Robin LaFevers: Halandó szív (A halál szépséges szolgálólányai 3.)

Robin LaFevers fogta a valós történelmi eseményeket, az abban a korban fontos szerepet játszó szereplőket, majd vegyítette valamivel, aminek szintén volt valós alapja, csak éppen itt és most jobban kiemelte annak misztikusságát. Akik olvasták a sorozat első két részét, azok nagyon jól tudják, hogy miről is beszélek. Azok érdekében akik még csak most hallanak a sorozatról, megmagyarázom, hogy mire is gondolok. 

A helyszín Bretagne, amely ebben a korban még nem Franciaország része, de a frankok már szemet vettetek rá. A hercegség uralkodója a fiatal Anna hercegnő, aki csak a francia király engedélyével házasodhat, és akinek döntése, illetve választása Bretagne jövőjét is meghatározza. A hercegnőt a tanácsadói segítik döntéseinek meghozatalában, amely személyek közé tartozik Mortain kolostorának apátasszonya is. Mortain a bretagne-i régi hit egyik képviselője, a Kilencek néven ismert istenségek egyike - ő maga a Halál. Ez az a szál, amit a szerző kiemelt, hangsúlyosabbá tett. A régi hit képviselői, illetve az őket szolgáló emberek szívükön viselik a hercegség sorsát, közreműködnek annak irányításában is.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 454 oldal
Borító ár: 3.299,- Ft
A mű eredeti címe: Mortal Heart
Fordította: Bozai Ágota
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai
Előzmény:
1.) Gyilkos kegyelem
2.) Sötét diadal
Műfaj: YA fantasy, történelmi

Mortain kolostorában képezik ki a halál szolgálólányait - akiket a hit és a hagyomány szerint maga a Halál nemzett -, hogy aztán orgyilkosokként az istenség jelét követve az ország érdekeit szolgálják. A kolostorban képezték ki Ismae-t, akinek kalandjáról az első részben olvashattunk, illetve Sybellát, aki a második kötet eseményeiben játszott fontos szerepet.

A három barátnő közül már csak Annith maradt a kolostorban, aki izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, mert a megszerzett képességei alapján úgy véli, hogy felkészült a feladata teljesítésére. A kolostor apátasszonya azonban más jövőt szán a lánynak: a zárda Látnokának pozícióját, aminek következménye az örök magány és elszigeteltség. Annith súlyos döntésre szánja el magát: a tiltás ellenére elhagyja a kolostort - útján először a hellequinek, majd Arduinna istennő papnői segítik, célja pedig nem más, mint felelősségre vonni a kolostor apátasszonyát, valamint csatlakozni a hercegnő mellett fontos pozíciót betöltő társnőihez.

Tetszett is ez a kötet, meg nem is. Tetszett, mert valamivel misztikusabb volt, mint az előzmények, az eddig nyitott szálak végei lezárultak, a hiányzó mozaikok szépen a helyükre kerültek. Igen, így lett kerek és lezárt ez a trilógia, és ujjonghatnék önfeledten az örömtől, de bármennyire is szeretném, mégsem tudom ezt tenni. Sajnos nem érte el az előző két rész szintjét nálam a befejező kötetben olvasható történet.

Tetszett, mert...

♥ A történet misztikus szálát képező régi vallás sokkal élénkebbnek és közelebbinek tűnik ebben a regényben, mint az előzményekben. Többet megtudtam az istenségekről, az egymással való kapcsolatukról, a legendáikról, mint eddig összesen. A történelem és a vallás összedolgozása még mindig kiemelkedő.
♥ Ismae és Sybella, valamint a hölgyek kedvesei is részesei a történetnek. Legnagyobb örömömre nem felejtkezett el róluk a szerző.
♥ Az események szorosan kapcsolódnak a korábbiakban olvasottakhoz, időben pedig kb. onnan folytatódik, ahol az előző kötetben búcsút intettünk a szereplőknek.
♥ A hellequinek legendája, megjelenésük és leírásuk az egész kötet legkedvesebb élményét jelentették a számomra. Az elkárhozottak, akik a kóborló lelkekre vadásznak és halál utáni tetteikkel keresik a megváltást... Nagyon tetszett! A vadászatuk engem leginkább a tündérek világának Vad Falkájának vonulására emlékeztetett.
♥ Annith mindig is különös lakója volt a kolostornak, most az is kiderül, hogy miért is történt minden. A korábbi utalások és az aktuális történések szálai szépen összeérnek, össze is zárnak, és kerek egészet alkotnak. 
♥ Baltazaar karaktere kedvemre való volt, csak kicsit keveset kaptam belőle - és azt is inkább titokzatosnak, illetve misztikusnak éreztem, mint valósnak. Ez alapból nem gond, de nem csak a megjelenéséről és a viselkedéséről vélekedtem így, hanem az érzelmeiről is.
♥ Tetszett, ahogy végül a szerző megoldotta a háború és a szerelmesek problémáját.
♥ A történet azon része, amely a valós történelmi tényeket mutatja be, valamint ahogy a döntések következményeit elemzi, egészen kiemelkedő a regény kategóriáján belül. Tanítani és tanulni úgy is lehet, hogy az élvezetes - ez a sorozat egyik nagy előnye.

Ami miatt pedig nem...
☁ Annith karaktere korántsem volt annyira élő, mint a társnőié, valahogy savanyúnak éreztem. Pedig alapvetően talpraesett is volt, makacs is volt, ügyes is volt, lázadó is volt, de mégis... Annyit filozofált és agyalt szegénykém, hogy hamarabb ráuntam, mint megkedveltem volna. Igaz, hogy korábban sem volt a szívem csücske.
☁ A regény első fele egyszerűen unalmas volt. Nagyon. A fülszövegben leírtak eléréséhez szükség volt a fél kötetnyi terjedelemre, valamivel több mint kétszáz oldalnyi szövegre. Hááát... Csak a hellequinek felbukkanásával lett valamivel élvezetesebb lett a sztori, de amíg Sybella történetét alig tudtam letenni, Annith útjánál és tetteinél ugyanez nem jelentett gondot.
☁ Tudom, hogy az előző kötetekben is a történelmi események voltak a középpontban - ezt nem is igazán bántam -, de ott valahogy odaillőnek éreztem a szerelmi szálat, - az események részének, a szereplők által átéltek következményének. Most azonban úgy éreztem, hogy sutára sikerült ez a szál: gyorsra és kissé érthetetlenre - nagyon misztikusra.
☁ Sajnos az események a lassúság mellett még kiszámíthatóra is sikerültek. Bár nagyképűen hangzik, de mégis kijelentem: minden fordulatot - amelyek azért nem voltak valami eget rengetőek - kitaláltam.
☁ Volt egy rész, ahol meg voltam győződve arról, hogy a szerző másként írta le ugyanazt a jelenetet. Aztán rájöttem, hogy ez egy másik jelenet, csak annyira hasonlított az előzőre, hogy teljesen összezavart. Na igen, a jó memória nem mindig előny. Bár ez a szerző számára nem lehet mentség.

Bár ez a kötet nem is nyerte el annyira a tetszésem, mint a másik kettő, amit korábban olvastam, de még így is azt állítom, hogy ez egy nagyon jól megírt, élvezetes és kedvelhető trilógia, amely minőségi olvasmányként emelkedik ki a hasonló történetek tengeréből. A szerző nagyon jó érzékkel ötvözi a valós eseményeket a misztikummal, teremt magával ragadó hangulatot - pont elegendő mennyiségű izgalommal és az érzelemmel. 
Utánanéztem és úgy látom, hogy a szerzőnek egyelőre nincs az olvasottakon kívül más regénye, de remélem, hogy lesz, és azt majd olvashatom is magyar nyelven.

Folytatás »

Robin LaFevers: Sötét diadal (A halál szépséges szolgálólányai 2.)

A Halál szépséges szolgálólányai egy különleges – és a nagy tömegből mindenképpen kiemelkedő – young adult sorozat, amelyben tökéletesen ötvöződnek a valós történelmi tények a vallás mögé rejtett misztikummal. Robin LaFevers olyan korba vezeti az olvasóit, amely egyszerre érdekes és kellően bonyolult, intrikával, politikai összeesküvésekkel teli, emberi sorsokkal terhelt ahhoz, hogy minden adott legyen az élvezetes cselekményhez, lehetővé tegye a hősnők különleges képességeinek kibontakozását, az ellenséges hangulat pedig jól leplezi az általuk végzett tevékenység nyomait.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 432 oldal
Borító ár: 3.299,- Ft / 3.999,- Ft

A mű eredeti címe: Dark Triumph
Fordította: Bozai Ágota
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai
Előzmény:
1.) Gyilkos kegyelem
Folytatás:
3.) Halandó szív

Műfaj: YA fantasy, történelmi

Az előző részben, a Gyilkos kegyelemben Ismae fejlődését és küldetését követhettem végig, de a jelenlegi kaland főszereplője, Sybella is feltűnt annyi időre, hogy titkokkal teli múltja, legalább ugyanennyire titkos megbízatása, valamint az őrület határán egyensúlyozó személyisége felkeltse az érdeklődésem, és tűkön ülve várjam az ő történetének magyar nyelvű megjelenését. Sybella akkor egy merész cselekedetével segített Anne-nek, Bretagne hercegnőjének elkerülni a végzetes csapdát, és ezzel a tettével nemcsak az érdeklődésemre hatott véglegesen, de képes volt meg is kedveltetnie magát velem. Ezzel – az előző kötetből már ismert, kissé kibővített és más nézőpontból tálalt – jelenettel kezdődik a Sötét diadal című regény, és Sybella hihetetlen, ármánykodással és félelemmel teli kalandja.

Ismae személyével ellentétben Sybella nem szegény család sarja, hanem annak a breton nemesnek, Alain D’Albret-nek a lánya, akinek Anne, Bretagne hercegnőjének kezét ígérték, és aki – miután a fiatal uralkodónő nem volt hajlandó hozzámenni – szövetségeseit maga mellé gyűjtve ketté szakította a hercegséget, elfoglalta Nantes városát, és minden cselt bevetett annak érdekében, hogy a pap elé vonszolja a kiszemelt nőt. Sybella tehát jó körülmények között nevelkedett, maga is nemes hölgy, aki végül mégis félig őrült állapotban kerül Szent Mortain kolostorába, személyisége pedig magán viseli az apja udvarában leélt tizenhét év minden egyes napjának lenyomatát. Születése körülményeinek köszönhetően ő is Szent Mortain lánya, így nincs más választása, mint a lehető legjobban felkészülni és teljesíteni a neki szánt feladatokat, az apátasszony pedig – aki úgy látja jónak, hogy minden fontos helyen jelen legyen a kolostort szolgáló személy –, visszaküldi a lányt D’Albret közelébe – vissza oda, ahonnan alig tudott elmenekülni, és ahol majdnem elvesztette az épp eszét.

A kép INNEN.

Az előző kötet eseményeiben főként az alaphangulat, a történelem és a misztikum egymásba fonódása, illetve az udvari intrikák ragadtak magukkal, ugyanakkor Ismae naivsága és egyes reakciói csökkentették az élmény teljességét. Sybella azonban nem Ismae, és pont ezért az ő történetének olvasása teljesen más érzéseket keltett bennem, a regény alaphangulata sem egyezett meg az előzőleg már olvasottal. Kifejezetten örültem neki, hogy a szerző nem ismételte meg önmagát, hanem egy sokkal személyesebb, karakterközpontúbb, lelkileg jobban megterhelő, sötét titkokkal, személyes és országos jelentőségű csatákkal teli történetet alkotott.

Fontos szerepet játszik továbbá a regénybeli eseményekben az a Benebic De Waroch, ismertebb nevén a Rémlovag, aki a hercegnő hű lovagja, és akit D’Albret fogságba ejtett – ezzel pedig a romantika is kiköveteli a magának a helyet a történetben, bár az összkép szempontjából éppen csak kiegészíti, teljessé teszi az olvasottakat, de nem veszi át az elbeszélés fölött az uralmat. Örültem neki, hogy a korábbiakban már megkedvelt szereplők is helyet kaptak a regényben, így belepillanthattam Ismae és Duval életének alakulásába is. Ha már felmerült Duval személye, akkor azt is meg kell említenem, hogy még mindig ő a kedvencem, bár a Rémlovag karaktere is nagyon szimpatikus volt, de nem sikerült átvennie a fő tanácsadó által korábbiakban elfoglalt helyet.

Bár ebben a történetben nem az udvari intrikák alkotják az események fő vonalát, de attól még továbbra is meghatározó jellegűek, és minden egyes lépés, amelyet a szereplők tesznek, annak a célnak van alárendelve, hogy Anne elkerülje a D’Albret-vel kötendő frigyet, valamint a breton nemesek és a franciák támadásainak visszaszorítása, a hercegség békéjének visszaállítása érdekében megfelelő haderővel rendelkező szövetségesre találjon. Amíg Anne a hercegségen túlra tekinget, Sybella és a Rémlovag bebizonyítja, hogy a legtöbb támogatásra mégis az országhatáron belül számíthat a fiatal uralkodónő – csak éppen nem azoktól, akikre első körben gondolnánk.

Nantes vára (A kép INNEN.)

Tetszett a sorozat nyitó kötete, de ez a rész még annál is jobb, még inkább a kedvemre való volt, ráadásul a történet a főbb események szempontjából kereknek tekinthető, és kifejezetten mozgalmas, nagyon pörög, nem egy tipikus trilógia középső rész. A talpraesettebb, ugyanakkor lelkileg sokkal inkább megtépázott, de pont ezért a végletekig elszánt főszereplő, a súlyos titkok, a feszültség és a rengeteg kaland egy összetett történetet eredményezett, amely az elsőtől az utolsó oldalig a magáénak követelte a figyelmem. Szinte észrevétlenül peregtek az oldalak, és minden egyes fejezet nyújtott valami új információt a számomra, mindegyik feltárt valamit a jelen történéseiből vagy a múlt eseményeiből.

Van egy sejtésem, hogy ki fogja a trilógia befejező részében a főszerepet magára ölteni, és ha ez bekövetkezik, akkor véleményem szerint – már csak a karakterből adódóan is –, ismét egy más hangulatú regény olvasására adódik majd lehetőségem. Kedvelem ezt a sorozatot, és bízom benne, hogy Robin LaFevers a harmadik kötetben is képes lesz tartani azt a színvonalat, amelyet az eddigi részek olvasása közben annyira értékeltem – vagy még az is lehet, hogy növelni is tudja azt, mint azt a jelenlegi kötet is bizonyítja. Bárhogy is legyen, én mindenképpen kíváncsi vagyok a harmadik szolgálólány küldetésére, ennek a remek sorozatnak a lezárására.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem (A halál szépséges szolgálólányai 1.)

A fejemben lévő kapcsoló, amely minden orgyilkos témájú regényre működésbe lép - ahogy erről nem is olyan régen írtam -, megint aktiválta magát. Így esett meg, hogy legújabb gyilkos természetű hősöm egy valós történelmi hátterű, intrikával teli világba rántott magával és tette élvezetessé számomra a társaságában eltöltött órákat. Mindez nem is csoda, hiszen Robin LaFevers meséken, mitológiai történeteken és tizenkilencedik századi verseken nőtt fel, így nem meglepő, hogy ő maga javíthatatlan romantikus lett, történetei pedig összetettek és magukkal ragadóak.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 488 oldal
Borító ár: 3.299,- Ft / 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: Grave Mercy
Fordította: Bozai Ágota
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai
Folytatás:
2.) Sötét diadal
3.) Halandó szív
Műfaj: YA fantasy, történelmi

Ismae sorsa már az anyja méhében eldőlt, egész gyerekkora a kiszolgáltatottság, a kitaszítottság és a megbélyegzés jegyében telt el. Az esküvője napján kiderül, hogy változásra a továbbiakban sincs esélye, ám ekkor váratlan segítséget kap. Hosszú utazást követően Ismae egy távoli szigeten található kolostorba kerül, amely Szent Mortaint, a halál istenét szolgálja, és amelynek falai között a lány megtanulja, hogyan uralkodhat a férfiakon, illetve hogyan szabadulhat meg tőlük, ha éppen úgy hozza a helyzet. Fegyvertárának egyaránt részét képezik a női praktikák, a harcművészet és a mérgek, amelyekkel egészen különleges a kapcsolata. A lány kérdések nélkül hajtja végre a halál istenének apácák által továbbított parancsait, ám ezzel keresztbe húzza Gavriel Duval, a hazájáért bármire képes nemes alaposan kidolgozott terveit. A kolostor utasítására a lánynak Duval társaságában, annak szeretőjét megszemélyesítve az udvarba kell utaznia. Megbízatása szerint ő lesz a kolostor szeme és füle, valamint szükség esetén parancsaik végrehajtója. Hogyan képes az alacsony származású lány eligazodni az udvari dámák mesterkedései között? Jelent-e valamit Anna hercegnő ügyének az, hogy Mortain egyik képviselője is jelen van és segíti a harcát? Képes lesz-e a lány minden kiadott parancs végrehajtására?

"Mélyvörös folt húzódik a bal vállamtól a jobb csípőmig, a füvesasszony mérge hagyta rajtam, amivel anyám próbált a méhéből elhajtani engem. Az, hogy túléltem, a füvesasszony szerint nem csoda, hanem annak a jele, hogy engem maga a halál istene nemzett."

A kép INNEN.

Magam is meglepődtem, amikor belemélyedtem a regénybe, mert a várt fantasy világ helyett egy nagyon is valós történelmi korszakkal és megtörtént eseményeken alapuló történettel találtam szemben magam, amelyet éppen csak egészen enyhén színezett meg némi misztikum és járt át nem túl feltűnően a mágia. A helyszín nem más, mint a Bretagne, a kor pedig, amikor az eddig független hercegséget az a veszély fenyegeti, hogy véglegesen beolvad az egyre terjeszkedő Francia birodalomba. Az egyetlen megoldást az jelenti, ha Anna hercegnő, olyan férjet talál, aki képes megvédeni országát a francia királytól és annak megszálló csapataitól. A veszély azonban nem csak kívülről közelít, hanem belülről is bomlasztja az egyébként is megviselt, válsággal küzdő hercegséget, amelynek lakosságát pestis tizedeli, bárói egymást nem kímélve versengenek a hercegnő kegyeiért és mivel bárki lehet a francia kém, a feltétlen bizalom ritka kincsnek számít.

A valósággal gyönyörűen és mesterien egybeolvadó misztikus szálat a kilenc ősi isten, valamint a halál szolgálólányai által alkalmazott enyhe és különleges mágia jelenti. Az írónő olyan mesterien ötvözi a valós tényeket és a kitalációt, hogy elsőre fel sem tűnik, az olvasó tényleg fantasy regényt tart a kezében. A szentek tökéletesen belesimulnak a történelmi korszak hangulatába, teljessé teszik, kiegészítik azt, olvasás közben eszembe sem jutott, hogy annak idején nem bennük hittek az emberek és mindez csak ügyes kitaláció.

Vannes (A kép INNEN.)

A fő cselekményt a válsággal küszködő udvar gondjai, a hercegnő megkoronázására és kétségbeesett párkeresésére tett kísérletek, valamint a bárók és a francia király által állított házassági csapdák elkerülése adja. Mindezek hátterében kibontakozik a XV. század végére jellemző politikai helyzet, társadalmi berendezkedés, udvari élet, cselszövések kavalkádja. Az eseményeket bonyolítják a gyilkossági kísérletek, támadások, valamint az időnként felbukkanó holttestek is. A történet a viszonylag sok szereplő, az összetett cselekmények, a politikai ármánykodások, a folyamatosan jelen lévő intrikák ellenére is könnyen követhető, amely elsősorban a remek karaktereknek, a logikus, gördülékeny és végig izgalmas történetvezetésnek köszönhető. Mindenképpen pozitívumként tudom megemlíteni, hogy a gyilkolásra kiképzett lány nem csak beszél a képességeiről, hanem hasznosítja is azt, amire megtanították és már a kötet elején is vér tapadt kezeihez.

"Az emberek azt látják és hallják, amit látni és hallani akarnak."

Ismae a történet elején még csak egy egyszerű lány. A kolostorba kerülése mindenképpen továbblépés a helyzetéhez képest, ezért örömmel veti bele magát a tanulmányokba. Három évvel később már készen áll arra, hogy végrehajtsa a rá bízott feladatokat, önbizalma lényegesen nagyobb, mint korábban volt, de tisztában van a saját hiányosságaival. Az udvarba kerülve, eleinte nehezen veszi fel az ott élő emberek tempóját és gondolkodási stílusát, vannak nyilvánvaló dolgok, amelyeken túl sokat rágódik, de a fejlődése folyamatos és a kötet végére egy önálló, magabiztos, saját véleménnyel rendelkező fiatal hölgytől búcsúztam el.

Amíg Ismae jellemfejlődését végigkísérhetjük a történet folyamán, a férfi főszereplő, Gavriel Duval személyisége teljesen kiforrott, erkölcsi értékrendje biztos alapokon nyugszik, politikai játszmákban és tervezésben pedig utánozhatatlan. Duval nem egy elkényeztetett ficsúr, hanem egy sokat megélt, határozott, tapasztalt, elhivatott férfi és kifejezetten szimpatikus szereplő.

"- Mi folyik itt? A te szeretőd a politika, nem valami vidéki lány, akármilyen bájos is legyen."

Az udvari intrikák és a cselekmények mögé szorulva, a háttérben meghúzódó folyamatos jelenléttel, de mégis lassan, a lényeges eseményektől éppen csak pillanatokra vonva el a figyelmet, bontakozik ki a két főhős egymáshoz fűződő gyengéd szerelme, mély és sokat jelentő ragaszkodása.

A kép INNEN.

Kétségtelen, hogy a regénynek hangulata van, amely képes volt magával ragadni és arra késztetett, hogy megállás nélkül habzsoljam az oldalakat. Nem mondom azt, hogy tökéletes, mert szívesen olvastam volna többet a kiképzésben töltött három év eseményeiről, a mérgek keveréséről, a képességek kifejlődéséről, valamint a gyilkosságok sem tekinthetők tökéletesen kidolgozottaknak, de a regény mindenképpen élvezetes olvasmány és képes volt elvonni a figyelmem a napi gondokról, ez pedig már önmagában is jelent egyfajta minősítést. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik kevesellni fogják a romantikus érzéseket és jeleneteket a történetben, számomra azonban pont elegendőnek találtatott ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésem, de ne nyomja agyon a regény egyéb cselekményét.

A regény egyszerre adja meg az események lezárásának érzését és kiált folytatás után. Ahogy az a történetből is kiderül, Ismae nem egyedül szolgálja Mortaint. Ismae döntése, Annith kétségbeesett helyzete és Sybella őrülettel határos küldetése pedig bőven tartogat még titkokat és mesélnivalót, a folytatásban remélhetőleg legalább a felmerült kérdések egy részére választ kapunk majd.

Az értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Folytatás »