Virágzó rengeteg: Novemberi szürkeség ellen

Az olvasás és a könyvekről szóló vélemények megfogalmazása valahogy ebben a hónapban sem ment - erre nem vagyok valami büszke. Szerencsére a növények olyanok, hogy a korábban adott gondoskodást valamivel később hálálják meg, így amikor az ember lánya fáradt és elfoglalt, akkor is tudnak sikerélményt nyújtani. Ez pedig nagyon jó érzés, valóságos energialöket.

A november nem sikerült olyan színpompásra, mint az október, de attól még hozott meglepetéseket.

Kezdjük a kitartó, októberről áthúzódó virágzásokkal:

A Beallara Peggy Ruth Carpenter 'Morning Joy' hibrid túl van már virágzása delelőjén - a csúcs tizenhárom virág volt egyszerre -, de még mindig gyönyörű. A hónapban folyamatosan hervadtak el és száradtak le azok a virágok, amelyek uralták az októbert és pompáztak a később érők és virítók. A November elején még hat virág díszítette a növényt, a hónap végére már csak két virág "árválkodik" az utolsóként előbújt virágszáron. De nagyon büszke vagyok erre a növényre és megadok neki mindent, hogy a következő alkalommal is ilyen sok virágot neveljen ki és ilyen különleges élményt nyújtson.

Túl a virágzás csúcsán - 2018. november 06.

Az utolsó virágszár és az utolsó két virág ebben az "idényben"
 - 2018. november 26.

A Phalaenopsis orchideáim közül továbbra is a bordós-lilás színű tisztelt meg a virágaival, viszont teszi mindezt elég lelkesen és tartósan. Most már harmadik hónapja dísze a nappalinknak és a korábbiak mellé még három újabb virágot nevelt ki a növény. Jelenleg kilenc virágnál tart és még további lehetőségeket is hordoz magában a szárak vége.

Kitartó virágzás - 2018. november 25.

Az előző hónaphoz képest több virág - 2018. november 25.

Emlékeztek még arra, amikor arról számoltam be, hogy nekem virágok helyett orchidea szaporulataim vannak? Akkor mutattam képeket a leválasztott keikikről. Emlékeztetőnek beillesztem azt a képet is, illetve mutatok egy újat a jelenleg állapotról. No igen, a különbség eléggé nyilvánvaló és nagyon büszke vagyok az elért eredményre.

A keiki az anyanövényről történő leválasztás után - 2018. augusztus 17.

A kis keiki nagyon szeretett volna virágszárat hozni, de mivel az anyanövény energiája túl sok felé oszlott szét, ezért nem jött össze a projekt. Gondoltam rásegítek egy kicsit és a felső négy rügyet bekentem keiki pasztával. A legfelső újabb növénykét eredményezett volna, ezért az letörtem, de az utána következő virágszárat növesztett. A végeredmény pedig magáért beszél.

A kis keiki mégis hozott virágot - 2018. november 25.

A két virág egy hét különbséggel nyílt ki - 2018. november 25.

Az aprócska, de csodaszép - 2018. november 25.

És a fokföldi ibolyák...
Egyszerűen fantasztikus, amit most ősszel művelnek: kitartóan virítanak és csodaszépek.
Nem feszítem tovább a húrt, mert a képek magukért beszélnek.

Színkavalkád a virágállványon - 2018. november 26.

Csak egyszerű fehér, de olyan ritkán virít, hogy mindig különlegesnek érzem, ha szirmot bont -
2018. november 26.

Változott a virága - már nem olyan tömött és különleges -, de attól még
lelkesen virít és csodaszép. - 2018. november 26.

Tavasszal választottam le az anyatőről, ez az első virágzása.
Külön öröm, hogy az eredeti színvilágot hozta. Imádom!
- 2018. november 26.

Milyenek lesznek az elkövetkezendő hónapok? Nagyon remélem, hogy az állandósulni látszó köd - "éljen" a Sajó völgye - és a szürkeség ellenére is színpompás, mert nagyon biztatóak az erre utaló jelek. Úgy néz ki, hogy megérte kora ősszel két hétig nyitott ablaknál aludni a lepkeorchideáimmal, mert már nőnek a virágszárak. Ezek mellett a Zygopetalumok és különböző fajtákhoz tartozó Cambriák is szépen fejlődnek. A Paphilodedilum - vagyis papucsarc - orchideáim pedig még életben vannak, ami elég nagy szó.
Bővebben majd akkor, ha elérkezik az ő idejük.

Posted in: Virágzó rengeteg