Orson Scott Card: Bűvölet

Orson Scott Card regényei közül többet is olvastam már, de az író életművének ez még mindig csak az elenyésző részét képezi. Mivel a történetei tetszési indexe nálam eddig kifejezetten magas, ezért természetesen tervben van az összes művének megismerése - lassanként haladok a beszerzéssel és az olvasással is. A Bűvölet azért került fel a Csökkentsd a várólistádat 2015. évi kihívás listájára, mert mindenképpen el akartam olvasni a könyvet még ebben az évben - az már csak merő véletlen, hogy pont ez lett az a regény, amelyikkel végül is teljesítettem az említett kihívást. :)

Értékelés: 9/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 552 oldal
Borító ár: 3.490 ,- Ft
Sorozat: Mesterművek
Alsorozat: Mesterművek Fantasy
Műfaj: fantasy
Akciós vásárlás:
Delta Vision Könyvroham
Delta Vision Webáruház
E-könyvként is kapható (1.270,- Ft)
Az író egyéb magyarul megjelent művei:
A kegyelem ára
Teremtő Alvin sorozat (A hetedik fiú,
A rézbőrű próféta, A kovácsinas, Vándorlegény,
Fáklya, Kristályváros, Master Alvin)

Nagyon kedvelem, hogy a szerző eredeti ötletekkel dolgozik, vagy ha mégsem, akkor pedig az ismerős momentumokat, helyzeteket is úgy kicsavarja, hogy azzal biztosan sikerül meglepnie a gyanútlan olvasót - aki egyébként csak az első kötetig gyanútlan, mert utána már felkészül a legelképzelhetetlenebb megvalósításra, a legnyakatekertebb magyarázatra, fordulatra is. Bár az sem elhanyagolható, hogy gyönyörűen fejezi ki magát, a mondatai, leírásai élvezetesek és olvasmányosak, minden egyes alkalommal képes erőteljes, mindent átható hangulatot varázsolni a szavaival - engem eddig minden alkalommal elbűvölt.

A Bűvölet nem más, mint egy mesefeldolgozás, a Csipkerózsika történetének új formába öntése, orosz népmesei elemekkel történő vegyítése - amolyan Orson Scott Card féle módon. A kiindulási alapok tehát ismerősnek tűnhetnek, néha a közbenső elemek, talán még a végeredmény is annak tekinthető, de minden más - főként a kapott élmény - teljesen egyedi. Leginkább azért, mert a szerző nem csak egy sima átiratot készít, hanem önmagát adja, az alaptörténetet megspékeli mindazzal, ami egyébként a könyveire annyira jellemző: vallási elemek, társadalomkritika, karakterfejlődés, kulturális hivatkozások, árnyalt utalások tömkelege, érdekességek és természetesen humor. Melyik volt a kedvenc elemem a regényben? Nem tudnék közülük választani, mert mindegyik részét nagyon kedveltem, de talán a humor lepett meg a legjobban, mert jelen esetben nem számítottam rá.

"Csipkerózsika története az angoloknál és a franciáknál boldogan ér véget, de ez itt Oroszország. Csak egy bolond akarná átélni a tündérmesék orosz változatait."

Iván zsidó család gyermeke, csak éppen maga sem tud róla, mert a szülei eddig meghúzták magukat, amikor azonban végül felvállalják a vallásukat, menekülniük kell az országból. Ideiglenesen egy távoli rokonnál húzzák meg magukat - várják a vízum megérkezését. Iván közben az erdőben bolyong és az egyik nap egy tisztásra téved, amelynek a közepén egy emelvényen szépséges lány alszik, az emelvény körül szakadék tátong, amelyben ráadásul mozog valami. Iván nem várja meg, hogy a lény kilétére fény derüljön, hanem futásnak ered - hazaérkezésekor már összepakolva várja a családja: megérkezett a vízum, indulnak Amerikába. Iván felnőtt, az apjához hasonlóan tudós ember lett belőle: beszéli az ős-szláv nyelvet és éppen a doktori disszertációjának megírására készül - csak egy valami nem hagyja nyugodni: az a tisztás, amelyet gyerekkorában látott. A disszertációhoz szükséges kutatás érdekében Kijevbe utazik és ha már ott jár, akkor meglátogatja a rég nem látott rokont, aki annak idején kisegítette őket a bajban. Iván pedig a rengetegben bolyongva újra a tisztáson találja magát...

Egy olyan történetbe csöppentem bele, amelynek a lendülete és a gördülékenysége nagyon hamar magával ragadott, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már jó néhány oldalon, fejezeten túljutottam. Az alapötlet és a megvalósítás is fantasztikus, a társadalommal, az emberek viselkedésével kapcsolatos bemutatások teljesen helytállóak és életszerűek voltak, a leírások olyan árnyaltak és hitelesek, hogy azt tanítani sem lehetne másként - a főszereplők közötti csipkelődős humort pedig egyenesen imádtam.

Élvezettel mazsoláztam ki a történetből a népmesei elemeket, keresgéltem a gondolataim között és próbáltam felidézni az emlékeimet, ha ismerős momentumra bukkantam - Baba Jaga kifejezetten ilyen szereplőnek számított. Tetszett, ahogy a szerző az "időutazás" problémakörét megoldotta, ahogy ezt is életszerűen, de mégis olvasmányosan és humorral átitatva kezelte, tárta az olvasók elé: könnyed volt és mégis tartalmas - bár azt nem állítom, hogy minden pontján tökéletes.

"Mint a porcelánboltban: ha eltöröd, kifizeted. Itt az erdőben: ha megcsókolod, elveszed."

Mindezek után már csak az a kérdés maradt, hogy van-e hibája a regénynek és szomorúan kell kijelentenem, hogy bizony van - nem számottevő dolgok ugyan, de azért léteznek és meg kell említenem őket. helyenként mintha túlírtnak éreztem volna a történetet, illetve talán helyesebb lenne a túlmagyarázott kifejezés használata: nem igényeltem volna ennyiszer és ilyen részletesen minden gondolat kifejtését, mert igenis képesnek tartom magam arra, hogy levonjam a saját következtetéseimet és nincs szükségem arra, hogy mindent folyamatosan a számba rágjanak. Kétkedést keltett bennem, hogy vajon a rengeteg "időutazás" nem befolyásolta-e a jövőt? Itt elsősorban a végső csatára való felkészülésre és az egyik fél által alkalmazott technikára gondolok elsősorban.

Baba Jaga csirkelábakon közlekedő kunyhója.
(A kép INNEN.)

Volt némi problémám a Baba Jaga nézőpontjából íródott fejezetekkel, illetve az általuk kiváltott hatásokkal is. Azt kell mondanom, hogy a kevesebb néha több, a titokzatosság pedig mindig érdekesebb, mint a mindent tudás. Talán Baba Jaga karaktere is félelmetesebb lett volna, ha nem kap külön fejezeteket és ezzel nem alacsonyodik le bosszantó, mindenki orra alá folyamatosan borsot törő, rosszindulatú öregasszonnyá, aki ugyan folyamatosan gonosz, de ezek a legtöbb esetben csupán pitiáner tetteknek minősülnek.

De ez legyen a legnagyobb baj, mert a történet egyébként fantasztikusan jó, szinte élvezet olvasni és ha néha le is ül egy kicsit, a folyamatosan jelen lévő utalások, a karakterfejlődés és a jelenetek, történések közötti összefonódások, kapcsolatok, az ismerős népmesei elemek könnyedén kárpótolnak mindenért.

Azt mondom, hogy ez egy olyan történet, amelyet biztosan mindenkinek el kell olvasni. Ha valaki otthonosan mozog az orosz mesék világában, akkor biztosan élvezni fogja, ha nem, akkor pedig azért, mert ezek után kíváncsi lesz az eredeti mesékre. Nekem nagyon tetszett és remélem, hogy még sok regény jelenik meg magyar nyelven a szerzőtől, mert határozottan kedvelem a gondolkodását, a történetmesélését és a kifejezésmódját is. Biztos vagyok benne, hogy ezt a regényét is el fogom még legalább egyszer olvasni, de az is lehet, hogy többször is. :)

Posted in: 9 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2015,Delta Vision,fantasy,könyvértékelés,MesterMűvek,Mesterművek Fantasy,Orson Scott Card