péntek, május 18, 2012
Shanara
Volt szerencsém az Ad Astra Kiadó eddig megjelent mind a négy könyvét olvasni. Ezt a könyvet hagytam a négy közül utolsónak, mert bár nagyon akartam olvasni, de egy kicsit meg is rémítettek az értékelések, mert minden értékelésben szerepelt a sötét és a véres szó. Egyébként semmi bajom a sötéttel és a véressel, de most valahogy mégis olyan hatással voltak rám ezek a szavak, hogy csak halogattam és halogattam az olvasást.
Aztán belekezdtem és beleszerettem a történetbe. Azok a gyönyörűen megfogalmazott mondatok levettek a lábamról. Anélkül, hogy levettem volna a szemem a könyv sorairól, az állam - puff, nyekk! - leesett attól a csodától, amit olvastam.
A történet nem más, mint egy orosz mese és a XX. század első felét felvonultató szovjet valóság misztikus keveréke. Marija Morevna Szentpéterváron lakik egy hosszú, keskeny házban. Nővéreiért olyan kérők jönnek, akik mielőtt bekopogtak volna a cseresznyefa ajtón, madarak voltak. Marija várja, hogy érte is eljöjjön az ő madara. Viselkedésével felkelti Halhatatlan Koscsej figyelmét, aki el is jön érte és elviszi magával az országába, mert Koscsej az Élet Hercege, aki háborúban áll a Halál Hercegével. Marija Morevna lassan elfoglalja a helyét a herceg mellett. Kettejük szerelme és élete adja a könyv lényegét. Koscsej élete azonban nem egyszerű. Mindig magához vesz egy nőt, akiért mindig eljön Iván, a nő másik szerelme, aki elviszi magával. Koscsej árulás áldozatául esik, meghal, majd kezdődik minden előről. Ennek a körforgásnak a közepébe csöppen bele Marija Morevna és elhatározza, hogy ellenáll az eseményeknek, megtöri a kört és nem árulja el Koscsejt. Mindez félig a mesevilágban, félig a szovjet forradalmak idején játszódik.
Nem tudom, hogy mit lehetne még elmondani erről a könyvről, amit eddig nem írtak le mások, más értékelésekben. Nagyon egyedi és nagyon különleges ez a regény. Olyan hangulata van, amelyet nem lehet elmondani, szavakba önteni. Megfoghatatlan. Varázslatos. Mesés és mégis kegyetlen.
A könyv eleje teljesen elvarázsolt, a vége inkább elszomorított. Mert a történet nem igazán szép, sőt sok helyen inkább elszomorító, de az olvasása mégis valami fantasztikus érzést kelt az emberben. A mesék és a valóság közötti határ elvékonyodott, átszövik egymást az események és a történések. A mesék szereplői felbukkannak a való életben és az élők belekeverednek a mesékbe. Az egyik világ hatással van a másikra és viszont. Sokszor mosolyogtam is a történeten, mert a házimanók lakógyűlése és a pártot hűen szolgáló sárkány előhívta a mosolyomat.
Nem egyszerű ez a könyv. Nagyon sok mondanivalója van és a kígyózó mondatok sem mindig könnyítik meg a lényeg megértését. Úgy éreztem, hogy az írónő legalább a könyv felében virágnyelven szól hozzám, az olvasóhoz. Nem nyersen vágta az arcomba a kegyetlenséget, hanem gyapjúba és selyembe burkolva. Gyapjúba, hogy ne üssön akkorát és selyembe, hogy még tetszen is. De a kegyetlenség attól még kegyetlenség, a szenvedés, az szenvedés, mégis más a fogadtatása.
A szereplőket azért szerettem, mert egyikük sem volt idealizált. Ebben a könyben nincs fekete és fehér, de megtaláljuk a szürke milliónyi árnyalatát. Az Élet cárja is sokszor kegyetlen, mert az élet is az és a Halál cárja is tud kedves és gyönyörűséges lenni, mert van ilyen halál is. Marija egyszerre erős és esendő. Iván életrevaló és életunt. Rengeteg árnyalat és rengeteg valós reakció.
Miről is szólt számomra ez a könyv? Nem másról, mint a párkapcsolatról, annak buktatóiról és arról, hogy az ember sok mindent képes elviselni és megtenni a szerelméért. Olyan az egész, mint egy kötéltánc. Egyszer az egyik enged, aztán a másik. Marija Morevna és Koscsej szerelme számomra pontosan ilyen volt. Egyrészről mesés, másrészről nagyon kegyetlen. De telis-tele mondanivalóval és olyan köntösbe bújtatva, amelynek minden szaván csüngtem.
Ha már a szavaknál és a gyönyörűen megfogalmazott mondatoknál tartok (ismét), akkor meg kell jegyeznem, hogy jobb kezekbe nem is kerülhetett volna a fordítás, mint Kleinheincz Csillához. Biztos vagyok benne, hogy az eredeti regény is ennyire gyönyörűen fogalmazott, ennyire költői, de olvastam már Peter S. Beagle köteteket Csilla fordításában és azok is ilyen szépek, illetve olvastam Csilla által írt regényt (Ólomerdő) és az is pont ugyanilyen gyönyörű mondatokat tartalmazott. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nélküle ennek a regénynek a magyar fordítása nem lenne ennyire csodaszép, nem lenne ennyire hangulatos. Nagyon nagy köszönet érte, mert egy élmény olvasni.
Ahhoz képest, hogy az elején még nem igazán tudtam mit írni, a végére csak összejött egy egész hosszú bejegyzés. Nem is szaporítom tovább a szót, mert nem érdemes.
Az a lényeg, hogy ez a könyv különleges, gyönyörű és csak ajánlani lehet olvasásra. Érdekelt, de ugyanakkor tartottam is tőle, félve kezdtem bele és a vége egy hatalmas szerelem lett, mert imádtam az egész történetet. Senkit ne riasszon meg a történet sötétsége és a kegyetlensége, mert a csillagfényes téli éjszaka is tud kegyetlen lenni csikorgó hidegével, de tud olyan gyönyörű is lenni, amelynek szépsége képes megragadni és soha többet el nem engedni. Én ilyennek érzem ezt a könyvet. Olvassátok és szerintem ugyanezt fogjátok érezni Ti is!
A könyv eleje teljesen elvarázsolt, a vége inkább elszomorított. Mert a történet nem igazán szép, sőt sok helyen inkább elszomorító, de az olvasása mégis valami fantasztikus érzést kelt az emberben. A mesék és a valóság közötti határ elvékonyodott, átszövik egymást az események és a történések. A mesék szereplői felbukkannak a való életben és az élők belekeverednek a mesékbe. Az egyik világ hatással van a másikra és viszont. Sokszor mosolyogtam is a történeten, mert a házimanók lakógyűlése és a pártot hűen szolgáló sárkány előhívta a mosolyomat. A szereplőket azért szerettem, mert egyikük sem volt idealizált. Ebben a könyben nincs fekete és fehér, de megtaláljuk a szürke milliónyi árnyalatát. Az Élet cárja is sokszor kegyetlen, mert az élet is az és a Halál cárja is tud kedves és gyönyörűséges lenni, mert van ilyen halál is. Marija egyszerre erős és esendő. Iván életrevaló és életunt. Rengeteg árnyalat és rengeteg valós reakció.
Miről is szólt számomra ez a könyv? Nem másról, mint a párkapcsolatról, annak buktatóiról és arról, hogy az ember sok mindent képes elviselni és megtenni a szerelméért. Olyan az egész, mint egy kötéltánc. Egyszer az egyik enged, aztán a másik. Marija Morevna és Koscsej szerelme számomra pontosan ilyen volt. Egyrészről mesés, másrészről nagyon kegyetlen. De telis-tele mondanivalóval és olyan köntösbe bújtatva, amelynek minden szaván csüngtem.
Ha már a szavaknál és a gyönyörűen megfogalmazott mondatoknál tartok (ismét), akkor meg kell jegyeznem, hogy jobb kezekbe nem is kerülhetett volna a fordítás, mint Kleinheincz Csillához. Biztos vagyok benne, hogy az eredeti regény is ennyire gyönyörűen fogalmazott, ennyire költői, de olvastam már Peter S. Beagle köteteket Csilla fordításában és azok is ilyen szépek, illetve olvastam Csilla által írt regényt (Ólomerdő) és az is pont ugyanilyen gyönyörű mondatokat tartalmazott. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nélküle ennek a regénynek a magyar fordítása nem lenne ennyire csodaszép, nem lenne ennyire hangulatos. Nagyon nagy köszönet érte, mert egy élmény olvasni.Ahhoz képest, hogy az elején még nem igazán tudtam mit írni, a végére csak összejött egy egész hosszú bejegyzés. Nem is szaporítom tovább a szót, mert nem érdemes.
Az a lényeg, hogy ez a könyv különleges, gyönyörű és csak ajánlani lehet olvasásra. Érdekelt, de ugyanakkor tartottam is tőle, félve kezdtem bele és a vége egy hatalmas szerelem lett, mert imádtam az egész történetet. Senkit ne riasszon meg a történet sötétsége és a kegyetlensége, mert a csillagfényes téli éjszaka is tud kegyetlen lenni csikorgó hidegével, de tud olyan gyönyörű is lenni, amelynek szépsége képes megragadni és soha többet el nem engedni. Én ilyennek érzem ezt a könyvet. Olvassátok és szerintem ugyanezt fogjátok érezni Ti is!
A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!
Pontszám: 10
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 376 oldal
A mű eredeti címe: Deathless
A mű eredeti címe: Deathless
Forrás: recenziós példány, kiadótól
Posted in: 10 pontos,2012,Ad Astra,Catherynne M. Valente,dedikált,fantasy,könyvértékelés,mythpunk,recenzió 2012
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése