Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2018. március 16., péntek

Andrzej Sapkowski: Tündevér (Vaják 3.)

Amikor megismertem a Ríviai Geralt, a vaják történetét, akkor egy különleges, szörnyekkel és egyéb lényekkel benépesített világ elevenedett meg előttem a leginkább mesék feldolgozásának és átdolgozásának tűnő novellák olvasása közben. Tetszettek a már ismert mesék szokásostól eltérő végkifejletei és persze a főhős, Geralt is egyre inkább felkeltette az érdeklődésem. A sorozat második kötetében már kissé nagyobb léptékben, de tovább folytatódott a novellák sora, amelyek egymásba kapcsolódva alkottak egy történetfüzért. Volt a kötetnek mondanivalója, volt története, és volt eleje és vége, de továbbra is novellafüzér volt és nem regény.

Éppen ezért néztem nagyot, amikor a harmadik kötet olvasása közben azt tapasztaltam, hogy a szerző búcsút intett a meseátdolgozásoknak, a novellafüzér szerkezetnek és a történetet inkább regény formába rendezte. Persze ez nem probléma, sőt... 

Értékelés: 7 pont a 10-ből
Kiadó: PlayON!
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 304 oldal
Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: Krew elfów
Sorozat: Vaják
Előzmények:
0.) Viharidő
1.) Az utolsó kívánság
2.) A végzet kardja
Folytatások:
4.) A megvetés ideje
5.) Tűzkeresztség
6.) Fecske-torony
7.) A tó űrnője
A kötet főhőse az a Ciri, aki már az előző részben is fontos szerepet játszott és aki nem más, mint az a bizonyos meglepetés gyermek, a Cintrai Oroszlánfiók, akit szülei Geraltnak ígértek. Geralt végül elfogadja a végzet hatalmát és nem tagadja meg Cirit, magához veszi a kislányt. Hová máshová mehetne a gyermekkel, mint Kaer Morhen erődítményébe, ahol egy kisfiút, aki valaha ő maga volt, vajákká formáltak. De Ciri más és ezzel Kaer Morhen minden lakója tisztában van. Ráadásul Ciri rejtett mágikus képességekkel is rendelkezik, öntudatlan állapotában ijesztő tartalmú próféciákat sorol, ugyanakkor mégsem képes megidézni egy egyszerű vajákjelet. Cirinek segítségre van szüksége, mágikus segítségre, ezért Geralt első körben egy varázslónő ismerőséhez fordul - aki azonban nem Yennefer.

Amíg Geralt és Ciri Kaer Morhen falai mögött biztonságban és gyakorlatokkal tölti az időt, addig a világban nagy változások történtek. Az emberek térhódításával párhuzamosan egyre szűkül a tündék élettere és ezzel együtt még jó néhány más lényé is. Folyamatos összecsapások zajlanak az emberek és a tündék egy ellenálló csoportja, a Scoia'tael, azaz a Mókusok között. 
Ez csak az egyik probléma. A másik az, hogy valaki mindent bevet annak érdekében, hogy megtalálja Cirit és ehhez a kulcsot Geralt régi barátja, Kökörcsin jelenti. A politikai helyzet sem éppen rózsás. Cintra elesett, az ellenség a Jaruga folyó túlpartján vert tábort.

A kötet befejezése után úgy éreztem, hogy a regény szerkezetet csak eltervezte a szerző, de megvalósítani nem igazán tudta. A kötet ismét egymáshoz kapcsolódó, de időben és térben elég hézagosan elhelyezkedő történetekből áll össze. Kissé zavaró volt, hogy valameddig eljutottam az adott történetszállal, aztán következett egy nagy ugrás. Végül az utalásokból, visszaemlékezésekből és egyebekből sikerült megtudni, hogy mi történt a kihagyott időben, de ettől valahogy darabossá vált a történet, az egész cselekmény. Furcsa ezt kijelenteni a megelőző kötetek novellafüzérei után, amelyek tulajdonképpen külön-külön sztorik voltak, mégis úgy éreztem, azok a részek sokkal jobban egyben voltak történetileg és mondanivaló szempontjából, mint ez.

Ahogy az is elgondolkoztatott, hogy a korábbiakkal ellentétben nem találtam egyértelműnek sem a cselekményt, sem pedig a fő történetszálat. Bárhogy is szépítem, olyan csapongó volt az egész. Az mindenképpen látszik, hogy Ciri áll a fókuszban, az ő különleges helyzete az, ami mindenkit megmozgat. Ciri Cintra hercegkisasszonya, ezért politikai szempontból kívánatos parti - jó néhányan kinézték a feleségüknek a gyerekkorból még ki sem nőtt lányt. Aztán ő a meglepetésgyermek, akinek küldetése van - a végzettel senki sem dacolhat. És persze ott vannak a különleges mágikus képességek is, amelyek többek érdeklődését is felkeltették.

Olyan ez az egész, mint egy eléggé összetett alapkonfliktus felvázolása, ahol a szerző maga mögött hagyta a mesék átdolgozott történeteit és elindult egy új úton - amiből akár még jó dolog is kisülhet, de ez még nem látható előre. És mindezek ellenére az egész történet minden ízében egy vaják sztori: a kalandok által keltett érzet, a humor és minden más a helyén volt. Olvasni is jó volt a kalandokat, a hatalmi játszmákat és mindazt, amit a szerző meg akart osztani az olvasóival.

Jó volt ez, de a korábbiakhoz képest mégis valahogy laposabb és kevésbé összeszedett. Viszont elindult valami, ami érdekel. Remélem, hogy a szerző  ki is fogja majd bontani és végig is viszi majd azt, amit elkezdett. Mindenképpen tesztelni fogom, hiszen a sorozat kötetei a polcomon sorakoznak, az olvasást pedig már beterveztem. És ahogy a százalékokat nézem - no meg visszaemlékszem könyvfesztiválon a szerző dedikálásakor hosszan kígyózó sorra - lesz ez még lényegesen jobb is. Az értékek azt mutatják, hogy ez a kötet a sorozat mélypontja, bár én jelenleg csak azt érzem, hogy az eddigi leggyengébb része. A lényeg: folytatása következik.


3 megjegyzés:

Vicky írta...

Jó lett a poszt:)
Én pont ma vittem vissza a könyvtárba, olvasatlanul. Valahogy nem találtunk egymásra most. Majd legközelebb újra bepróbálkozok vele:)

Shanara írta...

Vicky: Köszi! :* Mindenképpen próbálkozz meg vele újra és küzd le az akadályokat, mert a negyedik kötet viszont nagyon jól sikerült. Végre összejött a regényszerkezet és olyan kaland bontakozott ki a lapokon, amelyet kifejezetten élvezet volt olvasni. Szóval hajrá, és legyen legközelebb, mert a folytatás megéri. :)

Vicky írta...

Oké, ezt jó hallani:D

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons