Robin LaFevers: Sötét diadal (A halál szépséges szolgálólányai 2.)

A Halál szépséges szolgálólányai egy különleges – és a nagy tömegből mindenképpen kiemelkedő – young adult sorozat, amelyben tökéletesen ötvöződnek a valós történelmi tények a vallás mögé rejtett misztikummal. Robin LaFevers olyan korba vezeti az olvasóit, amely egyszerre érdekes és kellően bonyolult, intrikával, politikai összeesküvésekkel teli, emberi sorsokkal terhelt ahhoz, hogy minden adott legyen az élvezetes cselekményhez, lehetővé tegye a hősnők különleges képességeinek kibontakozását, az ellenséges hangulat pedig jól leplezi az általuk végzett tevékenység nyomait.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 432 oldal
Borító ár: 3.299,- Ft / 3.999,- Ft

A mű eredeti címe: Dark Triumph
Fordította: Bozai Ágota
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai
Előzmény:
1.) Gyilkos kegyelem
Folytatás:
3.) Halandó szív

Műfaj: YA fantasy, történelmi

Az előző részben, a Gyilkos kegyelemben Ismae fejlődését és küldetését követhettem végig, de a jelenlegi kaland főszereplője, Sybella is feltűnt annyi időre, hogy titkokkal teli múltja, legalább ugyanennyire titkos megbízatása, valamint az őrület határán egyensúlyozó személyisége felkeltse az érdeklődésem, és tűkön ülve várjam az ő történetének magyar nyelvű megjelenését. Sybella akkor egy merész cselekedetével segített Anne-nek, Bretagne hercegnőjének elkerülni a végzetes csapdát, és ezzel a tettével nemcsak az érdeklődésemre hatott véglegesen, de képes volt meg is kedveltetnie magát velem. Ezzel – az előző kötetből már ismert, kissé kibővített és más nézőpontból tálalt – jelenettel kezdődik a Sötét diadal című regény, és Sybella hihetetlen, ármánykodással és félelemmel teli kalandja.

Ismae személyével ellentétben Sybella nem szegény család sarja, hanem annak a breton nemesnek, Alain D’Albret-nek a lánya, akinek Anne, Bretagne hercegnőjének kezét ígérték, és aki – miután a fiatal uralkodónő nem volt hajlandó hozzámenni – szövetségeseit maga mellé gyűjtve ketté szakította a hercegséget, elfoglalta Nantes városát, és minden cselt bevetett annak érdekében, hogy a pap elé vonszolja a kiszemelt nőt. Sybella tehát jó körülmények között nevelkedett, maga is nemes hölgy, aki végül mégis félig őrült állapotban kerül Szent Mortain kolostorába, személyisége pedig magán viseli az apja udvarában leélt tizenhét év minden egyes napjának lenyomatát. Születése körülményeinek köszönhetően ő is Szent Mortain lánya, így nincs más választása, mint a lehető legjobban felkészülni és teljesíteni a neki szánt feladatokat, az apátasszony pedig – aki úgy látja jónak, hogy minden fontos helyen jelen legyen a kolostort szolgáló személy –, visszaküldi a lányt D’Albret közelébe – vissza oda, ahonnan alig tudott elmenekülni, és ahol majdnem elvesztette az épp eszét.

A kép INNEN.

Az előző kötet eseményeiben főként az alaphangulat, a történelem és a misztikum egymásba fonódása, illetve az udvari intrikák ragadtak magukkal, ugyanakkor Ismae naivsága és egyes reakciói csökkentették az élmény teljességét. Sybella azonban nem Ismae, és pont ezért az ő történetének olvasása teljesen más érzéseket keltett bennem, a regény alaphangulata sem egyezett meg az előzőleg már olvasottal. Kifejezetten örültem neki, hogy a szerző nem ismételte meg önmagát, hanem egy sokkal személyesebb, karakterközpontúbb, lelkileg jobban megterhelő, sötét titkokkal, személyes és országos jelentőségű csatákkal teli történetet alkotott.

Fontos szerepet játszik továbbá a regénybeli eseményekben az a Benebic De Waroch, ismertebb nevén a Rémlovag, aki a hercegnő hű lovagja, és akit D’Albret fogságba ejtett – ezzel pedig a romantika is kiköveteli a magának a helyet a történetben, bár az összkép szempontjából éppen csak kiegészíti, teljessé teszi az olvasottakat, de nem veszi át az elbeszélés fölött az uralmat. Örültem neki, hogy a korábbiakban már megkedvelt szereplők is helyet kaptak a regényben, így belepillanthattam Ismae és Duval életének alakulásába is. Ha már felmerült Duval személye, akkor azt is meg kell említenem, hogy még mindig ő a kedvencem, bár a Rémlovag karaktere is nagyon szimpatikus volt, de nem sikerült átvennie a fő tanácsadó által korábbiakban elfoglalt helyet.

Bár ebben a történetben nem az udvari intrikák alkotják az események fő vonalát, de attól még továbbra is meghatározó jellegűek, és minden egyes lépés, amelyet a szereplők tesznek, annak a célnak van alárendelve, hogy Anne elkerülje a D’Albret-vel kötendő frigyet, valamint a breton nemesek és a franciák támadásainak visszaszorítása, a hercegség békéjének visszaállítása érdekében megfelelő haderővel rendelkező szövetségesre találjon. Amíg Anne a hercegségen túlra tekinget, Sybella és a Rémlovag bebizonyítja, hogy a legtöbb támogatásra mégis az országhatáron belül számíthat a fiatal uralkodónő – csak éppen nem azoktól, akikre első körben gondolnánk.

Nantes vára (A kép INNEN.)

Tetszett a sorozat nyitó kötete, de ez a rész még annál is jobb, még inkább a kedvemre való volt, ráadásul a történet a főbb események szempontjából kereknek tekinthető, és kifejezetten mozgalmas, nagyon pörög, nem egy tipikus trilógia középső rész. A talpraesettebb, ugyanakkor lelkileg sokkal inkább megtépázott, de pont ezért a végletekig elszánt főszereplő, a súlyos titkok, a feszültség és a rengeteg kaland egy összetett történetet eredményezett, amely az elsőtől az utolsó oldalig a magáénak követelte a figyelmem. Szinte észrevétlenül peregtek az oldalak, és minden egyes fejezet nyújtott valami új információt a számomra, mindegyik feltárt valamit a jelen történéseiből vagy a múlt eseményeiből.

Van egy sejtésem, hogy ki fogja a trilógia befejező részében a főszerepet magára ölteni, és ha ez bekövetkezik, akkor véleményem szerint – már csak a karakterből adódóan is –, ismét egy más hangulatú regény olvasására adódik majd lehetőségem. Kedvelem ezt a sorozatot, és bízom benne, hogy Robin LaFevers a harmadik kötetben is képes lesz tartani azt a színvonalat, amelyet az eddigi részek olvasása közben annyira értékeltem – vagy még az is lehet, hogy növelni is tudja azt, mint azt a jelenlegi kötet is bizonyítja. Bárhogy is legyen, én mindenképpen kíváncsi vagyok a harmadik szolgálólány küldetésére, ennek a remek sorozatnak a lezárására.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Posted in: 9 pontos,A halál szépséges szolgálólányai,Dream válogatás,ekultura.hu,könyvértékelés,Maxim Könyvkiadó,recenzió 2014,Robin LaFevers