Alma Katsu: Megtorlás (Halhatatlan trilógia 2.)

Mindig nehéz helyzetben van az a szerző, akinek az első könyve nagyon erősre sikeredett és folytatni akarja a megkezdett sztorit. Általánosan elfogadott az a megállapítás, hogy a trilógiák középső kötete sok esetben inkább átvezetés a kezdeti problémát felvonultató és a végső megoldást adó történetrészek között. A Halhatatlan erős hangulatát, szélsőségesen mély érzelmeit, az érdekes múltat, a bemutatott gyötrelmes szerelmet, illetve az olvasás során belőlem kiváltott erőteljes reakciókat követően nagyon kíváncsi voltam arra, hogy főhősnőnk milyen kalandokat fog átélni ebben a részben. Vajon tragédiával vagy megkönnyebbüléssel fog zárulni ez a kötet? Hogyan lehet az első rész történéseit folytatni? Alig vártam, hogy megismerjem az események alakulását.

Lanore McIlvrae az a fajta nő, aki bármit megtesz a szerelemért. Ha kell, téglából és kőből emelt fal mögé zárja a férfit, aki szereti. Nincs más választása, mint eltemetni Adairt, bosszúálló végzetét azért, hogy megmentse Jonathant, akivel az 1800-as évek elején nőtt fel Maine állam egyik aprócska városában. Azt hitte, Adair örök társa lesz majd, de a férfinak más terve volt Lanore-ral. Titokzatos, túlvilági hatalmát felhasználva örök életet adott neki, a nő viszont túl későn tudta meg, hogy milyen árat kell fizetnie az ajándékért. Kétszáz évvel azután, hogy Adairt bebörtönzik, Lanore vezekelni próbál a bűneiért. Megválik hosszú évek során összegyűjtött kincseitől, hogy megtisztítsa múltját, és boldog életet élhessen új kedvesével, Luke Findley-vel. Ám ahogy a londoni Viktória és Albert Múzeumban kiállított tárgyait szemléli, hirtelen rá kell eszmélnie, hogy bekövetkezett, amitől kétszáz évig rettegett: Adair megszökött a börtönéből. A férfi újra szabad, és el fog jönni érte. Lanore-nak pedig fogalma sincs arról, hogyan védje meg magát ellene.

Adair, ahogy az írónő elképzelte.
Egyetértek vele. :)

Ahogy a fülszöveg is elárulja, Adair kiszabadul a börtönéből, 200 év után újra friss levegőt szív, fortyog a visszafojtott és évszázadokon át táplált, babusgatott dühtől. Mérges Lanore-ra, amiért tőrbe csalta és befalazta, mérges Jonathanra, mert segédkezett a merénylet végrehajtásában és persze mert ő tudhatja magáénak a lány szerelmét. Dühös az egész világra, mert amíg ő az épp eszét próbálta megőrizni, az a kor, amelyet olyan jól ismert és amelyben olyan otthonosan mozgott, hatalma és vagyona volt, már elmúlt és helyette egy ismeretlen és idegen világban kell helyt állnia, megvalósítania az oly régóta dédelgetett megtorlást. A bosszútól szomjas Adair rászabadul a világra... de lendületét megtöri a modern technika.

"A válasz természetesen ismét az volt, hogy az internethez kell fordulni. Adairt eléggé untatta a mód, ahogy az emberek erről az átkozott dologról, a fantasztikus, látszólag a világegyetem valamennyi ismeretdarabkájához kapcsolódó csápokkal rendelkező rejtélyes dobozról beszélnek. Ezzel szemben Adair egész odáig nyúlketrecet látott benne, amelyet a sátán tervezett azért, hogy föleméssze az emberek idejét és reményt ébresszen bennük."

Lanore, amint megérzi Adair jelenlétét őrült és logikátlan menekülésbe kezd. Azért mondom, hogy logikátlan és pánikszerű, mert nem tudja, hogy merre lehet a férfi, illetve sejti, hogy a férfi sem tudja megmondani az ő tartózkodási helyét, de fut és rohan és ragaszkodik a folyamatos helyváltoztatáshoz. Az egyetlen dolog, ami józan cselekedetre utal vele kapcsolatban, hogy elhagyja Luke-ot, aki így nagyobb biztonságban van, mint ha együtt töltenék az idejüket.

Lanore. Ahogy a szerző látja őt.

A könyv váltott fejezetekben mutatja be Adair jelenkori cselekedeteit, küzdelmét a modern technikával, hatalmának visszaszerzéséért és imádott nőjének megtalálásáért tett megmozdulásainak részleteit, kiegészítve néhány múltbeli visszaemlékezéssel, illetve Lanore kétségbeesett menekülését, az elérhető szövetségesek felkutatására tett kísérleteit, valamint megismerjük a Jonathannal együtt megélt évek, illetve a külön töltött idő néhány eseményét. Luke, aki olyan fontos volt Lanore számára, hogy gondoskodott a biztonságáról, mindössze néhány fejezetet kap.

Az írónő olyan játékba kezdett, amellyel képes összekeverni az olvasóit. Nem túl sokat, de azért haladunk a történettel, folyamatosan jelen vannak főszereplőink érzelmei, elkeseredett küzdelmük, amellyel a másikat meg akarják találni, illetve el akarják kerülni a találkozást. Ugyanakkor újra végigélhetjük ugyanazokat a múltbeli eseményeket, amelyekkel az első részben már találkoztunk, de most másként hangzik a történet. Aki eddig az áldozat szerepében tetszelgett, arról kiderül, hogy ő a gonosz a mesében és fordítva. Pont ebben van a lényeg, ugyanis a tettek és a következmények összekeverednek, más értelmet nyernek az egyes cselekedetek, mindezzel szándékosan előidézve azt, hogy az olvasónak erősen gondolkoznia kell, melyik történet is fedi tulajdonképpen a valóságot a többféleképpen bemutatott eseményből. Ha valaki, mint ahogy én is, egy évvel ezelőtt olvasta az előzményeket, akkor aztán tényleg teljes lesz a káosz a fejében és csak próbálja majd kibogozni az összegubancolódott szálakat. Az érzelmek tombolása mellett pont ez adja meg a kötet történéseinek szépségét és zamatát.

"A halhatatlansággal együtt járt, hogy az ember soha nem rendelkezett a változásról lemondás luxusával. Ez volt az egyetlen kényszerűség: örökké változni kellett. Ha pedig nem tudott lépést tartani a világgal, akkor akár be is falazhatták, tőrbe is csalhatták egy barlangban, vagy élhetett az óceán fenekén."

A regény egyik helyszíne: Marokkó.

Úgy gondoltam, hogy a kötet eseményeit Adair fogja elvinni a hátán, ő a megfelelő személy a korábbi történések azonos szintű, feszültséggel teli folytatásához. Erőszakos, önző, hatalomvággyal, kegyetlenséggel, ravaszsággal átitatott természete lehetővé teszi a benne tomboló düh irányítását. Sajnáltam, ugyanakkor hihető volt, hogy a XXI. századhoz való alkalmazkodása visszafogta a kezdeti indulatokat és Adair a helyzethez képest lehiggadt. Ellentmondásos viselkedését egyszerre generálta a felindultság és a kétségbeesés, amellyel vissza akarta szerezni a nőt, aki iránt lényegesen mélyebb érzelmekkel viseltetik, mint amit bevall magának. A vörös köd oszlása és a férfiban rejlő érzelmekre való lassú ráeszmélés komoly hatással van Adair cselekedeteire.
Hasonló jelenség tapasztalható meg Lanore esetében is. A felismeréshez - amely a rettegésen kívül Adair személyéhez fűzi - lassan, de biztosan jut el. Maga sem akarja elhinni amire ráébredt, de mindez elég arra, hogy az ellenállása megtörjön kétségbeesett menekülési kényszere csituljon és feszült figyelme ellankadjon. A végzetes hiba elkövetéséhez pedig éppen elég ennyi.

"Tudom, hogy szerelem és fájdalom együtt is létezhet, minden házasember tudja, de mikor válik túl sokká a sérelem, a csalódottság? Mit cipeltem magammal egész idő alatt? Kísértetbe voltam szerelmes, a létét régen befejezett férfiba?"

Ő pedig Jonathan. Szerintem. :)

A szerző gondoskodik minden rajongója igényéről. Adair és Lanore mellett elég gyakran feltűnik és továbbra is jelentős szerepet kap Jonathan személye, így nem kell lemondanunk a szépséges férfiú társaságáról és persze a vele együtt járó problémákról sem. Amíg az előző kötetben a halhatatlanság jelentette a misztikumot, addig ebben a részben a természetfeletti szálban történt némi ráerősítés. Azt kell mondjam, hogy az események hatására egyszerre kezdtem el - az eddigieknél is jobban - rettegni Adair hatalmától és lepődtem meg egyes cselekedetein. 

"Ezt teszi a szerelem. Bizonyos módon erősít, más módon gyengít. Amit nyersz a réven, elveszted a vámon."

A könyvbeli érzelmeknél már csak a felbukkanó helyszínek mutatnak változatosabb, színesebb képet: Boston, London, Marokkó, Párizs, Genova, Pisa, Barcelona és még hosszan sorolhatnám.

Másban volt erős ez a rész, mint az előzménye. Amíg korábban a könyvhöz szegezett egy reménytelen szerelem kibontakozása, a halhatatlanság misztikussága és mesterien használta ki a szerző az ebben rejtőző lehetőségeket, addig ebben a kötetben más hatásokra játszott rá. Nem akarta és szerintem nem is tudta volna túlszárnyalni azt a feszültséget, amelyet korábban teremtett. A kezdeti indulatokat némiképp visszafogva, inkább a korábban már megismert eseményeket egészítette ki, rakott helyére újabb mozaikdarabkákat, tette teljesebbé a képet és változtatta meg az események értelmezését. Tetszett ez nekem? Egy részről igen, mert érdekes volt, ahogy kavarogtak a történések, ugyanakkor valamivel nagyobb feszültségre, több cselekményre és megzabolázhatatlan indulatokra számítottam. Ehhez képest egy lassabb és történetmesélősebb cselekményt, valamivel több misztikumot adott a könyv. Mindenképpen az előnyök között tudom említeni, hogy lehullott a fátyol jó pár titokról és a maga módján olyan befejezést produkált a szerző, amely miatt bizony adott a kérdés: mihez kezd most Lanore? Merre vezet majd az útja?

Úgy gondolom, hogy akinek tetszett az első kötet, az élvezni fogja ennek a könyvnek az eseményeit is. Teljesebb lett a kép, ugyanakkor nem okozott akkora meglepetést a könyv, mint számítottam rá és a korábban megtapasztalt hangulatot sem tudta újra előidézni bennem. Azt mondanám, hogy valamivel gyengébb a történet, mint a mesteri szintet és erős hangulatot megütő első kötet, talán csak a trilógia középső kötetek betegsége érte el ezt a részt és a harmadik rész félresöpör majd minden kétséget, ami most bújkál bennem. Nagyon remélem. Egy erős és kifejezetten ütős befejezés illik ehhez a különleges történethez.

Meg kell említenem azt is, hogy a hazai kiadás gyönyörű és igényes. A borító ötletes, kellemesen illeszkedik az első kötethez, összetettségében és sejtelmességében sem marad el tőle. A könyvesboltban otthagyott pénzünkért pedig egy keménykötéses, védőborítós kiadványt kapunk cserébe, melyet örömmel viszünk haza.

A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak!

Pontszám: 8 pont
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 358 oldal
Borító ár: 3.480,-
Eredeti cím: The Reckoning
Sorozat: Halhatatlan
Előzmény: Halhatatlan
Forrás: recenziós példány a kiadótól

Folytatás »

Alma Katsu: Halhatatlan (Halhatatlan trilógia 1.)

Aki csak egy kicsit is figyeli, hogy miket olvasok, rájöhet arra, hogy a szimplán romantikus történetek nem a kedvenceim. De ha a romantika valamilyen más műfajjal is vegyítésre kerül, akkor szívesen olvasom a történetet. Azt, hogy ezt a kötetet olvasni akartam, az két dolognak köszönhető: a romantikus thriller besorolásnak (és természetesen a fülszövegnek), valamint hogy a magyar megjelenést az a kiadó prezentálta, akinek az ízlésében a leginkább megbízom. Voltak elvárásaim a kötet színvonalával kapcsolatban? Igen. De a történésekkel kapcsolatban nem igazán és a leírtaknak sikerült is meglepniük. Miért is?

Történetünk ott kezdődik, hogy a rendőrség beszállít a kórházba egy nőt, aki egy gyilkosság gyanúsítottja és feltételezhetően maga is megsérült. Luke megvizsgálja a nőt, akin nem talál semmilyen sérülést. majd a nő belekezd hihetetlen élete történetének mesélésébe, amelynek eredményeként pár órával később már a kanadai határ felé tartanak. Lanore a menekülés közben folytatja megkezdett történetét, amelyből lassan bontakoznak ki a szökést kiváltó események és indokok.

Egyrészről lenyűgözött a könyv, másrészről feldühített. Olyan volt számomra az olvasási élmény, mintha Anne Rice regényt olvastam volna (vámpírok nélkül), némi Bűbájos Mary történelmi hangulattal és helyenként Jean-Christophe Grangé is belenyúlt volna a szövegbe. Szóval 1800-as évek első fele, a telepesek korának hangulata, hatalmas eszmefuttatásokkal, érzelmekkel, vívódásokkal és helyenként sötét, kegyetlen történésekkel, titkokkal. Nagyon érdekes és nagyon ütős egyveleg.
Első nekifutásra még azzal sem igazán voltam tisztában, hogy ez egy trilógia első része, de határozottan feltűnt, hogy elég lassan haladnak az események, eléggé alapos a szereplők és az alapszituáció bemutatása. Szóval kezdtem gyanakodni, aztán meg is világosodtam, hogy bizony ennek a sztorinak még lesz folytatása.

Mit találtam lenyűgözőnek a regényben? Teljesen elvarázsolt a hangulata, a leírások, a fogalmazás és a történet felépítése. Nagyon alaposan, szépen, körültekintően és élvezetesen ír a szerző. Öröm olvasni, a történet halad, érdekes, kellően leköti az olvasót és képes igazán kikapcsolni. (Ha valaki kíváncsi az érzésre akkor a kiadó oldalán elolvashatja a regény első 45 oldalát.) Ez a hangulat azért a későbbiekben is megmaradt, de mintha kicsit megfakult volna. Éppen csak egy pici árnyék vetődött rá. Ezzel át is tértem arra a részre, ami az árnyékot vetette és ezek a szereplők.

Ha valaki megkérdezné, hogy kit vagy kiket kedveltem meg igazán a szereplők közül, akkor nem tudnák a kérdésre válaszolni. Számomra leginkább dühítően ismerősen viselkedtek. Azt mondják, hogy mindenki magából indul ki. Nos, én ezt a nézőpontot alkalmazva elemzem most ki a szereplőket.
Itt van mindjárt Lanore, aki minden helyzetben képes megállni a lábán és feltalálni magát, kivéve ha Jonathanról van szó. Akkor aztán oda az összes bölcsesség, meg logikus gondolkozás. Mint az eszetlen fut egy gyönyörű pasi után, aki persze mindezt ki is használja. A legidegesítőbb az volt, hogy mindezzel Lanore is tisztában van, de nem tud (illetve talán nem is akar) kiszállni ebből a mókuskerékből. A történet elején a naiv lánynál még elfogadtam ezt a hozzáállást, de aztán már nehezebben vette be a gyomrom. Valahogy többet vártam tőle, több önbecsülést és önérzetességet. Ugyanakkor belegondolva azt kell mondjam, hogy igen, mi nők, a legtöbb esetben pont ugyanígy viselkedünk (titkon bízom benne, hogy azért mégsem). Talán ezért is volt annyira dühítő Lanore részéről ez a fajta hozzáállás.
Nézzük akkor Jonathant. Ő a települést alapító St.Andrews kapitány elsőszülött fia, a birtok örököse. Elképesztően gyönyörű fiú, majd férfi, akit a többi férfi mérhetetlenül utál, a nők pedig egyfolytában a szoknyájukat emelgetik, ha a közelükbe ér. Persze, hogy ki is használja mindezt. Néhány esetben még szimpatikus is, de a legtöbb cselekedetéből süt az önzés és az önelégültség. Ez után a pasi után rohan Lanore. Azt mindenképpen értékeltem benne, hogy legalább megpróbálta egy darabig azt, ami egyébként nem jött a szívéből. Talán mégis szorult bele valami emberi érzelem.

Van még két férfi szereplő a könyvben, akiket meg kell említenem. Az egyikük Adair, a titokzatos európai gróf, a másik pedig Luke, St.Andrews település kórházának egyik orvosa. Adair személyiségével gondban voltam. Nem értettem, hogy abból a történetből, amit elmesél Lanore-nak, hogyan válhatott ennyire kegyetlen figurává. Természetesen a későbbiekben minden a helyére került, minden értelmet nyert. Luke cselekedeteit is meg tudom érteni, mert az ő életében nem igazán volt már motiváció, nem volt vesztenivaló. Továbblépett, még akkor is ha esetenként meg kellett küzdenie az igazságérzetével.

Rabul ejtett viszont a történet misztikus oldala, a halhatatlanság lehetősége és az ezzel járó egyéb problémák, érzelmi reakciók sorozata. Az eseményekbe kifejezetten jól illeszkedő sötétebb részek, kegyetlenkedések, háttértörténések néhány esetben elborzasztottak ugyan, de fontosnak éreztem, mert ettől kapta meg azt a színezetét a könyv, ami kirántja a csak romantikus kategóriából. Pici csalódást is érzek magamban. Nekem sok volt a Lanore részéről érkező végtelen és mindent elnéző rajongás. Az is igaz, hogy ha ez nincs, akkor a történet többi része is értelmetlen, logikátlan. Szóval némiképp dühít, de elfogadom, hogy szükség volt rá. Meg azt is beismerem, hogy mi nők alapjában véve ilyenek vagyunk, sok mindent megteszünk és elnézünk a férfinépnek.

Kifejezetten tetszettek a történet váltott idősíkjai. Ahogy az is, hogy egy-egy fejezetben nem kapunk az út minden megtett méteréről leírást, hanem valahol elköszönünk a menekülőktől, majd újra találkozunk velük és akkor már más helyen vannak, megtörténtek bizonyos események, amelyekről elég egy említés és nem igénylik a részletezést. A jelenkori események felesleges részletezése így nem nyomta el a múltbeli történések lényegét. A feszültség azonban végig megmaradt és végig értesültünk minden lényeges dologról. Ezt nagyon ügyes megoldásnak érzem.

Az már a fülszövegből és a történet elejéből is kiderül, hogy itt bizony valaki meghalt és valaki gyilkolt. Nem tudom, hogy merre fognak kanyarodni az események, de nagyon remélem, hogy Lanore végre kiszabadult a "bűvölet" alól és elkezd más irányba haladni, mint eddig tette. Úgy érzem, hogy Adairtól még nem köszöntünk el véglegesen.

A kötet magyar megjelenéséről annyit, hogy gyönyörű és igényes. A kiadó többi könyvétől eltérően az a kötet kemény borítós kiadást kapott. Élvezettel nézegettem az ötletes borítót. (Egyébként a külföldi kiadások borítói is elnyerték a tetszésemet. Nem is tudok választani közülük.) A szöveg minőségével kapcsolatban is csak pozitívan tudok nyilatkozni. Határozottan látszik, hogy a kiadó szereti ezt a sorozatot, kedves nekik ez történet.
Ami viszont kellemes meglepetésként ért, hogy az írónő blogján szerepel egy bejegyzés a könyv magyar megjelenéséről.

Összességében azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó, nagyon színvonalas könyv, amely más, mint amire számítottam, de határozottan olvasásra érdemes. Azt is hozzá kell tennem, hogy elsősorban hölgyek részére ajánlom az olvasást. Fel kell azonban készülni arra, hogy ez a történet nem a rózsaszín álmot mutatja meg. A szerelem a legtöbb esetben kegyetlen, birtokló és helyenként erőszakos. Ez az igazság. A kötet szereplői nem igazán idealizáltak. Emberek, akik élik az életüket, bűnöket, kicsapongásokat követnek el, fitogtatják hatalmukat és éreznek és van valamilyen lelki sérülésük. Az írónő úgy alkotta meg a regényt, hogy az események köre körbe ér, bezárul. A jelenben kezdünk és ott is fejezzük be. Közben pedig megismerünk minden tényezőt, ami fontos az ítéletalkotáshoz. Ha valaki nem akarja a trilógiát olvasni, akkor mindenképp meg kell nyugtatnom, hogy ezzel a kötettel is kerek történetet kap. Mégis elérte azt nálam a könyv, hogy pörögnek a fejemben a gondolatok és a nyitva hagyott apró utalásokon elindulva próbálom kitalálni a folytatás irányát. A folytatásét, amelyet biztosan olvasni fogok és amelyet nagyon várok.

A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak és Lobonak!

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 480 oldal
Teljes ár: 3.980,-
Akciós ár az agaveboltban: 2.985,-
Eredeti cím: The Taken
Sorozat: Halhatatlan trilógia
Folytatás: The Reckoning, The Descent
Forrás: recenziós példány, kiadótól

Folytatás »