Maggie Stiefvater: The Dream Thieves - Álomrablók (Hollófiúk 2.)

Tekintve azt, hogy ez a regény is - a sorozat első részéhez hasonlóan - a Csökkentsd a várólistádat 2015 kihívás alaplistájának kötetei között szerepel, ezért nem vártam sokat az olvasással, rögtön ki is használtam a hetet kettőt egy csapásra lehetőséget.

Kicsit bajban vagyok, nehéz megfogalmaznom a regény által bennem felébresztett gondolatokat, mert egy részről tetszett a felépítése, továbbra is nagyon jó a háttértörténet, eléggé összetettek a szálak, ugyanakkor nagyon lassúnak éreztem az egészet és számomra tele voltak vargabetűkkel az események.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 488 oldal

Fordította: Molnár Edit

Borító ár:

2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító)

A mű eredeti címe: The Dream Thieves

Sorozat: Hollófiúk
Előzmények: A hollófiúk

Folytatás: Blue Lily, Lily Blue

Műfaj: fantasy

Nem lehet élesen meghatározni, hogy melyik kötet melyik fiúról is szól tulajdonképpen, mert ők mindannyian annyira szerves részei történetnek, az eseményeknek, hogy ennek következményeként elmosódik a határ. Visszagondolva a sorozat első részére, azt mondanám, hogy akkor és ott Noah jelentette a titok és a megoldás kulcsát, ezért én azt a kötetet az ő történetének tekintem. Sokkal élesebben rajzolódik ki ebben a részben Ronan alakja, ez a kötet mindenképpen az ő regénye.

"Az a baj Ronan Lycnhcsel, (...) hogy nem a szavak embere. Így kénytelen más eszközökkel kifejezésre juttatni az érzéseit. Ököllel, tűzzel, szesszel."

A történet fő motívuma nem más, mint Ronan álomlátogatásainak megismerése. A fiú maga sem tudja, hogy mire képes, az ösztöneinek engedelmeskedve ragad magához tárgyakat az álmaiból, és vele együtt tapasztaltam meg én is, hogy honnan is ered, mit is tud ez a különleges képesség. Visszagondolva a regény egészére, igazán érdekes volt olvasni Ronan gondjairól, illetve küzdelmeiről, mégis úgy érzem, hogy túl lett nyújtva az egész.

"Annyi mindenre mondott nemet, hogy már nem is tudja, mikor kell igent mondania."

Ronan mellett némiképp háttérbe szorultak a többiek. Úgy érzem ennek a résznek Adam volt a legnagyobb vesztese: mindazok mellett, hogy nem éreztem át azt, ami vele történik, családi és érzelmi téren is ő jár a legrosszabban. A korábbi események, a Ley-vonal felébresztése, illetve az ígérete következményeként létrejövő lassú változások miatt kívülálló lett, mintha nem találta volna a helyét a bandában. Persze Adam maga is bezárkózott a csigaházába, nem igazán engedett a maga közelébe senkit, nem fogadott el segítséget. A benne végbemenő változások egyszerre voltak rémisztőek és érdekesek.
Ronan autóversenyes és álomban botorkálós jeleneteire ugyanez a megállapítás vonatkozik.

"Ha egyszer rátalálsz a helyes útra, maguktól jönnek a megoldások."

Ugyanakkor még mindig csodálatra méltó, ahogy a fiúk egymás hangulatainak változásaira reagálnak, ahogyan együtt mozognak, ha kell, és segítik egymást a bajban, még akkor is, ha néha kicsit elsodródnak egymástól.

"A csókolózás olyan, mint a nevetés. Ha jó a vicc, nem számít, mikor hallottál utoljára egy klassz poént."

Gansey és Blue kapcsolata finoman és szinte észrevétlenül alakul át a korábbi barátságból, olyan érzelmek kezdeményébe, amelyekről már olvashattunk az első részben. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, még annak ellenére is, hogy Blue tudja mi fog történni a fiúval. Már most érezni a szerelem okozta fájdalmat. Vajon mi fog történni a következő részekben? Mindenesetre Noah érdekes kérdéseket tett fel és érdekes dolgokat mutatott Blue-nak. :) Nagy örömömre a romantika továbbra sem képvisel nagy szeletet a történeten belül, ugyanakkor Blue szerepét továbbra is homály fedi a számomra.

"(...) annak az erdőnek is megvannak a maga szabályai. Mint mindennek, ami energiával és szellemekkel kapcsolatos. csak éppen nem mindig ismerjük őket. Ezért olyan kiszámíthatatlan az egész. De csak azért, mert tudatlanok vagyunk."

Természetesen folytatódik a Glendower utáni kutatás, viszont ezen a vonalon mintha nem haladt volna túl sokat előre a történet, Ronan elvonta a figyelmet a főszálról. Közben pedig kéretlen és kellemetlen alakok kutatják Greywater, akiről mi már tudjuk, hogy ki vagy mi is ő, és emiatt csak jobban izgulunk az épségéért.
Megismerjük Ronan családjának történetét, különös képességének eredetét, Gansey családja is nagyobb szerepet kap, és végre a Látók is kiveszik a részüket az eseményekből, nem pedig csak rébuszokban beszélnek.

Szürke megjelenése izgalmas színezetet adott a történetnek, a karaktere nagyon hitelesnek és félelmetesnek, igazi profinak hatott... egy darabig. Azt a pálfordulást, amit produkált, azt viszont nem nagyon tudta elfogadni az eszem.

"A csodák és a borzalmak különös kavalkádjában Glendower csak egy mozaikdarabka volt a sok közül."

Nem tudom, hogy mi lehet a probléma, amiért ez a kivételes háttértörténetű és kellően kidolgozott, egyedi karakterekkel rendelkező történet nem azt a hatást váltja ki belőlem, amit kellene. Pedig érzem a háttérben a bizsergést, azt ahogy a hangulat nyújtogatja felém az indáit, de egyszerűen képtelen elérni, megragadni és berántani. Bevallom, hogy minden zsenialitása és összetettsége ellenére is néha unatkoztam olvasás közben. Viszont a regény második fele mozgalmasabbra sikerült, a befejezés pedig kellően meglepő volt. Remélem a harmadik kötet végig érdekes és cselekményes lesz, jobban magával fog ragadni a hangulata, a története.

"Az idő nem lineáris, hanem körkörös, nyolcas alakú vagy domború, az istenit neki! Ha ezt elhiszed, nem értem, miért kételkedsz abban, hogy valaki belát a hepehupák mögé."

Az biztos, hogy ez a sorozat nem hasonlít a szerző egyik regényéhez sem, teljesen mást érzéseket generál bennem, mint a korábban olvasott történetek. Bár kétségtelen, hogy Maggie továbbra is csodálatosan fogalmaz, remekül megrajzolt karaktereket vonultat fel és az alaptörténet is egyedi - csak haladhatnánk valamivel tempósabban, mert ez még Maggie mesélési stílusához képest is komótos. Pont ezért vagyok bajban a pontozás terén is: az alapötlet megérdemli a magas pontszámot, de a kivitelezés most nem nyerte el a tetszésem - egyelőre megelőlegezem a nyolc pontot, de még az is lehet, hogy később felülbírálom a döntésem.

A befejezés viszont parádés, elképesztő és nagyon merész húzás, amely miatt a folytatás mindenképpen kell olvasásra, és természetesen a polcomra is.

Folytatás »

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A hollófiúk (Hollófiúk 1.)

Mivel az eddig eltelt években is bevált, így idén is ugyanazt a taktikát választottam, vagyis már január elején belevetettem magam a Csökkentsd a várólistádat 2015 kihívás teljesítésébe. Mivel is kezdhettem volna az évet - és egyben a lista megkurtítását -, mint az egyik kedvenc írónőm eddig még nem olvasott sorozatának kezdő kötetével, amelyből egyébként a folytatás is felkerült a kihívás alaplistájába.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 416 oldal

Fordította: Molnár Edit

Borító ár:

2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító)

A mű eredeti címe: The Raven Boys

Sorozat: Hollófiúk

Folytatás: Álomrablók; Blue Lily, Lily Blue

Műfaj: fantasy

Maggie Stiefvater minden eddig magyarul megjelent könyvét olvastam, és mindegyik tudott valami egyedit nyújtani a történet vagy pedig az elbeszélésmód, esetleg a lapokról áradó hangulat szempontjából. Bár a legerősebbnek a Skorpió Vágta című regényét tartom, de tetszett a Mercy Falls farkasai első kötete a Shiver - Borzongás is. A Látókkal már a Tündérdallam sorozat köteteiben (A Látó szerelme, A holtak éneke) is foglalkozott a szerző, de most teljesen más szemszögből közelítette meg ugyanazt a témakört.

Ebben a sorozatban szó sincs tündérekről, de a Látók, a holtak most is jelentős szerepet kapnak a történetben. Az is különbségként mutatkozik meg, hogy amíg a Tündérdallam sorozatban a fő kérdéskör a szerelem, illetve az ahhoz kapcsolósó választási lehetőségek és természetesen gyötrelmek köré csoportosul, addig a Hollófiúk sorozat ezen kötete - a fülszövegben leírtakkal ellentétben - nem éppen a romantika körül csoportosul.

A történetnek öt főszereplője van: Blue, aki a Látók családjába született, de ő maga ezzel a képességgel nem rendelkező tizennégy éves lány, illetve a közeli Aglionby magániskolájába járó négy fiú - Gansey, Ronan, Adam és Noah, az a Hollófiúk. Blue és valamelyik családtagja Szent Márk éjszakáját a közeli romtemplom mellett tölti, amely különleges események színhelye: ezen az éjszakán azon emberek személyei vonulnak végig a Holtak útján, akiknek halálára a következő egy évben lehet számítani. A Látók látják ezeket a szellemeket, így tudnak az érintettek elmúlásáról. Blue azonban nem Látó, így ő csak akkor pillanthat meg jelenést, ha az a lény az igaz szerelme, vagy pedig ő fogja megölni őt. Márpedig Szent Márk éjszakáján Blue meglátja egy fiú kísértetét, illetve beszél is vele: sikerül tőle megtudnia a nevét.
Blue ráadásul különös lány: bár maga nem Látó, de kivételes képessége folytán felerősíti azokat az energiákat, amelyek a jövőbelátáshoz szükségesek. Mindezek mellett pedig minden jósnő egyetért abban, hogy ha a lány megcsókolja az igaz szerelmét, akkor annak a halálát fogja okozni.

A Hollófiúk szokatlan csoportosulást alkotnak: a csapat vezetője Gansey, aki megszállottan kutatja a Ley vonalak és az Alvó királyok titkát - már beutazta az egész világot, és úgy gondolja, hogy Henriettában végre a nyomára akadhat annak, amit annyira keres. A gazdag és egyéni elképzelésekkel rendelkező fiú megvásárolja az elhagyott téglagyár épületét, felújítja azt, itt rendezi be főhadiszállását maga köré gyűjtve a barátait.

Kutatásában hű társa Ronan, akinek szókimondó stílusa sokszor nyersnek tűnik, ettől a fiú egy kívülálló számára inkább tüskés és vad, mint jólelkű és hűséges, pedig... Ronan múltja fájdalmas, ő maga pedig emiatt eléggé zaklatott, ugyanakkor Gansey-vel szinte elválaszthatatlanok egymástól.

A csapat harmadik tagja Adam, aki nem a téglagyár épületében lakik, hanem a városhoz közeli lakókocsiparkban - családi körülményei közel sem tekinthetők ideálisnak. Ő az egyetlen - az egyébként pénzeszsák fiúk között -, aki ösztöndíjas diákként jár az Aglionby akadémiára, a tandíjra valót pedig úgy keresi meg, hogy a suli mellett három munkája is van. Bár Adam nehezen fogad el segítséget, de amennyire csak lehetett Gansey őt is a szárnyai alá vette, és természetesen részt vesz a kutatásban is.

A téglagyár harmadik lakója - és egyben a csapat utolsó tagja - a szokatlanul visszafogott és hallgatag, gyakorlatilag láthatatlan Noah, aki azonban figyel és mindent észrevesz. 

"Vannak titkok, amelyek csak az arra érdemesek előtt mutatkoznak meg."

Érdekes témát választott a történet alapjául az írónő: a Ley vonalak különleges energiája és titkai, az Alvó királyok legendái eléggé misztikus alapot kínáltak ahhoz, hogy a regény - illetve sorozat - azonnal felkeltse az érdeklődésem. Az ezoterika és a misztika nem áll tőlem távol, egy időben határozottan érdeklődtem a téma iránt és jó néhány, a tárgykörbe tartozó kiadványt olvastam el, illetve sorakozik még mai napig is a polcomon. Mindezek után különös izgalommal vettem a kezembe a kötetet - még annak ellenére is, hogy YA keretek közé szorított sztoriról van szó. Biztos voltam azonban abban, hogy Maggie az ígéretes alapokra építkezve fantasztikus történetet fog kanyarítani. Alapjaiban véve nem tévedtem nagyot, mert az egyébként lassú cselekményű regény alaposan kidolgozott, az események, magyarázatok, összefüggések minden részlete a helyén van - és a szereplők is könnyen megkedvelhetők, viselkedésüktől nem kezdett el viszketni a tenyerem, jellemükben pedig mindegyikük egyedi, karakterük egyszerre összetett és különleges.

"A Ley-vonal energiája sokszor megtréfálja az embert."

Gansey feltételezése szerint a Ley-vonal majd elvezeti őt Glendowerhez, a hajdan volt legendás harcoshoz, akit a legendák az egyik walesi Alvó királyként tartanak számon. A Szent Márk éjszakáján történteknek köszönhetően Blue, aki eddig távol tartotta magát a Hollófiúktól, most a csapat mellé szegődik és segíti őket a keresésben. A kutatócsapat végül szerencsével jár, sikerül ráakadnia Cabeswaterre, amely egy minden ízében különleges és mágikus hely. 

"Glendower életben hagy. Valaki meghal a Le-vonalon, amikor nem kéne meghalnia, te pedig életben maradsz, amikor nem kéne életben maradnod."

Az egyik felfedezés hozza maga után a másikat, a végeredmény pedig az, hogy az olvasó könnyen a talányok, gyilkosságok, halottak, halálra ítéltek, szellemek és energiák sokszögében találja magát, amelyet csak érdekesebbé tesz a kutatás, az önfeláldozás, a fiatalok összetartása, illetve a személyes tragédiák és események sora. A végső cél a Ley-vonal felébresztése, de vajon az érintettek közül ki az, aki mindezt véghez tudja vinni? Ki az, aki képes megadni a Cabeswaternek azt, amire vágyik? Elegendő lesz-e az áldozat vagy minden hiába való?

Nem éreztem olyan erősnek a lapok mélyéről, a sorok közül áradó hangulatot, mint a szerző korábbi regényei esetében, de az összetett és teljesen egyedi történet mégis képes arra, hogy magával ragadja azt, aki a kezébe veszi a kötetet. A történet egyetlen hibájaként a lassúságot, a vontatott cselekményt tudom csak felhozni és mindezt annak ellenére is így gondolom, hogy tisztában vagyok vele, a szerző írásai egyébként sem a rohanó tempójukról híresek -, de ez most különösen ráérősen, már-már piszmogósan halad a cselekmény.

Sorozat kezdő kötetként a regény nagy része az alapok leírására és a szereplők megismerésére helyezi a hangsúlyt. A felvetett problémák, kérdések legtöbbjére nem találunk megoldást, illetve nem kapunk kérdést ebben a részben, ugyanakkor az egyik fontos történetszál szempontjából mégis lezártnak tekinthető a regény - ennek ellenére nem baj, ha közelben a folytatás.

Még nem győzött meg teljesen ez a sorozat, de továbbra is élvezi a bizalmam, és a folytatások is mindenképpen számot tartanak az érdeklődésemre.

Folytatás »