennek a történetnek sikerült maradéktalanul elvarázsolnia és magával ragadnia, ami pedig nagy szó - aki ismer, tudja, hogy ez tényleg így van.
A történések szempontjából a múlt és a jelen közötti kapcsolat mindennél fontosabb, a kölcsönhatás jól lekövethető. Amíg a múltban Ethan a negatív szereplő, addig a fiú korábbi tette miatt a jelenben Cassie az, aki tüskéket növesztett és lát borúsan mindent. Ez az igazi szerepcsere. Mivel színészekről van szó, ezért - bármennyire is szerettem volna - nem lehettem biztos benne, hogy Ethan tényleg megváltozott. Eddig minden jel ebbe az irányba mutat, de van még egy kötet a történetből és még rengeteg minden történhet. Azért megjegyezném, hogy elég piszok dolog volt pont ott abbahagyni a regényt, ahol az abba maradt.
Számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem. Ha ennyire nyilvánvaló a szerep- és jellemcsere, akkor a következő rész történéseit Ethan fogja elmesélni? Nem bánnám, ha így történne. Az is érdekelne, hogy mi okozta Ethan nagy változását? Eddig csak érintettük ezt a témát. Már ha tényleg megváltozott. Mi minden történt még a párosunk között? Mert szerintem eddig még csak a felszínt kapargattuk, az emlegetett időpontok alapján még hátra van legalább két évnyi történés - és gondolom rengeteg fájdalom - a múltból. Nem látok más magyarázatot arra, hogy Cassie ennyire más a jelenben, mint volt a múltban.
Szeretném, tényleg minél hamarabb szeretném a folytatást! Ha pedig azért csúszott az első rész megjelenése ennyit, hogy hamar rendelkezésre álljon a második és a türelmetlen olvasó ne kaparja a falat kínjában, akkor még a késlekedést is hajlandó vagyok megbocsátani. Leisa Rayven már most is élvezi a bizalmamat és ha továbbra is tartja ezt a színvonalat, akkor tuti, hogy romantikus vonalon új kedvenc szerzőt fogok avatni. Most pedig megyek és adom is le a második rész előrendelését. (A poszt írásakor a Megtört Júlia még előrendelhető volt, de azóta már megjelent a kötet.) Mert egyszerűen nem tehetek másként.
Posted in: 10 pontos,erotikus,Insomnia,könyvértékelés,Leisa Rayven,Libri Kiadó,romantikus,Starcrossed-sorozat
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése