Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2018. november 23., péntek

Katherine Arden: A medve és a csalogány (Az északi erdő legendája 1.)

Kifejezettem kedvelem a népmesék és mítoszok, mitológiák elemeit feldolgozó történeteket, mert a lelkem mélyén még mindig a mesékért rajongó gyermek vagyok. Különösen kedvesek a szívemnek a magyar feldolgozások, de hasonlóan rajongok a szláv elemeket tartalmazó történetekért is. Régen a kelta és a görög mitológia volt a kedvencem, és bár azokat is szívesen olvasom, mára már némiképp a háttérbe szorultak a listámon. Így tehát, ha valamely szerző úgy dönt, hogy kis hazánk vadregényes tájaira vagy éppen a Kárpátok magas hegyeire, eldugott völgyeibe, netán a fagyos orosz vadonba vezet el kézen fogva, akkor én örömmel követem. 
A szláv népmesei elemeket vagy helyszíneket tartalmazó írások közül különösen maradandó élményt nyújtott Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan című regénye, Naomi Novik Rengeteg című műve, valamint Orson Scott Card Bűvölete. Valami hasonlót kerestem, amikor Az északi erdő legendájának nyomába eredtem.

Értékelés: 8 pont a 10-ből
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 382 oldal
Fordította: Iváncsics Irma
Borító ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: The Bear and the Nightingale
Sorozat: Az északi erdő legendája
Folytatás:
2.) The Girl in the Tower
3.) The Winter of the Witch
Kategória: fantasy, mitológia
A történet a XIV. századi Oroszországba repít vissza minket, ahol az egyre inkább teret hódító kereszténység ellenére az emberek még mindig hisznek a természeti lényekben - gyakorlatilag egymás mellett tisztelik a régit és az újat. De a babonák lényei már érzik, hogy közeleg a vég és meg kell vívniuk sorsdöntő csatájukat az új szemlélettel, a kereszténységgel és annak minden következményével. A birodalom szélén, messze északon - Lesznaja Zemlja vidékén - él családjával Pjotr Vlagyimirovics, a bojár. Felesége nem más, mint a korábbi uralkodó gyermeke, a mostani uralkodó - Ivan Ivanovics - féltestvére. Pjotr és Marina házassága a szülői elrendelés ellenére is boldog, három gyermekük született eddig és most, egy igen kemény és szűkös telet követően érkezik a negyedik - az anyja tudja, hogy a lánya különleges lesz. Vaszilisza születésébe Marina belehal. A veszteség ellenére apja nagyon szereti a kislányt, a nővére és Marina öreg dajkája vigyázz rá, a bátyjai figyelik óvón a lépteit. Azonban Vaszilisza vadóc és különleges képességgel rendelkezik: látja őket és kommunikálni tud a mítoszok és népmesék lényeivel. Ő az, aki ételt ad a domovojnak, a ház védőszellemének és a vazilának, az istálló őrzőjének, beszélget a ruszalkával, a víziminfával, találkozik Morozkoval, télközép királyával és lát megannyi egyéb lényt is körös-körül az erdőben és a vízben. Kicsit különc a lány, de ezt már megszokták a körülötte élők. Nincs is különösebb gond ezzel addig, amíg Vászja apja új asszonyt nem hoz a házhoz, aki maga is látó, de számára ezek a lények démonok és a keresztény ima mögé bújik előlük. Anna Ivanovna ájtatossága sem végzetes még, azonban amikor az elhunyt Szemjon atya helyett egy ifjú ikonfestő, Konstantin atya érkezik a közösségbe, az már beindítja a végzetes folyamatokat.

Lassan építkező történet ez, amelynek az elején megismertem Vaszlisza családját, az aktuális politikai helyzetet és persze rögtön bele is cseppentem az orosz népmesék csodás, ám mégis kegyetlen világába. A Rusz és az orosz tél, a kíméletlen és csikorgó hideg leírása megadja az alaphangulatot, amelyet csak tovább színez a mitológiai lények sokfélesége. Valós történelmi alapokon nyugvó, csodálatos mese ez a természeti lények és a kereszténység, az emberek általi hit hatásairól és a változásról, amelyet előidéz. Egyszerűen imádom az ilyet és amellett, hogy nagyon élveztem a történetet, azért egy kissé csalódott is vagyok - van némi hiányérzetem a történettel kapcsolatban. Mégis beszélnem kell az érzésekről, amelyeket ez a történet bennem keltett, mert ha nem tenném, akkor feledésbe merül és eltűnne, mint a ruszalka - ezt pedig nem akarhatom.

Kétségtelen, hogy Katherine Arden szépen felfűzte a történet vonalát, de az elejét nagyon lassan építette fel, a lényeges eseményeket pedig a kötet utolsó harmadára hagyta. Befejezést ugyan kaptam, de nem egészen erre számítottam, hanem valaki véglegesebbre, kevésbé nyitottra. Sebaj, várom a következő részt is és örömmel fogom olvasni azt is.

Nehéz megfogalmaznom a véleményem, mert tetszett a történet, de mégis van bennem hiányérzet. Lehetett volna valamivel pörgősebb, ki lehetett volna hagyni bizonyos részeket, amelyek elnyújtották az eseményeket, illetve a hangulat is lehetett volna erősebb. Úgy éreztem, hogy a szerzőnek minden eszköze megvolt arra, hogy fessen egy csodás képet, de nem minden színt sikerült tökéletesre kevernie és néhol az ecsetvonásoknak is elfogyott a lendülete. Helyenként viszont teljesen elvarázsolt a történet. A törések talán a napi tevékenységek és a mesei elemek váltásánál következtek be - az előbbit kevésbé, az utóbbit mindennél jobban élveztem.

Az orosz népmesék lényeinek neveit és a korra, a helyre jellemző elnevezéseket nem egyszerű megjegyezni annak, aki nem merült el mélyebben ebben a témában, de ebben segít a kötet végén található szószedet, amelyhez bármikor odalapozhattam és megadott minden, a regény élvezetéhez szükséges információt.

A mű címe fantasztikusan hangzik, de bizony komoly fejtörést okozott a számomra. A medve érthető, mert fontos eleme, szereplője a történetnek, de a csalogány ennyire előtérbe tolása határozottan furcsa - már maga a felbukkanása is zavaros kissé - és elgondolkodtató. Pedig az eredeti is pont így hangzik, tehát ez most nem a magyarítás következménye.

Vaszilisza rosszalkodásait és különcségeit egészen kicsi korától követhettem végig és bár ő maga különleges tudással rendelkezik, azért érdekes, hogy a legtöbb helyzetben inkább az ösztöne menti meg, mint a tudatos cselekvése. Kedveltem a pajkosságát és a hirtelen, de egyenes és őszinte természetét, ugyanakkor nem szívesen lettem volna a dadája, a családtagja. Szabadságvágya és önállósága lenyűgöző, de elviselni mindezt nagyon nehéz. Tény, hogy ő az aki az egész népe sorsát a kezében tartja és ehhez sok mindent át kell élnie és meg kell értenie, fel kell rúgnia hagyományokat, a megszokott nemi szerepeket, sztereotípiákat. Kicsit úgy érzem, semmi sem változott az hatszáz-hétszáz évben, mert még ma is - minden látszat ellenére - ugyanezért küzdenek a nők.

Maga a mese, a történet sem éppen pozitív hangulatú. Halállal kezdődik és elmúlással, búcsúval végződik - nevetésre, kacagásra a közbenső lapokon sem igen van lehetőség. A ruszok mindennapi élete kemény és lemondással teli. Kényelmüket és biztonságukat a régi lények biztosították, de a világ kereke továbbhaladt és fogytán az erejük. Megéri elolvasni ezt a történetet, mert amellett, hogy közelebb hozza az orosz népmesék lényeit és hangulatát, azt is remekül bemutatja, miként lehet játszani az emberek érzéseivel, mennyire könnyű kiterjeszteni a befolyásolás mélységét és határait.

Megéri elolvasni, de azért azt is el kell ismerni, hogy ez a történet sem hangulatában, sem mélységében, sem pedig mondat- és történetszövésében nem ér fel az eddig olvasott - a bekezdésben is említett - művekhez.
Kíváncsi vagyok, hogy mit fog kihozni a szerző a legenda következő részéből és képes-e fejlődést felmutatni azokon a területeken, ahol most még hibákat és elmaradásokat észleltem. De a szerző által elmesélt történetnek - akárcsak a meséknek, amiből fakad - ereje van és azóta is a fejemben motoszkálnak a részletek, vissza-visszatérnek hozzá a gondolataim, mint az upír a házhoz, ahol korábban lakott. 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons