V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia (A mágia árnyalatai 1.)

Victoria Schwab Az Archívum és a folytatásaként megjelent Felszabadulás című regényével vett meg magának, mely inkább ifjúsági kategóriába tartozó írás, de a hangulata egyszerűen megragadott és máig sem engedett el. Nem volt tehát kérdéses, hogy ha a szerzőnek jelenik meg újabb könyve magyarul, akkor azt olvasni is fogom. És úgy is lett. Az, hogy maga a történet Londonban játszódik, csak még vonzóbbá tette számomra a történetet és fokozta a várakozásomat.

Értékelés: 6/10
Kiadó: Ventus Libro
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 447 oldal
Borító ár: 3.400,- Ft
A mű eredeti címe: A Darker Shade of Magic
Fordította: Sóvágó Katalin
Sorozat: A mágia árnyalatai
Folytatás:
2.) Gyülekező árnyak
3.) A Fényigéző
Műfaj: fantasy, kaland, urban fantasy

Adva van egy egészen különleges világ, amelyben ugyanaz a város, London játssza a főszerepet, ugyanakkor mindig más színben tűnik fel. Ebben a történetben London lehet szürke, vörös, fehér és végül fekete. Valamikor régen, a mágikus apokalipszis előtt a világok közötti ajtók nyitva álltak, a különböző világok lakóit semmi sem gátolta a szabad átjárásban. Napjainkban a kapukat zárva tartják és csak az antarik, a világok közötti utazók azok, akiknek megadatott az átlépés egyik Londonból a másikba.

Felmerül a kérdés, hogy miért kerültek lezárásra a kapuk és mit is jelent az a mágikus apokalipszis. Fekete London a pusztító erő forrásává vált. A terjeszkedés megakadályozása érdekében a többi London lezárta az átjárókat és megsemmisítette a sötét mágiát magában hordozó tárgyakat. A világok elhelyezkedése miatt azonban nem mindenkit véd ugyanolyan erősen a világok közötti kapu: Fehér London közvetlenül Fekete London mellett helyezkedik el, így lakóinak az árszivárgó sötét erő ellen nagyobb intenzitással kell küzdenie, mint a többi világbelieknek. Szürke London a legtávolibb világ, a mágia itt szinte nem is létezik, egyes lakói azonban még mindig sóvárognak utána.

Kell, a királyi család egyik hercege, egy antari - a világok közt közlekedő két utazó közül az egyik. Kell üzeneteket szállít a világok között és egyik útja alkalmával veszélyes kalandba bonyolódik. A sors szeszélye mellé sodorja Linát, aki Szürke London utcáinak egyik zsebtolvaja - és aki természetesen mindenbe beleüti az orrát, amibe nem kellene.

Egyszerűen fantasztikus ennek a regénynek az alaptörténete - imádtam. Az antarik személye is nagyon különleges és kellően titokzatos is, mivel nem ismert, hogy kiből és miért is lesz végül világok közötti utazó. A világok közötti átjárás, a mágia használata sem egyszerű dolog: kell hozzá a célként megjelölt világból származó tárgy, az antari vére és tudni kell az adott cselekmény nevét, tehát rúna-, vér- és szómágia egybegyúrva.
A regénybeli kedvencem a többször kifordítható kabát, amelynek - emlékeim szerint - legalább hat oldala és persze számtalan zsebe van. Magam is elfogadnék egy ilyet.

És ezzel gyakorlatilag el is mondtam mindent a regényről, amit pozitívumnak tartok benne. Mert bizony korántsem élveztem annyira a történet olvasását, mint amennyire arra számítottam. Persze könnyedén lehetne durrogtatni az olyan közhelyeket, hogy nem pont az ideális időben vettem a kezembe és hasonlók, de a lelkem mélyén érzem, hogy ez most nem csak ezen múlt.

A világ nagyon tetszett, a cselekmény fő vonala eléggé egyértelműnek tűnt - és az is lett belőle, amire számítottam -, azonban a szereplőkkel nagyon nem voltam kibékülve és ez rányomta a bélyegét az olvasási élményre.

Valamiért azt gondoltam az elején, hogy Kell egy nagyon talpraesett és dörzsölt fickó, hiszen a világok között közlekedik és állandóan veszélyes helyzetekbe keveredik. De Kell inkább tűnt lelkileg sérültnek, cselekedeteiben könnyelműnek, a saját személyével kapcsolatban bizonytalannak és persze hiszékenynek, mint igazán tapasztalt és minden helyzetre felkészült utazónak. Nem tudtam hová tenni ezt az ellentmondást.

Aztán ott van Lina, Szürke London keresett zsebtolvaja, aki belebotlik a sérült Kellbe és innentől kezdve érintett lesz minden kalamajkában, ami a fiú körül zajlik. Ez a csaj egyszerűen a tökéletesség és a pofátlanság mintaképe, akinek a viselkedésétől azonnal viszketni kezd az ember tenyere. És persze valami eddig mélyen szunnyadó képességgel rendelkezik, mert a mágiahasználati technikája rögtön profi szintet üti meg - pedig eddig még a mágia kifejezést sem ismerte. Csakhogy tökéletessége ellenére olyan dolgokat tesz, ami nem is tudatosodik benne, hogy mekkora hülyeség - csak említésként: kidobál mindenféle furcsa tárgyakat az ablakon. Pedig alapból azt vallja, hogy "késből sohasem elég". Egy dologban azonban tényleg profi: úgy tapad, mint a pióca, nem lehet lerázni, elhagyni, képtelenség tőle megszabadulni - mindig ott van a nyomodban és mindenbe beleüti az orrát. Nem éreztem úgy, hogy a szereplők többek lennének bajkeverő és bajba keveredett kamaszoknál, ez pedig kevésnek bizonyult a számomra.

A konfliktust természetesen egy Fekete Londonból származó tárgy okozta, amelyet Kell minden tiltás ellenére - és a hiszékenysége eredményeként - magával hoz Fehér London világából. Amit természetesen az első adandó alkalommal elemel tőle a mágiát hírből sem ismerő, csalafinta zsebtolvaj.

A szerző V. E. Schwab néven felnőtteknek szóló történeteket ír - legalábbis így tervezte. Ha ajánlanom kellene ezt a történetet, akkor azt inkább a felnőttek fiatalabb, kevésbé kekeckedős rétegének - mondjuk húszas évek eleje - tenném meg, vagy azoknak, akiknek még sikerült megőrizniük gyermeki lelküket. A komolyabb összefüggéseket, az árnyaltabb személyiségeket és a furfangos csavarokat kedvelő olvasók nem fognak megelégedni a regény által nyújtott színvonallal. Komoly történetet lehetett volna készíteni abból a rengeteg remek ötletből, ami egymás után bukkan fel a kötet lapjain, de nekem nem állt össze az egész.

A történet elejébe kifejezetten nehezen rázódtam bele, nem kapott el a hangulat. A közepe tájékán már jobban magukkal sodortak az események és bár a hangulat továbbra sem érintett meg, de végre érdekelni is kezdett, hogy mi kerekedhet ki ebből a helyzetből. Mondjuk a lelkesedésem visszavetette Lina szmokingos báli belépője, de erre az előzmények ismeretében már csak legyintettem. De legalább a szerelmi civakodás és az érzelmek háromszöge - de még a párosa is - kimaradt a sztoriból. Attól már tényleg végképp átcsapott volna young adult kategóriába az egész. Bár tény, hogy a kapu résnyire nyitva van, tehát a kiinduló felállásból még bármi lehet, bármerre kanyarodhat a sztori.

Voltak érdekes eseményei a történetnek, de igazából egyik sem nyűgözött le. Történtek dolgok, amelyek miatt esélyt adok a folytatásnak, de már most kijelentem, hogy ha nem érzem a színvonal emelkedését, akkor biztosan nem leszünk jóban egymással - mármint a sorozat és én.

Az előzmények ismeretében többet, sokkal többet vártam ettől a szerzőtől és bizony nem kissé vagyok csalódott így az olvasást - és mivel nem mostanában mélyedtem el a sztoriban az ismételt gyorsolvasást - követően. És sokkal, de sokkal jobb is lehetett volna ez a történet: sötétebb, keményebb, kevésbé klisés, érdekes és magával ragadó. Mai napig is úgy érzem, mintha nem Az Archívum írójának másik regényét olvastam volna, hanem valaki másét - vagy Schwab időközben elfelejtett írni, szóképekkel festeni, hangulatot teremteni. Továbbra sem érzem a kötődést, de attól adok még esélyt a folytatásnak. Aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz a közös jövőnkkel.

Posted in: 6 pontos,A mágia árnyalatai,fantasy,ifjúsági,kaland,könyvértékelés,mágia,urban fantasy,Ventus Libro,Victoria Schwab