Virágzó rengeteg: Szirombontogatás a januári télben

Két évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy posztot írok - nem is az elsőt - a virágaimról. Sokáig - olyan másfél évtizedig - úgy tűnt, hogy a lakásunk alkalmatlan mindenféle virág nevelésére, életben tartására. Arról, hogy egyszer a kecses virágzatú és egzotikus orchidea lesz a szobáink fő éke, álmodni sem mertem. Pedig most ez a helyzet. Igaz, hogy nem ment egyszerűen, de bátran és kitartóan küzdöttünk és küzdünk: az orchideák és én is. Az elért eredmény láttán pedig méltán érzem  nagyon büszkének magam - és még annál is boldogabbnak. Vannak az enyéimnél dúsabban virágzó növények is, de az előzmények ismeretében számomra már a mostani állapot is hatalmas előrelépés.

Az ősz elején az egyik Cambria hibrid orchideám művelt valami csodát, most pedig a Phalaenopsis - vagyis a hétköznapi nyelvben lepkeorchidea néven emlegetett - növényeim bontogatják lelkesen, egymásról példát véve a szirmaikat. Színpompás virágaik sokfélesége egyenként is igazi színfolt, de együtt még csodásabbak. Mutatom, hogy milyen színek és formák törik meg a lakásban és az irodában a januári fehérséget és a mifelénk olyan gyakori egész napos szürkeséget.

Az első képen a lakásban lévő virágzó orchideáimat láthatjátok. Egy helyre gyűjtöttem őket, hogy mindenki láthassa - és természetesen én is -, a virágzó rengeteg nem csak amolyan kitaláció. Végre.

A képen tíz szépség szerepel, de rajtuk kívül is vannak még reménységek, amelyek talán majd a februári képen már ott fognak sorakozni - vagy inkább tömörülni - a jelenlegiek mellett. Mindjárt mutatom a közelieket is.

Az egyik nagyobb virágokkal örvendeztetett meg,
a másik azzal, hogy négy hónapja hűségesen virít.

A poszt címe sem véletlen, mert egyik növény sem pompázik még teljes szépségében, éppen csak nekikezdtek a szirmaik bontogatásának.

Először következzenek a lilák és a lilás-bordó virágúak.
Igen, jól látjátok, a sötétebbik színű az a növény, amely már szerepelt a korábbi posztjaimban is. Az az igazság, hogy szeptember végétől virít, mostanában kezdi a virágzása ötödik hónapját - ugyanazokkal a virágokkal.

A másikat a férjemtől kaptam tavaly nőnapra. Akkor két száras volt, majd minden rügyéből szárelágazással és ötven virággal. Hatalmas, életerős növény, de most csak egy szárat hozott, azon csak egy szárelágazása van és összesen "csak" tíz virág lesz rajta - ha minden bimbó kinyílik. Viszont cserébe a virágai legalább kétszer akkorák, mint voltak.

Kevesebb, de sokkal nagyobb virágok.

A párom úgy hívja, hogy a tősgyökeres virág.
Mert már négy hónapja virágzik rendületlenül.

Pöttyök és csíkok minden mennyiségben és méretben.

Csíkok és pöttyök: a kedvenceim.

A nagyobb lila foltokkal - pöttyökkel - rendelkező virág igen cseles fajtának bizonyult. Megdöbbentő dolgot művelt: stílust váltott. Eltűntek a foltjai, megváltozott a szirmok alapszíne, átrendeződtek a pöttyei és teljesen más virág bújt elő a bimbóból, mint amilyet korábban virított a növény. Még csak nem is új szárat hozott, hanem a régi végén hajtott újabb bimbókat, szóval a tévedés lehetősége se merülhet fel. Magyarázat biztos van, de még nem találtam rá.

Az apróbb pöttyös virágú növényt tavaly tavasszal, nyár elején vettem. A nyáron szépen fejlődött, majd meglepett egy virágszárral és jó néhány bimbóval. Eddig négy virága nyílt ki, amelyek szép nagyok, a mintájuk pedig egyszerűen bájos. Van még rajta olyan négy-öt bimbó. Már most is szépséges, de ha mindet kineveli, akkor egyszerűen gyönyörű lesz.

És végül - de nem utolsó sorban - a kis büszkeségem, a kis csíkoskám. Amikor tavaly megvettem, alig 5 cm-es edénykében szorongott, de a virágai már akkor is csodásak voltak. Átültettem, amit erőteljes gyökér- és levélnövekedéssel hálát meg, majd pedig egy új virágszárral és némi másodvirágzással. Aprócska, de bájosan szépséges. A csíkocskái pedig igazán különlegessé teszik.

Más lett a virága mintája: így is szép, de azért meglepett.

A bájosan pöttyös szépség.

Picike, de szemet gyönyörködtető.

A családban marad - mármint a virágzás. Ugyanis virágba borult az növényem, amelyről egy korábbi posztomban már mutattam képeket. A ráadás, hogy az akkor leválasztott első növényke is virít, illetve a harmadik is hozza már a bimbókat - a középső "gyermek" máshol talált gazdára. Még egy ráadás, hogy az anyanövény nevelgeti az újabb - immár a negyedik - keikit az egyik régi szárán.

Az anyanövény és a "gyermeke" virágzásban.
Februárban már lehet, hogy hárman lesznek a képen. :)

Az egyiknek sok és apró, a másiknak mindössze egy,
de majdnem tenyérnyi virága van
- és mind a kettő különleges.

A végére maradtak az idegenlégiósok. A legtöbb ember a lepkeorchideát hívja orchideának, pedig vannak ám szép számmal más fajaik is. Jelenleg azzal próbálkozom, hogy melyik érzi még jól magát nálunk - akár a lakásban, akár az irodában. Egy-két jelentkező már van, de továbbra is kitartóan próbálkozom a többiekkel. Jelenleg egy Dendrobium nobile és egy Paphiopedilum - azaz papucsorchidea - hibrid virágzik.

A Dendrobium nobile mérsékeltházi orchidea, amely azt jelenti, hogy a virágzás beindulásához hosszú idejű hűvös és száraz időszakra van szüksége a növénynek. Ez volt az a nagy gond, amiről - bérházi lakóként - jó darabig nem tudtam, hogy miként is oldjam meg. A fajta különlegessége, hogy csak az új hajtások hoznak virágot, a régiek már nem. Nyáron szépen fejlődött a növényke, két - az eredetivel azonos magasságú - új szára nőtt, meg egy félig. Felkészítettem a növényt a teleltetésre, fokozatosan csökkentettem az öntözővíz mennyiségét, majd próbálkozásként kitettem a lépcsőházba. Az esélytelenek nyugalmával szemléltem a változásokat. Másfél hónap után - legnagyobb meglepetésemre - megjelentek az első rügyek a szárakon, amelyeket még újabbak követtek. Amikor olyan 1 cm-esek lettek, akkor bevittem a növényt, kapott egy kis vizet és vártam a továbbiakat. A végeredmény nem kertészeti mennyiségű virág - 10 már virít és még 10 bimbót nevel a növény -, de nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült véghez vinnem a lehetetlent.

Az elején elérhetetlen tűnt a virágzás, de végül csak sikerült összehozni:
persze a növény is megtette az ügy érdekében a magáét. :)

A Paphiopedilum - vagyis papucsorchideák - a mostani kedvenceim. A pöttyös leveleik - szobában tartásra ezek valók inkább, mert ezek a melegkedvelők - már önmagában is különlegesek, de a virága mindent visz. Összesen három növénnyel büszkélkedhetem, amelyek közül kettőt levirágozva vettem - így is egész szép ára volt, két-három lepkeorchideát is vehettem volna darabjáért -, a harmadikat pedig a páromtól kaptam a névnapomra és ez utóbbi már bimbósan érkezett. Bár nem az én érdemem, hogy virágba borult, mégis büszke vagyok rá, hogy a bimbó megmaradt és fejlődött, majd szirmot bontott - az utóbbi művelet öt napig tartott nála, nem siette el, az tuti.

Különleges és gyönyörű. Rá is büszke vagyok. :)

A lakásban egyelőre ennyi pompázik, de van még néhány, amelyiknek már bimbós a szára - és olyan is, amelyik most gondolta meg magát és kezdett virágszárat növeszteni. Remélem, hogy a jelenleg pihenők is összeszedik majd magukat. Közben a cambriák és az egyéb bulbások szépen nevelgetik az új gumóikat, amelyekből majd az új virágszárak fognak nőni valamikor a nyár folyamán. Az az időszak lesz a második virágzási dömping - remélhetőleg.

Az irodában "mindössze" 6 darab Phalaenopsis orchideám van, amelyek közül egy éppen küzd az életben maradásért - megnyugtatásként: jó úton halad -, a másik kettő pihen, mert ősszel virágzott le. A maradék három viszont virít - kevesebbet vagy többet, de mindegyik teszi a dolgát.

A színpompás trió.
Határozottan növelik a munkakedvet. :)

Két korábbi ajándék növény: egy névnapi és egy nőnapi.
A lilának hatalmas levelei vannak, erős tő.
Örülök a virágainak, amelyek nagyok, de valamivel többet vártam volna tőle.
Pöttyöske virágainak méretével és mennyiségével is elégedett vagyok.

A halványabb lila virágú növény sorsa kissé mozgalmas volt eddig
(ez már nem is az eredeti tő, hanem egy tősarj),
de rendületlenül virít minden lehetséges alkalommal.

A poszt a szokásosnál is hosszabbra sikerült, de remélem, hogy nem unatkoztatok közben. Most már tényleg úgy érzem, hogy birtokomban van a virágzó rengeteg - a szó minden értelmében - és remélem, hogy ez sokáig így marad, illetve még bővülni is fog. Februárban, ha a virágzás eléri a tetőpontját - visszatérek.

Posted in: Virágzó rengeteg