Maggie Stiefvater: The Dream Thieves - Álomrablók (Hollófiúk 2.)

Tekintve azt, hogy ez a regény is - a sorozat első részéhez hasonlóan - a Csökkentsd a várólistádat 2015 kihívás alaplistájának kötetei között szerepel, ezért nem vártam sokat az olvasással, rögtön ki is használtam a hetet kettőt egy csapásra lehetőséget.

Kicsit bajban vagyok, nehéz megfogalmaznom a regény által bennem felébresztett gondolatokat, mert egy részről tetszett a felépítése, továbbra is nagyon jó a háttértörténet, eléggé összetettek a szálak, ugyanakkor nagyon lassúnak éreztem az egészet és számomra tele voltak vargabetűkkel az események.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 488 oldal

Fordította: Molnár Edit

Borító ár:

2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító)

A mű eredeti címe: The Dream Thieves

Sorozat: Hollófiúk
Előzmények: A hollófiúk

Folytatás: Blue Lily, Lily Blue

Műfaj: fantasy

Nem lehet élesen meghatározni, hogy melyik kötet melyik fiúról is szól tulajdonképpen, mert ők mindannyian annyira szerves részei történetnek, az eseményeknek, hogy ennek következményeként elmosódik a határ. Visszagondolva a sorozat első részére, azt mondanám, hogy akkor és ott Noah jelentette a titok és a megoldás kulcsát, ezért én azt a kötetet az ő történetének tekintem. Sokkal élesebben rajzolódik ki ebben a részben Ronan alakja, ez a kötet mindenképpen az ő regénye.

"Az a baj Ronan Lycnhcsel, (...) hogy nem a szavak embere. Így kénytelen más eszközökkel kifejezésre juttatni az érzéseit. Ököllel, tűzzel, szesszel."

A történet fő motívuma nem más, mint Ronan álomlátogatásainak megismerése. A fiú maga sem tudja, hogy mire képes, az ösztöneinek engedelmeskedve ragad magához tárgyakat az álmaiból, és vele együtt tapasztaltam meg én is, hogy honnan is ered, mit is tud ez a különleges képesség. Visszagondolva a regény egészére, igazán érdekes volt olvasni Ronan gondjairól, illetve küzdelmeiről, mégis úgy érzem, hogy túl lett nyújtva az egész.

"Annyi mindenre mondott nemet, hogy már nem is tudja, mikor kell igent mondania."

Ronan mellett némiképp háttérbe szorultak a többiek. Úgy érzem ennek a résznek Adam volt a legnagyobb vesztese: mindazok mellett, hogy nem éreztem át azt, ami vele történik, családi és érzelmi téren is ő jár a legrosszabban. A korábbi események, a Ley-vonal felébresztése, illetve az ígérete következményeként létrejövő lassú változások miatt kívülálló lett, mintha nem találta volna a helyét a bandában. Persze Adam maga is bezárkózott a csigaházába, nem igazán engedett a maga közelébe senkit, nem fogadott el segítséget. A benne végbemenő változások egyszerre voltak rémisztőek és érdekesek.
Ronan autóversenyes és álomban botorkálós jeleneteire ugyanez a megállapítás vonatkozik.

"Ha egyszer rátalálsz a helyes útra, maguktól jönnek a megoldások."

Ugyanakkor még mindig csodálatra méltó, ahogy a fiúk egymás hangulatainak változásaira reagálnak, ahogyan együtt mozognak, ha kell, és segítik egymást a bajban, még akkor is, ha néha kicsit elsodródnak egymástól.

"A csókolózás olyan, mint a nevetés. Ha jó a vicc, nem számít, mikor hallottál utoljára egy klassz poént."

Gansey és Blue kapcsolata finoman és szinte észrevétlenül alakul át a korábbi barátságból, olyan érzelmek kezdeményébe, amelyekről már olvashattunk az első részben. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, még annak ellenére is, hogy Blue tudja mi fog történni a fiúval. Már most érezni a szerelem okozta fájdalmat. Vajon mi fog történni a következő részekben? Mindenesetre Noah érdekes kérdéseket tett fel és érdekes dolgokat mutatott Blue-nak. :) Nagy örömömre a romantika továbbra sem képvisel nagy szeletet a történeten belül, ugyanakkor Blue szerepét továbbra is homály fedi a számomra.

"(...) annak az erdőnek is megvannak a maga szabályai. Mint mindennek, ami energiával és szellemekkel kapcsolatos. csak éppen nem mindig ismerjük őket. Ezért olyan kiszámíthatatlan az egész. De csak azért, mert tudatlanok vagyunk."

Természetesen folytatódik a Glendower utáni kutatás, viszont ezen a vonalon mintha nem haladt volna túl sokat előre a történet, Ronan elvonta a figyelmet a főszálról. Közben pedig kéretlen és kellemetlen alakok kutatják Greywater, akiről mi már tudjuk, hogy ki vagy mi is ő, és emiatt csak jobban izgulunk az épségéért.
Megismerjük Ronan családjának történetét, különös képességének eredetét, Gansey családja is nagyobb szerepet kap, és végre a Látók is kiveszik a részüket az eseményekből, nem pedig csak rébuszokban beszélnek.

Szürke megjelenése izgalmas színezetet adott a történetnek, a karaktere nagyon hitelesnek és félelmetesnek, igazi profinak hatott... egy darabig. Azt a pálfordulást, amit produkált, azt viszont nem nagyon tudta elfogadni az eszem.

"A csodák és a borzalmak különös kavalkádjában Glendower csak egy mozaikdarabka volt a sok közül."

Nem tudom, hogy mi lehet a probléma, amiért ez a kivételes háttértörténetű és kellően kidolgozott, egyedi karakterekkel rendelkező történet nem azt a hatást váltja ki belőlem, amit kellene. Pedig érzem a háttérben a bizsergést, azt ahogy a hangulat nyújtogatja felém az indáit, de egyszerűen képtelen elérni, megragadni és berántani. Bevallom, hogy minden zsenialitása és összetettsége ellenére is néha unatkoztam olvasás közben. Viszont a regény második fele mozgalmasabbra sikerült, a befejezés pedig kellően meglepő volt. Remélem a harmadik kötet végig érdekes és cselekményes lesz, jobban magával fog ragadni a hangulata, a története.

"Az idő nem lineáris, hanem körkörös, nyolcas alakú vagy domború, az istenit neki! Ha ezt elhiszed, nem értem, miért kételkedsz abban, hogy valaki belát a hepehupák mögé."

Az biztos, hogy ez a sorozat nem hasonlít a szerző egyik regényéhez sem, teljesen mást érzéseket generál bennem, mint a korábban olvasott történetek. Bár kétségtelen, hogy Maggie továbbra is csodálatosan fogalmaz, remekül megrajzolt karaktereket vonultat fel és az alaptörténet is egyedi - csak haladhatnánk valamivel tempósabban, mert ez még Maggie mesélési stílusához képest is komótos. Pont ezért vagyok bajban a pontozás terén is: az alapötlet megérdemli a magas pontszámot, de a kivitelezés most nem nyerte el a tetszésem - egyelőre megelőlegezem a nyolc pontot, de még az is lehet, hogy később felülbírálom a döntésem.

A befejezés viszont parádés, elképesztő és nagyon merész húzás, amely miatt a folytatás mindenképpen kell olvasásra, és természetesen a polcomra is.

Posted in: 8 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2015,Hollófiúk,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Maggie Stiefvater,Vörös pöttyös